Keleti Ujság, 1932. február (15. évfolyam, 25-49. szám)

1932-02-12 / 34. szám

2 KmnUjsXG XV. ÉVF. 34. SZÁM. Az eset úgy történt, hogy egy rendőr egy tűn tető munkást letartóztatott és bekísért a kerü­leti komiszáriátusra, amire a csoport a komiszáriátus elé vonult, betörte az ab­lakokat és nem engedett a rendőrök szét­osztásra felszólító felhívásának, amire azok a levegőbe riasztó lövéseket adtak le. A munkások ellentálltak és az őrszoba pa­rancsnokát, egy komiszárust megvertek. A rendőrök erre fegyverüket használták, a tün­tetők közé lőttek. Egy munkás könnyebben meg sebesült, ezt a bekötözés után lakására szállí­tották, egy másikat pedig könnyebb fejsérülés­sel kórházba vittek. Dr. Ioanitescu hosszan beszél az esetről, a rendőröknek nem volt okuk az összeütközés elő­készítésére és a bűnösök példás megbüntetését követeli. Pompei elnök Mirosea szocialista képvise­lőitek adja meg a szót, Mirescu azonban, mivel egyetlen szocialista sincs jelen az ülésteremben, valamennyien részt vesznek a Grivitai esetet megvizsgáló ankétnál. Constantin Dimitriu liberális volt minisz­ter tiltakozik Iorgának és Argetoianupak a sajtóban megjelent olyan nyilatkozatai ellen, mintha az országot végveszély fenyegetné és hogy az ország az örvény szélén átlátna. Lorga: Én ezt igy sohasem mondottam, én csak a bolsevizmus részéről fenyegető veszélyre | get. mutattam reá, ami ellen minden polgári társa­dalomnak kötelessége védekezni. Modreanu a kataszteri hivatalnál történt visszaélések ügyében kér szigorú vizsgálatot. A csehek a román gr hona ellen. Raducanu volt közmunkaügy! miniszter a romániai tengeri export ügyéről b - /.ól és kérdi a kormányt, milyen intézkedéseket kiván foga­natosítani az ellen, hogy például Csehszlovákia betiltotta a román ten­geri importját. lorga egy anekdotát mond el, majd kijelenti, hogy ebben a kérdésben csak akkor adhat konkrét választ, ha interpelláció fog elhang­zani. Lupu először a képviselői padokból beszél, majd a vita hevében felrohan az emelvényre és erősen gesztikulál lorga felé: — A csehek nem vesznek romániai tengerit — mondja, — hanem magyar tengerit vásárol nak, mi pedig a magyarokkal bankettezünk. ITa Csehszlovákia és a többi államok ezeket a tilal­mi rendelkezéseket érvényben tartják, úgy Románia is hasonló intézkedéseket kell, hogy életbeléptessen. lorga arról beszól, hogy a csehek szövetsé­gesek. akik igen sok nehéz helyzetben segítették Romániát. Trancu Iasi a vasúti munkások nyomoré* teszi szóvá és interpellációt jelent be az ügvben melyre a kamara meg is szavazza a sürgőssé­„Ők szenvedtek a legjobban“... Argetoianu pénzügyminiszter, a kormány egyik legelasztikusabban gondolkozó tagja s a kormájny pénzügyi terveinek kieszelője, megle­pő nyilatkozatot tett az „Adev erul“-bau. A nyilatkozatban megállapítja, hogy nagy hiba volt a közép- és nagybirtokos osztályt tönkretenni. — Ok szenvedtek a legjobbak a kisajátítás miatt, ami valósággal a konf iskálás jellegével birt, mert azoknak a papíroknak az értékéről, amit kaptak ellenét tőkül a nagybirtokosok, nem szükséges beszélnem, — mondotta Argetoianu. A nyilatkozat még tovább is megy és meg­állapítja, hogy az agrárreform a legjobb adó­alanyokat tette tönkre. Tegyük hozzá, hogy ezeket a megállapításo­kat Románia pénzügyminisztere azzal kap­csolatban telte, hogy az agrárkonverzió meg­valósítása, az anyagi bázis hiánya miatt na­gyon nehéz. Az agrárreform esetében tehát valóra vált, hogy minden bűn magában hordozza a bünte test! Hatod és heted iziglen szóló büntetést mért a sors Romániára a szerencsétlenül végrehajtott agrárreform miatt. Gyenge vigasztalás, hogy ezt őszinte és megrázó szavakban Románia pénzügyminisztere is megállapította. Bizony méltán fájhat a pénzügyminiszter­nek, hogy tönkretették a közép- és nagybirtokos osztályt! Meg lehetett Volna oldani az agrár- reformot másképpen is. Lehetett volna olyan méltányos megoldást találni, hogy a szociális kívánalmak is teljes mértékben kielégültek vol­na, anélkül, hogy a nép beleesömörölt volna a földbe és anélkül, hogy országos csapássá vált volna. öt-hat évvel ezelőtt rendezett fényképes és zenés birtokbahelyezési ünnepeknek milyen szo- ■moru epilógusa: nem lehet segíteni a kisgaz- dáhon, mert nincs nagy birtok! ^ Az agrár reformról mondott kisebbségi bí­rálatok ime, igy nyernek igazolást, hosszú évek múlva. Kétségtelen, hogy ha megvolnának a nagy birtokok, könnmi volna a földtehermentesités- nek egy olyan technikai útját kieszelni, ahol a nagybirtok szolgáltatná a külföldön elhelyez­hető földtekermentesitési kötvények biztosíté­kát. Erre is kellett volna gondolni az agrárre­form alkalmával. Könnyű lett volna ez akkor, de nehéz ma. Mert a földreform nálunk nem szociális műve­let, hanem kényszer vagyonárzsma volt, amely­nél nem gondoltak ésszerűségre, csak arra, hogy a magyar birtoifososztályt megsemmisít­sék. Nem jobb lett volna például mind bir­tokból 20—25 százalékot a birtokosnr meg­hagyni a rendes jutalékon felül azzal- ;y ez, ha kell, állami záloglevelek garanciá szol­gáljon1? Ebben az elképzelésben égés: egy­szerű finánc műveletté zsugorodott volna az agrárkonverzió ma igazságosan alig megoldha­tó problémája. A kisajátítás azonban ment ész nélkül és ahol nem volt földigénylő, nemlétező ortodox és görögkatholikus egyházak kaptak birtoko­kat. Ahol igy sem fogyott el az elkonfiskált (most már nyugodtan mondhatjuk Argetoianu után) föld, megszülettek az állami rezervák. Ezek a minden idők ingatlanforgalmának örök szégyenei — az értékesitésüknél elkövetett sza­bálytalanságok miatt. Vagy milyen könnyű volna most az állam helyzete, ha legalább állami rezervái megvol­nának! Akár garanciául szolgálhatnának egy külföldi kölcsönnek, akár pedig & birtokosok összesége garantálná a kölcsön visszafizetését annak ellenébe, hogy az állami rezervákat visz- szakapja s azok megint tulajdonává válnak. Minden birtokos szívesen vállalná ezt a garan­ciát, mert legfeljebb azt veszítheti el, amit már úgy is elveszített. De rendes viszonyok mel­lett biztosan simán bonyolódnék le ez az ügylet, a közjó javára. Előnve volna ennek a megoldás­nak, hogy a megrendült állami hitel-tekintély helyett a birtokosok erkölcsi te: Hilete szolgál­tatná a garanciát. Ez, ahogy a külföld hangu­latát ismerjük, nem megvetendő előny lett vol­na a kölcsön szerzésénél. De kár a szóért! Az agrár-konfiskálást nem lehet meg nem történtté tenni! Nagy baj, mert ezért nem lehet most a kisembereket megmen­teni. Sőt meg kell menteni a birtokosokat is és uj adóalanyokról kell gondoskodni, — ha kell akár újabb exisztenciák tönkretevése, anyagi kiszipolyozása utján. így lett a birtokosok nagy szenvedése or­szágos csapássá! Most már nemcsak „ők", a birtokosok szenvednek, hanem szenved Rorüá- nia egész népe. Szenved az iparos, szenved a kereskedő, a munkás és az intellektuel. A mult hibáinak kutatása helyett ennek ta­nulmányozását ajánljuk Argetoianu figyelmé­be. Keressen és találjon gyorsan orvosságot, mert a beteg halálán van! Dr. Szász Ferenc. Herczeg Ferenc regényéről fantáziáit a szerencsétlen Péterke, mielőtt kiszenvedett A rendőrség az egymásnak ellentmondó vallo­másokból nem tudja kihámozni az igazságot és bÍ2tos nyomot a (Kolozsvár, február 10.) A verébutcai gyil­kosoknak úgy látszik teljesen nyoma veszett. Az ügynek egyetlen tragikus fejleménye van: ez pedig Rozsnyai Péter halála. A tizenhároméves vézna, fejletlen gyermek negyvennyolcórai borzalmas szenvedés után örökre lehunyta szemeit. Néha föl-föl nyitotta jobb szemét, de olyan neveket emlegetett, ame­lyekről hozzátartozói sohasem hallottak. A orvosok már sejtették, hogy csak órák kérdése az élete. ■ ........... — - ■■■"■ii»" im. ■ —- 1 Szent Vincés Irgalmas NSvéra’c (Szeretet Leányai) Sxerat József Misg*ankérfliáza Oradea Magywirasl, Sir. Gén. Hóiban (Széles u.) 50. Telel.: 6—66. Szülészeti-, és nőgyógyászati-, sebészeti., bel- és ideggyógyászati osztály. Röntgen. Rádi­um. Fogászat. Villany- és vizgyógyintézeti osztály. (Kezelés bejáró betegek számára is). Mindenfajta villanykezelések, villany- és gyógyfürdők, gőzfürdők, iszap-pakolások. Fogyó-, hizó-, dié­tás és üdülőkurák. Kórházi ápolási dijak: L A) osztály (külön szoba)......................................napi 250 lel I. Bí osztály (2 ágyas szoba)............................. ... . nap! 150 lel fejenként II. osztály (3 ágyas szoba) .........................................napi 120 lei fejenként III. osztály (4—6 ágyas kórterem).............................napi 80 lel fejenként Az I. és n. osztályon szabad orvos választás. Szerdán hajnali három órakor felült ágyá­ban. Lázas testét párnákkal támasztották ala. Aztán öt percig elbeszélgetett ápolójával. — Még csak egy könyvet kérek. Herczeg Ferencnek a „Pogányok“ cimü regényét. Olyan szép, mintha most is magam előtt látnám a lo­bogó sörényű Kenn király leányát. No meg az­tán Mártont, a papot . . . Visszahanyatlik a feje. Négy órakor újból megszólalt: — Mi az, hol vannak a pogányok? Aztán örökre elhallgatott . . . A rendőrségen tovább tartanak a kihallga­tások. Kedden a késő esti órákban több előveze­tést eszközöltek. Újabban egyre-másra jelent­keznek a verébutcai lakosok. Egyik terjedelmes, bőbeszédű asszonyság azt mondja: — Láttam a gyilkosokat. Reggel ott sétál­tak a ház előtt. Az egyik 19 óv körüli piros, bőrkabátos fiatalember volt. Egy székely legény ettől eltérő vallomást tesz: — Csak ketten voltak. Negyven-ötven év körüli férfiak. Az egyiknek nagy fekete ba­jusszá volt. A másik alacsonytermetli, szikár férfiú. Közel nyolcvan, ehhez hasonló és ilyen ellentmondó nyilatkozat van a rendőrség birto­kában. Draghieiu Aurel egész éjszaka a vallo­mások komolyságát kutatta.

Next

/
Thumbnails
Contents