Keleti Ujság, 1932. február (15. évfolyam, 25-49. szám)
1932-02-07 / 30. szám
i '>r. Cluf-Koîoxsvăr, _ _ y,. 1932. februăr 6. # SSOUkOW KtltllUwíú • v:: H'.y.r yv \ Előfizetés belföldön; Egyévre 800, félévre 400, negyedévre 200, egy hóra 70 L. Egyes szám ára 3 le) Országos Magyarpárti Lap Szerkesztőségi és kiadóhivatal! telefoni 508, 6-94 XV. évfolyam :je 30. szám Előfizetés Magyarországon: Egyévre 50 Pengő, félévre 25 Pengő, negyedévre 12.50 P. Egyes szám ára 20 fillér A magyar tisztviselők igazsága A Magyar Párt emlékiratban világítja meg az esküt nem tett tisztviselők kérdését (Bukarest, február 5.) A parlament egyik legutóbbi ülésén kinos feltűnést keltett, hogy Constantin Bordeu (Gheorghe Bratianu-párti) képviselő azt az indítványt tette, hogy azoktól a volt magyar tisztviselőktől, akik 1919. 1920. után tették le a román államra a hüségesküt, amennyiben nyugdijat élveznek, azonnal vonják meg a nyugdijat. Ezzel az antidemokratikus, antiszociális, igazságtalan, szerzett és törvényes jogokat sértő és emberséges érzéseket nélkülöző indítvánnyal szemben a közvélemény helyes tájékoztatására és a szerencsétlen nyugdíjasoknak érdekében és igazolására szükségesnek tartjuk megállapítani és leszögezni a következőket: A volt magyar tisztviselők a román impé- rium és közigazgatás átvételekor kijelentették, hogy hajlandók állásaikban megmaradni, tevékenységüket folytatni, csak azt kérik, hogy az uj hüségesküt a békeszerződés ratifikálása után, tehát a politikai és földrajzi határváltoztatás véglegesítése után legyenek kötelesek letenni. Elképzelhetjük ezeknek a tisztviselőknek lelki állapotát, akiket minden reális orientáció hiányában az a veszély fenyegetett, hogy mint hazaárulókat felelősségre vonják őket, ha a korábbi esküjükkel ellentétes uj esküt tesznek le. Ezeknek a tisztviselőknek eljárásában és magatartásában nem volt semmi ellenséges jelleg a román állammal szemben. Az Averescu-kor- many 1920-ban, a békeszerződés ratifikálása után, felszólította a volt magyar tisztviselőket, hogy kérjék korábbi állásaikba való visszahelyezésüket, elismerve ezzel a felhívással, hogy erkölcsi lehetetlenség volt e tisztviselők részére a __ hüségeskünek a békeszerződés ratifikálása előtt való letétele, más szóval ezektől a szegény emberektől, akik egzisztenciájnkat önhibájukon kívül vesztették el, embertelen dolgot követeltek, amikor a békeszerződés ratifikálása előtt akarták őket esküre kényszeríteni. Az összes eddigi kormányok, pártállásra való tekintet nélkül, elismerték ezt a helyzetet. A csúcsai paktum is leszögezte az esküt nem tett volt magyar tisztviselők nyugdijkérésének kedvező elintézését. Tancred Constantinescu, amikor a községi választásokra vonatkozó megállapodást a liberális párt nevében a Magyar Párttal aláírta, hasonló értelmű kötelezettséget vállalt. Bár a nemzeti parasztpárt a Magyar Párttal sohasem kötött paktumot és bár ennek a pártnak vezetői képviselték a román államot az im- périum átvételekor, tehát ennek a pártnak vezetői voltak azok a politikusok, akik a legilletékesebbek annak elbírálására, hogy milyen súlyos igazságtalanság érte a volt magyar tisztviselőket, mégis az ti kormányuk volt az, amely erkölcsi kötelességérzettől vezérelve elismerte a szerencsétlen tisztviselők nyugdíjjogosultságát és meggyőződésünk, hogy egyetlen jóhiszemű politikus sincs, aki kétségbevonná, hogy a volt magyar tisztviselőknek tízévi hosszú szenvedés után joguk van a szerény összegű nyugdíjra, amelynek járulékait egy emberöltőn át saját pénzükből befizették a nyugdíjpénztárba, Ki kell emelnünk, hogy túlzottal-:, sőt alapnélküliek azok a hírek, amelyek szerint a volt magyar tisztviselők nyugdija elviselhetetlen terhet róna az államra. Bárki meggyőződhet erről a nyugdíjpénztár adataiból és a birtokunkban levő egyéb bizonyítékokból, hogy az egész teher, ámely a volt magyar tisztviselők nyugdija cimén terheli a román államot, nem több évi 25 millió lejnél és ez az összeg napról-napra csökken, a kiöregedett nyugdíjasok fokozatos elhalálozásával. A volt magyar tisztviselők szerencsétlensége, hogy tiz év telt el, amig szerzett jogaikat elismerték, ők azonban a békeszerződés ratifikálása után azonnal esküre jelentkeztek és ha az Averescu-kormány nem bukik meg azelőtt. íielőtt a volt magyar tisztviselőkhöz intézett felhívása végrehajtatott és az esküt bevette volna, ma senki sem beszélne erről a természetes és a dolgok rendjéből folyó kormányintézkedésről. Ha a volt magyar tisztviselőktől nem követelték volna a hüségesküt a békeszerződés ratifikálása előtt, úgy valamennyien megmaradtak volna szolgálatukban és ebben az esetben sokkal nagyobb nyugdíjra volna igényük, mint amilyent részükre az 1929. évi nyugdíjtörvény megállapít. Igazságtalan, törvénytelen és embertelen volna tehát, ha még a jelenlegi minimális nyugdíjtól is megfosztanák őket, amely nyugdíj csekély összegével alig a létminimumot biztosítja a sok fizikai nélkülözésen és lelki szenvedésen átment volt magyar köztisztviselőknek. Ezt az emlékiratot báró Jósika János magyarpárti képviselő a tegnapi napon átadta George Bratianunak, azon párt elnökének, amelynek tagja az interpelláló képviselő volt. Jósika báró élőszóval is kifejtette Bratianu előtt, hogy nemcsak az emberiesség érzéseit sérti ez az interpelláció, amelyet az illető képviselő talán a tényállás nem ismerése alapján tett. hanem szerzett jogokba is beleütközik, kéri tehát, hogy az indítványt tekintsék tárgytalannak. Bratianu megígérte Jósika bárónak, hogy a kérdést alapos tanulmány tárgyává teszi. Az ő véleménye szerint is emberi szempontok indokolják, hogy a volt magyar tisztvicc lök ne fosztassanak meg szerény nyugdijuktól. m. . Viharos viták a kamarában szabadkőművességről a q hogy pilléié éli leges támadások elől megvédje. A szabadkő- mives páholyok nem fizetnek adót és megkárosítják az államot, dezorganizálják a társadalmat, pártolják a szekták működését, hogy ezzel az egyházakat gyöngítsék. Pacifista elveket hirdetnek csak azért, hogy gyöngítsék a jelenlegi államalakulatokat és megvalósítsák a nagy zsidó köztársaságot. A beszédet állandó zaj kiséri. Vamfil Sei- caru közbeszól: Hallgassuk végig uraim, mert még soha sem hallottunk ezekről a rejtélyes dolgokról. Trifu hangoztatja, hogy nem lehet tiszta a szabadkőmivesek ielkiismerete, mert ha az volna, úgy nem titkolóznának annyira. A hatalmuk óriási, ők irányítják a kormányokat, ők készítik elő a törvényjavaslatokat. Statisztikát olvas fel arról, hogy a francia páholyokban, mintegy 500 törvényjavaslatot tanulmányoztak végig és hogy ezek szelleme végigvonul az egész európai törvényhozáson. Főcéljuk a keresztény vallás megsemmisítése. A páholyok — mondja — állandó összeesküvők tanyái. Testvériséget hangoztatnak, ami azonban csak azt jelenti, hogy ők akarnak lenni állam az államban, sőt az államon felül. A romániai sza- badkőmives páholyokat veszi sorra és cáfolja azt a Dimineataban megjelent értesülést, hogy I. Károly is szabadkőmives lett volna. Trifu dr. ezután egész sereg szabadkömivest sorol fel, köztük Argetoianut, Vaida-Voevodot, Lugo- seanut, Sever Dant, Mosoiu tábornokot, Tángált, Pan Hallgat, Vasile Roatat, Fildermannt, Reiffert, Costa Forut és másokat. Az interpellációra Ottescu belügyi államtitbukaresti szabadkőmives páholy kár válaszol. A cuzisták — mondja — most azért Ircioitcl járőr cirkál, hogy azt eset-' támadják a szabadkőmiveseket, mert nemrégi(Bukarest, február 5.) A kamar pénteki ülésén Buturescu kérdi a kormányt, milyen intézkedéseket lciván foganatosítani a kereskedők súlyos helyzetének javítása érdekében. A kereskedőket régi adósságaik, amelyekkel ma már eladhatatlan árukért tartoznak, tarthatatlan helyzetbe sodorták. Alexe lupista kéri az igazságügyminisztert, hogy terjesszen be törvény- javaslatot a köztisztviselők és politikusok vagyonának revíziójáról. Marest, a Ţepes liga tagja tudomására hozza a kormánynak, hogy a Resica Müveknél ismét nagy munkáselbocsátások történtek. Kéri ebben az irányban az intervenciót. Az előterjesztéshez German szocialista csatlakozik. Ottescu belügyi államtitkár kéri a kamarát, hogy Trifu euzista képviselőnek ne adja meg a jogot interpellációja előterjesztésére, mivel az két órát vesz igénybe és olyan tárggyal foglalkozik, a szabadkőmives páholyok ügyével, amely teljesen távol áll a parlament munkájától és működésétől. Óriási zaj tör ki, különösen cuzisták tiltakoznak Ottescu javaslata ellen, amelyet végül is nem fogadnak el. Trifu nagy, valóban két órás interpellációt terjeszt elő a kérdésről. Hangoztatja, hogy itt a parlamentben is szemtől-szemben áll azokkal, akik ellen az interpellációja irányul és tudja, hogy a karzatok is tömve vannak szabadkőmi- vesekkel. Tudomása szerint a hadsereg igen sok tagja is benne van a szabadkőmives páholyokban, noha a szabadkőmivessóg a monarchia és a keresztény egyházak megsemmisítésére tör és veszélyezteti a román nemzet létérdekeit. Kérdi van-e tudomása a hadügyminiszternek ar-
