Keleti Ujság, 1932. február (15. évfolyam, 25-49. szám)
1932-02-01 / 25. szám
XV. E VF. 25. SZÁM. KcicnUjsKú 5 (fika Barátságtalan Időben • bír különösen gondos ápol ért kivén "Hl a £>Or Kuionosen giwuia ^-y , NIVEA'CBESEm ha nem okoljuk, hogy repodesett és durva legyen. Legjobb, h» arcéi 4» kezét esténként alaposan bedörzsöli. Ds nappal is, mielőtt a szobád wwgéts megy, hosználheija a Niveo-krémet, mivel taíjosen butától » bdriwtoiwatwd fényessé os arcot Nlvea-krém fiatalos arcbőrt és üss egeasfiégw »íiW Mk Külömbsén a Inxuskrémekkol szemben; Nivea-Crémo hatéaérs nésve utolérhetetlen, éréra nétve lovai Otcsopo,' Nteeo-Críoe <io torokban Lei ttoa Lel TXoo Tűrte öntaborakbo», U XMdtţ jtsr Beierrdaif BCsLLIt, BrefOV. Steste /nBn  numerus clausus már csak papíron van meg Magyarországon Erősen csökkenteni akarják az orvoskarokra felvehető hallgatók számát — Hatszázhetven vidéken végzett orvos költözött Budapestre Tftásfél (ej 71 Pásztortüz Qarangkongathsa A Pásztortüz 18-ik évfolyamának első száma az uj esztendő küszöbón csak négy oldalom jelent meg. A lap hűséges barátai, akiknek szellemi terítékére került pontosan, két hetenként az erdélyi magyar irómüvészek gondolafait kitermelő folyóirat, balsejtelmekkel vették kezükbe a gyászjelentés vékonyságúvá Zsugorodott lapocskát. A címlapon egy megragadó, az erdélyi magyar gondolat pásztor tűsének szimbolikus képe, amely mint varrni riasztó lármafa lobog a vak éjszaké.,jah. Küzd a sötétséggel, amely lialalos tarjáival körülöleli és íiiég akar- ai3 lélek melegét, a fásultság nyirkos +:• ö ' ,e^ző, jövőt, életet hirdető, csillagok felé törő lángocskákat. A belső oldalon egyetlenegy írás, a megszokott versek, elbeszélések, ismeret- terjesztő cikkek és képek helyett. Egy levél, üzenet azokhoz, akik a tüzet eddig nem hagyták kialudni: Rernényik Sándor megrázó manifesz- tuma a Pásztortüz olvasóihoz. Az élő lelkiisme- **et fájdalmas kiáltása az az ébresztő hang, amely a költő Írásán keresztül az apostoli hit és meggyőzés erejével akarja felrázni a tespe- désbe merülő közönyt és szent lélektermelő áldozatra szólítja fel Erdély magyarságának müveit táborát. Az édesanyától .való elszakadás tizenharmadik esztendejében szólalnak meg a Rernényik Sándor ébresztő, keltegető igéi. A Pásztortüz fennmaradásának érdekében kongatja meg a harangot. Válságba jutott az erdélyi szigeten egy irodalmi_ vállalkozás, amely a legideáli- sabb irodalmi célkitűzésekkel indult meg. Ennek az ideálnak egyenes és tiszta útjáról a Pásztortüz sohasem tért le. Epitő, tanító és nyelvünket ápoló törekvéssel bontogatta a körülöttünk súlyosbodó ködfalakat. Soha sem voltak üzleti nyereségre vágyó lukrativ szándékai. Azt a tüzet, amelyet az irodalom szerény pásztorai gyújtottak meg, gondolataik vérével táplálták és élesztgették, házi oltárára helyezte szellemi felfrissülésre, nemzeti öntudatának és műveltségének ébrentartására törekvő családok sokasága. És mégis, mégis a krizis harangjai csendülnek meg a lap élete felett. Ha ez bekövetkezik, ez nemcsak a Pásztortüz megsemmisülését jelenti, nemcsak az erdélyi irodalom agóniáját jelképezi, hanem a nemes áldozatrakész- ség. fáklyájának kialvását is. Valóságos szellemi jégverésként hat ez reánk, egy gonddal, szeretettel és jövőbe bízással felépített mü ösz- szeomlásaként, amelynek bekövetkezhető katasztrófáját nem egy elszigetelt irodalmi eseményként, hanem az itteni küzdelmes magyar kultúrának fekete gyászlapjaként kell befűzni majdan erdélyi kultúrtörténetünkbe. Nem akarjuk hinni, hogy ez bekövetkezzen. Nem akarjuk hinni, hogy tizenhárom esztendő szántó-vető és gazdag^ termést arató munkája kárbavesszen. Nem hihetjük, hogy magyar kulturigényünk tápláló kenyere ne kerüljön tovább szellemi életünk asztalára. Tisztában vagyunk azzal, hogy a gazdasági válság a kisebbségi helyzetbe jutott erdélyi magyarság, a földjétől és régi munkaasztalától megfosztott magyar közép- osztály teherbiróképessége mélypontra jutott., De a megpróbáltatások e keserves napjaiban a leépítések sivár korszakában sem hagyhatja el leffbüségesebb barátait, magyar öntudatának erősítőit: Íróit és művészeit. A Pásztortüz a mögötte levő tizenhárom év alatt olyan Írógárdát nevelt maga köré, amelynek minden gondolata termékeny talajra talált az erdélyi lelkekben. Minden sor, amely ebben a lapban hangot, életet kapott, az írónak szive- dobbanását jelentette. Lehet-e elképzelni, hogy e szivek dobbanása most elhallgasson? Bármennyire is összefüggésben van gazdasági válságunkkal irodalmunknak ez a szomorú, agonizáló tünete, nem tudunk belenyugodni s egy vállrándítással tovább haladni a Pásztortüz életét fenyegető ténye mellett. Igazi, nagy áldozatot eddig is maguk az alkotó irók és művészek hoztak Erdély földjén. így volt ez mindig és mindenütt. De hatványozottan áll ez az igazság a mi viszonyainkra, ahol az iró tehetségét és kulturmunkáját sohasem jutalmazták meg gazdag dotációval. Az iró alkotott, mert. teremtő erejének kohójából ki kellett ontania a benne feszülő lángot. A teremtés édes kínjában fogantak meg itt a gondolatok, költői és prózai termékek, amelyek a szépség virágzó fáivá nemesedtek a befogadó lelkekben. És most ezeket az apostoli hitü kultűrmunkásokat akarja magára hagyni a megértésében kiapadt, áldozatkészségében szikkadó erdélyi magyarság. Most is, mint mindig a gondolatok fáklya(Budapest, január 30.) Az értelmiségi pályák túlzsúfoltságának problémája hosszú évek óta foglalkoztatja már a magyarországi közvéleményt. Mind komolyabb aggodalmakat kelt az a tény, hogy minden intellektuális pályán évről-évre többen igyekszenek elhelyezkedni, mig a kereseti alkalmak nem szaporodnak, hanem inkább fogynak. Az ifjúság elhelyezkedése a legtöbb pályán már jóformán kilátástalan, a diplomás és főiskolákat végzett emberek tömegei mind keservesebb küzdelmet vívnak a puszta létért. Az értelmiségi pályák közül talán legnagyobb mértékben rosszabbodott a helyzet az utóbbi időben az orvostársadalom számára. Az egyetemek évről-évre uj orvosgenerációkat nevelnek fel, a válságokkal lcüzködő ország pedig még a régi orvosi kar ellátásáról is alig tud gondoskodni. Olyan probléma ez, amely mind több gondot okoz az orvostársadalom vezetőembereinek. Legutóbb az Orvosszövetség foglalkozott behatóan ezzel a kérdéssel, amelynek megtárgyalása után átirattal fordult a magyar egyetemek orvosi fakultásaihoz. Az Orvosszövetség választ kért az egyetemektől arra vonatkozóan, hogy mi módon lehetne az orvosi tulprodukción és az azzal kapcsolatos bajokon segíteni. A budapesti tudományegyetem orvosi fakultása foglalkozott elsőnek az Orvosszövetség átiratával, a fakultás megbízta Kenyeres Balázs dr. egyetemi tanárt, hogy készítsen memorandumot ebben az ügyben és tárja fel az orvosi tulprodukció okait, továbbá mutasson rá azokra az intézkedésekre, amelyeket szükségesnek tart az orvostársadalom helyzetének biztosítására és legalább a további leromlási folyamat megelőzésére. Kenyeres professzor a megbízás alapján terjedelmes memorandumot dolgozott ki, amelyet most terjesztett az orvosi fakultás elé. Kenyeres professzor memorandumában rámutat arra, hogy az orvosi pálya túlzsúfoltsága elsősorban Budapesten, másodsorban a nagy vidéki városokban érezhető. hordozói mutatják meg az igazi követendő példát az áldozatkészség nemes gesztusából. A Pásztortüz irói, munkatársai három hónapi időtartamra minden ellenszolgáltatás nélkül ajánlják fel tehetségüket, munkakészségüket, hogy az agonizáló beteget, a Pásztortüzet uj életre galvanizálják. A közönségen a sor, hogy mögéjük sorakozzon és az élen haladó katonákat a hadtávvonalban buzdítsák, erősítsék, további felfelé törekvő kultúrharcukban. Nem hisszük, hogy ma, a leszegényedés sötét idejében is ne maradt volna a magyarság táborában egy olyan, magát műveltnek arrogáló osztály, amely másfél lejt ne tudna naponta a Pásztortüz fenntartására költségvetésébe illeszteni. Mert tulajdonképpen nem több áldozatot jelent a Pásztortüz megmentésének lehetősége. Havonként kétszer lemondani a moziról, egy cigarettával kevesebbet élvezni, vagy egyetlen egy napon bőjtösebb menüt tenni az asztalra s ezzel a csekély életnivóleszállitással már meg is van oldva a Pásztortüz jövője. A Pásztortüz megmentésének kísérletére az Budapesten jelenleg összesen mintegy kilencezer orvos működik, tehát körülbelül 120 lakosra jut egy orvos. Nem sokkal magasabb az arányszám a vidéki városokban, mig a falvakon természetesen rosz- szabb a helyzet A vidéken Kenyeres professzor véleménye szerint még számos orvos részére volna megfelelő működési terület, a fiatal orvosok azonban valamennyien a nagyobb városokban, elsősorban Budapesten igyekszenek elhelyezkedni, a fővárosba húzódik fel a vidéki egyetemeken végzett orvosok nagy része is. Részletesen foglalkozik Kenyeres professzor memorandumában a numerus clausus törvénynyel és megállapítja, hogy a budapesti orvosi fakultáson jelenleg a tanulók 12 százaléka zsidó. Debrecenben 20 százalék. Szegeden iO százalék, Pécsett pedig közel 60 százalék a zsidó orvostanhallgatók arányszáma, ami kétségkívül annyit jelent, hogy. a numerus clausus törvény a gyakorlatban már hatályát vesztette. Budapestre a legutóbbi időben hozzávetőleges számítás szerint 670 vidéki egyetemeken végzett fiatal orvos került fel. Ezek a vidéki diplomával rendelkező fiatal orvosok idézik elő Budapesten a túlzsúfoltságot, elsősorban ez a Budapestre vándorlás az oka a fennálló bajoknak. A segítés egyetlen módját Kenyeres professzor az orvostanhallgatók létszámának korlátozásában látja. Elsősorban a vidéki egyetemeken tartja tulmagasnak az orvostanhallgatók létszámát és a létszám erős csökkentését ajánlja, hir szerint azt javasolja, hogy négyszáz- húszban állapitság meg az összes magyar egyetemeken felvehető orvostanhallgatók számát, ebből százötvenet engedélyezzenek a budapesti egyetemen, a többit osszák el a vidéki egyetemek között. Az orvosi fakultás Kenyeres professzor memorandumát részletesen megvitatta és azt magáévá tette. A fakultás a memorandumot most elküldi az Orvosszövetségnek, válaszképpen a Szövetség megkeresésére. egész magyar nyelvterületen ismert és szeretett erdélyi iró Gyallay Domokos vállalkozott. Nehéz kísérlet bár, de bízzunk sikerében. Gyal- laynak sikerült életerőssé, erős és hatékony tényezővé kovácsolni a magyar nép mindennapi szellemi eledelét, a Magyar Népet. Bizzunk abban, hogy most, amikor a magyar középosztály folyóiratának megmentésére vállalkozott, tiszta szándékai nem fognak zátonyra fenekleni. Gyallay Domokos az ujesztendőben megjelent és segítség után kiáltó négyoldalas Pásztortüz negyedik és utolsó oldalán fel is veti a kérdést: „Fönntudjuk-e tartani a Pásztortüzet?“ Meg is adja rögtön a választ: „A Pásztortüz további fenntartására a siker reményével tehetünk kísérletet.“ Ennek azonban az a legelső feltétele, hogy a lap meglévő előfizetői ne hagyják el. Erdély irói köréjo sereglenek; most már a közönségen van a sor, hogy a Rernényik Sándor és Gyallay Domokos szózatának vetőmagvai a megtermékenyíilés puha földje helyett ne hulljanak a közönyösség kopár szikláira. K. L.
