Keleti Ujság, 1932. február (15. évfolyam, 25-49. szám)
1932-02-04 / 27. szám
XV. EVP. 27. SZÁM. HtitnlljsKS Marosvásárhelyt uj egyesület alakult, amely rá akarja tenni a kezét a kultúrpalota műkincseire (Marosvásárhely, február 2.) Amikor a marosvásárhelyi kultúrpalotát a kultúra iránti lelkesedéssel megépítették, már akkor tervbe vették, hogy a palotában a könyvtár és a nagyér- tékii képtár melló múzeumot is rendeznek be. Nagy áldozatkészséggel a képtár gyűjteményét könnyebb volt összeállítani, mert a város mintegy százmilliót áldozott erre és nagyértélcü képeket vásároltak össze. Múzeumnak a gyűjteményét azonban akármilyen nagy áldozatkészséggel sem lehet rövid idő alatt előteremteni, de a város nem vesztette el maga elől ezt a célt s ahogyan a muzeális tárgyakhoz hozzájuthatott, elhelyezte a palotának erre a célra épített helyiségeiben. Még nem túlságosan nagy, de értékben megbecsülhetetlen ez a gyűjtemény» amit most az a veszély fenyeget, hogy egy alkalmilag alakult magánegyesület a maga különös nagy protekciójával rá akarja tenni a kezét és a várostól át akarja venni. Cămpianu marosvásárhelyi görögkatholikus esperes archeológiái egyesületet alakított, amelynek ugylátszik egyik célja az, hogy a város kezéből kivegye ezt az értékes gyűjteményt. Az egyesület tjrmészetesen mind román tagokból áll s Cămpianu esperesnek igen nagy összeköttetései vannak a mai kormánynál, illetőleg lOrga miniszterelnöknél. Úgy állítják be a kérdést, hogy a gyűjtemény gazdátlanul hever a kultúrpalotában, illetőleg a városházán s ezen az alapon akarják a város tulajdonából kivenni.1 A város közönsége meglepetéssel értesült arról, hogy a megyei prefektus átiratot intézett a város interimárbizottságához, melynek a tar; talmát összefüggésbe hozzák az archeológiái egyesület céljaival. A prefektus egyszerűen közli, hogy egy megyei tisztviselőt delegált, kinek feladata a város tulajdonában levő muzeális tárgyak anyagának az összeírása. Hogy milyen alapon delegál megyei tisztviselőt ilyen feladatokra a prefektus, amikor a városnak megvan a maga adminisztrációja saját javainak nyilvántartására, arról az átirat nem ad magyarázatot. Marosvásárhely városa az utóbbi időkben is igyekezett a lehetőségek szerint múzeumi gyűjteményét gyarapitani. Négy-öt évvel ezelőtt Filimon Aurel kulturpalotai gondnoknak huzamosabb ideig szabadságot adott és pénzt bocsájtott a rendelkezésére, hogy a med- gyesfalvi határban ásatásokat végezzen. Ez ásatásoknak is meg volt az értékes eredménye, igen sokra becsült római leleteket ástak lei, amiket természetesen a város kultúrpalotájában helyeztek el. Már maga az a tény, hogy a város a saját tisztviselőjével és pénzével csináltatta ezeket az ásatásokat azt bizonyítja, hogy a gyűjteményt a város kizárólagos tulajdonának tekinti s remélhetőleg mindent el fog követni, hogy a protekciós alakulatok ne tehessék rá a kezüket. Ami Marosvásárhely városáé, az nem a másé és a jogállami rend nem ismerhet olyan kormányintézkedést, amely tulajdonjogot akar elkobozni, illetőleg elidegeníteni. BB———— F2GYELEM! FIGYELEM! MEGSYILT A MAGYAR SZÍNHÁZ BELYIKOSI PÉNZTÁRA Keleti Újság kiadóhivatalában, P. Unirii (Főtér) 5. Dante kölcsönkönyvtárbán, Str. IV. Jorga (Jókai u.) 5. ahol minden előadásra mindenféle jegy elővételben kapható. Ezen szelvény a Keleti Újság napján tartandó előadás jegyeinek kedvezményére jogosit. . feltette a politikai kérdéseket. Goga nem térhetett ki a válasz elől és igy az első autentikus nyilatkozata a királyi kihallgatás után. — Két óra hosszat voltam az uralkodónál — mondotta cs ismertettem felfogásomat az összes folyamatban levő politikai és az aktuális gazdasági, valamint szociális kérdésekről. A kihallgatás részleteiről azonban nem nyilatkoz- hatom. — Mi igaz abból miniszter ur — kérdezte mun katársunk, — hogy ön és erdélyi barátai kiválnak a néppártból, Averescu marsall intranzi- gens álláspontja és legutóbbi két cikke miatt. — Szó sincs róla — mondotta Goga — Beszélgetés Goga Okt tragédiájának márciusi román bemutatójáróla román-magyar kulturkőzeledésről és két órás audienciájáról a királynál és nem is volt róla szó, hogy én és személyes barátaim kilépnénk a néppártból. Azok a véleménykülönbségek, amelyek esetleg fonnállanak Averescu marsall és az én politikai csoportom felfogása között, a néppárt kebelében fognak megoldást találni. Ez minden, amit ebben a pillanatban mondhatok. Karádi N. Lajos. (Bukarest, február 2.) Politikai körökben nagy érdeklődéssel várták Goga Octavian királyi audienciáját, tekintettel arra a kivételes helyzetre, amelyet ő a néppártban betölt. Goga kihallgatását összefüggésbe hozták Averescu marsall legutóbbi hírlapi cikkeivel, mert a néppárt vezére és alvezéro látszólag szembeállásba kerültek. A politikai érdeklődés arra irányult, hogy milyen módon képviseli a pártot a király előtt Goga, miután Averescu ismeretes hírlapi cikkeiben kétségtelenül szembehelyezkedett az uralkodóval. Goga kihallgatása két óra hosszat tartott és arról Goga nem nyilatkozott sem az újságírók, sem politikai barátai előtt. Csupán annyit lehetett a királyi palotából távozó néppárti politikusról megállapítani, hogy kedvetlen, amit egyeseié betegségének tulajdonítottak. Köztudomású ugyanis, hogy Goga, aki influenzás, 38 fokos lázzal jelent meg a királyi audiencián. Averescánus körökben azt beszélik, hogy a hosszú kihallgatás során Averescu magatartása is szóba került. A képviselőház kedd délutáni ülésén a szünetben Goga hosszas eszmecserét folytatott Wilier József dr. magyarpárti képviselővel, akinek véleményét és tanácsát kérte ki arra nézve, hogy az ö fordításában közelebbről szinreherülő Madách Ember tragédiájához hogyan tudna Budapestről szakszerű utbaigazitásokat szerezni. Wilier dr. azt tanácsolta, hogy Írjon Goga Ka- raffiath Jenő dr. magyar kultuszminiszternek és lépjen érintkezésbe Hevesi Sándorral, a budapesti Nemzeti Színház igazgatójával. A beszélgetésnek ennél a fázisánál munkatársunk is bekapcsolódott. Goga előre kijelen módosított örökösödési adótörvény precíz magyar fordítása kapható Dr. Mandel Forditó Irodában, Cluj, Str. Memorandului 24. Ára 30 lej, vidékre portóval 40 lej. tette, hogy munkatársunk csak akkor lehet jelen a beszélgetésnél, ha politikai kérdéseket nem érintenek. Miután ezt az Ígéretet megkapta, a következőket mondotta: — Madách Ember tragédiáját még a háború előtt kezdtem el fordítani. Most azonban az utóbbi időben állandóan simitgattam a fordításon, mert meggyőződésem, hogy úgy a román, mint a magyar nyelv utóbb jelentékenyen fejlődött. Tervem az, hogy a román fordítás szövegét a bukaresti Nemzeti Színház főrendezőjével elküldöm Budapestre, hogy ott a román főrendező előtt játszák le a darabot, lássa a budapesti felfogást és enmek megfelelően igyekezzék interpretálni a bukaresti előadást. A bukaresti Nemzeti Színház félmilliót költött el csak a darab díszleteire. A premier márciusban lesz. Bár a szöveget archaikusán igyekszem visszaadni, pem mulaszthattam el, hogy azokat a magyartalanságokat, amelyek az eredeti- szövegben Arany János átjavitása után is bennmaradtak, ki ne küszöböljem. Felhasználtam természetesen Alexander Bernát ismeretes essaiját, valamint a Leitner-féle német fordítást és a francia fordítást is. A szöveget mindenütt belső értelem szerint adtam vissza. Tervem az, hogy ' a premier napján bevezető előadást is tartsanak a magyar irodalom Madách korabeli állapotáról és ezt a premiert a román-magyar kulturközeledés egyik fontos útszakaszává kívánom tenni. Wilier József képviselő, aki közismerten kiváló muzsikus, a következő megjegyzést tette: A muzsikusok Kodály és Bartók, már megindították a román-magyar kulturközeledést zenei téren. Goga szellemesen jegyezte meg: jó, a zenei kulturközeledés nem mentes . mindig a politikától. Orpheus is nagy politikus volt. Kijelentette ezután, hogy Madách: Ember tragédiája román nyelven közelebbről könyvalakban is megjelenik. Minden tilalom ellenére, munkatársunk mégis Utóirat a hid-ügyben Az Ellenzék mai számában választ olvasok arra a cikkre, amelyben az úgynevezett „hidverés“ időszerűtlenségéről és számunkra, erdélyi magyarok számára, sokféle okból lehetetlen voltáról Írtam meg azt, ami kikivánkozott belőlem. Azok a reflexiók, amelyek megdönteni igye keznek, úgy vélem, logikus eszmemenetemet, voltaképpen nem mások, mint erőszakoltan gyenge ellentmondások, Írásom ötletszerűen kikapott részleteivel szemben. Ezek az ellentmondások pedig annyira lagymatagok, hogy felmentenek attól, hogy ismét vitába szálljak. Csupán nehány szóba foglalom össze tehát azt a véleményem szerint meg nem döntött állításomat, hogy egy rendszeresen védelmi álláspontra kényszeritett és sorozatos támadásokkal meg felemlíteni megkísérelt hadsor csak akkor lobogtathat fehér lobogót, hogyha kegyelemre akarja megadni magát végső megalázottságá- ban. Ennyire pedig talán még sem jutottunk. Mihelyt a túlsó part offenzivája megszűnik, legalább addig a mértékig, hogy az egyenlő jogok illúzióját tudjuk elhitetni magunkkal, akkor tovább mehetünk egy lépéssel, nem bánom, akár a hidverés alapköveinek a mi részünkről való földbe rögzítésével is. És még valamit: sok frázist hallottunk már a kisebbségi hidverésről, de arról egy szót sem, hogy mi is az a hidve- rési program? Mert a lobogólengetés egymagában még nem reális tett, csak — újra ezt a szót kell használnom — felkinálkozás, ha nem feltola kodás. Sorolja fel Spectator azokat az eszközöket és módokat, amelyekkel az óhajtott — az én részemről is őszintén óhajtott — román-magyar közeledés és hátmögötti szándékoktól mentes béke elérhető volna. Maga a „hidverés“ szó azonban csak homály és áthatolhatatlan köd, világosan fel nem tárt belső tartalom nélkül. Ezzel úgy hiszem, a magam részéről végérvényesen lezárhatom az egész hid-ügyet, amely semmi más, mint felfújt vihar egy pohár vízben. Szász Endre.
