Keleti Ujság, 1932. február (15. évfolyam, 25-49. szám)
1932-02-29 / 49. szám
4 Kei ETr Újság XV. ÉVE. 49. SZÁM. ^úédje. m&i ééfélNIYEA-CRÉMEéiti a zord és hideg időjárástól, hogy ne legyen repedezett és érdes. Dörzsölje be bőrét esténként, lefekvés előtt, alaposan Ni vee-krémmel. A szövetek fiatalosan feszülni fognak, a bőr activ lesz és megerősödik; szél és időjárás többé nem árthatnak neki. De dörzsölje be nappal is, mielőtt kimenne a szabadba, arcát és kezeit Nivea krémmel. Nem hagy semmi fényt és azt a friss-egészséges, fiatalos kinézést adja, amelyet valamennyien oly nagyon szeretünk. Külömbsége a luxuskrémekkel szemben Nivea-Créme Legnagyobb hatás, de olcsóbb. Nireo-Créme: Lel l,6.oo—72.oo 5eier*dort & Co. 5. A. R., braşov. Strada Mlu Mantu 39 Jem. Mert ugyebár uraim, könnyen dolgozik az ember, amikor tudja azt, hogy otthon minden rendben vao, hogy a háztartást példás lelkiismeretességgel vezetik, hogy a gyermekeinket nevelik. Megható jelenet következik: Vaida Sándor elfúló hangon odaszólitja könnyező feleségét, akit átölel és megcsókol. Hangja visszanyeri ércességét és szónokolni kezd. Az elhunyt fegyvertársak életét ismerteti. — Lehet, hogy most passzív a magatartásunk, de ez a passzivitás is konstruktiv eszméket hord magában. Az Isten által itt felejtett oligarchia ellen küzdünk. Egy célunk lehet, az ország boldogitása. Ehhez viszont az ország összes tartományainak a közreműködése szűk séges. Nyissák meg végre az ország kapuit, hogy Erdély megmutassa igazi arcát, bebizonyítsa, milyen erkölcsi tőkével rendelkezik. Beszélt a román parasztról. Maniu Gyula vezéri egyéniségéről, majd a nemzeti paraszt- pártban elharapózott ifjúsági súrlódásokról, kijelentve, hogy a párt belsejében nem ismer el frakciókat. A beszéd után terített asztalok várták az ünneplőket és amikor Maniu Gyula megpil lantja az ünnepség iránt érdeklődő kisebbségi újságírót, ismét megszólaltatja a humorát: — Hiába, a kisebbségi sajtó mégis mintha velünk volna jóban és rosszban. D. B. Újra megindult a tőkeáramlás Anglia felé Az utóbbi hónapokban redkivüli nagy összegek folytak be adóban (London, február 27.) Pénzügyi körök a tartós javulás jelének látják az angol arany- szélű papírok árfolyamemelkedését, amelynek folytán 100 millió fonttal nőtt igen rövid idő alatt az angol állampapírok értéke. Az utóbbi hónapokban rendkívül nagy összegek folytak he adókban s ez jogosulttá teszi azt a reményt, hogy a költségvetési év megfelelő takarékoskodás mellett felesleggel zárul s akkor lehető — Téged mi löle Jóska? A madárvivő ember válasz helyett benyúl a zsebébe és iszonyodva elővonja a madárkát. — A madár az oka! — lihegi. — Ez fárasztott ki. Nem birom tovább! Megütközve álljuk körül. — Vegyétek el tőlem, hogy ne es lássam! Annyi lelkiereje sincs, hogy eldobja magától, mások meg babonásan húzódoznak a rejtelmes kis holttesttől. Magam nyúlok utána. — Te tám megbolondultál Jóska! — Miért volna neked olyan nehéz ez a semmi kis madár?... A nagy, erős ember, ki akármelyik ökörnek kitekeri a nyakát, csak int, hogy hagyjanak békét neki. — Beteg vagyok. — Amrná más! — nyugszanak meg a társai. Pár pillanat alatt úgy ahogy rendbejön az ember, felveszi a hóba esett fejszét, s tovább cammog. — Miféle betegség lehet? — kételkednek az emberek. Nincs az a madár megmérgezve s az hatott át a véredbe. Ilyen madarakkal szokták mérgezni a vadászok a rókát. Sztrichnint tesznek a szárnya alá. — Alleliet! — hagyja rá tompán Kertész Jóska. — Dehogy — mondok ellent. — Egyszerű hegyi betegség fogta el. Mire megmagyarázom, hogy mi az a hegyi betegség, fel is érünk a hegyre és megállunk „szuszanni.“ önkéntelen tör elő bennem az elragadtatás. — Milyen szép!... Köröskörül gyönyörű, fehér téli világ. Hatalmas fehér erdők húzódnak, ameddig a szem ellát és tova, valahol a végtelenben beleolvadnak a jeges felhőkbe. — A láthatár tetején a nap hideg aranyos fénye ömlik szét s a hóval borított fák milliói fölött az összeverődő jéggyöngyök finom harangjátéka hallszik. A leereszkedett felhőre maguk is olyanok, mintha mérhetetlen ezüst szirtek dermedeznének a világ kapujában. Milyen jó volna köztük járni, vé válik a kereseti adó mérséklése is. Szakértők megállapítják, hogy az angol kamatláb öt százalékra történt mérséklése fokozza a bizalmat s most újra tőkeáramlás indult meg Anglia felé. Mértékadó helyeken bizonyosra veszik, hogy a kedvező előjelekre rövid időn belül a külföld is reagálni fog s a tőzsdéken a font jelentősen emelkedni fog. felmászni a legmagasabb jégoszlop csúcsára és szárnyrakelve úszni a csodák fölött... Észre sem veszem, hogy az emberek magamra hagynak s a dermedt erdőben már csattog a fejsze. No, menjünk! Meglepődve látom, hogy a madárvivő ember nem tagit mellőlem. — Maga még itt van, Jóska? — Én itt. — Akar talán valamit? — Pár szóm véna, ha meghallgatná. Lesütött fővel mondja és nem tudja, hogyan kezdjen hozzá. * — A madár miatt — nyögi ki végre. — El kéne, hogy temessük. — Magam is azt akarom. — Éppen azért... szeretném megkérdeni, hogy embör képibe el lehetne-e temetni. — Ember képében? — lepődöm meg. — Abba! — döngi Jóska és mindjárt meg is magyarázza. — ...Mert a tuggya-e úgy volt, hogy a harctérön volt nekem egy testi-lelki jó komám, akivel megesküdtünk, hogy akármelyikünk el talál esni. a másik a tastyit temetetlen nem hagyja. Ez Dorna Vatra körül volt s éppen ilyen nagy télben. Járőrbe küldtek ki mind a kettőnket. Valahogy a ködben eltévedtünk s egyszer csak szólni kezd a fegyver: pák, pák s úgy lövik mejbe az én barátomat, hogy abba- hejbe felfordult. A hátamra kapom 8 megfutamodom a holttestivel. Éppen egy olyan hegyen kapaszkodom fel vele, mint ez, amelyiken feljöttünk. De fütyült a golyó. Egyszer csak látom, hogy keritnek be a muszkák. Nem vót mit csinálni. A barátomat behajtottam egy szakadékba s én valahogy megmenekedtem... — Értem Jóska! — mondom csendesen. Itt a hegyen a kicsi madárról eszébe jutott a barátja. Az ember csak int. — Eszömbe. —■ S úgy érezte, mintha a madár helyett az ő holttestét vinné. — Úgy éröztem! — válaszol az ember, mintha eskümintát mondana a templomban. ■=- És fáj a leikiismerete. Uro-punktal, a lámpafénynél dolgozók A római gavallér kristályt tett a szemére, ami lehet, hogy elegáns viselet volt akkoriban, de hogy praktikus lett volna, azt már nem mernénk mondani. Ha a római dendi manapság feltámadna, csodálkozva látná,-hova fejlődött azóta a technikával együtt a szemüveg- kultura. Igaz, hogy ma már a szemüveg csak kevesek számára az elegáncia fokmérője, a monokli kezd kimenni a divatból, de annál nagyobb változatokat tüntet fel a szemüveg, mint szemkorrigáló eszköz. Azóta van ez különösen igy, amióta a jénai Zeiss-müvek speciálizálód- tak ezen a téren és csakugyan bámulatos fejlődést értek el. Mostanig azonban nem sikerült kiküszöbölniük a gyönge, vagy javításra szoruló szem legnagyobb ellenségének, az erős villanyfénynek káros hatásait. Hiába kifogástalan a legjobb Zeiss-szemüveg, hogyha valaki tartósan villanyfény mellett kénytelen dolgozni, a szem elfárad, még másnap reggel is érzi a kimerülésnek jeleit. Végre sikerült ezen a téren is olyan produktumot előállítani, amely kiküszöböl minden kellemetlen behatást. A legújabb Zeiss-találmány, az ..Uro“ bevonult a kolozsvári piacra is. Prima üveg, halványan zöldes a színe, ami megakadályozza az erős villanyfénynek a szembe való behatolását és ezzel kimerülését. Az Uro azonban — mondanunk sem kell. csak külsejében zöldes, mert az Uro szemüveg viselője természetes színében, kifogástalan élességgel lát minden tárgyat. Az Uro Kolozsváron már is nagy népszerűségre jutott, ami elsősorban a Seelenfreund Sándor kolozsvári Egyetem uceai optikus cégnek köszönhető. amely sietett híveinek kedveskedni az optikus ipar legújabb vívmányával. Emellett az Uro nem is drága, mert a Seelenfreund cég pontosan betartja a Zeiss-gyár által megállapított, eladási árakat. A kitűnő Seelenfreund ma éppen úgy megérdemli a bizalmat, amikor a világhírű Imre dr. szemészprofesszor mellett egyetemi optikus volt. Egyetlen kisérlet meggyőz minden szemüveges embert az Uro kiválóságairól. — Fáj a lelkiismeretem... — Meg kéne nyugtatni. — Meg kéne nyngtatni. — Akkor jöjjön velem Jóska! Félre vonulunk az erdőbe, ahol nem jár ember. Kezébe adom a madárka-testet, de az én emberem megdöbbenve torpan hátra. — Ezt pedig hozni kell, — mintha az ő holttestét cipelné. Pár lépést szótlanul haladunk. A hátam mögött a madárvivő ember egyszerre magyarázni kezdi a cselekedetét. — Tudom, hogy a tekéntetes ur pap volt, 8 az én barátom es a maga vallásán volt. Hát. ezért... — Helyesen tette Jóska! Lépkedünk, turjuk a havat. Minden mozdulatra a fák puha, fehér, szent tisztaságot hintenek fejünkre. — Talán itt: — mondom. — E jó hely! — bólint az ember is. Igazán szép hely. Madárnak való sűrű bök; rok. jégiszalagok, zúzmara-fészkek, dús téli pompa, az örök halál nyiló virágcsokra. — Mindkettő: az ember is, a madár is meg fog nyugodni itt! — biztatom. — Ennek a szép bükkfának a tövébe ássa a sirt!... Csizmával, kézzel, testtel gyúrja szét a vastag havat, majd felemeli fejszéjét és belezuhint- ja a fagyott földbe. Fejszével ássa a sirt. Jó mélyet, hogy a vadak ki ne kaparhassák. Cseres és fekete az áb- rázatja, mikor ismét kiegyenesedik. Csak bólintok. hogy jól van. Most a madárkát elhelyezi, hogy a behunyt szemei és görbedt cérnalábace- kái a mennybe nézzenek... Megállunk fölötte. Mindaketten levesszük a fövegünket. — Hogy hívták? — Pétörnek. Boga Pétörnek... A nyócvanket- tősökDél szolgált... Csend, ß . Erdő. Gondolat. A kezem meglendül. .,Requiem aeternam dona ei Domine et lux perpetua luceat ei...“
