Keleti Ujság, 1932. február (15. évfolyam, 25-49. szám)
1932-02-04 / 27. szám
JÜlV. Hi V JU. ZI. ÖZiAlVl. gpr^-- -' * .unrmi <*0**£‘ t-±jr+Cm, w* SOROCI '-■ i: taáiAban Codreanunak a sorocaiaH eEBeni kirohanásával kezdődött, Mirese» és Landau interpellációiévá* atdefoti az izgatott' vsta, ameiwöe iorga is belekapcsolódott A kamara visszautasította a parlamenti bizottság kiküldésére vonatkozó indítványt (Bukarest, február 2.) A képviselőház keddi ülésén előszűr Justin Stancséu liberális tiltakozott a nyugdijak leszállitása ellen, majd Topa dr. kormánypárti módositó törvényjavaslatot terjesztett be az állami sorsjáték törvénynyel kapcsolatban abban az értelemben, hogy az koncesszionális árlejtés utján történjék. Pa- raschivescu többségi, azt a kérdést intézte a földmivelésügyi miniszterhez, hogy Emil Anto- nescú milyen minőségben veszvrészt a konvertálási javaslatot szövegező bizottságának ülésén, Valcovici miniszter törvényjavaslatot terjeszt be Beszterce város kölcsönéről. Radu Matei kéri az igazságügyminisztert, adjon felvilágosítást arra nézve, hogy a bírák kapnak-e prémiumot a leleplezett csempészések után. Rop Valér igazságügyminiszter válaszol, kije- lşnti, hogy a birák semmiféle prémiumét nem kapnak ilyen esetekben. Scutaru kormánypárti a vasút kőszénnel való ellátása ügyében interpellál, amire Valcovici közlekedésügyi miniszter részletesen ismerteti a kérdést és rámutat arra, hogy ebben az irányban nagy megtakarításokat sikerült elérni az utóbbi időben is. Codreanu a sorocai zsidók ellen. Codreanu vasgárdista kérdi, hogy a kormány milyen intézkedéseket akar foganatosítani azok ellen a sorocai zsidók ellen, akik az ott történt eseményekkel kapcsolatban Romá- nia ellen tüntettek. A sorocai házak falára olyan plakátokat ragasztottak ki, amelyben felszólítják a lakosságot, hogy kergessék ki Bessz- arábiából a barbár románokat. A Ser indar ucca't csőcseléket — mondja és a jasii tüntetőket, akik a granicsárok becsületébe gázolnak, kergessék a határon túl. Azokat, akik a Dnyeszternél védik a határt, nem szabad megsérteni. Dimitriu Soimu kormánypárti a Dimineaţa egyik számában megjelent hirdetést olvas fel, amelyben valaki közzéteszi, hogy állami utalványokat vásárol. Valóságos kijárási iroda működik ebben az irányban — mondja ós tud arról, hogy egyes esetekben az utalványokat csak jelentékeny kijárási dij ellenében fizették ki. Busila mérnök interpellációt jelent be az ország gazdasági helyzetével kapcsolatban. Mlrescsa szocialista soroeoí interpellációja viharba iulladt Utána Mirescu szocialista emelkedik szólásra: — Van szerencsém meginterpellálni a kormányt a Dnyeszter-parton történt gyilkosság ügyében. A gyilkosság szóra óriási zaj tör ki. A kormánypárti képviselők és a cuzisták kitódulnak a padokból és karban kiáltják: Le vele, kik a gyilkosok? Mirescu: Azok a granicsárok; akik tudatosan gyilkoltak. A zaj még erősödik, fenyegető karok emelkednek a levegőbe. A nagy lármában nem lehet hallani, hogy miket kiáltanak egymás felé. Miclescu elnök hiába csönget és hiába kiáltja Mirescu felé: „Megvonom öntől a szót!...“ Mirescu tovább kiáltja: —- Mi nem sértjük meg a hadsereget, csak azok megbüntetését kérjük, akik csapdába csaltak hat szerencsétlen embert és azokat közönséges módon lemészárolták. Miclescu elnök követeli a szónoktól, hogy vonja vissza a „gyilkos szót, majd amikor látja, hogy nem tud boldogulni a szenvedélyekkel, felfüggeszti az ülést. öt perces szünet után az elnök Mirescuhoz fordul és a következőket mondja: — önnek csak azon feltétel mellett van joga interpellációt bejelenteni, hogy amennyiben tényleg meg van győződve arról., hogy bizonyos hibák történtek, ezeket parlamentáris formában hozza a parlament és a kormány tudomására, ugyanakkor pedig nem sértheti meg a hadsereget. Még egyszer felszólítom, hogy vonja vissza a gyilkosok szót, melyet a hadsereggel szemben használ. Mirescu: Az a tiz-tizenöt granieeár, aki a Dnveszter partján mészárolt, nem a hadsereg. Én a helyszínen voltam és ott állapítottam meg, hogy milyen körülmények között játszódott le a vérengzés. A kormány és a hatóságok nem teljesítették kötelességüket. lorga: Nem igaz. Azonnal, ahogy értesülFénymásolóés minden műszaki papír legolcsóbb Lepagenál Cluj. Kérjen jegyzéket. tünk az eseményekről, ankétot rendeltünk el. Az ankétot a granicsárok parancsnoka és egy magasrangu biró vezette le. Mirescu: Markovics tábornok az ankétot azoknak a hatóságoknak segítségével vezette le, akik az ügyben szerepeltek, zárt ajtók mögött s nem akarták felhasználni a rendelkezésükre bocsátott bizonyítékokat. Az áldozatok családjait sem hallgatták meg. Ottescu belügyi államtitkár válaszolni akar, Singer zsidó képviselő felhívja a figyelmét, hogy Landau képviselő is fel fog szólalni és akkor együttesen válaszolhat a két felszólalásra. Landau nagy zajban megy fel a szónoki emelvényre és egy ideig nem is tud szóhoz jutni. Végre lorga miniszterelnök a következőket mondja: — Uraim, hallgassuk meg a legnagyobb fi. gyelemmel, mert nagyon könnyen lehet, hogy olyan szavak fognak elhangzani, amelyeket azonnal meg kell válaszolni. Mély csöndben beszél Landau. Landau: Egészen nyugodtak lehetnek, a legnagyobb objektivitással beszélek. Van szerencsém a kormányt meginterpellálni a következőkben. Január 8-áról 9-ére virradó éjjel So- roea város közelében hat egyént, akik a Dnyeszteren akartak átkelni, lelőttek. Az áldozatok szüleitől hozzám érkezett értesítés azt tartalmazta., hogy az illetőket kegyetlenül meggyilkolták, minden bírói eljárás nélkül. Külön ankétot kértek és azt, hogy jöjjek a helyszínére, mivel az ügy súlyos és az a látszat, hogy a hatóságok túllépték hatáskörüket. Kötelességemnek tartottam azonnal érintkezésbe lépni a sorocai és kisenevi hatóságokkal, de nem volt kivel szóba állanom, mert a hatósági vezetők nem voltak otthon. Hozzá kell fűznöm, hogy ezek a szomorú események a világ bármely pontján megtörténhetnek és azért egyetlen kormányt sem lehet felelősségre vonni, de az viszont a kormány erkölcsi kötelessége, hogy az igazság kiderítését megkönnyítse és a szankciókat alkalmazza. Miután gyanítható volt, hogy igen súlyos dolgok játszódtak le, tudomására hoztam a belügyminiszter és hadügyminiszter uraknak a rendelkezésemre álló adatokat, reámutatva arra, hogy ezek szerint a dolgok nem úgy történtek, ahogy a hivatalos jelentés mondja. írásbeli kérvényben kértem az iletékes minisztereket, hogy szíveskedjenek egy vegyes katonai és polgári bizottságot kiküldeni, amelyben részt vegyen a zsidó parlamenti csoport egy delegátusa is, hogy ez folytassa le az ankétot. A hadügyminiszter ur közölte velem, hogy Markovics tábornok már az ankétot befejezte és nem teljesítheti a vegyesbiróság kiküldése iránti kérésemet. Különben egy második ankétot lefolytathat a sorocai ügyész egy delegátus bevonásával. Ez alkalommal közöltem a hadügyminiszter úrral, hogy magam is leutazom Sorocára, hogy személyesen győződjem meg az ügyről és számoljak be a kormánynak arról, amit megállapítottam. A Markovics tábornok által január 11-én és 12-én lefolytatott ankéthoz igen sok megjegyzést fűztem, személyes ankétom tapasztalatai alapján, miután a hivatalos ankét nem világosította meg teljesen az ügyet, amelyet a kormány második kommünikéjében ad acta tett. Bátorkodom rámutatni arra, hogy az ankétot levezető bizottság jelentésében hibák vannak, amelyeket bizonyítani tudunk, és sajnálattal vagyunk kénytelenek kétségbevonni információinak pontosságát, valamint a kormánynak abból levont következtetéseit, amely ártatlanoknak minősiti a bűnösöket és kénytelen vagyok uj ankétot kérni más alapon az ügy teljes kiderítésére. Rá kell mutatnom arra, hogy ebben a kérdésben az igazságszolgáltatás legfelsőbb jogát védem. Szankciót kell alkalmazni minden törvénysértéssel szemben, de alárendelt szervek önkényesen nem szolgáltathatnak igazságot a legsúlyosabb büntetés formájában, amelyet az ország törvényei és alkotmánya tiltanak. Az a szenvedélyes kampány, amelyet ebben az ügyben bizonyos körök indítottak az ügy eltussolására és a világosság felderítésére harcot folytatók megrémi- tésére, nem fog visszariasztani attól, hogy a közvélemény számára a világosság kiderítését kérjük és a bűnösök méltó megbüntetését. Landau ezután indítványt tett le a képviselőház asztalára amely szerint a kamara parlamenti vizsgálóbizottságot küldjön ki a sorocai ügy megvizsgálására. Az indítványt aláírták Landau, Diamand, Reiter, Singer zsidó képviselők, továbbá Jacobescu, Grigorovici, Rozgovan, Graur, Ghelmegheanu, Creanga, Gherman, Mirescu, Lucian, Ilian és Flueras. Ghelmegheanu hangoztatja^ hogy az ügyet nem szabad könnyelműen kezelni. Az ő álláspontja ellenkezik íorgáéval, amely szerint Markovics tábornok ankétja után nem férhet több szó a kérdéshez. lorga szóharca a szocialistákkal. lorga: Én nem azt mondtam, hanem kijelentettem, hogy a hadsereg presztízsét nem szabad megsérteni. Fluerás tiltakozik a hang ellen, amelyen a miniszterelnök beszél a képviselőkkel. Óriási zaj tör ki. lorga kéri az elnököt, hogy Fluerás szavait ne vegyék be a parlamenti naplóba, mert az nem mutatja a politikai iskolázottságot. Lucián: Itt nem ön az, aki diktál. Nem ön Írja elő a házszabályokat. lorga: Nem ijedek meg az önök fenyegetéseitől. Ghelmegheanu: Sorocában törvénytelenségek történtek. Az ügyészt megakadályozták a vizsgálat lefolytatásában. A parlamentnek jogában áll ellenőrzést gyakorolni, önök is be fogják látni egyszer, hogy nem állott érdekében a kormánynak, hogy megakadályozza az ankét lefolytatását. A kormány ne vegye rossz néven, ha a parlament kérni fogja, hatalmazzák fel, hogy az ügyben világosságot derítsen. lorga: Köszönöm Önnek, hogy megtalálta a hangot a kérdés előadására. Az előbbi felszólalás azonban nem volt parlamenti hangú. * (Folytatása a 9-ik oldalon.) Műkedvelőknek színdarabokat utánvéttel választásra is küld, nem tetszőt cserél Lepage Cluj.
