Keleti Ujság, 1932. február (15. évfolyam, 25-49. szám)
1932-02-28 / 48. szám
4 KeietíUjsjsxs XV. ÉVF., 47. SZÁM. Govrian Jón újságba akarja tétetni, hogy ő a halálon tál is nagyon szereti Borbély Gábort... munka és a kegyetlen hideg is elijesztette a hosszú sétától, nem ment el Lompértra. Egyszer aztán meghallja a postán, hogy az ő sziv- 0éli barátja, játszótársa meghalt. Juon Govrian egyszerre elsáppadt, ájultan vágódott el a földön. Azóta pedig nem lehet szavát venni. Sebet ütött u szivén, vájjon, mit akart mondani a Gábor utfi és ha elmegy, hátha valahogy megaka sztódik a tragédia. Nem is nyugodott addig, amig apjával meg nem látogatta Borbély Gábor sírját s utána be nem jött a szerkesztőségbe, hogy elmondja ezt a történetet. — Azért jöttünk — mondja az öreg Govrián — hogy tegyék ki ezt a magyar újságba. írják meg, hogy a Juon no gyón. szerette a Gábor ur- fit és se Intsem fogja elfelejteni... Íme, mi eleget tettünk a kérésnek, hűségesen megírtuk azt, amire megkértek. Most beszéljenek aztán a társadalmi osztályok közötti áthidalhatatlan ellentétekről, gyűlöletről. íme, a román paraszt gyerek tanít meg bennünket arra, hogy a szeretetnek nincs határa, de nincs osztálya sem.. Az élő és soha el nem pusztuló hit, az emberi érzés és megértés... Délelőtt féltizenkét órakor, amikor a legnagyobb a sürgés-forgás a szerkesztőségben és kiadóhivatalban, beállít egy idősebb román gazda, mellette a fia, egy tizenhét-tizennyolc éves legényke. Tört magyarsággal elmondják, hogy ők a szerkesztő urakat keresik, mert fon- töé mondanivalójuk van. A beszélgetés nehezen indul meg, mert noha mind a két fél a legjobb indulattal igyekszik a másik nyelvén kifejezni magát, — mi romámul, a ritka vendég pedig következetesen magyarul — egyik se nagyon érti a másikat. Lassanként aztán mégis csak megtudjuk, miért gyalogolt be apa és fiú a kolozsmegyei Szentmihály községből ilyen kemény februári hidegben Kolozsvárra. Korántsem a falusi ember városi üzletei — fafuvarozás, tej, vagy tejföl eladás — hozták be a derék, atyafiakat. Azért jöttek, hogy miután elzarándokoltak egy frissen hantolt sirhoz és levett kalappal imádkoztak egyet, elmondják a magyar újságnak is, mit éreznek. — Lonípért mellett lakunk, Szentmihály on, — ezzel, kezdi a maga csakugyan különös torién étét Govrián Valér, vagy ahogy magát be- ctzgetvc nevezi: „Valika.“ A két község szomszédos lévén, megismerkedtek és összebaráikoztak egymással a föláes- ur, Borbély Kálmán, gimnázista fia, Borbély Gábor és a földszagu román parasztlegény, Juon Govrian. Együtt lovagoltak, együtt járták az erdőt kora tavasztól, késő őszig, csupán a tél, a méteres hó avatkozott be a fiatalok ba- rátkozásába. A falusi ember télen nem szívesen mozdul ki otthonról, nem ismeri a téli szórako zásokat, sétákat s ilyenformán Juon Govrian sem találkozott már hónapok óta Borbély Gábornál. Nemrégiben azonban mégis történt ho tűk valami. Egy üzenetváltás. Borbély Gáboi megüzente pajtásának, hogy okvetlen beszélni szeretne vele. Ezt az üzenetet még kétszer meg- ismételte. De a fiú, akit elfoglalt az otthoni A magyar Till Eulenspiegel Dr. György Lajos Eulenspiegel magyar nyomai (Erdélyi tudományos füzetek 40. E. M. E. kiadása.) cimmel értékes irodalomtörténeti tanulmányt irt, és ennek a hires anekdota gyűjteménynek, amely a világirodalomnak egyik legértékesebb terméke, a magyar irodalomban visszatükröződő nyomait kutatja. Az Eulen- spiegelt a XV. században Írták össze, de hogy ki találta ki a benneíoglalt adomákat, megnevezhetetlen; forrásuk minden bizonnyal az ősi néphumor. Ezek az anekdoták beszivárogtak a legtöbb európai nemzeti irodalomba és igy a magyarba is. Bornemissza Péter prédikátor az Eulen- epiegelt már a XVI. szájad végén megjelent munkájában is megemlíti. Ugyancsak ebben a században volt egy Trágár Balázs nevű népkönyvünk, amely bizonyára ebből a német gyűjteményből szedte anyagát. Az első valóságos Eulenspiegel tréfa nálunk a XVII. században jelentkezik és ahogyan György Lajos elmondja, az ad neki különösebb érdekességet, hogy a maga idejében legnevezetesebb polemikus munkájában, a népies humorú Pázmány Péter Kalauzában ötlik szembe. A század hitvitázó irodalmában az eulenspiegeli argumentum mégegyszer élőkéiül és pedig Vörösmarti Mihály apát változatában. Az Eulenspiegel- tréfák további magyar életét nyomozva 1808- ban Budapesten megjelenik egy könyv, amely Suszter Liplinek cégéres furcsaságait meséli el. Egyik szakasz például arról szól, „hogyan lesz kepiróvá Lipii.“ Beállít egy uraságlioz, akiről tudta, hogv nagy kedvelője a festményeknek. Piktornak adja ki magát és megbízzák azzal, hogy a kastély egyik falára fesse meg a zsidók átkelését a Vörös-tengeren. IIosszu hetekig vígan éli világát és semmit sem dolgozik. Amikor sor kerül a leleplezésre, az egész falon nem volt egyéb látható, mint a Vörös-tenger. Mi a menykő? — kérdi az ur, aki a megbízást adta. Ez a Vörös-tenger — feleli Lipii. Hát hol vannak ">z izraeliták? Ezek már keresztül mentek, azo- * többé látni már nem lehet. Hát Fáraó !ci- Hadiseregével hol vagyon? — Ezek mind- mér n fen gerb» mérti I Álarcos rablók gaztette egy lupényi kereskedő házában A kereskedő segédjét, aki a rablókat felismerte, főbelőtték (Déva, február 26.) Detektivregénybe illő rablótámadás történt a napokban a zsilvölgyi Lupény községben. Este, amikor a bányavároska elszenderedett, Reiner Sámuel kereskedő házába ismeretlen alakok toppantak be. Valamennyien álarcban voltak s a megrémült kereskedőnek elmondták, hogy okvetlenül pénzre van szükségük s pénz nélkül semmi szin alatt sem fognak eltávozni. A megijedt _ kereskedő először alkudni próbált, később, amikor láttta, hogy sarokba van szorítva, előkereste a pénzét és átadott 1090 lejt, Ebben a pillanatban lépett be Reiner alkalmazottja, Costea József, aki fiatalos hévvel vetette oda a rablóknak, hogy nem baj, majd elfogják őket, mert felismerte. Amikor a fiatalember ajkait ezek a szavak elhagyták, két revolverdörrenés hangzott s a szerencsétlen ember holtan terült el a földön. A dörrenés után a rablók tovább álltak. A kereskedőnek semmi baja nem történt. A csendőrség a nyomozást bevezette, eredmény azonban egyelőre nincsen. A REFORMATUS VILAGSZEMLE •iK szAmAnak TARTALMA: A lap előfizetése egy évre 140’— lei. Ára számonként 35 lei, Romániai megbízott a Minerva könyvesbolt, Cluj- Kolozsvár, Strada Regina Maria 11 Péter Mihály püspök életrajza, a csehszlovákiai vallásfelekezetek a hivatalos népszámlálás megvilágításában, a csehszlovák egyházról. Ravasz László X. püspöki jelentése, a magyarországi református egyház uj törvényei, Hamilton H. W. skót lelkész, a ref. egyházak világszövetségének főtitkára. Zsinat-presbiteri renaszert kővető ref. egyházak világszövetsége, mi történt a magyarországi ref. egyház amerikai missziójával a világháború után? Hoffmann Ferenc kanadai ref. misszionárius lelkész, Mennyi református magyar van az Egyesült Államokban? Olaszországi reformátusokról. György Lajos rendkívüli szorgalommal kereste meg e Lipli-féle adomák változatait a magyar irodalomban. Hosszasan ismerteti Hőnyi János Demokritosát, az első magyar anek- dótagyüjteményt, amelyben jelentékeny számban észlelhetők Eulenspiegel-nyomok. Kónyi János a Till Eulenspiegel nevet Tilinkóra magyarosítja és az adomák e névhez ^űzötten szerepelnek. Alig egy évtized múlva Andrád Sámuel ad ki nagyhatású anekdótagyüjtexnényt, amelyben ismét három Eulenspiegel anekdótára akadunk. György Lajos végül megállapítja, hogy a világhírű Eulenspiegel a magyar nép érzelemvilágában könnyen foglalt helyet, mert igen közel tudott hozzáférkőzni. A György Lajos által ismertetett közel- koru Eulenspiegel anekdotákból az alábbiakban mi is közlünk nehányat. A ló nem mászik a fára. Lovat árult a cigány, mely külsőre igen tetszetős volt. Alkuba bocsátkozik vele valami városi ember. — De cigány meg ne csalj, ha nem megmondd, ha hibája van a lovadnak, különben itt a vásárbiró, meg a kaloda. — Nines ennek semmi hibája, — bizonyítja a rajkó, — csak kútba nem néz, fára nem mászik, és vasat nem eszik. — Hisz énnekem nem is kell, hogy a kútba nézzen, madár fészket se akarok vele szedetni, enni pedig zabot kap nálam, nem patkószeget. — Megalkudtak, kezet adtak, a cigány eltette a pénzt. Hát, amint megindul a vevő, akkor veszi észre, hogy a ló vak. De hisz a cigány megmondta, hogy nem néz a kútba. Megy vele odább, egyszer csak hídhoz érnek: amint a paripa meghallja a lábai alatt dobogni a pallót, egyszerre visszarugaszkodik és semmi könyörgés, ütés, verés rá nem birja kényszeríteni, hogy a bidon átmenjen. Úgy kellett a vizen keresztül gázolni vele. Megmondta a cigány, hogy fára nem mászik. Végre fel akarják kantá- rozni, s akkor sül ki, hogy a paripa nem enged zablát tenni a szájába. Ezt is megmondta a cigány, hogy vasat nem eszik. Mit tehetett a jámbor vevő? Addig járt, míg ő is rászedhetett veié valaki mást. Az ördög és a fiskális. Egy lnteránus atyafi 'rendkívül szeretett volna az ördöggel ismeretséget kötni. S ez egy alkalommal — meg 1« jelent, neki éppen országos vásár alkalmával. Egy asszony kocamalacot vett, lábánál fogva húzta, de nem birt vele sehogyan se, végre nagy bosszúsan szabadjára ereszté a madzagot, mondván: — Vigyen el az ördög! — Hallod, ördög? Emlegetnek! — Eh, ne bánts, nem szívből mondja. Amott egy napszámos evődik a feleségével, az is azt monda végül: — Eh, hát vigyen el az ördög! — Hallod ördög, megint emlegetnek! — Eb, ne bánts, nem szivből mondja. Alig hagyják félbe, jön ki egy szegényember a fiskálistól, nagy fejcsóválva, aligha a pőre nem veszett el neki . . . vissza se néz, csak a kezével int hátra: — Vigyen el az ördög! — Hallod ördög, megint emlegetnek. — Dejszen, barátom, ezt már elviszem ám, mert ez tiszta szivből mondja. Szagért hang. Szatmáron történt. A 48 előtti boldog években téli vásárra jött be a vidéki szegényember. Dél körül a „Károlyi“-ház cimü vendéglő udvarára került, hol is a konyhában keresett egy kis helyet, mig eszik. Senki sem lévén ott, igen száraz és kemény kenyerét a konyhában párolgó étel gőzre tartá, hogy puhnlna: midőn a vendéglős betoppan s bőszülten kérdi, mit tett? — Kemény kenyeremet tartám kissé a gőzre, puhulás végett. — Jól van, fizet ezért egy garast. — De uram! Hisz nem veszi úgy is semmi hasznát az elpárolgó gőznek! — Mindegy; én itt bért fizetek, jogom van megfizettetni mindent! . . . Jöjjön velem a bíróhoz. — A biró az áldott jó öreg Jenei bácsi volt. Á vendéglős el- mondá panaszát, követelését. — így történt-e ez? — kérdi Jenei a szegényembert. — így biz az biró uram. — Akkor tegye le a garast! — A szegényember számtalanszor összehajlitott kendőjéből kivesz egy garast s átadja. A biró kezébe veszi és szól: — Na vendéglős ur! Nézze: itt a garas! ... Itt a garas! ... Itt a garas!... — mindannyiszor az asztalra ejtvén azt . . . S midőn a vendéglős egész önelégülten nyúlna utána, Jenei visszaadja azt a szegényembernek, mondván: — Tegye el; az étel gőzéért a garas, pengése a fizetés . . . Kvitt! - .««c.-SV-"'
