Keleti Ujság, 1932. február (15. évfolyam, 25-49. szám)

1932-02-04 / 27. szám

£ 2425S

Előfizetés belföldön;

Egyévre 800, félévre 400, negyedévre 200, egy hóra 70 L. Egyes szám ára 3 fej

Országos Magyarpárti Lap

Szerkesztőségi és kiadóhivataíi telefon: 508, Q-94 XV. évfolyam # 27. szám

Előfizetés Magyarországon:

[ Egyévre 50 Pengő, félévre 25 Pengő, negyedévre 12.50 f*« Egyes szám ára 20 fillér

Sanghai után Nanking nyílt város bombázását kezdték meg a japánok

A kínai delegátus kétségbeesetten erőlködik Genfben,

hogy a Népszövetséget akcióra bírja — Kína nem fog hadat üzenni Japánnak, de el van szánva a

végsőkig való védelemre

**/

Sanghaiban japán vérbiróság működik, amely Ítélet nélkül végezteti ki a kínaiakat

A mandzsunál konc

Mára jelentették be a független Mandzsúria kikiáltását, de a jelentős aktus megtörté- néséről még nem érkeztek hozzánk híradások. Valószínű, hogy ha Mandzsúria fügetlenségé- nek kikiáltása meg is történik, ez nem jelenthet végleges megoldást, legfeljebb átmenetet egy uj megoldás felé, szünetet, mig a japán imperializmus újra erőre kap.

Mandzsúria Ázsia történelmében gyakran volt felvonulási pontja a különböző állami, sőt kontinentális érdekeknek és azok a városnevek, amelyek most egy-egy japán—kinai harci tényt örökítenek meg, ütközet jelentésekből már az európai közönség előtt eléggé ismeretesek voltak sok évvel ezelőtt is. Az a nép, amely Mandzsúriát lakja, a múltban világhatalmi pozíciót jelentett és a mandzsu dinasztia erejét rákényszeritette Kinára is. Az újabb történeti időkben azonban Mandzsúria elvesztette függetlenségét, orosz érdekszférába került és az orosz előtörés tulajdonképpen abban az időpontban vette kezdetét, amikor 1899-ben Oroszország megszerezte Kinától a jogot, hogy Mandzsúrián keresztül kiépíthesse a szibériai vasutat.

. Az orosz imperialista törekvés csakhamar a japán imperialista törekvéssel találta szemben magát .Japán hatalmi céljai között Korea bírásán kívül állandóan ott szerepelt Mandzsúria birtoka is, de ezt a törekvését Japánnak a nagyhatalmak ébersége miatt szüneteltetnie kellett. Most azonban, amikor Anglia az aranystandardra való áttérés óta külpolitikailag (valamint belpolitikáiig is legyengült), amikor az amerikai gazdasági válság is elterelte Amerika figyelmét a termelés fokozása érdekében inaugurált expanziv céloktól, Japán elérkezettnek látta az időt, hogy birtokba vegye Mandzsúriát. Az a terület, amelynek meghódításáról vagy átmenetileg: önállósításáról van szó, egy tizenkétmilliós országrész és körülbelül tízszerese a mai Magyarországnak. E változatos geográfiai képletü országban a völgyek termékenyek, az éghajlat kedvező, ásványi termékei, arany és szén nagy bőségben vannak. Japán különösképpen érzi e javak hiányát és azért csüngött szeme hol Mandzsúrián, hol pedig Kinán, mert nagyhatalmi pozíciója csak akkor válhatik szilárddá, ha rendelkezik nagymennyiségű nyersanyagok felett.

A mai Japán, beleértve még Formosát is, félakkora sincs, mint Mandzsúria és jóval kisebb, mint Franciaország. Lakóssága ellenben igen siirü, ez aránylag kisterületen hatvan- hetven millió ember él és a lakosság évenként legalább is egy félmillióval szaporodik. Japánnak határait valósággal kidönti ez a túlnépesedés és a rendszeres kivándorlás úgyszólván Japán életfeltételévé válik. Az Amerika felé tartó immigrációt azonban az amerikai kormány teljesen megszüntette, úgy hogy Japán nem képes levezetni felesleges emberanyagát. Már most vegyük hozzá a japán gazdasági válságot, a munkanélküliek szaporodását és azt a lehetőséget, amelyet kivndorlás, erőleve- zetés szempontjából megítélve Kina és Mandzsúria nyújtanak, alapjában véve nem látszik meglepőnek, hogy Japán nem mulasztja el ezt a számára kedvezőnek Ígérkező időpontot.

A nagyhatalmak egyelőre azt remélik, hogy Kina önmaga erejéből is vissza fogja tudni szorítani a japán offenzivát. Japán azonban jobban ismeri a helyzetet. Tudja, hogy a kuomin- tang, Kina nagy nemzeti mozgalma szétesett, hogy a bolsevizmus mélyen beágyazta magát és hogy Kinától nincs mit tartami. Kima Japánnak e fondorlatokkal teli felvonulás tervénél éppen annyira elhanyagolható mennyiség, mint

A távolkeleti bonyodalmaknak újabb eseménye, hogy a japán hadsereg Sanghai bombázása után megkezdte Nanking, nyílt város bombázását is és egy n.ealckaősen hosszú hurcvonalon több kinai erődöt veit ágyutüz alá. A japán akcióból világosan kitűnik, hogy nem egyszerű óvintézkedésekről van szó, amelyekkel állítólag a japán alattvalók személyi cs életbiztonságát igyekeznek védelmezni, hanem egy alaposan átfontolt sztrutégiai terv megvalósításáról, amelyet kinai részről eddig még nem sikerült ellensúlyozni.

Sanghaiban viszonylagosan rend van, ami alatt távolról sem kell nyugalmi állapotot ér(London, február 2.) Amerika és Anglia diplomáciai képviselői Sanghaiban tovább folytatták fáradozásaikat a japán—kinai fegyvernyugvás létrehozása érdekében. Eredményt még mindig nem értek ei és állítólag kevés is a remény arra, hogy olyan fegyverszüneti megállapodás jöjjön létre, amelyet mind a két fél betart.

a Népszövetség, amely talán még egy Ízben sem mutatkozott annyira tehetetlennek, mint hatékonysága ez uj erőpróbáján. Anglia valóban jöhet hadihajóival és Amerika is beavatkozha- tik, viszont Kina arra gondol, hogy ebben az esetben Oroszország, automatikusan fegyvertársává szegődik, mert akkor, amikor Oroszország Anglia ellen erősítheti a hadi pozíciót, már elfelejti, hogy neki tulajdonképpen Kina oldalán van a helye. Egy angol-amerikai és japán konfliktusból Európát is közelről érintő stratégiai megmozdulás válhatik, hiszen egy hadban álló Oroszország küzdve távolkeleten Anglia ellen,* könnyen szembetalálhatja magát a tőketermelés alapján álló országokkal Európa nyugatján.

teni, csupán a rettenetes légi bombázás szüneteltetése. A harci feszültség e lélegzetvételére szánt idejében lázas iparkodások történtek, fegyverszünet kötésére, — eredménytelenül. A mai jelentésekből az tűnik ki, hogy Japán és Oroszország között állandó az érintkezés és hogy Oroszország készségesen engedi át a vasutat a Kina ellen való harci mozdulatokra. Az önálló Mandzsúria kikiáltásáról szóló jelentések még nem futottak be, ugylátszik c merész tervet az érdekelteknek még nem sikerült létrehozni.

Mai jelentéseink itt következnek:

A Daily .Express távirata szerint a Sang- hai-i japán főkonzul bizalmas utasítást küldött a nemzetközi koncessziós területen letelepedett japán családok nőinek és gyermekeinek, amelyben készenlétre szólítja fel őket. A nők és gyermekek valószínűleg a .közel-napokbaa japán szállító hajókon elhagyják Sangbait.

(Folytatás a második oldalon)

Ha Anglia és Amerika semlegesek maracţ nak Japán okupációs törekvéseivel szemben - és sok józan politikai és gazdasági meggondolás arra készteti, hogy azok maradjanak — úgy Oroszország is nagyon örülne, ha megtarthatja a semlegességet.

Japánon kivüí alapjában véve senki sem akar háborút és Japán is csak egy olyan impozáns egyoldalú bevonulás félét akar, amely az ő részéről sem jár nagy vérveszteséggel. Ennek az optimizmusnak a jegyében nyújtotta ki Japán kezét a mandzsuriai koncért, amelyet ugylátszik -el fog nyerni akár nyersen, anexiókép- pein, akár az „önálló Mandzsúria“ staniolpapi- rosába becsomagolva.

A Jangcse alsó folyása vidékéről menekül a lakosság

(London, február 2.) A japán flottila megkezdte Nanking bombázását. A bombázással egyidejűleg a Jang-csekiang torkolatáig terjedő partszakasz mentén több erődöt tűz alatt tartott. Az erődök ütegei viszonozták a tüzelést. Nankingban a bajóágyuk tüzének az első jelentések szerint 60 emberélet esett áldozatául. Japán tengerészkatonák partraszállás után közelharcban birtokukba vették a nankin gi hajógyári negyedet. A Jang-csekiang, alsó folyása mentéről a lakosság pánikszerűen menekül. Többezren csónakokon hagyták el Nankingot. A harc úgy a szárazföldön, mint az erődök és hadihajók között_ továb folyik. A kinai kormány különösen azt kifogásolja, hogy a japán hadihajók minden előzetes figyelmeztetés nélkül tűzzel árasztották el a nyilt városnak tekintett Nankingot.

Eredménytelen tárgyalások mindenfelé