Keleti Ujság, 1932. február (15. évfolyam, 25-49. szám)

1932-02-21 / 42. szám

r KT. «VT. 41. SZÁM. 1 KnrnUjsm «»SîSEEHSI^g-aw*. Â papság: jajkiáltása „Megvonták, lenyirbálták a kongruát, hét-nyolc hónapja a kocsis fizetésére leszorított havi járan­dóságait sem fizetik11 — Pál Dénes szászíenesi plébános őszintén feltárja a papság helyzetét nőtelen pap bocsátotta szélnek alkalmazottjait... fizetés nélkül. Hányat porolnék könyv, lap, ruha, élelmicikk adósságért. Mennyi köny, mennyi megaláztatás, a papi tekintélynek mily nagy meggyalázása. S mindez azért, mert nincs kongrua. Annakidején világgá politizálták: A kongrua a pa­pok gondtalan életét biztosítja. Bár úgy lett volna. A hívők, mert az állam ad fizetést, megtagadták, leszok- ták, elhagyták a párbért, kapát, szóval a pap fenntar­tásához ös időktől fogva fizetett adójukat. Most két szék közt éhezik, rongyoskodik és a többi nyugtalan­(Kolozsvár, február 19.) Az általános elsze­gényedésben, amiből mindenféle társadalmi osztály kivette a részét, talán a papság szen­vedett és szenved a legtöbbet. A lelkészi kar amugyis szerény járandóságait régebben is a legrendetlenebbül kapta, ma pedig egyenesen lealázó helyzetbe került. Amellett a papság nem követhette azoknak a példáját, akik köve­teléseiknek hangos szóval adtak kifejezést, népgyüléseken, uccai felvonulásokon és adott esetekben némi eredményt el is tudtak érni. A papság hallgatott és tűrt, azt remélve, hogy az államhatalom számolva a papság fontos hiva­tásával, tekintettel lesz a lelkészi kar érdeké­re is. Az alábbi megható levél azonban annak a dokumentuma, hogy ma már a lelkészi kar po­hara is csordultig telt s ha az illetékes kor­mánykörök nem hajlandók tekintetbe venni a papság sérelmeit, körülményeik őszinte feltá­rásával igyekeznek a közvéleményt felvilágo­sítani. Éppen ezért egész terjedelmében közöl­jük Pál Dénes, szászíenesi plébánosnak alábbi Sorait, amely kendőzetlenül tárja fel a romá­niai lelkészek — még pedig felekezeti különb­ség nélkül — katasztrofális helyzetét: Az a nyomor, melyben a nagy- és kisvárosok lakói­nak ötven százaléka él, elképesztő. Az a számokban ki sem fejezhető adósság, melyben a falusi őstermelő tö­meg úszik, rettenetes. A munka- és pénzhiány alig nyújt reményt, hogy ez a szortyogó, morgó, vulkánikus állapot máról-holnapra megváltozzék. Tűzzel játszunk. Aláaknázott területen járunk. Az élet utáni vágy, az életösztöa, az élet lehetőségének biztosítása gumibottal, revolverrel, karddal, fegyverrel és börtönnel nem irt­ható ki, A kitört vulkán krátere emberhullákkal nem tömhető bs, tüze embervérrel nem oltható ki. Addig is, míg ezen kóros állapot megváltozik, meg­nyugvásra van szükség. Pillanatnyilag pedig elmulaszt- hatatlan a nyugtalan tömegnek testi és lelki enyhü- letet nyújtó tevékenykedós. E célra, a tevékenykedésre van Is hazánknak megfelelő hadserege: „A papság." Nincs, de nem. is..jöhet számításba a vallási és faji kü­lönbség. Szeretet Isten és felebarát iránt. Az ebbői fo­lyó szóbeli és cselekvésbeli munkálkodás a papság hi­vatása. s ezt teljesítette is. A papság a hit és vallás erejével és annak eszkö­zeivel, az emberi lélek csodálatos mélységeit járja. Egyedüli fékező, megnyugtató, türelmet és kitartást tanácsié, sőt ugy-ahogy lehet a nincstelenséget, eny­hítő morális ereje az államnak. A jelenlegi, soha nem tapasztalt életkörülmények által felzavart forradalmi indulatokat csititja, csendesíti, enyhiti, vagy jó irányba tereli. Feltűnés nélkül vallási, társadalmi utón, tem­plomban, iskolában, társaságban, mindenütt és min­denhol találékony és ötletes akciókkal fárad, dolgozik. Ezek alapján biztosítja a törvény uralmát, az állam rendjét és nyugalmát úgy berm, mint kifelé. Es ez e hadsereg, melynek egyetlen fegyvere a kultúra és evangélium s melynek érdeme, értéke és hivatása sem­mivel sem kisebb, mint az élesre töltött fegyverekkel FIGYELEM! FIGYELEM! ME^IYILT A S MAGYAR SZÍNHÁZ BELVÁROSI PÉNZTÁRA Dante kölcsönkönyvtárbán, Str. N. Jorga (Jókai u.) 5. ahol minden előadásra mindenféle jegy elővételben kapható. Ezen szelvény a Keleti Újság napján tartandó előadás jegyeinek kedvezményére jogosít. ■ * küzdő hadseregeké, züllött anyagi helyzetbe jutott- saját hibáján kivül. Mig a világ politikusai nyilvánosan a fegyveres haderők csökkentéséről, leszereléséről, titokban pedig azok szaporításáról, felszereléséről tanakodnak, addig Itthon nálunk a lelki hadsereget szerelték le. Megvonták, lenyirbálták, zsoldját, vagy jobb hangzású szóval Írjuk, kongruáját. Koldussá lett a papság. Hét-nyolo hónapja, hogy kocsis-fizetésre lefaragott havi járandóságát sem fizetik. Az pedig, hogy tovább harcoljon éhesen, rongyosan, a művelődés lehetőségei­től megfosztva, nem várható. Hány és hány családos pap kénytelen félig-meddig kitanult gyermekét iskolázás nélkül nyomorgó ottho­nában tartani. Nem telik a továbbiakra. Hány és hány kódokkal ma-holnap együtt kiabál a papság. Csodálatos dolog! Hazánkban a kevés latin papsá­got leszámítva, a papok mind családosak. Es ezek oly sok tanult embert ajándékoztak Romániának, hogy úgy a szenátusban, mint az alsóházban, úgy a közigaz­gatásban, mint más hivatalokban, csak úgy nyüzsög­nek. Es azok hallgatnak. Az állam részéről hála a kon­grua lefaragása, visszatartása, az ők részéről a hall­gatás. A rongyokba burkolt éhes embernek nincs elve. Az állati ösztön kerekedik benne felül. Szétvert, szét- züllött hadseregek forradalmiakká, vagy legalább rab­lóbandákká alakulnak át. „Úti figura docet." Romá­nia hatalmas morális hadseregét, a papságot óvják meg az anyagi zülléstől, hogy ez a papság is vissza­tarthasson másokat ettől. Fái. Dénes, plébános. Jorga miniszterelnök magyarbarát nyilat­kozata sem tetszik az Universalnak (Bukarest, február 19.) Az Universul leg­utóbbi számában „Hálásalc vagyunk a magya­roknak“ cimmel cikk jelent meg. A cikk Jorga miniszterelnöknek ahhoz a nyilatkozatához csatlakozik, amelyen Gyárfás Elemér dr. ma­gyarpárti szenátornak a legutóbbi, a római katolikus Státus ügyében mondott beszédére adott s amelyben meleg szavakat tálait arra a szolgálatra, amelyet a magyarság tett az em­beri civillizáció érdekében. Az Universul sze­rint Jorga úgy látszik túl gyorsan felejti el a történelmet és a jelent is. Ugyanakkor, amikor a román kamarában ilyen nyilatkozatok hang­zanak el, Magyarország propagandájával Ro­mániát barbár államnak tünteti fel! Felemlíti a cikk, hogy az Amerikában megjeienő Surrend History cimü folyóirat, amelyet Borah szená­tor párthivei adnak ki, legutóbb egy budapesti egyetemi tanár tollából cikket közöl s ebben a jelenlegi szerződések tarthatatlanságáról be­szél. A lap más cikkei nem a leghizelgőbben nyilatkoznak Romániáról. Ilyen körülmények között biztosan jót kacagnak — írja az Univer­sul — Budapesten Jorga miniszterelnök meleg nyilatkozatán. Gr íme, igy „veri a hidat“ az Universul, amelynek még az is fáj, ha Jorga miísiíszter- elnök néhány meleg szót talál a magyarok jel­lemzésére. i ralis Tizen kei évi fegyházra, síeltek egy feleséggyilkos férjet, aki megfojtotta feleségét, s előre meg:, mondotta, hogy „nemsokára özvegy lesz és beesitkják tíz évre46 (Trenesén, február 19.) Mult év őszén halá los végű családi dráma játszódott le az illává' járásban fekvő Alsó-Podhrád községben: IIos tyák Simon alsópodhrádi munkás bestiális módon meggyilkolta feleségét. A gyilkosság: bünpert ma tárgyalta a trencséni esküdtszék. Hostyák Simon boldogtalan házaséletet éli feleségével. A házastársak között szinte napi­renden voltak a civakodások, amelyek mult év- szeptember 20-án halálosvégü tragédiában rob­bantak ki. Egy vasárnapi napon történt a bor­zalmas dráma. Hostyák Simon az említett na­pon ittasan jött haza a kocsmából s 28 éves, beteges feleségét az udvarban találta. Valami­lyen csekélység miatt a férj és feleség között szóváltás támadt, amely csakhamar verekedésé fajult. A berúgott férj rávetette magát az asz- szonyra, becipelte a pitvarba s ott ad­dig szorongatta a nyakát, mig meg­fulladt. A férj amikor látta, hogy felesége halott, egy­szerre kijózanodott s azon törte a fejét, hogy miképpen tüntethetné el borzalmas tettének nyomait. A holttestet becipelte a szobába, be­fektette az ágyba, szépen letakarta, mivel nyil­ván azt a látszatot akarta kelteni, hogy az asz- szony természetes halállal halt meg. Hogy ezt valószínűbbé tegye, átszaladt a szomszédjához, akinek lesújtva újságolta, hogy felesége meg­halt.. A szomszéd gyanúsnak találta az asszony hirtelen halálát, mert tudta, hogy a Hostyák há­zaspár rosszul élt. Jelentést tett a dologról a csendőrségnek, amely megindította a nyomo­zást. A nyomozás során azután kiderült, hogy az asszonyt a férje gyilkolta meg. Hostyák Si­mont, aki kihallgatása után beismerő vallo­mást tett, letartóztatták. Megtörtén állt a mai tárgyaláson a vádlott bírái előtt. A tárgyalást vezető elnök kérdésére halk hangon válaszol. Részletesen elmondja a gyilkosság lefolyását s azzal védekezik, hogy nem akarta az asszonyt megölni. Elmondja, hogy házassága szerencsét­len volt. Az asszony nem törődött a háztartás­sal és két gyerekükkel. Sokszor megtörtént, hogy amikor vasárnapra idegenből hazajött a munkából, nem volt mit enni, mert az asszony nem főzött ebédet. A katasztrófa napján is ezért veszett össze feleségével. A vádlott kihallgatása után rengeteg tanú vonult fel a biróság előtt, akik mind azt tanú­sították, hogy Hostyák Simon rosszul bánt fele­ségével. Rendkívül terhelő vallomást tett egy Majzlik nevű tanú, aki előadta, hogy a vádlott egyszer a következőket mondotta előtte: — Nemsokára özvegy leszek s becsuk­nak majd tiz évre. A tanúvallomások után dr. Juna állam­ügyész szigorú büntetést kért. Szerinte a vád­lott előre készült felesége meggyilkolására, amit Majzlik tanú valomása is igazol. Dr. Weisz ügyvéd, a vádlott védője, kétségbe vonja, hogy előre megfontolt szándékú gyilkosságról van szó. Legrosszabb esetben szándékos ember­ölésnek lehet minősíteni a vádlott cselekedetét — mondotta a védő — s állítását a legfelsőbb biróság hasonló esetekben hozott ítéleteivel tá­masztotta alá. Az esküdtek magukévá tették a védő állás­pontját s verdiktjük alapján a biróság szándé­kos emberölés miatt tizenkétévi fegyházra ítélte a vádlottat. Az ítélet jogerős, mert az ügyész és a vád­lott belenyugodott.

Next

/
Thumbnails
Contents