Keleti Ujság, 1932. február (15. évfolyam, 25-49. szám)
1932-02-19 / 40. szám
Paul Boncourt miniszterelnöki megbízatása lépett előtérbe a Laval-k ormány bukása után Boncourt széleskörű koncentrációt akar, de ennek éppen az általános választások előtt igen kevés az esélye — Miért forszírozta Laval a választójogi reformtervezetei? A Marin és Mandel csoport azért akarták megszilárdítania francia jobboldalt, hogy a választások után retorziókkal léphessenek fel Németország ellen (Párizs, február 17.) Tegnapi számunkban röviden jelentettük, hogy a francia kormány annak következtében, hogy a szenátus többsége a választójogi tervezetre elrendelt szavazásánál kisebbségbe hagyta a kormányt, lemondott. A kormány lemondásához, illetve a parlament állásfoglalásához messzemenő kombinációkat fűznek, mert az az általános felfogás, hogy most már ismét a baloldal kerül uralomra és az egy-két hónapon belül bekövetkezendő általános választások a baloldali irányzatot fogják igazolni. Aki az elmúlt héten figyelemmel kisérte a francia parlament munkáját, nem is gondolt arra, hogy a választójogi törvényjavaslatból a végén kormánybukás kerekedhetik. A francia parlament úgy dolgozott, mintha nem is lett volna az állam életében más nehézség, mint az, hogy miként alakuljanak ki a pótválasztások és hogy mi lesz a nők szavazati jogával! Mandel képviselő, Clemenceaunak hajdani munkatársa, a jobboldali csoport egyik nyilvánvalóan eszes előharcosa forszírozta e törvényjavaslatot, abból a meggondolásból, hogy e törvényjavaslat a jobboldali csoport helyzeti előnyét emeli ók kedvező kilátásokat teremt a tavasszal elkerülhetetlen általános választásokra. A javaslat egyik szakasza szerint a számos pártárnyalatra oszlott baloldalnak nem lesz módjában többé a pótszavazásnál egységesen érvényesíteni választói tömegének szavazatát, még akkor fsem, ha e pártok többségben volnának. A reformtervezetnek nyilvánvalóan főérdekessége volt, hogy megkísérelte bevonni a francia politikai életbe a nőket, lévén Franciaország jóformán az egyetlen nyugati állam, ahol a nők a politikai életben semmi szerepet nem játszanak. A radikálisnak látszó és tetszetős ujitás mögött azonban ott bujkált a jobboldal önmagát konzerválni akaró szándéka és nem tévesztette meg a baloldaliakat, akik az egész javaslat tárgyalása alatt a leghevesebb offenzivába kezdtek. A kormánynak miután a szocialisták a szavazásnál kivonultak a kamarából, sikerült keresztülhajszolni egyszerű szavazattöbbséggel az uj törvényjavaslatot, amelynek lényege az egyszerű többségi választói jog: minden jelölt, aki a szavazatok negyven százalékát megszerzi, meg van választva abban az esetben, ha a választásra jogosultak 25 százaléka leszavaz. Pótválasztás ebben az esetben elesik. Lavalnak látnia kellett már a kamarában is, hogy javaslata csak a legnagyobb nehézséggel ment keresztül és már jöttek is hirek, hogy Laval a javaslatot vissza is vonja, nem terjeszti a szenátus elé, abból az egyszerű okból, mert a szenátusban a baloldali képviselők nagyobb számarányban helyezkednek el és igy őt könnyen leszavazhatják. A javaslatot azonban a jobboldali pártok nyomására Laval mégis bevitte a szenátusba, ahol a névszerinti szavazásnál 21 szavazattal leszavazták a kor-, szavazásnál 23 szavazattal leszavazták a kormányt. A választójogi drámai aktus csak egy epizódja a parlament bal- és jobboldali árnyalatai szakadatlan mérkőzésének. A francia pénzügyek leromlottak, az ország általános gazdasági helyzete sem tudta elszigetelni magát a világválságtól, a jóvátételi és leszerelési nagy kérdések automatikusan kiváltották az egyes pártok világnézeti ellentéteit. A Martin-csoport, a francia parlamentnek egyik legintranzi gensebb nemzeti csoportja szakadatlanul követelte, hogy hitelzárt alkalmazzanak Németországgal szemben, mondják fel a francia jegybanknak a Reichsbank részére folyósított visszieszámitolási hiteleit, tartsák meg a Saar-vidéket 1935 után is, mint a kimaradó jóvátételi fizetéseknek a zálogát. A nacionalista csoportoknak ez az előtöréso megacélositotta a baloldali pártoknak akaratát oly irányban, hogy engedményeket kell tenni Amerikával szemben és áldozatokat kell hozni még akkor is, ha ez Németországnak talpra- állását jelentené. A kiélesedett pártharcokban egyedüli megoldásnak a Paul Boncourt által javasolt ama terve állott, hogy egy széles koalíciós kormányt hozzanak össze, amelyben Marin, Herriot, Chau(Washington, február 17.) Stimson, amerikai külügyminiszter elhatározta, hogy újabb jegyzékben tiltakozik a japán kormánynál azért, hogy Sanghajban, a nemzetközi negyed közelében újabb japán csapatokat szállítottak partra. A jegyzék Japánt fogja felelőssé tenni arra az esetre, ha a harcok során amerikai alattvalók is meg fognak sérülni, vagy kárt szenvednek. Erre a washingtoni hírre, a tokiói külügyi hivatal egyik képviselője kijelentette, hogy Stimson ugylátszik azt hiszi, hogy Japánnak nincs joga alattvalói életének és vagyonának megvédésére. Nem érti egyébként, hogy miért tartózkodnak amerikai csapatok Sanghaiban? A japán hadügyminiszter kormányától felhatalmazást kért arra, hogy újabb csapatokat küldhessen Sanghajba, ahol a kinaiak lassanként túlerőre jutnak. A kormány negyvenöt- ezer főnyi újabb hadsereg kivezénylését engedélyezte és ezek a csapatok legközelebb útnak is indulnak Sanghai felé. A tokiói kormány értesülése szerint fel kell adni minden reményi arra, hogy a kinaiak önként visszavonuljanak * temps, Daladicr, a különböző nagypár- tok vezetői részt vennének. Boncourt, aki éveken keresztül Briand mellett a Népszövetségnek fődolegátusa volt, kifejtette* hogy Franciaországnak szüksége van nagyvonalú külpolitikára és a mai világgazdasági kői rülmények között szakítania kell a non possumus álláspontjával. Ehelyett azonban az történt, hogy a francia külpolitika veteránjának, a nyilvánvalóan békés szándékú Briandnak a fejét vették és koalíciós egynevezőre hozás helyett a jobboldali pártok élettartamának meghosszabbítására irányuló injekciót adták beS a választójogi reformot. Legkésőbb májusban, de nem lehetetlen, hogy még áprilisban megfogják tartani az általános választásokat, most már a régi alapon, mert teljesen valószínűtlen, hogy a választásokat levezető nj kormány merjen ezekután előállni ilyen reformtervezettel. Hogy ki lesz Laval utódja, e pillanatban még nem tudni. A kormányválsággal kapcsolatosan az egész közvélemény megegyezik abban, hogy a válság megoldása nagy nehézségekbe ütközik. Az elvileg bölcs koncentráció megvalósítása is csaknem lehetetlen a kamara és a szenátus közötti nagy ellentétek miatt. Felvetődött Tardieunak megbízatása, aki a jobboldal embere és letagad- hatatlanul egyik legértelmesebb koponyája a francia parlamentnek. Tardieu személyét, vagy még inkább politikai tehetségét becsülik és értékelik a radikális szocialisták is és ha el is fogadnák miniszternek, mint miniszterelnökből nem kérnek belőle. Általában Paul Boncourt kormányalakítási kísérletét várják, akinek kormányában Tardieu is helyet foglalna. Boncourt Franciaország egyik leghíresebb ügyvédje, baloldali politikus és külpolitikai fölfogása leginkább a Briandéval egyezik meg. Boncourt mindenesetre meg fogja kísérelni ismételten annak a széleskörű koalíciónak a létrejöttét, amelyet az utóbbi időben annyira lelkén viselt, bár éppen most nem valószínű, amikor az általános választások előtt a jobboldaliak és a baloldaliak egyformán úgy gondolkoznak, hogy a francia választói közvélemény az ő felfogásukat fogja igazolni. és igy csak a helyzet élesedésével lehet szS- molni. Japán Ultimátum. (Párizs, február 17.) A Rengő távirati iroda jelenti: A japán Kanawaza-hadosztály felvonulása a kinai hadműveleti területen befejezést nyert. A parancsnok ultimátumot intézett a kinai 19-ik hadsereg főparancsnokához, melyben felhívta, hogy ez ultimátum átvételétől számítva 24 órán belül vezényelje vissza 20 kilométerre nyugatra csapatait. Ha a kinaiak a felhívásnak eleget nem tesznek, a támadás azonnal megindul. Oroszország Is be akar vonulni Mandzsúriába. (London, február 17.) Tokiói orosz körök is bevallják, hogy a szovjet a Mandzsúriával határos vidéken átcsoportosította hadseregét. Japán lapjelentések szerint lehetséges, hogy a szovjet érdekei védelmére bevonulni készül Mandzsúriába. Ez a japún hivatalos köröket állítólag nem érinti, mert az az álláspontjuk, hogy Oroszországnak is joga van, ?akárcsak Japánnak érdekeinek megfelelő véneimet biztositar i. Csütörtök, péntek, szombat vasárnap !_”• HAT.**..—A 3, 5, 7 és 9 órakor 3, 5 és 7 órakor *j251Il2£Or iVlOZgO Magyar Színház HARRY PIEL grandiózus hangos filmje s Botrány az arénában Ezenkívül; csütörtök, péntek, szombat 7 és 9 órakor, vasárnap 5 és 7 órakor Magy Varieté kisérő műsor Helyárak 3 és 5 órakor 10 és 20 lei 7 és 9 órakor 10, 20 és 80 lei Kína és Japán folytonosan szállítják a csapatokat a sanghai! harctérre ilmerika újabb jegyzéket küld a tokiöl kormányhoz
