Keleti Ujság, 1932. február (15. évfolyam, 25-49. szám)
1932-02-17 / 38. szám
XV. ÉVF. 38. SZÁM. KeletiUjsag 1 Scotus Viator megszólal: A kisebbségi szerződés több pontja holt betű maradt és azokat több irányban is megsértették A szlovákiai kisebbség helyzete szerinte kedvezőbb az erdélyi magyarokénál — A legkedvezőbb közeledési lehetőség Csehszlovákia és Magyarország között áll fenn tetősnek levonását, hogy az igazi megoldás a határrevizióban lehetséges. Borah szenátor a pél dája ennek a jószándéku, de ugyanakkor felületes és megtévesztett véleményének. Scotus Viator két érvet hoz fel a revízió gondolatával szemben. A kérdéses területeken nem lehet pontos etnografikus határt huzni és hogy a békeszerződések megjavították több európai nemzetiség helyzetét. A leszerelésről a következőket Írja: — Egyfelől vannak hatalmak, amelyek nem hajlandók leszerelni a szükséges szankciók megszerzése nélkül, másfelől vannak olyanok, amelyek nem mondanak le a státusquo felbontásáról, amíg nem rendelkeznek tényleges garanciákkal az iránt, hogy a határ túlsó oldalán élő rokonaikat nem fogják elnemzetietleniteni. Elismeri, hogy a kisebbségi ügyekkel kapcsolatos genfi mechanizmus sokszor nem mii ködik megfelelően, viszont egyes kisebbségek is lehetetlen pretenciókkal lépnek fel, hamis vádakkal, irredenta hajlandóságokkal. Az volna a legjobb megoldás szerinte, ha Scotus Viator a The Comtemporany Review februári számában cikket irt Közép- és Délkelet európa helyzetéről. A kisautantról a következő észrevételei vannak: — Még a kisantant is — Írja — az államok közti együttműködés páratlan példája is inkább negativ, mint pozitiv irányt követett, noha a legértékesebb és legszükségesebb munkák egyikét vállalta magára. Csupán létezésével veszedelmes felkeléseket akadályozott meg és biztosította a státosquot és annak a két célnak tekintetében, amelyet kezdettől maga elé tűzött, hogy tudniillik megakadályozza a Habsburg dinasztia restaurációját és ellenálljon bármilyen határreviziónak, ma is eleget tesz. De nem kevésbé igaz, hogy két irányban csődöt is mondott. Nem oldotta meg as annyit vitatott kisebbségi kérdést, sem a gazdasági határok problémáját. Scotus Viator ezután azt vizsgálja, hogy Közép és Délkeleteurópában milyen államcsoportosulás volna gazdasági szempontból a legmegfelelőbb. ......... — A kisantapt három állama közötti gazdasági unió már első pillanattól Magyarország és Ausztria ellen irányúiénak tűnne fel és csak növelné a politikai súrlódást, viszont a Magyar- ország és Ausztria közötti hasonló uniót a kisantant szétfeszítésére irányuló törekvésnek tekintenék s általában ezek a tervek örökössé tennék a legyőzött és győztes államokra való csoportositást. Magyarország és Románia vagv csak Románia és Jugoszlávia közti megegyezés jelentéktelen előnyöket hozna, mert mindkét esetben két agrárállamról volna szó, amelyeknek nincs túl nagy szükségük egymás terményeire. Mindezekből az a következtetés vonható le, hogy a legkedvezőbb közeledés a Csehszlovákia és Magyarország közötti lenne és hogy a pillanat el is jött a két ország közti egyetértésre. — Ez paradoxonnak látszik az első pillanatra. Nem kell ugyanis elfelejteni, hogy a szlovákiai magyar kisebbség sorsa, noha nem olyan, amilyennek lennie kellene, mégis kedvezőbb\ mint az erdélyi magyaroké és sokkal jobb, mint a jugoszláviai magyar vagy más kisebbségeké. Bizonyos szempontból azonban éppen ez a tény járult hozzá a Csehszlovákia és Magyarország közti súrlódások növeléséhez — a trianoni szerződés szempontjából, — mivel a budapesti közvélemény hajlandó azt hinni, hogy Románia és Jugoszlávia sikertelensége a kisebbségi kérdés megoldása irányában önkénytelenül is Magyar- ország javára dolgozik, mig ezzel szemben az egész világ ismeri a szlovákiai átalakulás és emancipálódás munkáját, ami csaknem lehetetlenné teszi ennek a magyar uralom alá való visszatérését. Ezenfelül az a mód. ahogyan Csehszlovákia megoldotta az agrárkérdést, aláásta a szlovákiai magyar arisztokrácia erejét és precedenst teremtett egy magyarországi agrárreform számára. így állván a helyzet, Csehszlovákia a főakadály volt mindig úgy a Habsburg restauráció, mint a területi revízió tekintetében. Ma azonban mindkét államot a gazdasági téren támadó veszedelmek megegyezésre kényszerítik. Scotus Viator szükségesnek látja, hogy a közép és délkeleteurópai államok félretéve a revízió kérdését, • csupán a gazdasági helyzet megjavításának problémájára szorítkozzanak — Az elzárkózó nacionalizmus idézte elő hogy az európai államok visszatértek a haté raik közötti bezárkózás primitiv módszereihez, A cikkiró ezután a kisebbségi kérdést vizsgálja. Megállapítja, hogy a kisebbségi szerződés több pontja holt- betű maradt és azokat több irányban is megsértették. A nyugateurópai és amerikai közvélemény látva ezeknek a kisebbségeknek gyakran siralmas helyzetét, megkisérelte néha annak a követkéz-1 az európai nemzetközi jog határozottan elismerné az állampolgárság és a nemzetiségi fogalmak különbözőségét és a nemzetiséget, valamint az anyanyelvet ugyanolyan szentnek és sérthetetlennek tekintené, mint a vallást. Ebben az irányban hivatkozik Észtország példájára. Svédország és Törökország teljes egyenlő séget követelnek a leszerelésnél (Genf, február 15.) A leszerelési konferencia hétfői éntekezletén a skandináv államok delegátusa élesen támadta a francia javaslatot, a német, olasz, orosz tervezetekhez csatlakozott és a fegyverkezések csökkentése helyett a határozott leszerelést követelte. Tevfik Ruzsdi bej török külügyminiszter a leszerelés teljes egyenlőségét követeli az egész vonalon s támogatja Grandi álláspontját. A biztonság problémája Törökországot illetően annyiban nyert megoldást, hogy Törökország jó viszonyban él már minden szomszédjával. A francia javaslatnak csak akkor lenne jelentősége, ha valamennyi hatalom kötelezné magát, hogy minden fegyveres erejét a Népszövetség rendelkezésére bocsátja. Végül, követelte a De- héz fegyverek, a légi- és a gázháboru kiküszöbölését. Vendéglői pofozkodással végződött az oraoicai színházi Őotrány Lecke „a felelőtlen elemekének, orvtámadás az igazságért (Oravica, február 15.) A Keleti Újság beszámolt arról a több mint sajnálatos oravicai kulturboírányról, amelyet néhány felelőtlen román fiatalember idézett elő Vigh Ernő szin társulatának vendégszereplése alkalmával. Tudósításunkban elitéltük az eseményt s hogy teljesen igazunk volt, azt mi sem bizonyitja jobban, minthogy Oravica felvilágosult román és német lakossága is ugyancsak erre az álláspontra helyezkedett. , Mert mi is történt a kis hunyadmegyei városkában! Vigh Ernő-társulata a város közönségének nemzetiségére való tekintet nélkül való pártfogása és elismerése mellett működött a városban. Előadásait sűrűn látogatta a közönség s azok zavartalanul is folytak egy ideig. Két román fiatalember közbelépésére a város polgármestere betiltotta a társulat előadásait. A színigazgató értesülve arról, hogy tüntetés is készül társulata- ellen, egy este szünetet tartott, másnap azonban, mikor a polgármester is visszavonta elhamarkodott, minden alapnélküli rendelkezését, folytatni akarta előadását. Ekkor történt, hogy botokkal felszerelt fiatalemberekből álló társaság hatolt be a színházba S kiabálásával s büzbombáival arra kényszeri- tette a színészeket, hogy abbahagyják a játékot. A közönség szétoszlott, a színészek pedig csak hatósági védelem mellett tudtak szállásukra eljutni. Az esetet követöleg S S Moldovan, az oravicai románság egyik vezetője az Oravitaer Wochenblattban és az ugyancsak Qravicán megjelenő Drumul Nouban cikkeket irt amelyben éretlen tettnek nevezte a magyar színtársulat elleni tüntetést és kijelentette, hogy a komoly románság egyáltalában nem ért eg3ret a felelőtlen elemekkel. Egyik cikkében például a következőket irta: „Aminthogy országunk törvényei nem látnak a Vigh igazgatóban egy magyar Goliát-ot s az oravicai lelkesedésből nem éreznek ki az ország jelenlegi határait támadó veszedelmek, éppen úgy én sem tekintem az operaegyüttes ellen! nemzeti demonstrációt hazafias szükségletnek, hanem csupán középkori eljárásnak, amely valószínűleg Cervantes olvasása által ébredt fel fiatalságunkban. Ez a hang természetesen rendkívül felháborította a románság oravicai „vódőoszlopait“, mert ennek tekintették magukat s a furkósbotok- kal felfegyverkezett füttykórus tagjai — lapjukban, az Openia Noastraban támadtak neki Moldovánnak, akit leglehetetlen 'bb vádalckai halmoztak el s többek között azt Írták róla, hogy már családja is ismeretes volt nagy magyarbarátságáról, amely állításuk a legfaldön- getőbb vádnak volt szánva Moldován ellen. Ennél azonban még nem álltak meg. A lappolémia nem elégítette ki őket, erősebb érvekkel próbálták most meggyőzni Moldován Simont egyedül üdvözítő álláspontjukról. Iepure Ghili prefekturai tisztviselő, az egyik főpatrí- óta, a napokban a vendéglőben tettleg Inzultálta Moldován Simont. Ezt sem sikerült azonban előirásszeriien végrehajtani, de az incidens úgy végződött, hogy Iepure egyszer csak az utcán találta magát, ahova egy pincér dobta ki, miután Moldován alaposan ellátta a baját. Ezek a legújabb eseményei az oravicai „kulturháboru“-nak, amelyet azért indított el egy prefekturai tisztviselő, mert egy alkalommal nem kapott ingyenjegyet a színháztól.
