Keleti Ujság, 1932. február (15. évfolyam, 25-49. szám)
1932-02-14 / 36. szám
[ XV. ÉVF. 86. SZÁM. KUETlUjSßCG s A Ghibn-pamnett w*úvé fejezetei CrMImi már ©szíja, is a státus- javakat : az állam, a román ecetem között s talán jut valami a katli. egyháznak Is Közit a kiküldött kizatt^á^ )eksiíé§éí, amely szériát még a törvények igénybevételére sines szükség az elkobzáshoz Mik osztották meg a felelősséget Cüaibu professzorral — A Keleti Újság1 cikksorozatának hatodik része — Amikor Madame Litvinov csókra nyújtja kezét... Kis esetek a nagy konferenciáról Genf, február hó. Grandiózus hivatalos fogadtatást rendezett Genf városa a konferenciára érkezett delegátusok és újságírók számára az előkelő Városi Kaszinóban. Erre a recepcióra, amelyet éj- félután tánc követett, úgyszólván mindenki megjelent. Mondom: Tardieutől Litvinovig — mindenki. Az urak: frakkban, a hölgyek: fantasztikus toalettekben. (A sok sminkről és rúzsról nem is akarok említést tenni, mert csak úgy büzlött . . .) No és „Litvinov apó“ talán gyűrött orosz ingben jelent meg? Szó sincs róla: ő is frakkban, kikeményitett ingben jött. Oldalán tündökölt Madame Litvinov, aki az orosz külügyi diktátor felesége, tolmácsa, magántitkárnője és munkatársa egy- személyben. Nélküle Litvinov egyetlen lépést sem tesz. Akár konferenciára, akár bankettre, vagy bálba megy, mindig magával viszi angol származású feleségét. Csak Lunacsárszkit látni egyedül, szépségéről hires felesége nélkül, mert amióta Moszkvában tudomást szereztek arról, hogy Madame Lunacsárszki feltűnően drága bundákban szokott sétálgatni a Genfi-tó partján, azóta mindig hitvese nélkül küldik a volt közoktatásügyi népbiztost külföldre . . . Itt meg kell jegyeznem, hogy errefelé a nálunk szokásos kézcsókot sem szóval, sem tettel nem ismerik. Egyszerűen félmüveit embernek tekintik azt, aki egy hölgynek a kezét megcsókolja. Legfeljebb extravagáns társaságokban lehet még látni, hogy egy színésznő, vagy egy körülrajongott courtisane a férfi szájához tolja a kezét. Azonban rendes polgári társaságban, még akkor is, ha ez a „haute boürgeoisie“-ből tevődik össze, a nő és a férfi közötti kézfogás úgy szokott végbemenni, mint férfi és férfi között. Viszont Madame Litvinov, aki mindezt ig norálta, úgy gondolta, hogy neki ebben az előkelő társaságban úgy kell viselkednie, mint a többi hölgyeknek s ezért, amikor a rendezőség összehozta a férfiakkal, Litvinov elvtársnő mindig magasra emelte a kezét, hogy az illető miniszter vagy diplomata minden megerőltetés nélkül megcsókolhassa jótapolt kezét ^. .! — Toute de mérne, jegyezték meg a többi hölgyek, Litvinov elvtársnő szerényebben is viselkedhetne . . . A férfiak azonban mindezzel nem törődtek s úgy csókoltak kezet Madame Litvinovnak, mintha nem is elvtársnő, hanem hercegnő lenne. Sok a nő.. • Miközben a Tardieu által benyújtott francia javaslatot élénken megvitatják utcán, klubban s kávéházban, erősen feltűnik a sok nő. Genfben általában mindig sok a nő, mert ez a. svájci nép egyik betegsége, hogy több nőt hoz a világra, mint férfit. így pl. Genfben a lakosság szebbik neme majdnem 60 százalékot tesz ki ... De az, aki a genfi női arcokat máskor is látja, mindjárt megállapíthatja, hogy a szóban forgó nők egyáltalán nem genfiek'. Szőke, barna, fekete, mondain kinézésű nők ezek. A kávéházakban erős likőröket rendelnek és a cigaretta állandóan rúzstól vörös ajkuk között van. Hozzá még erősen „fixirozzák“ a férfiakat . . . Kik ezek? Daktilók, magántitkárnők vagy kicsodák? Dehogy. Túl szépek, túl kacérak s főleg túl kihivó a pillantásuk, mint sem hogy azt lehetne róluk feltételezni, hogy ártatlan gépirókisasszonyok volnának. Ezek azok a bizonyos nők, akik jelenlétükkel széppé tesznek minden nagyobb kiállítást vagy nemzetközi konferenciát, ügy hívják őket, hogy félvilági nők. Igazán érthetetlen volna, hogy miért éppen Genfet kerülték volna el, ahol majdnem háromezer idegen, nagyob- bára „gazdag pasi“ gyülekezett össze? űk is eljöttek leszerelni — a férfiakat . . Liebermann Béla, Az uj írók — Mai Dekameron, szerk. Móricz Zsigmond. Fűzve 90, vászonban kötve 120 Lei. Csinszka versei (Ady leánykérése és szerelme) 90 Lei. Ady Endre: Összes versei, egy hatalmas kötetben fűzve 420 Lei, diszvászonban 540 Lei Lepagenál Kolozsvár. Postán utánvéttel frankó. Kérjen jegyzéket az uj könyvszenzációkról LEPAGETÚL. (Kolozsvár, február 12.) Elérkeztünk Ghibu professzor könyvének zárófejezeteihez. Ezekben a fejezetekben újat már nem tud mondani, csupán megismétli érveit és levonja a konklúziókat, amelyek természetesen a haladéktalan feloszlatást és vagyonátvételt szorgalmazzák. Megtudjuk abból a fejezetből, amelynek Chibu „A kolozsvári egyetem és a katholikus Státus“ címet adja, hogy miképpen sikerült belevonnia akciójába a kolozsvári egyetemet, amely előbb csak a piarista templom harangozójának és sekrestyésének kitelepítését kérte az egyetemi épülettel szomszédos lakásból, majd 1929-ben újabb igényét jelentette be a piarista templomra, később pedig magához a Szentszékhez fordulnak az egyetem olasz és római katholikus lektorai, kérve a Státus azonnali feloszlatását. Mondanunk sem kell, hogy amikor Ghibu különböző intézményeket és személyeket sorol föl, mint a Státus elleni kampány támogatóit, voltaképpen ő áll Mefisztóként minden propo- zieió hátterében. Középkori érvelés. A könyv következő része 31 tendenciózusan összeválogatott jegyzőkönyvi kivonatot, feliratokat, leiratokat és rendeleteket közöl, ugyanazokat, amelyeket már előzőleg bőven ismertetett. Mint „okmány“-okat kezeli az önmaga által megfogalmazott, vagy sugalmazott szakvéleményeket, emlékiratokat és ugyancsak az unalomig ismételt váciakat, inszinuá- eiókat sorakoztatja fel ismételten. Ghibu a maga középkori és végletekig elfogult gondolkozásmódjával megengedhetetlennek tartja azt, hogy a magyar katholikusok önmagukat akarják kormányozni és elfelejti azokat a harcokat, amelyeket a román orthodox egyházak autonómiái csorbitatlanságáért a magyar uralom Tehát a . végső konklúzió: A román állam a trianoni békeszerződés 45. szakaszával a magyar állam összes jógáinál: élvezetébe lépett és ilyenformán miniszteri rendelkezéssel birtokba veheti azokat a javakat, — amelyeket az erdélyi római katholikus Státus törvénytelen módon néhány évtizeden keresztül birtokolt — abból a célból, hogy azokat azoknak a szervezeteknek juttassa, melyek e javak birtoklására jogosultak. A Státus feloszlatására a jogi személyiségekről szóló és más analóg törvények rendelkezéseinek igénybevételére nincs szükség, mert az említett csoportosulásnak nincs jogi személyisége és ennek következtében összejövetelei egyszerűen megtilthatok. A javak átvétele, a vallás és közoktatásügyi minisztériumnak egy delegátusa által történhetik, akinek a román állam szükséges közegei rendelkezésére bocsátandók. Az átvétel után egy szakértőkből álló bizottság esetről-esetre állapítja meg a szóbanforgó javak természetét és tesz jelentést a minisztériumnak arról, hogy a kérdéses javak közül melyek adandók át a katholikus egyház törvényesen és kánon jogilag megalakult szerveinek, melyek a kolozsvári egyetemnek és melyek a román államnak. A jelentés a kiküldött jogtörténelmi bizottság utolsó üléséből 1931. julius 15-én Bukarestben kelt. azt a bizottság tagjai egyhangúlag elfogadták és aláírták. Ezek az aláírók: Onichifor Ghibu, Victor Onişor, Alex, Borza, alatt folytattak, holott, a magyar kormányoknak soha eszébe sem jutott, hogy idegen nemzetiségű vezetőket erőszakoljanak rá román egyházi intézményekre. De mindjárt el is árulja magát akkor, amikor leleplezi azokat a machinációkat, amelyeket az általa felbujtott kolozsvári olasz professzorok elkövettek a amelyekkel ők, a katholikusok az erdélyi kat- holikusság autonóm egyházi intézménye ellen elkövettek, amelyeknek folyamán még a de- nunciálástól sem riadtak vissza. Közli ugyanis, hogy a kolozsvári egyetem olasz tanárai kérvényben fordultak a pápához és „ennek az ál- katholikus és veszedelmes organizációnak“ a (Státusnak) feloszlatását sürgették. „Az állam biztonságára veszélyes.“ A Státus-ügyben kiküldött bizottság természetesen ugyancsak a Ghibu sugalmazására és talán megfogalmazásában a következő javaslatot tette a kormánynak: „A Románia és a Szentszék között megkötött konkordátum következtében a római kát- holikus Státus néven ismert szervezet, melynek jogilag elismert helyzete sohasem volt, tényleg is elvesztette minden célját. Azok az okok, amelyek a magyar kormányokat ennek a szervezetnek „megtörésére“ indították, ma már nem állanak fenn. Ez a szervezet tulajdonjogot igényel minden ellenőrzés nélkül, a maga tetszése szerint igazgat országos, kulturális rendeltetésű vagyonokat és közalapítványokat és ezzel a román állam biztonságára veszélyessé vált. Mindezeknek alapján a bizottság annak a véleményének ad kifejezést, hogy a román államnak tagadhatatlan joga van a veszedelmes és anakronisztikus szervezet működésének és tényleges életnyilvánulásainak megszüntetésére. ( dr. Vitold Baroni, Istrate N. Mikesen, loan I Dumiírescu, Moise lentin és Ovidiu Deme- treseu. Ghibu professzor itt pontot tett a maga 466 oldalon tárgyalt elméletére. Mi is pontot teszünk rá. Igyekeztünk lehetőleg részletesen ismertetni ezt a huszadik században, Európa kőé- zepén példátlan és magyargyülölettől csepegő kampányt, amely félmillió román állampolgár lelki megbolygatását és egyházi vagyonának elkobzását olyan természetesnek, sőt egyszerűnek tartja, mintha egy szimpla adóegzek- válásról volna szó. Azt hisszük, rá tudtunk mutatni arra, hogy ebben az esetben eredetileg tipikus egyéni akcióról volt szó, egy ambiciózus tanár müvéről, egy tanáréról, aki tudó* Hiánytalan és történelmi falsumokkal alátámasztott akciójával akart érdemeket kiverekedni. Mivel a román nemzeti szempontból tetszetős célt tűzött ki maga elé, végül is sikerült a tervszerűen egymás mellé illesztett adatokkal jóhiszemű embereket is megtévesztenie. Addig is, amig módunkban lesz a Státus méltó feleletét ismertetni, csak annyit mondunk, hogy mi a rosszul informált Iorga miniszterelnöktől a jól informált Iorga miniszterelnökhöz felebhezünk! Betétesek! Hitelezők! Adósok! A módosított szakaszokkal kiegészített kényszeregyezségi törvény magyar fordítása kapható Dr. Mandel Fordító Irodában, Cluj, Str. Memorandului 24. Ára 100 lej. Vidékre portóval 110 lej. * Torvény sem kell az elkobzásra u Í9V'.
