Keleti Ujság, 1932. február (15. évfolyam, 25-49. szám)

1932-02-01 / 25. szám

2 KEimUfSXG ka XV. EVP. 25. SZÁM. EBMJkTA Holly wood-Kolozsvár: tour-retour.. * Hogyan drágul meg egy ötszavas távirat 480 lejjel, mert Hollywoodban magyar nyelven adták fel (Kolozsvár, január 30.) Egy kolozsvári uri- asszony, aki jelenleg Hollywoodban tartózko­dik, táviratozott a férjének Kolozsvárra. A táv­irat diját a feladóállomáson kifizette tour- retour. Mindössze öt szóból áll a távirat és ma­gyar nyelven van megfogalmazva. A hollywoodi postahivatal á táviratot fel­vette, nem emelt kifogást az ellen, hogy a szö­veget magyar nyelven Írták. Kedvezményes tarifát számítottak fel, mert a táviratot nem gyorsított tempóban, hanem a postai közigaz­gatás rendes utján közvetítették Kolozsvárra. A távirattal útközben nem történt semmi baj. Hollywoodtól Kolozsvárig pár ezer kilo­méteren és sok-sok országon keresztül közvetí­tették a magyarnyelvű táviratot. A kolozsvári postahivatalnál azonban a távirat megfenek­lett. Címzettet a távirat megérkezéséről értesí­tették ugyan, de kijelentették hogy csak abban az esetben közlik vele a táv­irat szövegét és adhatja meg a választ, ha 480 lejt fizet, — Miért? — kérdezte kérdőjellé vállva a kolozsvári férj, aki a 480 lejes póttarifát érthe­tetlennek és soknak találta. Megmagyarázták a postahivatalban: igaz ugyan, hogy a felesége a távirat szövegét oda és vissza megfizette, de a román postai törvények értelmébe csak akkor kézbesíthetik ki a távira; ha ráfizet 480 lejt, mert a holly wo e távirat szövege — magyar. Érthető, hogy a kolozsvári magyar ember pa- táliát csapott és sehogy sem akart beletörődni abba, hogy neki 480 lejt kell fizetnie csak azért, mivel a felesége magyarnyelvű szöveget adott fel. Hiábavaló volt azonban minden in­tervenció, a postán ridegen elutasították és ki­jelentették: vagy kifizeti a 48Ö lejes tarifát, vagy pedig ötszavas válaszát nem kézbesítik a feleségének. Kiváncsiak voltunk rá, miért kell a kolozs­vári postahivatalnál egy kifizetett ötszaVas táviratért még 480 lejt fizetni? — Lehet­séges volna, hogy a kolozsvári postahivatal a magyarnyelvű táviratot ilyen súlyos póttari­fával bünteti? Tiz perc múlva már a kolozsvári íőpóstán Bogdan ügyosztályvezető urnák az ajtaján ko­pogtattunk. Bemutatkoztunk s tekintettel arra, hogy még nem bírjuk tökéletesen a román nyelvet, magyarul próbáltunk felvilágositást kérni. Az ügyosztályvezető ur azonban csak az állam nyelvén volt hájlandó tárgyalni. így is megértettük egymást. Azonnal intézkedett, hogy a hollywoodi távirat szövegét az aszta­színdarabokat utánvéttel választásra is küld, nem tetszőt cserél Lepage Cluj. Iára helyezzék. Meggyőződött arról, hogy a 480 lejes póttarifa kirovása valóban megtör­tént. Ekkor elővette a nemzetközi távírda egyez­ményt, atnely szerint a nemzetközi forgalom­ban táviratokat rendszerint három nyelven le­het közvetíteni. Angolul és francia nyelven és az illető ország nyelvén. Azonban á nemzetközi egyezményben van egy pont, amely azt mondja: abban az esetben, ha nem az illető or­szág nyelvén adják* fel a tour-retour táviratot, akkor az illető országnak a postai törvényei az érvényesek. Az ügyosztályvezető még kijelen­tette, hogy a román postai közigazgatás szelle­mében jártak el, mért minden külföldi táv­iratra, ha az nem angol, francia, vagy román nyelven van megszövegezve, a nemzetközi tá­vírdái kedvezmény nem alkalmazható. Nem akarjuk kétségbevonni a román pos­tai közigazgatás intézkedéseiről adott felvilá­gosítás valódiságát, vagy legalább annak jóhi­szeműségét, de mégis sérelmesnek és sértőnek találtuk azt, hogy Romániában a kisebbségi nyelvet ilyen szigorúan büntessék. Fel is tettük a kérdést Bogdan ügyosztályve­zető úrhoz: —- Hogyan lehetséges, hogy a kolozsvári távirdaosztályon jobban ismerik a nemzet­közi megállapodásokat, mint Hollywoodban, ahol naponként a világ minden nyelvén ad­nak fel tour-retour táviratokat? Mi nem is­merhetjük annyira a román postai adminisz­tráció szövevényes rendelkezéseit, de nem tart­juk valószínűnek, hogy ha Hollywoodban egy válasz fizetve táviratot feladnak, annak a di­ját kifizetik, akkor Kolozsváron, vagy bárhol Romániában öt szóért külön 480 lejt követelje­nek. Erre az osztályvezető ur már kissé ideges lett. A legnagyobb meglepetésünkre folyékony magyarsággal kezdett beszélni. Addig egy ne­gyedóráig közelharcot vívtunk román nyel­ven, amig megértettük egymást. Csoda történt volna, hogy az ügyosztályvezető ur húsz perc alatt tökéletesen megtanulta a magyar nyel­vet? Azonbaú mégis az az impressziónk, hogy a 480 lejes tarifa kiszabásánál valami nincs rendjén. Mégis csak kell lenni a postai sza­bályzatban egy passzusnak, amely szerint a már egyszer kifizetett tour-retour távirati ta­rifát sem Kolozsváron, sem sehol e világon nem miiét megváltoztatni. Hollywoodban bi­zonyára szintén ismerik a nemzetközi törvé­nyeket és megállapodásokat és éppen ezért, mély tisztelettel az egész 480 lejes póttarifa ügyét a póstá-ve: érigazgatóság tudomására hozzuk és kérjük, hogy ebben az ügyben a vizs­gálatot indítsák meg. Ha a román postai díjszabályzat ilyen rej­tett fegyvereket tartalmaz a magyar nyer j ellen, akkor azt minél előbb meg kei! válté: ! tatni. (—G.j í így ek-milliomos vallomásai Egy kolozsvári vállalkozóval beszélgettünk a napokban, akit pár évvel ezelőtt még úgy is­mertünk, mint akinek nem kell a szomszédba menni egy két millióért, akinek szinte könyö­rögtek, hogy vállat-jon el egy-egy nagyobb mun­kát, mert mindenki korrekt, pedáns és szolid üzletembernek ismerte. Nos, ez a vállalkozó sem kerülhette el a gazdasági válságot. Neki is súlyos nehézségei vannak, bár ma is hitele­zője még a városnak, államnak, magánfeleknek és egyéb munka hijján a követeléseit próbálja behajtani. Beszélgetés közben meglehetősen ké­nyes kérdéssel rohantuk meg. Azt kérdeztük tőle, mesélje el nekünk, hogyan fizetnek a köz­pénztárak, hogyan forognak az állami és más hatósági gépezetek kerekei a gazdasági válság mélypontján. — A dolog — hangzott a válasz — nem olyan egyszerű. Műhelytitkokról van itt szó, amelyeket senki sem szívesen áiul él. Dehát, ha már megkérdezett, őszintén fogok felelni. 1. rVan promt-fizetés is, igaz, hogy ez a leg­ritkább. Olyan esetekben, amikor a miniszté­riumok Banca Naţionala csekkel fizetnek. Ezek a csekkek tényleg készpénzt jelentenek. Sajnos, hogy ez a kifizetési mód csak azokban a ritka esetekben vehető igénybe, hogyha a pénzt a közszállitás, vagy közmunka hitelmegállapitá- sánál az illető minisztérium átutalta a Banca Nationalanak. Hovatovább odajutunk, hogy az ilyen Banca Naţionala csekk ritkább lesz a fe­hér hollónál is. 2. Aránylag jól fizet a CFR. A vasút a szállítások ellenértékét szinte fennakadás nél­kül fizette ki az elmúlt évben. Hogy ezentúl igy lesz-e, az a jövő titka. 3. Kolozsvár város pénztárai előtt már wem olyan könnyen megy a pénzfelvétel. De még itt is hagyján. A város részleges ákontófizetmé- nyekkel törleszti a tartozását és hónapokon át tartó heti részletek után a hitelező esetleg tel­jes egészében hozzájut a pénzéhez, őszinte le­szek, amikor megállapítom, hogy aránylag ez még tűrhető fizetési megoldás a mai nehéz vál­ságban, mert a pénz ha lényeges kamatveszteség árán is, de végeredményben bejut a közforga­lomba. i. A megyei pénztáraknál már kilátástala­nabb a helyzet. Legtöbbször teljesen hovorálat- lan marad a kifizetési utalvány és a terminus is egyre bizonytalanabb. Mindennek az az oka, hogy a megyei pénztáraknak a falusiak adóiból kellene meglelniük, ahonnan azonban nagy ön gyéren szivárog a pénz. 5. A legtöbb kifizetést az állami pénztárak, illetve adóhivatalok teljesítenek, illetve kelle­ne teljesiteniök. Bár ezeknél a pénztáraknál fo­lyik be a forgalomban levő pénz legnagyobb százaléka, mégis a jelentkező Mandat-tulajdo- nosoknak a „nincs pénz“, vagy „nincs akredi- tiv“ stereotip válasszal kell beérniök. Innen tá­vozik a legtöbb ember üres zsebbel, lekonyult orral és a végtelenségbe vesző fizetési termi­nussal. — Amint látható tehát — fejezte be tanul­ságos előadását a pénzforgalom különböző állo­másain meglehetősen otthonos informátorunk — a közpénztárak nem egyformán reagálnak a gazdasági véd ágra. Sajnos, hovatovább odaju­tunk, hogy a t i Jönböző pénztárak eddig élesen megkülönböztető határai mindinkább elhalvá­nyodnak s a pénz, ez a tüneményes varázsszó, úgy elbújik titokzatos barlangjaiba, hogy még az adósróf irányításában otthonos pénzügymi­niszter sem tudja előcsalogatni... gcaaaaca. 1 He lesven Könnyelmfl! I Bútort egy életre Ml!!! I Mielőtt vételre határozná el magát, okvetlenül keresse fel ! I SZÉKELY éi RÉTI BÚTORGYÁR RT. I GAZDAG BUTORTERMEIT, B TARGU-MUREŞ, BRASSÓ, f BUKARESTBEN. § ELSŐRANGÚ KIVITEL ! LESZÁLLÍTOTT ARAK ! |

Next

/
Thumbnails
Contents