Keleti Ujság, 1932. január (15. évfolyam, 1-24. szám)
1932-01-13 / 8. szám
XV. ÉVF. S. SZÁM. Vallomást teszünk rá: meggyilkolták! Vizkereszt-napi körút a Szakáli-Ugy tanúinál — A felbolygatott Csikszenttamás Szakán halála óta nem tud nyugodni (Csíkszenttamás, január 11.) A Szakáli- ügybőí senkire sem háramlóit túlságos nagy dicsőség, se a csendőrökre, se az ügyészségre, se a vizsgálóbíróra. Arra volt jó egyedül az ügy, hogy nagyban emelte Csikszenttamás és a közeli községek kulturnivóját. Amióta a szerencsétlen Szakáli István borzalmas kinhalált halt, nincs a csiki községeknek egyetlen tiz éven felüli lakója, aki mindennap szorgalmasan ne böngészné az újságokat vagy ne böngészetné mással, ha történetesen maga nem tud olvasni: Mit Írnak Szakáliról, van-e benne újabb valami, mikor veszik ki már a holttestet, mi lesz azokkal, akik megölték. Mert első percben meg volt már mindenki győződve arról, hogy Szakáli István sem nem halt meg természetes halállal, ahogyan először állították, sem nem akasztotta fel magát, ahogyan a kitalált mesét utólag kijavították, amikor a boncoló orvosok nem voltak . hajlandók észre nem venni a nyak körül futó kötélokozta kettős nyomot és a fulladás kétségtelen jeleit. Mindenki, felnőtt, ember, asszony, gyermek, tudja Szenttamáson, Karcfalván és a többi csiki falukban, hogy Szakáli István azért halt meg, mert meggyilkolták! Miért a nagy csend? A falvak népe nagy örömmel vette tudomásul az ügyben kifejlődött országos botrányt, mert azt remélte, hogy ennek kapcsán világosság derül a rettenetes ügy részleteire és a bűnösök elveszik jól megérdemelt büntetésüket. Ehelyett épületes látványosság volt a nép számára, hogy minden bizonyíték ellenére sem történt semmi, a gyilkos csendőrőrmester szépen tovább uralkodott a faluban, sőt közvetlen az eset után, igaz, még a botrány kitörése előtt, jelentkezett a közbirtokosságnál, hogy adjanak előleget a négyszázezer lejes jutalomra, amely neki jár. miután a meghalt Szakáli bevallotta, hogy ő lopta el a közbirtokosság pénzét. Hogy a közbirtokosság elkergette, az csak természetes. Keresgélünk Szenttamáson. Csend van az ügyben, hallgatnak a hatóságok, hallgatunk mi, de éppen ez a hallgatás nem jót jelent. Ha egyszer nekifogtunk, hogy a borzalmas gyilkosságról lerántsuk a leplet, akkor is, ha az alatt főügyész és vizsgálóbíró húzódik meg, nem fogunk félúton megállni és a megkezdett munkát abbahagyni. A látszólagos nyugalom idejét arra hasz- .Háltuk fel, hogy bizonyítékainkat kiegészítsük, újakat szerezzünk be és ma nyugodtan mondhatjuk: A Szakáli-ügy nem rejtély már. Gyilkosság, amely előtt azonban eddig mindenki szemet hunyt, akinek csak hivatalosan dolga, volt vele. Gyilkosság, amelynek minden bizonyítéka kezünkben van. Mit mondanak az emberek? Vizkereszt ősrégi szokása, hogy a pap ház- ról-házra jár és híveinek hajlékát beszentelve, arra Isten áldását kéri. Majdnem mint a papok, járkáltunk házról- liázra Szenttamáson és Karcfalván, még a Viz- lceresztet megelőző napokban s kerestünk embereket, akik a borzalmas rejtély kulcsához hozzásegítenének. Fáradozásunk, amint már mondtam, nem volt hiábavaló. Mielőtt az eredményeket előadnék, egyet s mást arról mondunk el, hogy fogadtak az emberek s milyen általában a nép hangulata. A vezetők nyilatkozata. A közbirtokosság vezetősége az első pillanattól fogva derekas munkát végzett és rengeFélrevezetik, ha „OLLA“ helyett silány utánzatot ajánlanak. teget fáradozott, amig az ügy annyira jutott, ahol ma van. Egy pillanatig sem csüggesztette el az eddigi eredménytelenség, a hatóságok közönye, amely alatt a palástolgatás, takargatás húzódik meg. Ellenkezőleg, az igazságszolgáltatásba vetett törhetetlen hittel várja a napot, amikor végre megindul a vizsgálat, amelynek nem is lesz más dolga, csak tudomásulvegye azokat a bizonyítékokat, amelyeket eléje tárunk. Amelyek kétségtelenül kimutatják a gyilkosságot és hogy ki a bűnös abban. A község lelke Bálint Vilmos plébános, aki elsőnek fedezte fel a halotti bizonyítványban, hogy hiányzik a halál oka,, aki megtagadta a holttest eltemetését és aki nagyban hozzájárult ahhoz, hogy a titokzatos ügy labirintusa kibonyolódjék. Amikor nyilatkozatot kérünk tőle, boldog, hogy segiségiinkre lehet. Sajátkeziileg irja le. amit tud, hosszasan gondolkozik az egyes szavak jelentőségén, többször megnézi feljegyzéseit s végül megnyugodva jelenti ki: — Mindenre, amit Írtam, nyugodtan le tudom tenni az esküt. A községi biró végtelen értelmesen, jóizüen mondja el a történteket. Nagy kár, hogy nem jegyezte valaki gyorsírással, a székely gondolkozásnak, becsületes észjárásnak, fordulatos elbeszélési módjnak példaképe lehetne Márk Ágoston nyilatkozata, úgy, ahogy előadta. Karcfalván. Sass Antal plébános a legelső, akihez betérünk. A legnagyobb készséggel áll rendelkezésre. Nemcsak önmaga nyilatkozik szivesen, hanem egy igen fontos tanút is előkerit, aki az esetről igen értékes adatokkal tudna szolgálni. A karcfalvi jegyző, akit szintén megkérdezünk, három hónapig volt ártatlanul vizsgálati fogságban, fekete haja világosszürkére őszült, amig Creanga és Banciu nagyhangú, felfújt vádjai összeomlottak, a tábla ártatlanságát megállapította és őt szabadlábra helyezte. Feljelentette ezért az igazság két derék őrét. De a Szakáli-ügyről nem tud semmit s igy nem nyilatkozik. Pedig milyen könnyű lenne, egy kissé tá- gabb lelkiismerettel, visszafizetni e két kínzójának három hónap tenger szenvedéséből legalább egy cseppet. Tudja, hogy s mint történt, éppen csak azt kellene mondania: — Láttam, hallottam, Senki sem tudná rábizonyítani, hogy nem igaz. És nem teszi. Kijelenti, hogy mindenről tud, de csak hallomásból. így jegyzőkönyvet sem veszünk fel vele. A karcfalvi biró nyilatkozata az egyik legértékesebb dokumentum, ami a többnapos vizsgálat alatt kezünkbe került. Ezekkel szembein vannak természetesen egyszerű emberek, akik a csendőrségnél tapasztaltak alapján jobbnak látják nem tudómmal felelni olyan dolgokra is, amelyekét világos, hogy tudnak. De ez ritka kivétel s a nyomozást megelégedett érzéssel fejezzük be: A székely nép általában becsületes és főleg mindenekfelett bátor fajta! Egy tanú, akt semmit sem mosná Az egész nyomozás legérdekesebb jelenete. Fáradtan, késő este értünk hozzá. Már alig tudunk beszélni, annyit mondtunk, hallgattunk, jegyzőkönyveltünk egész nap. De meg ki kell venni a nyilatkozatát, mert igen fontos tény- tanu. Tudjuk róla, hogy hallotta az Örsről a jajkiáltásokat és a csendőr őrmester ordításait. Nem mondjuk a nevét, mert egyszerű ember, ki van téve a csendőrök önkényeskedésének. Amikor meglát minket, mintha bűnös dolgon kaptuk volna rajta. Összerezzen. Mint akinek rossz a lelkiisűierete, mondja: — Mit is akarnak velem az urak, mit mondjak, hát én nem is tudok semmit. Otthon se voltam, mert nem birtam a rettenetes jajgatást, kiabálást, ami az őrsről kihallatszott. Elmentem a templomba, a szomszédokba,- a plébános úrhoz, csakhogy otthon ne legyek. Amikor hazamentem este, mondta is a nevelt fiam: — Jaj, ami addig történt, az semmi. Azután kellett volna hallani, mi volt itt még két versen. — De azt csak hallotta, hogy Szakáli jajgatott? — kérdem, hogy további nyilatkozatra birjam. — Nem hallottam, dehogy hallottam, hiszen akkorára szegény már úgy el volt gyötörve, hogy jajgatni se tudott, csak nyögött egyet-effvet, amikor ütötték vagy beléje rúgtak s elhaló hangon nyöszörögte a csendőr üvöltéseire, hogy adja ki bűntársait: csak úgy hogy alig lehetett hallani: — Nem tudom, nem tudom. — Mondtuk is a fiammal együtt, nem éri meg ez az ember a másnapot. Sándory Mihály. Erdélyben még mdohánytőxsdéseket is héttérbe szorítják a regátiakkai szemben Maiunk hat és fél, a regátban hét százalék a jutalék Gyűlésen tiltakoztak a bántó megkülönböztetés ellen (Kolozsvár, január 11.) Az ókirályságbeli politikusok nap-nap után nyilatkoznak, hogy az Erdélyellenes támadásokról szóló híresztelések nélkülözik a komoly alapot. Sajnos, azonban az események egészen másról beszélnek. Itt van például az erdélyi dohányarusitók, köznyelven szólva tőzsdések esete. Kolozsváron megtartott vasárnapi gyűlésük megállapította, hogy még az osztaléknál is háttérbe szorítják az erdélyi embereket. Az ókirályságban hét s nálunk csak hat és félszázalékot kapnak. A helyzet tűrhetetlen, mert nemcsak az anyagi, hanem az elvi szempontok is fontosak, hiszen a sokat emlegetett egyenlőség egészen más politikát követel. A dohánytőzsdések sérelmeiket memorandumba foglalták, a feliratban a Discommal szemben támasztott követeléseikről sem feledkeznek meg. Végül újjászervezték a hadirokkantak Izbânda nevii egyesületét is. 1 ol L bulcishsLSSifbtuscifsi» ^zimiukn / házhoz szállítva Lei 1.000 CALCIT iL-T.-ssáí Telefon: 11-06 - Rendelések felvétele : Cal Victoriei 45 és Reg. Ferdinand 12■ (Hercules) Ötödik évii ved óta németországi prak- szissal ruhákat test, tisztit C35IMK.
