Keleti Ujság, 1932. január (15. évfolyam, 1-24. szám)

1932-01-13 / 8. szám

XV. EVP. S. SZÁM. manBHHnnni 3 •ffiXWni<u>MW« WWIIMWI ^.«wtwiwriu. —BBHMMWBW^^MHfcWÜUIIdlgSPiraüiyMiMIJaWPfU IW—W A Magyar Párt tagozataitól vár támogatást a diák- segély.akció A magyar főiskolai ifjúság szegényeinek a helyzete egyre súlyosabb. Az egyetemi félév- kezdetére most érkeznek vissza s vannak, akik­nek még szállásuk sincs, azokra a napokra, amelyek alatt várják, bogy hátha valamilyen lakás, elhelyezkedés nyílik a számukra, vagy segélyt kaphatnak. Annyi pénzük nincsen, hogy a legszerényebb tömeglakásban födél alá húzód­hassanak s ebben a csikorgó hidegben hajlék­talanul várnak segítségre. Kitartásuk utolsó erőfeszítéseire van szükség, hogy életpályájuk összeroppanásának kétségbeejtő veszedelme el­len küzködve védekezzenek, amíg csak tudnak s igy is vannak már sokan, akik menthetetle­nek. E serdülő egzisztenciák, jövőreménységek között nagy aratást végzett a kérlelhetetlen nyomor s vannak még nagyon sokan, akik meg­mentésre szorulnak. Vidéki gyűjtésekkel most nehány párttago­dat siet az akció támogatására. Minden párt- tagozat számára buzdító példát mutathat az alábbi kimutatás, amelyben falusi tagozat is beküldötte a maga gyűjtését. Ez a példa adhatna lendületet a sok nehézségekkel küzdő gyűjtési akciónak. A Diáksegélyakció javára újabban a követ­kező adományok folytak lse: N. N. Érmihályfalva 300 lej. Temesvár-Erzsébetvárosi Magyar Párttagozat 1200 „ Brassói Magyar Párttagozat 3140 „ Keresztes Ödön. Marosiadé,s 250 „ Hahnágy községi Magyar Párt­tagozat (Fogaras m.) 500 „ Összesen: 5190 lej. Eddig begyült adományok összege 75.930 „ Összesen: 81.120 lej.-A főiskolai évnek a második szemesztere nyílt meg, az első félév diáknyomorának az enyhítésére is vajmi kevés volt 81 ezer lej. Most egy uj félév kezdődik, a nélkülözéseknek soha el nem képzelt fokozódásával. Ha minden párt­tagozat kiveszi a maga részét a gyűjtésből, úgy, ahogyan tudja, akkor lehetne reménység az akció áldásosságához. Ktîmmuîdsfg röpiratokat osztogattak a GSrögtemplom uccáöan (Kolozsvár, január 11.) Az elmúlt éjszaka folyamán a Petőfi-utcában posztoló rendőr gyanús külsejű fiatalemberekre lett figyelmes Utánuk sietett, ezek azonban egyszerűen meg­lógtak. Az üldöző rendőr meglepetve tapasztalta, hogy nyomukban hatalmas köteg írás maradt. Gyorsan felszedte és bevitte a kerülethez. Az ügyeletes tiszt megállapította, hogy a menekü­lés közben elszórt nyomtatványok izgató kom­munista röpiratok. A vizsgálat tovább folyik. A üéraet bomba Óriási konsternâd© Párisbaa — A francia sajtó egyöntetűen gazdasági megtorlásokat követel Anglia szemmeilátliatóiag Németország mellé ál e kérdésben (Berlin, január 11.) A lausannei konferen­cia előtt lecsapott a boraim. Január 25-re a nagyhatalmak összehívták a jóvátételi konfe­renciát, amelynek gerincét a baseli gazdasági szakértőknek nemrégiben meghozott véleménye képezte volna. E jelentésből, amely megálla­pította, Németország mostani fizetésképtelen­ségét, a németek azt olvasták ki, hogy ők nem­csak most, de végérvényesen sem fizethetnek. Eleinte csak német ellenzéki körökben járta a hír, hogy a konferencián a németek egyszer s mindenkorra meg akarják tagadni a jóvátéte­lek teljesítését, most azután Brüning kancellár hivatalosan közölte, hogy a kormány összes né­met pártokra való egyetértésben többet politi­kai fizetéseket eszközölni nem tud. Pánikhangulat Parisban. Ez a közlés, amelyet a német kormány el­juttatott úgy az angol, mint a francia berlini nagykövethez, Párisban óriási konsternóciót keltett. Ma már annyira kiélesedett a hangu­lat, a két ország között, hogy Párisban a diplomáciai viszony megsza­kításával fenyegetőznek, sőt Németor­szág ellen gazdasági háborút sürgetnek. Egyes nacionalista lapok pedig Briand távozá­sából arra következtetnek, hogy a békepoliti­kának vége, most már könnyen háború is kö- vetkezhetik. A francia lapok élesen támadják Poncet berlini francia követet, mint aki nem tudta j eléggé latba vetni befolyását, hogy Brüning ne tárgyaljon Hitlerrel. Poncet kijelentette, hogy neki még fogalma sem volt a Brüning és Hit­ler féle tárgyalásokról és Brüning neki több- izben azt mondotta, hogy Hitlert nem fogja fo­gadni. A francia lapok csodálkoznak, hogy épen a Berlinben tartózkodó francia követ nem tudott volna Brüning és Hitler találkozásának előkészítéséről, amikor Poncet állandóan érint­kezést tartott fenn német jobboldali körökkel és érintkezései rendkívül szívélyes formák kö­zött folyt le. Pénzügyi megtorlásokat! Mi fog következni most már ezután? A Ha­vas távirati iroda közlése szerint a francia kormány tanácstalanul áll az eseményekkel szemben és egyelőre a konferencia elhalasztá­sát kívánja. Felvetődött az a gondolat is, hogy a Németországból beözönlő ipari árukra maga­sabb vámokat rójjanak ki és a többletből külön jóvátételi alapot létesítsenek. A párisi sajtó egyöntetűen megállapítja, hogy Németország egyoldalúan megsértette a Young-féle egyezményt és ennek kö­vetkeztében Németország hitelezői visz- szanyeüték szabadságukat. A nacionalista sajtó szerint az első teendő, nogy a februárban esedékes rövidlejáratu né­met kölcsönöket ne hosszabbítsák meg. Az Echo de Paris szerint pénzügyi represszáliák- kal kell a kormánynak válaszolni, a Figaro pe­dig, a jobboldaliak harcias lapja „Versaillesi papirrongy“ címen ir vezércikket és konstatál­ja, hogy Németország felrúgva a civilizációs népek között szokásos formákat, abba a hely­zetbe került, hogy elveszítette a hitelét. Ami az eredeti francia álláspontot illeti, Franciaország készen volna a lausannei jóvá­tételi konferencián egy, sőt hat esztendős mo­ratóriumot is adni Németországnak. Francia- ország Németország részéről csak a hatszázhat- vanhatmillió annuitás megfizetéséhez kötötte volna magát, azt is olyan formában, hogy pénz helyett birodalmi vasúti obligáeiós kötvénye­ket kapjon Németországtól. Franciaország is feismerte a segités szükségességét, a német adósságok stornirozásába nem mehet bele an­nál inkább nem, mert Amerika nem hajlandó vele szemben sem stornirozni a követeléseket. A francia sajtó azzal vádolja meg az angol kormányt, hogy tudott jó előre a Brüning kor­mány készülő terveiről és egyetért vele. A né­met radikális lépés kétségtelenül Londonban is nagy feltűnést keltett. MacDonald sürgősen visszatért az angol fővárosba, hosszasan ta­nácskozott John Simonnel és Neville Cham­berlainnel. A miniszterelnök tanácskozásai után a sajtó képviselői előtt tett nyilatkozatá­ban közölte, hogy számára a baseli szakértők megállapítá­sai után nem volt különösebb meglepe­tés Brüning azon kijelentése, hogy Né­metország nem tud többé politikai fize­téseket teljesiteni. Ilyen nyilatkozatot MacDonald Lausanneban várt Brüningtől. Az angol kormány a kellő időpontban és helyen ismertetni fogja a német nyilatkozattal szembeni álláspontját. A minisz­terelnök hangoztatta, hogy a jóvátételi konfe­rencia ülésezése most szükségesebb, mint vala­ha. Az annuitások fizetésére vonatkozó kötele­zettséget konferencián létrejött egyezmény ál­lapította meg s a mostani helyzetből származó konzekvenciákat is csak konferencia veheti tu­domásul. MacDonald nem kételkedik abban, hogy európaszerte belátják Németország fize­tésképtelenségét s most már a kormányokon a feladat, hogy a rideg tényekkel szembenézzenek. A jóvátétel és világválság Érdekes egyébként, hogy a német s általá­ban a jóvátételi kérdésekkel kapcsolatosan a gazdasági szakkörök felfogása szerint a világválságnak tényleges oka épen ajó- vátéteíi kérdés elmérgesedésében tekin­tendő. Gustav Cassel professzor, a világhírű nemzet­gazdász egy svéd lapban azt írja, hogy a jóvá­tételi követelések rázkódtatták meg a világ aranystandardját és döntötték romlásba a nem­zetközi kei*eskedelmet, mert Németországnak a reparációs összegeken kivül régebbi jóvátéte­li adósságok kamataira kölcsönzött tiz milliárd külföldi adósságot is vissza kell fizetnie és ez­ért egy olyan óriási kiviteli fölöslegre lett vol­na szüksége, amelyet a hitelezői államok nem akartak felvenni. Az egész világ feszült érdek­lődéssel nézi, hogy mi fog történni most, ami­kor — a francia sajtó szerint — Brüning, Hit­ler és Hugenberg foglyaként elvet a lába alól minden jogalapot és Európa egyik legválságo­sabb órájában kalandos politikába kezd.- Az amerikai visszhang. Amerikának álláspontja e kérdésben még nem ismeretes. A newyorki lapok általában kedvezően kommentálják Brüning kan­cellár azon nyilatkozatát ,hogy Német­ország a további jóvátételek fizetésére képtelen. Ez a kijelentés kétségtelenül fedi a német nép nagy többségének meggyőződését. Baselben meghosszabbították a német hiteleket. Baselból jelentik: A nemzetközi Fizetések Bankjának igazgatótanácsa elhatározta, hogy a Német Birodalmi Banknak nyújtott február 4-én esedékes 25 millió dolláros hitelt három hónappal meghosszabbítja. Az érdekelt jegy­bankok valószínűleg hasonló meghosszabbítást fognak nyújtani a németeknek. Februárban egy százmillió dolláros kölcsönnel érdekelt az Angol Bank, a Francia Bank és a newyorki Federal Rezerve bank is. ÍfV^AAi^AA»S^WVVWVWVWWSAAA/WW<iil Sít SIX ©ZCnv’I? Dehogy is. Csak az olcsó könyvek özöne a Lepage-antikvárium­ban Kvár. — Kérjen jegyzéket. Anglia álláspontja Anglia álláspontja nem azonos a francia állásponttal

Next

/
Thumbnails
Contents