Keleti Ujság, 1932. január (15. évfolyam, 1-24. szám)

1932-01-11 / 7. szám

I TAXA POŞTALA PIA- STITÄ IN NUMERAR i No. 34256—927. CIzj-FZoIozsvár, 193i január H. Hétfő ^ELŐFIZETÉS EELS'ÖKDÖN: 1 évre 800 lej, félévre 400 lej, npgyed évre 200 lej, egy hóra 70 Ijfi. V. Egyt%“-«*á«r ara. 3 lej. ELŐFIZETÉS MAGYARORSZÁGON: 1 évre 50 pengő, félévre 25 pengő, negyedévre 12.50 pengő. Ügyes szám ám 28 fillér, ORSZÁGOS MAGYARPARTI LAP Szerkesztőség és kiadóhivatal: Piaţa Unirii (Főtér) 4. Telefon: 508. XV. évfolyam, 7-£k sasásn. FI A oo gg es öregek Furcsa világ ez, amiben élünk. Magunk­fajta ember, aki még részese lehetett a béke — most látjuk csak — mennyire boldog és gond­talan örömeinek, élő tanúja annak a századnak, amelyet elnyomóként bélyegeztek meg, této­vázva, idegenül kavarog az élet sodrában, amely nem kíméli a korosztályokat, az egyiket ép úgy, fel akarja dönteni eszeveszett iramában, mint a másikat. Az ember, a teremtés koronája pedig e közben nem magát menti,, hanem sorstársán igyekszik lóditni egyet, hogy annál biztosab­ban pusztuljanak el együtt. Jelszóvá nemesitették azt is egy különös budapesti mozgalom alkalmából, hogy félre az öregekkel, helyet a fiataloknak. Ezt pedig úgy értelmezték, hogy a 30 éves még mindig fiatal és a 40 éves máris aggastyán. A gazdasági le­romlás, az üzembeszüntetések, a szünet nélküli elbocsátások századában igy állították ellenség­ként szembe egymással ugyanannak a fajtának a férfiait. Az egyik a kenyérért kiáltó család nevében állott en garde állásba a kenyérért, amely egyre kisebb és egyre bizonytalanabb, a másik ugjyancsak a kenyérért hirdette az en­gesztelhetetlen harcot, azért a kenyérért, amely­hez még harminc éves fővel sem juthatott hozzá. Kinek van igaza? Mind a két félnek. Annak is, aki védi a pozicióját, ha nem magáért, de legalább a gyermekeiért, annak is, aki csodál­kozva, értetlenül kérdi, — miért kapott életet, ha nem juthat hozzá az élethez való joghoz. Mert ez a jog mindenkié. A húsz évesé épugy, mint a harminc évesé, a negyven, ötven évesé és azé a szerencsétlen hatvan és hetven évesé, aki abban a hitben görnyedt az Íróasztal mel­lett negyven éven, vagy egy félszázadon ke­resztül, hogy amikor tehetetlenné válik, a tár­sadalom és állam vissza fogja adni neki nyug­díj alakjában azt, amit keserves keresményé­ből elvont tőle nyugdijilleték címén, amivel megkisebbifette egv hosszú életen át a kenyerét, a szórakozását, azt a csekély pluszt, amivel ta­lán könnyebben, emberibben élhetett volna. . Abban pedig, amit a fiatalok kifogásolnak, mindnyájan egyetértünk. Valóság az, hogy pa­namákban szétfolyt százmilliók, gyűlöletes ál­láshalmozások, írástudatlanok és analfabéták magasra emelése zökkentette ki normális útjá­ról az állami élet kerekét. Félannyira sem ne­hezedne ránk, különösen nem a gazdag Romá­niára a világkrizis, hogyha nem dühöngene igy a protekcionizmus, a politikai érdemek mérté­ken felüli jutalmazása, ha szinekurák és elő­kelő stallumok hordozói a maguk bőségszaru- jaból lemondanának valamicskéről az összes­ség javára. Akkor jutna a harmincéveseknek is és kevesebbet kellene elvenni, kevesebbszer kellene redukciókkal nyomorítani a negyven éveseket is. * Nem véletlen, hogy a fiatalok és öregek problémája még katasztrófálisabb összeütközé­seket produkál a kisebbségi életben. Vájjon hány harmincéves fiatal tisztviselője van Er­délyben az állami hivataloknak? Hány ma­gyar, vagy zsidó, vagy szász törvényszéki jegyző, fiatal tisztviselő, postás, vagy vas­utas van Erdélyben, beleértve a Székelyföldet is? Nagyon siralmas statisztika volna az, amely pontos számokat közölne erről. A ki­sebbségi intézmények? Üzemkorlátozás, üzem­megszüntetés, legjobb esetben fizetési reduk­ció, vagy a tisztviselők számának kontingentá- lása, akármerre nézünk. Mi marad ezek után a kisebbségi ifjú számára? Milyen lehetőségek, milyen reménységek? Nyomorgás és kilincse­Pop Valér az uj igazságiigyminisztsr, Jonesfi Sisesti lemondott (Bukarest, január 9.) Hamangiu igazság­ügyminiszter halálával megüresedett az igaz­ságügyi tárca, s erre a fontos posztra most Pop Valér erdélyi minisztert nevezték ki. A kinevezési dekrétumot az uralkodó szombaton reggel irta alá, a kormány pedig a Kolozsváron tartózkodó Pop Valért táviratban értesítette. Kérdés, hogy a Iorgisták belenyugszanak-e az elintézésbe. Pop Valér, mint igazságügyminisz­ter nem tesz újabb esküt. A Lupta úgy tudja, »hogy erdélyi miniszter­ré Stanciu Victor dr. államtitkár, kolozsvári egyetemi tanárt nevezik ki s a kormány úgy akarja megoldani azt a kérdést, hogy az erdélyi jelleg a miniszterek személyében megfelelően kidomborittassék. Egy miniszter, aki lemond. Ionescu Sisesti földmivelésiigyi miniszter, amint megirtuk, súlyos beteg és a Lupta sze­rint mihelyt a láza enyhül, orvosai tanácsára kéthónapi gyógykezeltetésre a Semmeringre utazik. Távollétében Radian államtitkár fogja vezetni a minisztériumot. Ionescu Sisesti Állí­tólag benyújtotta lemondását Iorga miniszter­elnökhöz. aki azt közölte telefonon Arge- toianuval. A pénzügyminiszter tanácsára a le­mondást a miniszterelnök nem fogadta el, vi­szont a beteg földmivelésiigyi miniszter tovább­ra is kitart szándéka mellett. Ghica varsói pohárköszöntőjc. Varsóból jelentik: Zaleszky lengyel kül­ügyminiszter Ghica román külügyminiszter Harcias bukaresti hangok A román-orosz megnemtámadási szerződés ügyében a bukaresti sajtó általában nem fog­lal el igenlő álláspontot. Érdekes, hogy amig a Viitorul a liberálisok íoorganuma a szerződés megkötése mellett van, addig a két más liberá­lis lap, az Universul és az Ordinea élesen kri­tizálja a szerződéskötési szándékot. Hangoz­tatják, hogy a szerződés megkötése nem jelente­né az oroszok részéről Besszarábia Romániához tartozásának végleges elismerését. lés a szabad pályák dijnoki „stallumai“ után. Menetrendek és hajójáratok tanulmányozása, ez is reménytelenül, mert hiszen a hajójegyet, a vasúti jegyet sem adják ingyen. Hogy még sem vagyunk pesszimisták en­nek a mai tragikus sorsú ifjúságnak jövőjét illetőleg, azt ennek az ifjúságnak köszönhetjük, amely elásztikusnak, lelkesnek, jövőt építőnek maradt meg s amely egy pillanatra sem szakí­totta meg az önképzés munkáját s nem hagyta magát befolyásoltatni sem a világválságtól, sem a belső válságtól, amely a bizalom nevé­ben alapozza a jobb jövő épületét. Minket még az a sivár és pesszimista kép sem téveszthet meg, amelyet egy most megje­lent és éppen az erdélyi fiatalok soraiba tar­tozó ifjú iró uj regénye vetit elénk. Ez a könyv, amelynek ifjabb Grandpierre Emil a szerzője, úgy mutatja be magát, mint a mai erdélyi ma­gyar fiatalság életének, küzdelmeinek kereszt- metszete. Megismerkedünk benne a bakkalau- reátus akadályversenyének hőseivel, akik va­lamennyien az élet rostájára kerülnek és ez a rosta talán egyiket sem engedi át szűrőjén. El­vesznek, elkallódnak és még legjobb esetben el- proletáriálizálódnak. Egyik közülök hitvány I zsarolás révén szerzett kis tőkéjével cukrászüz- ! letet nyit, hogy itt végleg megrekedjen és az tiszteletére vacsorát adott. Zaleszky felköszön­tőjében hangoztatta, hogy a lengyel-román kül­politika közös célja a béke fenntartása és meg­erősítése. A béke feltétele az államok csorbí­tatlan területi épségének megvédése. Ghica válaszában kijelentette, hogy a két állam kor­mányát békés szellem tölti el. A leszerelési kon­ferencia előestélyén arra törekednek, hogy a bizalom erősítésével garantálják azt a biztonsá­got, amely nélkül a leszerelés csak üres szó marad. Lengyelország és Románia kész együtt haladni a békés utón, mert meggyőződésük, hogy a béke a megállapított határok érvény­ben tartásától függ. A párizsi román kölcsön. A bukaresti sajtó részletes jelentéseket kö­zöl a jelenleg Párizsban folyó kölcsöptárgya- lásokról. Az első Franciaországból szerzendő kölcsönt, amely 150 millió frankos lesz, a sta­bilizációs kölcsönt kibocsátó bankok folyósít­ják és arra elfogadják egy évre a román állam­kincstári jegyeket. A másik 100 millió frankos kölcsönt a francia amortizációs pénztár folyó­sítja, a romániai állami petróleumredeventa garanciája ellenében. A francia jegybank ré­széről a nemzeti banknak nyújtandó 200 millió francia frankos hitel folyósítását a fenti köl­csönök megvalósításától teszik függővé. A köl- csöntnyujtó francia bankárok ezenkivül kí­vánják azt is, hogy Auboin francia pénzügyi szakértő mandátumát hosszabbítsák meg. az orosz-román béke ellen Az Ordinea úgy hiszi, hogy nem lesz egyet­len román sem, aki hozzájáruljon olyan egyez­mény megkötéséhez, amely nem ismeri el az ér­vényben levő szerződéseket és a jelenlegi hatá­rokat. Az Universul arról ir, hogy Romániát senki sem kötelezheti arra, hogy egyezményt kössön a határok biztonságának garantálása nélkül. Az Epoca szintén azt írja, hogy az egyezményt Romániának nem szabad aláírni. (Tudósításunk folytatása a második oldalon.) intellektuális igények legalacsonyabb mérté­kéről is lemondjon. A másik a züllés fertőjé­ben imbolyog s azt, hogy felemelkedik, csak an­nak köszönhető, hogy eldobja magától a nem­zeti érzés ballasztját s nekivág annak az út­nak, amely a magyarsággal összekapcsoló min­den köteléket eltép és egy homályos, bizonyta­lan végcél felé mutat. Első pillanatra megdöbbentünk, amikor ezt a könyvet végigolvastuk. Hát, csakugyan itt tart a magyar ifjúság? Csakugyan nincsen más kiút, mint a reménytelenségbe való oele- siillyedés? Rövid másfél évtized küzködése elég volt arra, hogy megsemmisítse az egész ma­gyar intellektuális osztály összes energiáit, minden harci elánját? Aztán hamar rájöttünk arra, hogy ez a könyv is csak a- mi optimizmusunkat igazolja. A kivétel csak megerősíti a szabályt. Valóban van egy, szerencsére kis töredék, amely a csüg- gedés, az önmagával szemben való bizalmatlan­ság _ generációja. De ezek a gyöngék nem ránt­hatják magukkal az egész nemzedéket. Ezek a huszonöt-, vagy harmincévesek beszélhetnek a saját nevükben, de nincs joguk az egész erdé­lyi magyarság pusztulását hirdetni. Ezeket a fiatalokat nemcsak az „öregek“, hanem saját kortársaik is megtagadják! Sz. E.

Next

/
Thumbnails
Contents