Keleti Ujság, 1932. január (15. évfolyam, 1-24. szám)

1932-01-09 / 5. szám

I

I E

MCEKJSTfUfttâ

luvtmuiFuumnjiiüi

a

MÁR CSAK

5

NAPJA VAN

ahhoz, hogsregy kis szerencsével

milliomos lehessen!

Százan és százan nyertek már kisebb-nagyobb összegeket a Zsidó Kórház sorsjátékán.

Január 12.-én lesz az utolsó húzás, S,ooo.mő leies

főnyereményen kívül még számos nagy nyeremény kerül kisorsolásra. Ne haboz- zék tehát, hanem veaysn még bij Zsidó Kórházsorsjegyet. Postai meg- p; rendelésnél 100 lei ellenében portómentesen küld egy sorsjegyet a Zsidó Kórház- gj egyesületek Központi Sorsjátékintézősége, Cluj-Kolozsvár, Piata Unirii £0 szám. — fii

jfS^iiriTTiTTTrniTltTYTTTilTTiTTTiTTTTlTtrn^liiriTlTTT^ j|i ji ri rí ri |j jiiiirfilîtTlrţîtiî?»î jî ţiljltţî jîţiri jîjî jîjîlî ji fîji ji|iţî|î lijîlîlîjîjipliţ^

Kezét-lábát összekötözve akasztották fe! a csendőrök a székely legényt s anyjának

betörték a bordáját

(Székelyudvarhely, január 7.) A székelyföldi csendőrbrutálitások újabb súlyos esetének a hire járja be Udvar helymegyét s mindenfelé a legnagyobb felháborodással tárgyalják. A rendeséletü székely falvak derék népétől az em- berkinzások jajai izgató megbotránkozást váltanak ki s a határt, féket, emberséget nem ismerő csendőri basáskodás túlkapásainak azért nem szakad vége, mert a legégbekiáltóbb esetekre sem következett megtorlás.

Az udvarhelymegyei Kecsetkisfaluban december 29-én estefelé kigyulladt a Kovács Domokos jó gazdának a csűre. A csürépületből a hirtelen összeszaladt emberek ki tudták szabadítani a marhákat, de az épület a benne volt 8—10 szekér takarmánnyal leégett. Á károsult gazda és egész családja

azért került csendőrkézre, mert kárából húszezer lej biztosítása révén meg kell, hogy térüljön.

A közeli Farkaslaka község csendőrőrséről kiszállott az őrmesterrel a járőr s a károsult gazdának 17 éves fiát, Kovács Dénest lefogta, a községházára zárta. Másnap letartóztatta az egész családot, a család tagjai között a gazdának Kovács Pál nevű 9 éves kis unokáját is. Ettől

a kisfiútól szereztek pénzig érettel olyan vallomást,

mely szerint a gyereket a nagyanyja biztatta volna, hogy a csűrbe parazsat vigyen s a poly- va közé dobja.

A gazda két legény fiát, a húszéves Kovács Domokost és a 17 éves Dénest összekötözve, megbilincselve kisérték át Farkaslakára, fegyveresen kisérték át a gazdát és feleségét is, a kisfiúval együtt. Ahogy a csendőrőrsre értek, az egyik legfényt, Dénest vallatóra fogták, még pedig úgy, hogy

guggoló helyzetben kezeit és lábait ösz- szeláncolták, térdhajlásai alatt botot dugtak át s ezzel felakasztották

két, egymásnak háttal fordított karosszék támláira. Az akasztott embert ebben a helyzetében kínozták s természetesen orditani kezdett kínjában. Hogy kiáltani és jajgatni ne tudjon,

egy vastag botnak a sáros végét dugták be a szájába.

A család többi tagjait a harmadik szobába tuszkolták be, ahova azonban a felakasztott fin jajgatása áthallatszott. A fiú édesanyjának a

szivébe nyillalott gyermekének kínos ordítása és jajgatni kezdett. Erre kirontott közéjük aa őrmester, ezzel a ráförmedéssel:

— Mit jajgatsz te vén boszorkány!

Az asszony kétségbeesésében, sirva azt felelte:

— Nem tűrhetem, hogy a fiamat a fülem hallatára öljék meg.

Erre az őrmester nekiesett, állát, fejét csa-. var gáttá és le akarta vonszolni a pincébe. Az asszony jajgatott, hogy ő nem megy le a sötét pincébe s ordított, hogy megölik. Közben az őrmester ütötte, verte, majd visszalóditotta a szobába. Az idős asszony testén a későbbi orvosi vizsgálat ilyen sérüléseket talált többek között:

hat centiméter hosszú, három centiméter széles hasadás az arcán, tiz centiméteres sérülés a baloldalon, a tizennegyedik bordának az eltűrésével, ami 4—6 hét alatt gyógyul.

Ez az ilyen vallatás este 11 óráig tartott, másnap hajnalban 5 órakór újabb vallatás következett. A család tagjai csak azt mondották, hogy nem tudják, hogyan keletkezett a tűz. Bekísérték őket Székelyudvarhelyre, ahol az ügyészség aznap délután 4 órakor valameny- nyit szabadonbocsátotta.

Az egész családot ngy ismerik, mint jóra- való embereket, sem Kovács Domokos gazda, sem a legény fiai soha semmilyen vád alatt nem állottak. Az ügyészségnek az az intézkedése, amely azonnal elrendelte a szabadlábra- helyezést, nem azt mutatja, mintha alapos volna a gyanú. De ettől eltekintve, a hivatalos eljárásnak módjában lett volna az esetleges gyanút tisztázni, anélkül, hogy a csendőrbrutaliz- mus bordatöréssel, emberakasztással akarjon kicsikarni terhelő vallomást. . •

A parlamentben nemrégiben hangzott el a csikszenttamási halálesetről a magyarpárti interpelláció. S már sok interpelláció hangzott el. De mennyi ilyen emberakasztás, mennyi kinzás volt már. Sehol semmi hire annak, hogy valahol valaki a csendőrség köréből büntetést kapott volna. Az embertelen kinzás nem eszköze az állami tekintély emelésének, az állami tekintély méltósága követelné meg, hogy egyszer már megkapja a méltó büntetését az, aki á rendnek, nyugalonak ilyen veszedelmeként puskatussal, bordatöréssel, emberakasztással uralkodik a falvakon.

—o—

üéihelet-Európo problémája

*

(l.) Vasárnap, 10-én és hétfőn 11-én, egy német egyetemi tanár, dr. Hoffmann Walter fog tartani előadást Kolozsváron, a kereskedelmi és iparkamara rendezésében. Január 10-én este 7 órakor a Szociális felelősség, vagy Szociális politika címmel tartja előadását, másnap este ugyanebben az időtájban Európai gondolatok az uj évvel kapcsolatban címmel. A díjtalan előadásoknak bizonyára meg lesz a maga nagy közönsége.

Mert dr. Walter Hoffmann, a freubergi egyetem tanára kiváló szakember hírében áll és jelentékeny tudományosság a háta mögött. Egyébként vezetője volt a tavaly Kolozsváron is járt német nagyiparosi tanulmányi bizottságnak és ebben az évben is tanulmányúton jár Romániában. Hosszabb ideje évről-évre ellátogat Bulgáriába, Romániába és Jugoszláviába és alig pár hete jelent meg Südost-Európa cimmel könyve, amely e három állam politikájával. kultúrájával és gazdaságával foglalkozik.

Kiváló munka és megérdemli, hogy Romániában is olvassák. Nem véletlen, hogy Hoffmann ezt a három országot kapcsolta össze, mert szerinte ez a három ország egy természetes termelő egység és mint ilyen kapcsolatot kell teremtenie Középeurópával. Nyomatékosan hangoztatja a közép- és délkeleteurópai kérdések összefüggését ést hangoztatja, hogy a természet meghatározta gazdasági vonatkozások Kö- zépeurópa és Délkeleteurópa között a német- francia viszonyt, amely gerince az európai békepolitikának, megjavíthatják.

Amit Hoffmann Romániáról ir — Románia államberendezkedéséről, egyházi, iskolai, gazdasági problémáiról, közlekedési viszonyairól, külkereskedelméről -— szabatos, precíz és minden tekintetben megállja a helyét. Megállapítja, hogy Délkeleteurópában minden negyedik állampolgár kisebbségi állampolgár és ez a viszony Romániában még élesebb. Foglalkozva a román politikai pártokkal, a német professzor észrevétele szerint a világháború Románia pártéletében nagy változásokat eredményezett és hogy az alkotmány két reformja a nagybirtok kisajátítása és az általános választójog bevezetése halálos döfést mért a konzervatív pártra. Foglalkozva az említett három állam pénzügyeivel, az az észrevétele, ahol államadósság tekintetében egy állampolgárra 259 márka esik, ami pedig a költségvetési megterhelést illeti egy bulgár ember költségvetés szerinti fejkvótája évente 35.33 márka. Jugoszláviában 45.44 márka, Romániában azonban 52.88 márka, azaz 2115 lej.

Külön fejezetet szán a szerző a romániai agrárreformnak. Megállapítja, hogy mig Románia a világháború előtt 80 millió hektár búzát termelt, 1920-ban már csak 22 millió hektárt, dacára annak, hogy Románia megkétszereződött. Ez a termelési csökkenés jórészt az agrárreform-termelést megváltoztató hatásának tudható be. A román paraszt fogyasztás irányában orientálódó volt; a piacra való termelés gondolata távol állott tőle. A hajdani nagy- birtokos búzát termelt exportra, a paraszt csak annyit termel, amennyire és amire szüksége van. Termelvényei tekintetében csak a harmadik vonalban esik a buza. Hoffmann professzor elismeri, hogy politikai okokból szükséges volt az agrárreform, de gazdasági tekintetekben hátrányosnak tartja, legelsősorban a talaj racionális és jó kihasználása tekintetében.

Az általános gazdasági helyzetről megemlékezve e három államban, természetes, hogy a szerző nem tartja kedvezőnek. Az ő kimutatása szerint, amig 1929-ben 23.700 munkanélküli volt Romániában, 1931 márciusában 48.200. Többé-kevésbé hasonló a helyezt Bulgáriában is és Jugoszláviában. Mindennek dacára Hoffmann azt hiszi, hogy ez a három ország hamarabb ússza meg a válságot, mint a többi európai országok.

Délkeleteurópa belpolitikai problémái között legjelentősebb a szerző szerint a munkások nevelésének kérdése. Ez a probléma sokkal jelentősebb, mint az előtérbe hozott tőkekérdés. A munkásnevelés mellett Délkeleteurópa számára a második jelentőséges probléma a közlekedési viszonyoknak feljavítása, a harmadik pedig ezeknek az országoknak korszerű energiaellátása. Ha hiányozni fog az általános elek- trifikálás ebben a három országban, ngy ezeknek az országoknál^ gazdasági feltárása is igen nagy késedelmet szenved.

A külkereskedelemről szóló fejezetben Hoffmann megállapítja, hogy a három ország köXV. ÉVE 5 SZÁM.

zött a román kereskedelmi mérleg mutatkozik a legaktivabbnak. Itt utal a Németországgal való kereskedelmi kapcsolatokra. Végül sajnálattal állapítja meg, hogy ezeknek az országoknak belső életében a politika túlteng a gazdaságig szempontok fölött és ezen segiteni kell. Európa békéjének és gazdasági élnitudásának egyik záloga: a középeurópai problémának és a délkeleteurópai agrárkérdésnek a megoldása. Ha ez a probléma megoldódik, ngy ez az ősrégi

politikai viharfészek egyszer más szerepet is fog játszani Európa történetében és a békének, a régi világ felépítésének a kürtje lesz.

Ilyen s más hasonló kérdésekkel foglalkozik a német közgazdász, akinek előadásai elé, amikor az európai gazdasági életnek más problémáit világitja meg, éppen olyan érdeklődéssel fog tekinteni a közönség, mint amilyen érdeklődéssel mi az illusztris szerzőnek Südost- Európa könyvét forgattuk.*-