Keleti Ujság, 1932. január (15. évfolyam, 1-24. szám)
1932-01-29 / 22. szám
KumUjsA XV. EVF. 22. SZÁM. Nyolcvanmillióiéit ígért a kormány az erdélyi munkanélkü- liekfoglalkoz hatására, de p énz kelyett romlott húst és fagyott burgonyát kaptak Amikor a miniszter urak ígérnek, de semmit sem tesznek — Miért maradt e! a mármar ősi, kolozs- megyei, tordaí és huny ad megyei útépítés? (Kolozsvár, január 27.) Romániában két- százhuszezer ember várja a munkaalkalmat, ötven százaléka ipari munkanélküli, mig a többi százalék az intellektuelek és a földmivesek között oszlik meg. A kormány ahelyett, hogy a külföldi államok példájára erejéhez mérten valami segélyt nyújtana, éppen az ellenkezőjét cselekszi. Hiszen emlékezzünk csak vissza Ar- getoianu belügyminiszter párizsi nyilatkozatáras — Romániában nincsenek munkanélküliek. Ezzel a megtévesztő kijelentéssel azonban korántsem helyeztek kenyeret az éhező családok asztalára. Nem vitás, hogy Erdélyben bánnak a legmostohábban velük. Pár évvel ezelőtt aláírják a Stewart-féle útépítési szerződést. Moldovan Vaier erdélyi miniszter annakidején megjegyezte: — Megtettem a kellő lépéseket, hogy elsőnek Erdélyben javítsák az útvonalakat. Ez a körülmény természetesen maga után vonja az állásnélküli emberek foglalkoztatását. A Stewart-féle szerződés sorsát mindnyájan ismerjük. Az országutakon csak óriási ri- zikó árán lehet közlekedni. Az autótulajdonosok egyre-másra adják be hajtási engedélyüket és a 450 lej évi útadót fizető szerencsétlen fold- mives azon töpreng, vájjon miféle lukullusi gyomorban tűnnek el a hatalmas összegek? Nagy tévedés lenne azt hinni, mintha a jelenlegi rezsim teljesen elhanyagolta volna ezt a kérdést. A svéd útépítők valóban építenek — de near nálunk. Az ©királyság valamelyik protekciós vidékén tömik a gödröket. Hatieganu Gyula dr., Iorgáék első erdélyi minisztere, bejárta ezt az országrészt s annak iltenére, hogy ebben a kérdésben igazán nem lehet szakmunkásnak nevezni, mégis felismerte a tényleges helyzetet. Terjedelmes és részlet- kérdosekie is kitérő jelentésben számolt be tapasztalataitok Pop Vaier hasonlóképpen cselekedett. Szintén végigbankeltezte az egész Erdélyt és köte- lességszeiüen feljegyezte az Összes sérelmeket, Máramarosi élményeiről terjedelmes memorandumot nyújtott át a kormánynak, sőt egy bukaresti alja alkalmából igen érdekes Ígéretekkel ‘ért haza. Kolozsváron tartott sajtóexpozéjában bejelentette, hogy a kormául/ nyolcvanmillió lejt szavazott meg erdélyi útépítési célokra, illetve a munkanélküliek dolgoztatására. Ebből negyvenmillió a nyomorgó Márama- rost, a többi p'dig Kölozs, Hunyad és Torda vármegyéket illeti. Arra a kérdésünkre, hogy a negyvenmilliós utépilesne/ mikor kezdenek hozzá, igy válaszod! — Ő kéri m. csak napok kérdése az egész! íls at éhező embertömeg izgatottan várta, hogy az igére’t ne maradjon csak Ígéret. Mi történt azonban? Röviden annyit mondhatnánk, hogy semmi. Az ígéret, m'nt annyi másszor, most is csak frázis maradt. A munkanélküliek éheznek, romlott hússal és fagyott burgonyával táplálják őket. A regáti szeladon utcai botránya és csulos megtépászása a Csíkszeredái kávéház előtt (Csíkszereda, január 27.) Ködös téli esté borult a kis székely városkára. Dermesztő hideg üli meg a Hargita szelétől állandóan hűvös medencét. A közvilágítási villanyégők birkóznak a köddel és csak a Bukarest-kávéház előtt van nagyobb világosság, ahonnan zenehangok szűrődnek ki a kávéház nyitogatott ajtóján... Este kilenc óra van. Siető embereket kényszer- get hazafelé az egészségtelen nedves idő. A fekete télikabátos, bizonytalanul közeledő fiatalembert azonban láthatólag nem érinti a kellemetlen idő, egykedvűen dudorász magában, miközben a Bukarest-kávéház elé érkezik... A nagy üvegtáblánál jóképű, viritóbarna, székely eselédleány áll és egykedvűen nézegeti a mozireklám képeit, amelyhez az illúziót a kiszűrendő muzsika szolgáltatja. A fiatalember megáll a cseléd hátánál. Nézi, tetőtől-talpig. Kitaszítja szeméből a sapkáját, kigombolja kabátját és merész elhatározással megszólítja a leányt... Románul, mert román az illető fiatalember... A leány megfordul, végigméri a nyilvánvalóan spicces fiatalembert, vállat von és semmivel sem törődve, hóna alatt szorosabbra fogva kis csomagját, ismét elmerül a képek nézésébe... A fiatalembert bosszantja, hogy az ő leereszkedő bizalmát nem méltányolja, sőt semmibe sem veszi a leány s újólag megszólítja, sőt mi több, meg fogja a leány fején a fejkendőt, lekapja s a földre dobja... Erre a leány szép csendesen leteszi a csomagját a járdára, vörösre pirult arccal fordul a fiatalember felé és elkezdi ék&s románsággal mosni a fejét... A fiatalember még merészebb ’esz, mindenáron átakarja ölelni a jóképű leányt, amire az megragadja a fiatalember kabátja gallérját és elkezdi „istenesen“ püfölni, ahol éri... A fiatalember védekezett úgy, ahogy tudott, de a jó- kötésii, erős székely leánnyal nem birt s csakhamar földre került, ahol még jódarabig dögö- nyözte a leány a fiatalembert, aztán undorral belerúgott, felkapta a járdáról a csomagját a hóna alá és menetében felkötve a fejkendőjét, mint, aki jól végezte a dolgát, lassan elindult a gimnázium felé... A fiatalember, akit ilyen erélyesen tanított meg becsületre Varga Anna csernátoni székely leány, lassan feltápaszkodott.,. italos tehetetlenségében érthetetlen szavakat morogott s amikor észrevette, hogy gyászos szereplésének szemtanúi is akadtak, hangosan ordítozva, szidva a magyarokat mindenféle reprodukálhatatlan kifejezéssel, útját a közeli sarkon lévő rendőrőrszem felé vette... — Hó, szólította meg nagy hetykén, nem látod, hogy mit csinálták velem ezek a „büdös“ magyarok? Nem hallottad, hogy szidták a királyt, gyalázták az országot, ezek itt — s a körülötte csoportosult Vákár Lajos, Szentpé- tery Bálint és György Antal békés fiatalemberekre mutatott. — Nem láttam én semmit kérem, mondta Pál Sándor' rendőr udvariasan... Mi történt? — Nem láttad? Persze te is büdös magyar vagy, mint a többi, te is velük tartasz... — Kikérem magamnak, mondotta a rendőr erélyesen, én román állampolgár vagyok, mint akár csak ön! — Román, román, de én regáti vagyok, nem olyan hitvány erdélyi, mint te Tudd meg, hogy mi vagyunk regátiak az urak! Különben te is hitvány, büdös magyar vagy., azért nem tartóztatod le ezeket a felségsórtőket, állam- gyalázókat... Ki tudja, hová fajult volna el a dolog, ha történetesen arra felé nein jön Popescu rendőrbiztos, aki kérdőre vonta a rendőrt, hogy micsoda rendzavarás lörténik? A rendőr köteles- ségszerüen jelentette az esetet, azonban a részeg fiatalember közbevágott és megkérdezte, hogy mi jogon avatkozik bele az ők ügyükbe, a civilruhás Popescu? Amikor megtudta, hogy rendőrtiszttel van dolga, ismét megismételte gyalázatos rágalmait, hogy a fiatalemberek szidták a románokat, gyalázták az államot, őfelségét stb. Amikor Vákár Lajos és társai élénken tiltakoztak az ilyen beállítás és aljas rágalom ellen, majdnem verekedésre került a sor, mire a komiszár bevitte az egész társaságot a rendőrségre s megkezdődött a garázda fiatalember igazoltatása. Akkor derült ki, hogy Mustat Gh. törvényszéki jegyző az illető, aki különféle szitkok és gyalázkodások egész tömegét zúdította az erdélyi románokra, magyarokra egyaránt, mindenütt az ö regátiságát hangsúlyozva ki . . . A rendőrségen aztán Vákár Lajost és társait elbocsátották, mig a garázda fiatalembert, aki különben józanul egyike a legszorgalmasabb és legudvariasabb tisztviselőknek a törvényszéken, ott tartották, nehogy valami galibát csináljon még házsártos részegségében , ,, Hetekkel ezelőtt rálőttek Zsifkovics miniszterelnökre (Zágráb, január 27.) A horvát emigránsok kőnyomatos lapja a Grics rendkívül érdekes hirt közölt. Eszerint január első napjaiban Vrnjacsknl Banya szerb községben egy szerb kommunista diák. merényletet követett el Zsifkovics jugoszláv miniszterelnök ellen. A merénylő két lövést adott le a miniszter- elnökre, azonban ezek egyike sem talált. Az eseményről egyetlen egy lap sem adott birt eddig, mivel a miniszterelnök a legszigorúbban megtiltotta annak közlését. A Gries sem ad semmi közelebbi adatot és nem közli a merénylő nevét, sem későbbi sorsát sem. KÖZÖNSÉG KÖRÉBŐL Botrányos állapotok a Kőváry-telepen Tekintetes Szerkesztő Ur! Szíveskedjék b. •apjában alanti soraimnak helyet adni: A városi tanács figyelmét kénytelen vagyok felhiv- ni a Kővári-telepre, mert olyan elhanyagolt állapotban van, mintha nem is adófizető polgárok laknának ottan. Valóságos életveszélyes a kimozdulás a Kalandos-uccából. Esőzések, olvadások, csőrepedések alkalmával felülről lefelé foly a viz és minthogy mi az ucca elején lapályban vagyunk, megáll a járdán a viz és a uracsok és megfagy, úgy, hogy a sétatéren nincs olyan korcsolyapálya, mint itten. Azonkívül az ucca tele van hóbuckákkal, bóhegyékkel, hónapokon keresztül nem takarítják el onnan. E sorok írójának felesége vasárnap a járdán elesett és lábát törte, úgy, hogy hetekig kénytelen az ágyat nyomni. Tisztelettel T. G. ^ 1 ZSEBÁGEIVPÁK I 1 ZSEBNAPTÁROK | j NAPI TÖMBÖK (7 xlO %) j I NŐI és FÉRFI TÁRCÁIVÁ PTÁROK j az 1932. évre még kaphatók a Minerva reklámnaptár osztályánál, CluJ-Kolozs- vár, Str. Baron L. Pod ÍBrassai ucca) 5.
