Keleti Ujság, 1932. január (15. évfolyam, 1-24. szám)

1932-01-29 / 22. szám

KumUjsA XV. EVF. 22. SZÁM. Nyolcvanmillióiéit ígért a kor­mány az erdélyi munkanélkü- liekfoglalkoz hatására, de p énz kelyett romlott húst és fagyott burgonyát kaptak Amikor a miniszter urak ígérnek, de semmit sem tesznek — Miért maradt e! a mármar ősi, kolozs- megyei, tordaí és huny ad megyei útépítés? (Kolozsvár, január 27.) Romániában két- százhuszezer ember várja a munkaalkalmat, ötven százaléka ipari munkanélküli, mig a többi százalék az intellektuelek és a földmivesek között oszlik meg. A kormány ahelyett, hogy a külföldi államok példájára erejéhez mérten va­lami segélyt nyújtana, éppen az ellenkezőjét cselekszi. Hiszen emlékezzünk csak vissza Ar- getoianu belügyminiszter párizsi nyilatkoza­táras — Romániában nincsenek munkanélküliek. Ezzel a megtévesztő kijelentéssel azonban korántsem helyeztek kenyeret az éhező csalá­dok asztalára. Nem vitás, hogy Erdélyben bánnak a leg­mostohábban velük. Pár évvel ezelőtt aláírják a Stewart-féle útépítési szerződést. Moldovan Vaier erdélyi miniszter annakidején megje­gyezte: — Megtettem a kellő lépéseket, hogy első­nek Erdélyben javítsák az útvonalakat. Ez a körülmény természetesen maga után vonja az állásnélküli emberek foglalkoztatását. A Stewart-féle szerződés sorsát mindnyá­jan ismerjük. Az országutakon csak óriási ri- zikó árán lehet közlekedni. Az autótulajdono­sok egyre-másra adják be hajtási engedélyüket és a 450 lej évi útadót fizető szerencsétlen fold- mives azon töpreng, vájjon miféle lukullusi gyomorban tűnnek el a hatalmas összegek? Nagy tévedés lenne azt hinni, mintha a je­lenlegi rezsim teljesen elhanyagolta volna ezt a kérdést. A svéd útépítők valóban építenek — de near nálunk. Az ©királyság valamelyik pro­tekciós vidékén tömik a gödröket. Hatieganu Gyula dr., Iorgáék első erdélyi minisztere, bejárta ezt az országrészt s annak iltenére, hogy ebben a kérdésben igazán nem lehet szakmunkásnak nevezni, mégis felismerte a tényleges helyzetet. Terjedelmes és részlet- kérdosekie is kitérő jelentésben számolt be ta­pasztalataitok Pop Vaier hasonlóképpen cselekedett. Szin­tén végigbankeltezte az egész Erdélyt és köte- lességszeiüen feljegyezte az Összes sérelmeket, Máramarosi élményeiről terjedelmes memoran­dumot nyújtott át a kormánynak, sőt egy bu­karesti alja alkalmából igen érdekes Ígéretek­kel ‘ért haza. Kolozsváron tartott sajtóexpozé­jában bejelentette, hogy a kormául/ nyolcvanmillió lejt szava­zott meg erdélyi útépítési célokra, illetve a munkanélküliek dolgoztatására. Ebből negyvenmillió a nyomorgó Márama- rost, a többi p'dig Kölozs, Hunyad és Torda vármegyéket illeti. Arra a kérdésünkre, hogy a negyvenmilliós utépilesne/ mikor kezdenek hozzá, igy vála­szod! — Ő kéri m. csak napok kérdése az egész! íls at éhező embertömeg izgatottan várta, hogy az igére’t ne maradjon csak Ígéret. Mi történt azonban? Röviden annyit mond­hatnánk, hogy semmi. Az ígéret, m'nt annyi másszor, most is csak frázis maradt. A munkanélküliek éheznek, rom­lott hússal és fagyott burgonyával táplálják őket. A regáti szeladon utcai botránya és csulos megtépászása a Csíkszeredái kávéház előtt (Csíkszereda, január 27.) Ködös téli esté bo­rult a kis székely városkára. Dermesztő hideg üli meg a Hargita szelétől állandóan hűvös medencét. A közvilágítási villanyégők birkóz­nak a köddel és csak a Bukarest-kávéház előtt van nagyobb világosság, ahonnan zenehangok szűrődnek ki a kávéház nyitogatott ajtóján... Este kilenc óra van. Siető embereket kényszer- get hazafelé az egészségtelen nedves idő. A fe­kete télikabátos, bizonytalanul közeledő fiatal­embert azonban láthatólag nem érinti a kelle­metlen idő, egykedvűen dudorász magában, mi­közben a Bukarest-kávéház elé érkezik... A nagy üvegtáblánál jóképű, viritóbarna, székely eselédleány áll és egykedvűen nézegeti a mozi­reklám képeit, amelyhez az illúziót a kiszű­rendő muzsika szolgáltatja. A fiatalember megáll a cseléd hátánál. Nézi, tetőtől-talpig. Kitaszítja szeméből a sapkáját, kigombolja ka­bátját és merész elhatározással megszólítja a leányt... Románul, mert román az illető fiatal­ember... A leány megfordul, végigméri a nyil­vánvalóan spicces fiatalembert, vállat von és semmivel sem törődve, hóna alatt szorosabbra fogva kis csomagját, ismét elmerül a képek nézésébe... A fiatalembert bosszantja, hogy az ő leereszkedő bizalmát nem méltányolja, sőt semmibe sem veszi a leány s újólag megszó­lítja, sőt mi több, meg fogja a leány fején a fejkendőt, lekapja s a földre dobja... Erre a leány szép csendesen leteszi a csomagját a jár­dára, vörösre pirult arccal fordul a fiatalem­ber felé és elkezdi ék&s románsággal mosni a fejét... A fiatalember még merészebb ’esz, min­denáron átakarja ölelni a jóképű leányt, amire az megragadja a fiatalember kabátja gallérját és elkezdi „istenesen“ püfölni, ahol éri... A fia­talember védekezett úgy, ahogy tudott, de a jó- kötésii, erős székely leánnyal nem birt s csak­hamar földre került, ahol még jódarabig dögö- nyözte a leány a fiatalembert, aztán undorral belerúgott, felkapta a járdáról a csomagját a hóna alá és menetében felkötve a fejkendőjét, mint, aki jól végezte a dolgát, lassan elindult a gimnázium felé... A fiatalember, akit ilyen erélyesen tanított meg becsületre Varga Anna csernátoni székely leány, lassan feltápaszkodott.,. italos tehetet­lenségében érthetetlen szavakat morogott s amikor észrevette, hogy gyászos szereplésének szemtanúi is akadtak, hangosan ordítozva, szidva a magyarokat mindenféle reprodukál­hatatlan kifejezéssel, útját a közeli sarkon lévő rendőrőrszem felé vette... — Hó, szólította meg nagy hetykén, nem látod, hogy mit csinálták velem ezek a „büdös“ magyarok? Nem hallottad, hogy szidták a ki­rályt, gyalázták az országot, ezek itt — s a körülötte csoportosult Vákár Lajos, Szentpé- tery Bálint és György Antal békés fiatalembe­rekre mutatott. — Nem láttam én semmit kérem, mondta Pál Sándor' rendőr udvariasan... Mi történt? — Nem láttad? Persze te is büdös magyar vagy, mint a többi, te is velük tartasz... — Kikérem magamnak, mondotta a rendőr erélyesen, én román állampolgár vagyok, mint akár csak ön! — Román, román, de én regáti vagyok, nem olyan hitvány erdélyi, mint te Tudd meg, hogy mi vagyunk regátiak az urak! Különben te is hitvány, büdös magyar vagy., azért nem tartóztatod le ezeket a felségsórtőket, állam- gyalázókat... Ki tudja, hová fajult volna el a dolog, ha történetesen arra felé nein jön Popescu rendőr­biztos, aki kérdőre vonta a rendőrt, hogy mi­csoda rendzavarás lörténik? A rendőr köteles- ségszerüen jelentette az esetet, azonban a ré­szeg fiatalember közbevágott és megkérdezte, hogy mi jogon avatkozik bele az ők ügyükbe, a civilruhás Popescu? Amikor megtudta, hogy rendőrtiszttel van dolga, ismét megismételte gyalázatos rágalmait, hogy a fiatalemberek szidták a románokat, gyalázták az államot, őfelségét stb. Amikor Vákár Lajos és társai élénken til­takoztak az ilyen beállítás és aljas rágalom ellen, majdnem verekedésre került a sor, mire a komiszár bevitte az egész társaságot a rend­őrségre s megkezdődött a garázda fiatalember igazoltatása. Akkor derült ki, hogy Mustat Gh. törvényszéki jegyző az illető, aki különféle szitkok és gyalázkodások egész tömegét zúdí­totta az erdélyi románokra, magyarokra egy­aránt, mindenütt az ö regátiságát hangsúlyozva ki . . . A rendőrségen aztán Vákár Lajost és tár­sait elbocsátották, mig a garázda fiatalembert, aki különben józanul egyike a legszorgalma­sabb és legudvariasabb tisztviselőknek a tör­vényszéken, ott tartották, nehogy valami gali­bát csináljon még házsártos részegségében , ,, Hetekkel ezelőtt rálőttek Zsifkovics miniszterelnökre (Zágráb, január 27.) A horvát emigránsok kőnyomatos lapja a Grics rendkívül érdekes hirt közölt. Eszerint január első napjaiban Vrnjacsknl Banya szerb községben egy szerb kommunista diák. merényletet követett el Zsifkovics jugoszláv miniszterelnök ellen. A merénylő két lövést adott le a miniszter- elnökre, azonban ezek egyike sem talált. Az eseményről egyetlen egy lap sem adott birt eddig, mivel a miniszterelnök a legszigorúbban megtiltotta annak közlését. A Gries sem ad semmi közelebbi adatot és nem közli a me­rénylő nevét, sem későbbi sorsát sem. KÖZÖNSÉG KÖRÉBŐL Botrányos állapotok a Kőváry-telepen Tekintetes Szerkesztő Ur! Szíveskedjék b. •apjában alanti soraimnak helyet adni: A vá­rosi tanács figyelmét kénytelen vagyok felhiv- ni a Kővári-telepre, mert olyan elhanyagolt állapotban van, mintha nem is adófizető pol­gárok laknának ottan. Valóságos életveszélyes a kimozdulás a Kalandos-uccából. Esőzések, ol­vadások, csőrepedések alkalmával felülről le­felé foly a viz és minthogy mi az ucca elején lapályban vagyunk, megáll a járdán a viz és a uracsok és megfagy, úgy, hogy a sétatéren nincs olyan korcsolyapálya, mint itten. Azon­kívül az ucca tele van hóbuckákkal, bóhegyék­kel, hónapokon keresztül nem takarítják el on­nan. E sorok írójának felesége vasárnap a jár­dán elesett és lábát törte, úgy, hogy hetekig kénytelen az ágyat nyomni. Tisztelettel T. G. ^ 1 ZSEBÁGEIVPÁK I 1 ZSEBNAPTÁROK | j NAPI TÖMBÖK (7 xlO %) j I NŐI és FÉRFI TÁRCÁIVÁ PTÁROK j az 1932. évre még kaphatók a Minerva reklámnaptár osztályánál, CluJ-Kolozs- vár, Str. Baron L. Pod ÍBrassai ucca) 5.

Next

/
Thumbnails
Contents