Keleti Ujság, 1932. január (15. évfolyam, 1-24. szám)

1932-01-23 / 17. szám

XV. EVP. 17. SZÁM. KElETlUjsXG wr.ij A Juhos-ügy szennyesét teregetik a kolozsvári törvényszék előtt Három vádlott elővezetését rendelte el a törvény­szék — A tízmilliós örökség elkezdésével meg­vádolt Müller jószágigazgató minden ódiumot az ügyvédekre és a bankokra akar kenni (Kolozsvár, január 21.) Jó néliány éve fo­lyik a már-már legendás hirre szert tett Juhos- ügy, amely csütörtökön került tárgyalásra a kolozsvári törvényszék III. szekciója előtt. Az ügy doszárja oldalakban ki sem fejez­hető nagyságú, csak súlyban lehet hozzá­vetőleg meghatározni kiterjedtségét, ez pe­dig kitesz vagy tiz kilót. Temesváron kezd­ték gyűjteni a doszár különböző iratait s a kolozsvári vizsgálóbíró folytatta a mun­kát, aki teljesen élőiről kezdte az egész ügy vizsgálatát. Három alkalommal tűzte ki már tárgyalásra a kolozsvári törvényszéle az ügyet. Első alkalommal senki sem jelent meg, másod­szor már igen sokan, mikor is azzal akarta az elnök biztosítani a tárgyalás minden körülmé­nyek közötti megtartását, hogy az újonnan ki­tűzött, terminusra az összes vádlottak és tanuk ellen — tekintet nélkül a megjelentekre — «Ki­vezetési parancsot adott ki. Ez sem segített- azonban, mert a legközelebbi alkatommal a bíróság elfoglaltsága miatt kellett halasztó ha­tározatot hozni. 10 vádlott, ieO tanú. Ezek után tűzték ki az uj tárgyalást jan. L'i-re, amelynek 16 vádlottja és több' mint száz tanúja van, mely már azórt is monstre- P r, mert a milliók is hasonló emelkedett számokban fordulnak elő. Azok a milliók, amelyek jelenleg sehol nincsenek, a Juhos örökség 10—-12 milliója. Ennyit örökölt a Juhos árva, az apja halálakor öt-hatéves Erzsébet s ebből az örökségből semmit sem kapott meg, az egész elúszott az elsőrendű vádlott Müller Árpád kezén, aki annyira értett a pénzkezelés­hez, hogy alig néhány év kellett neki ahhoz, hogy semmivé tegye a hatalmas kiterjedésű birtokot a hozzátartozó ingatlanokkal, erdők­kel, házakkal, gazdasági épületekkel együtt. Ez a semmivétevés csak Juhosék szempontjá­ból értendő, mert Möllert eltekintve, éppen fordított az értelme. Müller ugyanis a Juhos vagyon pusztulásával arányosan gazdagodott. Müller a bizalmi ember. Ki is volt ez a Müller? Müller Juhosáé gazdasági tanácsadója, pénzügyeinek vezetője és mindenféle dolgában tejhatalma megbízottja volt, akiben Juhosné annyira megbízott, hogy mindenre kiterjedő megbízólevelet állított ki számára, amelynek tulajdonában Müller azt csinálta, amit éppen akart. Feleségének és ro­konainál-; adott el nevetséges árakért föld és erdődarabokat a Juhos-féle birtokkompíexum- ból, anélkül, hogy akár ezeket a csekély össze­geket is beinkasszálta volna, szerződéseket kö­tött, melyek csak neki biztosítottak hasznot, a Juhos birtok nagyszámú állatállományát úgy eltüntette, hogy semmi sem maradt belőle, könyveket népi vezetett, ami kimutatást készí­tett, az is naruis volt, állandóan megtévesztette nemcsak alkalmazóját, Juhosnét, hanem az ár­vaszéket és más hatóságokat amelyeknek tél- adata volt kontrollálni a kiskorú Juhos leány vagyonának állapotát, minden utón és módon csat azon dolgozott, hogy kifossza a könnyön irányítható, naiv, mindent elhivö és nem gya­nakodó Juhosnét és leányát vagyonából. Kitü­nően sikerült is végrehajtani ezt a célját; mert 192G-ra már semmi sem volt a vagyonból. Juhosné is a vádlottak között van. Ö csu­pán haszonélvezője volt a vagyonnak leánya nagykorúságáig és nem örököse. Ezért az a vád ellene, hogy könnyelműségével bűntársává vált Müllernek, leánya kifosztásában. Ennyire senkiben sem szabad megbízni, — mondja róla a vádirat. Az egész történet legérdekesebb', valósággal regényekbe illő részlete az a mód, ahogyan Müller annyira megszerezte Juhosáénak a bi­zalmát, hogy az vakon hitt neki s mindent sza­vai szerint cselekedett. A német gróf levelei. Juhosné egy külföldi fürdőhelyen való üdülése alkalmával megismerkedett egy német arisztokratával, aki mélyebb hatást tett reá. A nevét meg sem tudva tért vissza birtokára, ahol Müllernek is cmlitést tett az esetről. Müller ra­vasz tervet kovácsolt Juhosné véletlen ismeret­ségéből. Egy nap levelet kapott az asszony, rajta a német? gróf aláírása diszlett. A levél Írója a fürdőhelyi ismerősnek mondotta ma­gát. Juhosné boldogan válaszolt s a levélváltás szentimentális mederben bosszú időn keresztül tartott. Egy levelében arról érdeklődött a gróf, hogy miféle emberek veszik körül, kik kezelik A vádlottak természetesen ma sem jelentek meg teljes számban a tárgyaláson, három hiányzott közülük, azonban a kolozsvári tör­vényszék 111. szekciójának Motoc tanácsa ki­mondotta, hogy a tárgyalást megtartja. A hiányzó három vádlott ügyében táviratot kül­döttek a temesvári rendőrségnek, azzal, hogy azonnal vezessék elő őket. A jövő. hét elejére ezek is itt lesznek. Colfescu ügyész szövegezte meg a szigorú hangú táviratot. Müller Árpádot hallgatják ki elsőnek a vádlottak közül. Magas, energikus mvu ember. Keményen jelenti ki, hogy egyáltalán nem érzi magát bűnösnek. Müller mindent elhárít magáról. Védekezésében érdekesen változik át pz egész ügy anyaga s előadása szerint a tizenötön diós, sőt még többre becsült vagyon szét forgácsolódévá nalt egyediül okozói a bankok és a haszonleső ügy­védek. A biróság arról a vádpontról érdeklődik, amely szerint Müller 1925-ben a brcstovoci uradalomból 000 holdat adott cl fiktiv szerző­déssel feleségének hárommillió lejért. — Valóban fiktiv volt a szerződés — sze­gezi le Müller, de mindem Juhosné tudtával történt. Ugyanis az volt a tervünk, hogy par­cellázva adjuk el a parasztoknak a földterüle­tet, mert igy nagyobb hasznot reméltünk. Az arvaszék azonban nem egyezett belő az eladás ba s ezért készítettük a fiktív szerződést. ? — Azért volt szükségünk pénzre, .mert jji Magyar Általános Hitelbanktól kölcsönt vet­tünk fel, amelyet vissza kellett fizetnünk. Most egyszerre határozottakba válik a hangja: ­—Különben a bankok az okai a vagyon cluszásának. — Mire alapítja ezt a véleményét? — kérv d \’i az elnök. — 192,5-ben hosszabb utánjárás után a Ma­gyar Általános Hitelbank ötmillió lej kölcsönt szavazott meg Juhosné részére, mnelyfet & ílbv- mes-bankon keresztül fizetett ki, mivel neki rém volt joga Romániában kölcsönök folyósí­tására. Az ötmillió lej kölcsön fedezetéül zá­logjoga volt a banknak az összes Juhos ingó­ságokra és be volt táblázva az összeg az ingat­lanokra. Az ötmillió lejből a kölcsön megsza­vazása után egyizben 1.200.000 lejt s egyszer megint 800.000 lejt vettünk fel, a többi a bank­nál maradt. Nem fizetik ki a kölcsönt, — A bank azután nem fizette ki a hátra­levő hárommilliót, habár ötmillió volt betáb- lázva az ingatlanra és biztosítva az ingésá­vagyonát. Juhosné válaszában megemlítette Müllert, amire a gróf legközelebb örömmel ir­ta, hogy a háború idejéből ismeri ezt, az em­bert, korrekt, becsületes urnák tartja, akinek különösen gazdasági ismeretei nagyrabecsültek előtte. — Jó kezekben tudom magát, száz száza­lékig meg bizhat ebben az emberben, — volt a levélben. Az azutáni levelekből sohasem hiányzott valami dicséret Müllerről s Juhosné a levelek hatása alatt még az addigiaknál is korlátlanabb és elvakultabb hiszékenységgel fordult Müller felé, aki természetesen nem hagyta kihaszná­latlanul a kedvező helyzetet. A német gróf leveleit különben maga Mül­ler irta. Tartózkodott attól, bőgj' saját keze- irását Juhosné szemei elé juttassa, nehogy az véletlenül felismerje a németországi levelek Írójának Írásával egyező kézvonásait. Már ab­ból is látszik Juhosné gyanutlansága, hogy so­ha sem tűnt fel neki az, hogy a leveleken te­mesvári postabélyegző van. Müller még a betöréstől sem riadt vissza, sötét céljai érdekében. Felbérelt egy embert, hogy törje fel Juhosné vasszekrényét, melyben bizonyos reá nézve kompromittáló iratokat is őrzött. A betörés nem sikerült, mert a szek­rényt nem lehetett álkulcsokkal felnyitni. Még egy egész sereg bűntény, szerepel a Müller listáján s a per további vádlottjai is nagyrészben az 6 segítőtársai voltak a tízmil­lió körül. A főtárgyai ás érdekességben felülmúlja az utóbbi évek kolozsvári bűneseteit, egy azon­ban bizonyos, ha Müller és társai meg is kap­ják büntetésüket tetteikért, a milliók már soha többé nem kerülnek elő. gok által. Rövid idő múlva lefoglalták az egész birtokot és a Hermes gondnokot küldött ki. Ezért a meg sem kapott ötmillióért árverezték el az egész birtokot. — Meg van a joga ahhoz, hogy védelmére mindent elmondjon monclja erre Motoc el­nök — de mindezt be is kell bizonyítania. — Be is fogom mindezt bizonyítani — fe­leli Müller — én nem loptam el semmit a va­gyonból, ezek csinálták. Azért kellett a temes­vári helyett más bíróság delegálását kérnem, mert mikor ezt az esetet ismertettem a vizs­gálóbíró előtt, az intett egyet a kezével, hogy nem érdekli az ügy. Müller megvádol egy ügyvédet. — Az ügyvédünk, dr. Sehimmcrling taná­csolta Juhosnénak ezeket a bankügyeket, ame­lyek azután vesztét okozták. Schimmerling egyszer kijött az árvaszék elnökével a birtokra s nyolcezer lejes alapáron akart néhányszáz holdnyi területet eladni. Ezt csak a legenergi- kusabb föllépéssel sikerült megakadályozni. Most is a tulajdonában van kilenc hold szőlőterület, ami sohasem volt neki eladva s negyven hold szántóföld, amil ugyan­csak csalással szerzett meg magának. Sok kárt okozott még Veszetovszki jószágigaz gató elődöm s az összes temesvári ügyvédek, akikkel dolgunk volt. Még egy vád. — Juhosné körülbelül 350.000 lej értékben sillinget vett fel, olyan feltételek mellett, hogy mindennap egy százalék kamatot fizet, vagyis 384 százalékot évente. Időközben 150.000 lejt kifizetett az adósságból, ennek ellenére azonban elárverezték a lukaveci birtokot az összes hozzátartozó épületekkel és erdőkkel együtt. —* Es a két bankügylet telte tönkre Ju­hosáét, ezeken aszott el a vagyon. Ezzel be is fejeződött Müller Árpád vallo­mása. Nagyon ügyesen adta ólő a dolgokat és sikerült biztosan elsiklaniá mindazon pontok felett, melyek erősen kompromiUálóak reá­nézve. Mindezt azonban — mint az elnök is mondotta — be kell bizonyítania s akkor bá­nik majd ki, hogy vau alapja fennen han­goztatott jóhiszeműségének. A tárgyalást pénteken folytatják. Betétesek! Hitelezők! Adósok! A módosított szakaszokkal kiegészített kényszeregyezségi tör­vény magyar fordítása kapható Dr. Mandel For­dító Irodában, Cluj, Str. Memorandului 24. Ára 100 lej. Vidékre poríŐT-ol 110 lőj • Müller azzal védekezik, hogy mindenkit megvádol

Next

/
Thumbnails
Contents