Keleti Ujság, 1932. január (15. évfolyam, 1-24. szám)
1932-01-04 / 2. szám
XV. ÉVF. 2. SZÁM. KESjmtri&fc a mats*:?* *9m Clérkezett az utolsó alkalom! amikor még kipróbálhatja szerencséjét és egy 100 leies Zsidó Kórház sorsjegygyei könnyűszerrel milliomos lehet!! Százan és százan nyertek már kisebb-nagyobb ősz- szegeket a Zsidó Kórház sorsjátékán. Január 12.-én lesz az utolsó húzás, amelyen az 1,000.000 leies főnyereményen kívül még számos nagy nyeremény kerül kisorsolásra. — Ne habozzék tehát, hanem vegyen még ma Zsidó Kórházsorsjegyet. Postai megrendelésnél 100 lei beküldése ellenében portómentesen küld egy sorsjegyet a Zsidó Kórházegyesületek Központi Sorsjáték- intézősége Cluj-Kolozsvár, Piaţa Unirii No. 20. — Fénypontok az osztrák sötétségben Revolver! fognak egymásra a parlamentben, de a forradalmi lendület hiányzik a pártokból — Ahogy Schnitzler Arthur jellemezte a bécsieket — Karácsonyi optimizmus és jól sikerült ünnepi vásár — Bécsi munkatársunktól. — ___ A legutóbbi napok eseményei arra vallanak, hogy Ausztriának nemcsak kiélesedett, a katasztrófával közeli szomszédságot tartó gazdasági krizise van, hanem az ökonomikus bajoknak ráadásaként úgyszólván, politikai válsága is. Nemcsak a valuta bizonytalanságával, a passziv külkereskedelmi mérleg ezernyi bajával, a Creditanstalt súlyos problémakomplek- szumával és a munkanélküliség gondjaival kell tehát ennek a kicsiny országnak megküzdenie, hanem azokkal a bajokkal is, amiket a politikai pártoknak feneketlen gyűlölködése, mérhetetlen dühe idézett elő. Akik kívülről nézik ezt a politikai válságot és külső jelei után Ítélik meg, nagyon súlyos-' nak jellemzik. És akadt birodalmi német lap, még pedig a legjavából, amely el van telve testvéri érzésekkel az osztrák áliam iránt és távol van tőle a szenzáció kedvéért tudatosan alkalmazott túlzás, amely oly értelemben cikkezett, hogy azf osztrák köztársaság léte tűzhányón nyugszik. Nem lehessen tudni, hogy az egymással vad harcban álló pártoknak gyülöletkrátere mikor, melyik közeli pillanatban röpiti a levegőbe. Revolver a parlamentben. A tünetek egész sora szól e komor helyzetkép mellett. Itt van a voitsbergi csendőr-sortüz, amelyről a Keleti TJjság távirat alapján már megemlékezett. E szocialista többségű városka hivatalos helyiségeiben elrejtett kézigránáthalmok. Az a kijelentés, amit ennek a szomorú, véres esetnek parlamenti tárgyalásán a szociáldemokrata párt szónoka tett. Hogy a munkásság igenis fel van fegyverkezve, mert az állam- hatalom tehetetlensége mellett nem teheti ki magát a legyilkoltatás veszedelmének. A parlamentben legutóbb lejátszódott jelenetek: Renner eln'ök, először az osztrák pariáment történetében a házigazda jogán kitessékeli az ülésteremből az egymásnak rohanó képviselőket, akiknek egyike — a Heimwehr egyik képviselő- házi exponense — állítólag revolvert rántott. A hangnem, amit a politikai ellenfelek a nyugodt percekben is, mondhatni tudatosan alkalmaznak egymással szemben és amely jóidőre lehetetlenné teszi, hogy Ausztriát a mainál erősebben fundált koalició kormányozza. A helyzet azonban mégsem, korántsem sötét és kilátástalan, amint ezek után a vészjósló kiszólások után hinné az ember. És ba Ausztria politikai helyzetéről tiszta és az igazsághoz hü képet akarunk alkotni és ha pontosan akarjuk felvázolni a jövő hónapok prognózisát,, akkor nem szabad kizárólag rájuk, a külső szimptornákra alapítani. Ausztria „kétségbeesési pont“-ja. Mindenekelőtt nem szabad a helyzet mérlegéből, általában számvetésünkből kifel dni az osztrák polgár sajátosságait. Azt, hogy birkatürelme van és úgynevezett kedélyes ember. Ez a legendás, közszájon forgó Gemütlichkeit jó adag slampossággal párosult, felületességgel és nemtörődömséggel. Knickerbocker kiderítette a szovjet alkotásainak egyik legfőbb nyitját: a „kétségbeesési pont“ Oroszországban jóval alacsonyabban fekszik, mint a nyugati országokban. Nos, Ausztriában sem fekszik valami magasan. A háború és a háborúra következett, keserves éhezésekkel kapcsolatos nélkülözések, sok mindenre rászoktatták az osztrák polgárt, sok mindent a természetessség színében láttatnak meg vele, amitől a más országbeli, teszem a birodalmi német egyenesen a falra mászik dühében. Csak egy példát a közelmúlt napjaiból: Messzire kigyózó sorfal az osztrák nemzeti banknak palotája előtt. Mert a karácsonyi ünnepekre külföldre igyekvő polgár csak igy tud egy kis — a mellényzsebet is alig megtöltő — valutához jutni. Naphosszat ácsorogtak tehát és pedig minden felhorkanás, zúgolódás nélkül. Abban a szent meggyőződésben, hogy ennek igy kell lenni. Mert előbb császárság hatalma, később a nyomorúság nem kisebb ereje rászoktatta őket a felsőbbség rendelkezésének jámbor elfogadására. Az osztrák polgár igazán nem forradalmi elem. Az osztrák politikus is külön species. Amit Schnitzler mondott. Az osztrák embertipusok legalaposabb ismerője, Arthur Schnitzler igy jellemezte: Innerlich gleichgültig, äusserlich grob. Nagyhangú kiszólásaikat, heves összetűzéseiket nem szabad hát tragikusan venni. Ezek az urak szeretik ugyan magukat robusztusnak és kerlelhetetlen- nek megjátszani. Amikor azonban kenyér törésre kerül a sor, kiderül, hogy korántsem a szélsőségek emberei. Rögtön előveszik a jobbik eszüket és kész a józan kompromisszum. Néhány példa megvilágítja ennek a tézisnek igazát: Amikor a Creditanstalt válsága, majd a valuta bizonytalansága komoly bajba rántotta az államot, a szociáldemokrácia késedelem nélkül megszavazta a szanáláshoz szükséges törvényjavaslatokat. Mert a világért sem akarta, hogy a sokat szidott kapitalizmus tényleg megdögöljön, vagy hogy korlátokat nem ismerő infláció szakadjon az országra. A legújabb sütetü lex Creditanstaltot pedig a Heimwehr parlamenti expoziturája is megszavazta. Tehát teljesítette a hitelezők bizottságának élén trónoló londoni Rothschildnak minden kívánságát. Azt a kívánságát is, hogy a vezérigazgatói stallumba idegen állampolgár telepedhessen és azt a másikat, hogy kedves unokaöccsét, a bécsi Rotschildot, ha, ami erősen valószínű, hamisságok mutatkoznak a legutóbbi évek mérlegeiben, végső fokon az ő, illetve az általa kinevezett vezérigazgató hozzájárulásával lehessen csak biróilag felelősségre vonni. Mert a Heimwehr antiszemitizmusa is mértéket tartó. Legfeljebb diákvere- kedésekben nilvánul meg és bölcsen megtorpan, mihelyt az ipar- és bankélet parancsnoki hidjá- hoz érkezik el. Az óvatos duhaj' politikája. Azzal is tisztában vannak a pártok és ez a körülmény is egyik alapja optimista felfogásuknak, hogy felfordulásból, káoszból, polgárháborúból csak a mohnak lehet haszna, ők maguk semmit sem csiholhatnak ki a maguk javára. Tény, a keresztény szocialista pártnak kényelmetlen a mai alkotmány, amely az ügyek egész sorának eldöntésénél minősített többséget ir elő. Végeredményében azonban a mai állapot mellett is a hatalomnak tényleges birtokában f van és ezt a pozíciót vétek lenne kockára fenni, bizonytalan kimenetelű kísérletekkel veszélyeztetni. A szociáldemokraták viszont Bécsben uralkodnak korlátlanul, tehát az ország lakosságának egyharmada felett. Többre, a paraszti lakosság rendithetetlen konzervatizmusa folytán, sohasem vergődhetnek. Jelszavak, papiros- programaik érdekébeír és hogy a tömegnek legyen mit szemszurásként feltálalni, egymásnak rontanak ugyan, hevesen birálják egymást a pártok. De az óvatos duhaj módjára cselekszik. Aki megbeesülteti a nagybőgőt, mielőtt belerúgna. A széthúzó Heimwehr. A Heimwehr sem az a zárt falanx, aminek talán a külföldről látják. Elkeseredett polgári és nemesi elemek, meg foglalkozásnélküli volt tisztek találkoztak össze benne és szövetkezésükben ott lappang egymáselleni féltékenykedésük. Ugyanaz a Starhemberg. aki most Pírimernek fáklyás zenét ad, nem riadt vissza attól, hogy cimboráját beárultassa a müncheni rendőrségnek. Maga Pfrimer azért inscenálta tulkorán a kitűzött idő előtt a stájer puccsot, hogy hamarább versenytárs nélkül ülhessen bele győzelem esetén az uj állami rend vezető stallumába. A végső cél tekintetében sincs meg az egység. Az egyik a Habsburg-uralmat szeretné restaurálni, a másik Hitler felé kacsint. Tehát egyenetlen lévén a Heimwehr, nem az a veszedelmes ellenség, amely a jelenlegi rendet felboríthatná. Optimizmust hirdetett a Karácsony. A karácsonyi vásárra felkészült Bécs egyébként sem mutatta a dekadencia, vagy éppenséggel a debakl jeleit. Nagymultu kereskedő világa heroikus erőfeszítésekkel bűvölte ki a lapos erszényekből a garast. Ami ízlés, fényhatás, reklámban és olcsóságban rejlő erő van, mind csatasorba lett állítva é« . . . győzedelmeskedett. Igaz. nem a iukszuseikkek, hanem az olcsó tömegáruk fogytak. De fogytak és pedig olyan nagy mértékben, hogy kárpótoltak az elmaradt lukszusvásárért. Az egész esztendőre már nem futja. De legalább a karácsonyt megelőzően ragyogott, sürgött-forgott Bécs- és ezekben a napokban és ezen napok hatásaként még egy jó darabig, csak optimista lehet, aki Ausztria jövőjéről beszél. 4 Vég[re egy időszerű intézmény. Megnyilt a Lepage-antikvárium, Kolozsvár, ahol kevés pénzért sok könyvet vehet. Kérjen jegyzéket. 1 öl I. bükkhasáb tűzifa m házhoz szállítva Lei 1.000 CALCIT R-T.-náK Telefon: 11-06. ~ Rendelések felvé~ tele: Cal Victoriei 45 és Reg. Ferdinand 12■ (Hercules)
