Keleti Ujság, 1932. január (15. évfolyam, 1-24. szám)
1932-01-20 / 14. szám
XV. fii VF. 14. SZÁM. mmmmmmasmmmmmmmKnmaammm memmm A karcfalvi rémregény folytatása Szakáli István halála szemtanuk megvilágításában Ki a felelős a szerencsétlen ember haláláért! Ott hagytuk volt el, hogy a halott Szakálit nagy titokzatossággal felboncolták s nem szóltak első nap senkinek arról, hogy valaki meghalt az őrsön. Most átadjuk a szót Márk Ágoston szenttamási községi bírónak: Hogyan vitték haza a halottat? „Október 13-án este hét óra körül három csendőr jött értem, hogy egy üres szekérrel jöjjek azonnal az őrsre. Azt feleltem, hogy öreg vagyok, vem megyek magam, hanem küldöm mz albirót vagy az esküdtet. Azt felelték, jöjjek magam, mert valami faügyről van szó. Elmentem az őrsre, ahol hosszas várakoztatás után Moldovan őrmester közölte velem, hogy Szakáli István meghalt és holttestét kell hazaszállítanom. Nem engedelmeskedtem az őrmester felhívásának, hanem azt feleltem, aki elhozta hazulról, vigye vissza, a szekeremen a csendőrök •elvihetik. Ugyávákkor Moldovan őrmester azt parancsolta, hogy reggel korán a halottat el kell temetni. A holttestet szekeremen négy csendőr szállította haza, eltemetés előtt, noha ez szokás, nem mosták meg és nem öltöztették fel másképpen, mint ahogyan az őrsről elhozták, mert számítottam arra, hogy az ügyben esetleg vizsgálat lesz.“ „ Nem sikerül a hajnali temetés. Bálint Vilmos plébános sajátkezű nyilatkozata: „Október 14-én reggel f> óra tájban Márk Ágoston és Balogh Ferenc községi bírók nagy sietve azzal költöttek fel, hogy a karcfalvi csendőrőrsön meghalt Szakáll István és sürgősen el kell temetni. Hozták is magukkal a. halotti bizonyítványt, de amikor láttam, hogy a halál oka nincsen beír ve, gyanút fogtam és azt kérdeztem a bíróktól, „hogy halt meg az a szegény ember“, mire ők emlékezetem szerint azt felelték: „Eltették láb alól“. Én kijelentettem, hogy amíg orvosi bizonyítványtmem hoznak, amelyben a halál oka ki le gyep tüntetve, addig nem temethetem el Szakálit. Feltűnően rövid idő múlva hozták az orvosi bizonyítványt, amelyben szivszélhüdés volt a Szakáli halálának okául megjelölve. Most, a csendőrség rendeletére hivatkozva, arra kértek a községi bírók, hogy azonnal temessem el Szakálit, amibe éppen az eset rendki- vülisége és a falu népének közben tudomásomra jutott rémülete és gyanakodása miatt nem mentem bele. Attól a perctől suttogva is, nyíltan is hangoztatták a faluban, hogy Szakálit a „milliomosok“ tették el láb alól. Szakáli Istvánt becsületes, igazságos embernek ismertem, aki tudomásom szerint, soha sem okozott semmiféle kárt.“ Hogy került a szivszélhüdés a bizonyítványba? Ismét Márk Ágoston községi főbíró nyilatkozata. „Visszavittem a bizonyítványt a csendőrségre és jelentettem az őrmesternek, hogy a plébános ur nem akarja eltemetni. Az őrmester erre felhívta telefonon az ügyészséget s jelentette az esetet. Beszélgetés után az ügyészség utasítást adott, hogy vigyék vissza a bizonyítványt az orvoshoz, az majd beírja a halál okát. Az őrmesterrel és még két emberrel együtt mentünk Élthes doktorhoz, akinek az őrmester előadta az esetet. Az orvos nevetve mondta: — „Én vagyok a legkisebb, miért ne imám be?“ — és beírta a plébános ur által visszaadott bizonyítványba, hogy „gutaütés“. Ezzel a bizonyítvánnyal azután a plébános ur hajlandó volt eltemetni. A temetés másnap történt meg.“ Akik a halottat látták. Az első nyilatkozat, amelyet idézünk, karc- falvi, de összefüggésben inkább ide tartozik, azért itt adjuk. Majdnem szóról-szóra, két ember mondja ugyanazokat a dolgokat, csak egyikét reprodukáljuk, de ha a hatóságok kiváncsiak rá, mindkettőt rendelkezésre tartjuk. A nyilatkozók, egy asszony és egy férfi, nem kívánnak nevükkel szerepelni. ,1931 október hó 13-án a csikkarcfalvi csendőrörs előtt voltam, ahonnan egy csendőr behívott az őrsre. Ahogyan bementünk, azt mondotta nekem és aki velem volt ember, hogy fogják meg azt a testet, amelyet a legénységi szobában találtunk. Ahogyan bementem c szobába, láttam, hogy Szakáll István holtteste, akit már régebb ismertem, egy lócán hanyatán van fektetve, jobblába a lócán hosszan volt nyújtva, meggörbített térddel, ballába pedig a padlóra le volt eresztve, harisnya, (nadrág) és gatya térdig le volt tolva. Nagyon megbotránkoztam, amikor láttam, hogy Szakáli István heréje emberfej nagyságra fel van dagadva és olyan fekete, mint egy máj. Hátulsó fele pedig foltonlcént, mint az ujjam szélességei feketére voltak verve. Parancsot adott a csendőr, hogy a gatyát és harisnyát húzzam fel, de amint élőbb mondottam, annyira meg volt dagadva a heréje, hogy nem tudtam felhúzni a gatyát és a harisnyát. Inge le volt róla huzva és a csóré mellén keresztül volt téve. Láttam a hulla nyakán körbe kékséget, amiből arra következtettem, hogy kötél, vagy valami egyéb hasonló zsinegnek a ráhuzása következtében származott. Láttam balhalántékán nagyobb sérüléseket, továbbá nyakszirten szintén kékségét. Láttam a szájából véres nyál nagy mennyiségben ki volt dudorodva.“ A másik ember nyilatkozatából: „Láttam az arcán kék foltok vannak és ujja végéről a bőr le van verve.“ „A karja nem vádiból, hanem felsőkarból \ engedett.“ 1 Más: „Láttam, hogy teste tele van kék foltokkal, bálhalántékán nagyobb sebhely. Láttam, hogy kezei ökölbe voltak szorulva és keze fejei na gyón duzzadtuk voltak, amiből arra követkéz £5=5 1 ' "fi—mi I il HITIT r ) jäEäB llllliw tettein, hogy igen szorosan leheteti megbilincselve és iszonyú kínok között halhatott meg “ „Az arca teljesen tele folt fekete foltokkal, ami valószínű, hogy ütlegelésből származik Akárki akarná a leghátborzongatóbb módon megirni az esetet, nem találna rémület és felháborodástkeltőbb képeket, mint amiket az egyszerű szenttamási emberek és asszonyok keresetlen szavakkal elmondanak. E nyilatkozatokkal szemben azonban két orvos által felvett boncolási jegyzőkönyv 'tanúsítja, hogy a hullán külső erőszak nyoma semmi a világon látható nem volt. Ugyanez a jegyzőkönyv állapítja meg a halál okául a fulladást. Akasztásról nem beszél. Tekintettel arra, hogy ugyanaz az orvos adta ki a bizonyítványt, amelyben a halál okául szivszélhüdést jelöl meg, ugyanaz az orvos, aki a boncolási jegyzőkönyvet aláirja és azt mondja benne, hogy a halál oka fulladás, az első perctől kezdve a boncolás kontrollálását kértük, hogy exhumálják a holttestet, lássuk, mitől halt meg tulajdonképpen Szakáli István. Több mint kéthónapi könyörgésünk teljesen hatástalan volt, süket fülekre talált. Azóta Szakáli hullája csendesen feloszlott, a lágy részeken már meg nem lehet semmit állapítani s igy a tanuk nyilatkozatára azt mondhatják a gyilkossággal vádlottak, hogy azok fantázia szüleményei. Könnyen mondhatják most, amikor nem lehet már semmit kontrollálni. Lehet, hogy a tanuk vallomása a fantázia birodalmába tartozik. (Ezt a kifejezést szereti Banciu ügyész). Mégis van bizonyiték a gyilkosságra, olyan, amit nem lehet letagadni. E bizonyiték pedig, maga a boncolási jegyzőkönyv, ugyanaz, amelyet az ügyész ellenünk szeretne kijátszani. Amelyik azt mondja, hogy a hullán külső sérülés jele nem volt. A boncolási jegyzőkönyv megállapításaival következő cikkünkben fogunk foglalkozni. Sándory Mihály. A 20 évre szolé hásadőmeintesség csak papíron van meg, mert az nj házak után a gyakorlatban csak 1Ó évi adómentesség jár Tőrvéay, amelyet sohasem hajtottak véjfre — A háztulajdouo* sok egységes akciójára van szükség, hogy az 1931 évi törvényt végrehajtsák (Kolozsvár, január 18.) A házadómentesség terén már évek óta a legnagyobb bizonytalanság uralkodik Romániában. A régi román törvények szerint ugyanis minden uj ház csak ölévi adómentességet élvezett. Nyilvánvaló, hogy a kontinens összes országai a háború után az általános építkezés elősegítésére 10—20 évig terjedő házadómentességet biztosítottak, mig végre Romániában is készült egy törvény, amely az uj házak részére tízévi adómentességet biztositott. Ez a törvény visszamenő hatállyal hírt és igy mindazok a házak, amelyek 1925. évtől kezdődőleg épültek, vagy még azelőtt is 1925-ig, visszamenőleg megkapták az újabb ötévi, tehát a tízévi házadómentességet. Madgearu pénzügyminisztersége idején azonban a törvényt megváltoztatták és ismét visz- szaállitották a régit, amely szerint az nj házak után mégis csak ötévi adómentesség járt. 1931 augusztus 8-án megjelent aztán a legújabb házadómentességről szóló törvény, amelynek az értelmében nemcsak tízévi adómentesség biztosiitatott a házépítők részére, hanem további öt évre hetvenöt százalék és 15—20 étig pedig 50 százalékos adómentesség. Szóval tiz év teljes házadómentesség, további öt év 75 százalék és újabb öt év 50 százalék. A törvény megjelent a Monitorul Oficial 1.77-ik számában, azonban a végrehajtási utasítás még a mai napig is késik. Érthető, hogy a legnagyobb bizonytalanság uralkodik még a mai napig is ezen a téren. A legutóbb az egyik kolozsvári lapban híradás jelent meg, ame'y- nek értelmében a tízévi teljes házadómentesség és a további tiz évre szóló részleges házadómentesség ahhoz a feltételhez volt kötve, ha a tulajdonos 1932. év január 31-ig ez újabb házadómentességet az adóhivatalhoz benyújtandó adóbevallomási ivén kéri. Ez a híradás sok félreértésre adott okot. A Keleti Újság munkatársa felkereste a kolozsvári pénzügyigazgatóságot, ahol a házadó kivetési ügyosztály főnökével, Stefanescu inspektorral a jelenleg érvényben levő házadómentességi eljárásról beszélgetést folytatott. A legnagyobb meglepetésre azonban itt kijelentették, hogy a huszévi házadómentességről egyelőre szó sincs. — Tény az, hogy 1931 augusztus 3-án a Monitorul Oficial 170-ik számában megjelent az uj törvény, de annak a végrehajtását nem rendelték el és hozzám, mint ügyosztály vezetőhöz a pénzügyminisztériumból mindezideig a törvény végrehajtására semmiféle intézkedés nem érkezett. — Nem ez az első és nem ez az utolsó eset, — mondotta Stefanescu inspektor, — hogy & hivatalos lapban uj törvények jelennek meg, amelyek Ítéletnapig várnak a végrehajtásra. Ugylátszik ezek közé tartozik a házadómentes- ségre vonatkozó 1931-iki törvény is, melynek a végrehajtási utasításáról a minisztériumban teljesen megfeledkeztek. Jelenleg az a házadómentességre vonatkozó törvény van érvényben és gyakorlatban, amely az uj házak részére tiz évre szóló házadómentességet biztosit. Ugyancsak a pénzügyigazgatóságon tudtuk meg, hogy folyó évtől, tehát 1932-től kezdve mindazok a házak, amelyek házadómentességet élveznek, globális adó fizetése alól is fel vannak oldva. Most már a Háztulajdonosok Szövetségén van a sor. Hogyha egy országos akciót indítanak, akkor a lomtárba került 1931-es házadótörvény kérdését újból felszínre lehet hozni s ki lehet sürgetni a kormánytól azt, hogy adják ki a törvénynek a végrehajtási utasítását és biztosítsák a háztulajdonosok részére a törvényben foglalt húsz évre terjedő adómentességet.
