Keleti Ujság, 1932. január (15. évfolyam, 1-24. szám)

1932-01-20 / 14. szám

XV. E VF. 14. SZÁM. wrnem Borzalmas FódliszePEncsétlenség egy hatotta hét saiyos sehesüttel a llullián-usciban gp~ Kosa Lászió húsz éves fiatalember szörnyet halt, Almasan Parten és Mann Margit életveszélyes sérülésekkel a sebészeti klinikán feküsznek — Az irtózatos sebesseggel száguldó rodii belesza­ladt egy kolozsvári laxíoa — Az utolsó karom napon Kolozsváron öt suiyos ródliszerencsetien­seg torién! (Kolozsvár, január 18.) Vasárnap délután négy ora 1U percKor borzalmas roüiiszereneset- ienseg történt a keieki utöol beagazo V untán uccauan. Egy hatvan Kilométeres gyorsasággal szag unió roüii, a VulKan uceat átszelő Topa uc­cun egy autotaxiba beieronant, a vasrótüt va­lósággal pozaorjavá tort, a rouiivezeto Kosa Daszio busz éves íiatalember kezét-laöat össze­törte, súlyos Koponyaalapi törést szenvedett s a katasztroía után egy óra múlva a kolozsvári sebészeti klinikán irtozatos kínok kozott kiszen- vedett. ívosa László vezette a ródiit. Utána ült Al­masan 1'arten liuszonüat éves mecnanikus, aki szintén életveszélyes sérüléseket szenvedett, ki­töri az állkapcsa, a baltába térdkalácsban és azonkívül suiyos agyrázkódást szenvedett. A harmadik helyen pedig Mann Margit tizennyolc éves liatai leány ült, aki a homlokán az orrán sérült meg súlyosan és azonkivüi me­dence törést szenvedett. Csodálatos véletlen folytán szerencsésen me­nekült meg a karambolból Kosa Domokos hu­szonkét éves íiatalember, aki az összeütközés pillanatában hatalmas erővel repült ki a havas árokba és kisebb zuzódásokkal úszta meg a borzalmas kutasztrólát. Hogyan történt a végzetes szerencsétlenség ? A karambolt nagyon sokan nézték végig. A rendőrség megállapítása alapján a négyes vas- ródli a vámháztól indult el. Már a Feieki utón hatvan kilométeres sebességgel röpült lefele a rodii. A zsidótemetővel szemoen, a r eieki utró, jobDra tér ki a Vuikán-ucca. Ugyanolyan gyors iramban röpült itt is leielé a rodii, Ezt az uccai keresztezi a fcitr. Dopa. Lppen ebben az időben^ itt, ezen a kis mellékuccan haladt a 45TŐS sza mu autótaxi, amelyet Csapó koitan soiiór veze tett és abban két natal hölgy ült. A ródlin ülők a suru ködben is láttak, hogy a taxi a Vuikán utón keresztülmegy. .Próbálták fékezni, de nem volt elegendő idejük. A rodii az autótaxi hátsó részébe szaladt bele, azt olyan irtózatos erővel lökte meg, hogy az az árokba fordult bele. ÍSern a soffőrnek, sem a taxiban ülő fiatal lá­nyoknak semmi baja sem történt. Csak az auto sarhanyója tort össze. Az összeütközés pillanatok alatt történt. Velőtrázó sikoltás zavarta meg a különben csőn des Vulkán uccat. Percek alatt óriási csődület tamadt. A sotiőr, Csapó Zoltán nyerte vissza a leghamarabb nyugalmat és hidegvérét. A ka- tasztroia áldozatait gyors elhatározással a taxiba emelte es egyenesen a sebészeti klinikára hajtatott, itt az orvosok megállapították, hogy a kaiasztróia áldozatai meg einek. Elhelyezték őket a kórtermekben és megvizsgálták az eszmé­letlen állapotban levő sebesülteket. Mar akkor lehetett látni, hogy Kosa Lászió percei meg vannak számlálva. 0 voit az első, aki vissza­nyerte eszméletét, de félórai irtózatos szenvedés és kínok után meghalt. szabad többet beszélni. Könnyen katasztrófa állhat be. Mit műd a soffőr? A sebészeti klinika előcsarnokában találko­zunk egy liataiemberrel. Megszólít. — Hol lehetne meglátogatni a rodliszeren- csétlenség áldozatait I — Miért? — tesszük fel a kérdést kíván­csian. — Én vagyok kérem a soffőr, Csapó Zoltán, Anélkül, hogy kérdést intéznénk hozzá, be­szélni kezd: — Én kérem ártatlan vagyok. Most enged­tek ki a rendőrségről, ahol kihallgatlak. Meg­látogathatom a sebesülteket! Nem érzem ma­gamat hibásnak. Két liatai leány ült a taxi­ban. Lágyon lassan vezettem a gépét, mert a ródiizók úgy röpködtek le a Fereai hegyről, mint sáskajárás idején a sáskák. A Popa uc cán haladtam és a V uikán ucca előtt lassítot­tam. Megnyomtam az autó tülköt is. A surii ködben nem láttam semmit. Pontosan négy ora tiz perc lehetett, miüon a végzetes rodii az autóm hátuljába szaladt. Az autoroi azonnal leugrottam és a sebesülteket a klinikára szál­lítottam. bem én vagyok a hibás, hanem azok, akik rodiiztak és azok, akik megenged ten ezen a veszélyes területen a rodiizást. Közben megtudjuk a tanársegédtől, hogy az utolsó három nap már öl súlyos rod I iiszerencsétlenseg történt. A sebészeti klinika vezetősége hétión délelőtt átirt a rehdórkveszturára, hogy a veszélyes út­vonalokon tiltsák meg az utóbbi hetekben ve­szélyesen ellajuió, szenvedélyes rodiizást. A sebészeti klinika vezetőségének, amint a szomorú példák igazolták, valóban igaza van. bem akarunk a sport ellen indokolatlan kiro­hanást intézni, mert a múltban is rodiiztak, siettek és általában sportoltak az emberek. Kétségtelen azonban, hogy a natosagok részé­ről nagy könnyelműség, hogy a Peleia utón és általában forgalmasabb uccukon megengedtek a rodiizást. A liataiság sportszenvodelye és vakmerőséggel határos bátorsága csak a ieg- erélyesebb rendszabályokkal iékezhetó meg s a vasárnapi, tragikus kimenetelű roulikatasz- tróia után elvárhatjuk, hogy most mai a ha­tóságok nemcsak kibocsátják a tiltó rendelke­zéseket, hanem azoknak érvényt is lógnak sze­rezni. -«s_i Olajos Homokos. •toilft*C IX <1 Hétfőn a déli órákban a Keleti Újság mun­katársa a sebészeti klinikán engedélyt kért, hogy a ródlikatasztróía áldozatait meglátogas­sa. Az elsőemeleti közös kórteremben iekszik Mann Margit. Eszméleténél van. Midőn meg­tudja, hogy ujságirók érdeklődnek a ródlisze- rencsétlenség után, kissé megijed és sirni kezd. Fiatal, csinosarcu tizennyolc éves kislány Mar­gitka. — Hogy történt az összeütközés? — intézzük hozzá az első kérdést. — Nem tudok semmit, nem emlékszem sem­mire. A Laci meghalt? — fordul kérdő tekin­tettel felénk. Csak némán állunk az ágya mellett és az egyik szomszédos beteg, aki időközben értesült Kósa László haláláról, mondja meg, hogy ródli- partnere meghalt. Hangosan zokogni kezd. Jobban megnézzük az arcát. A homlokán mély zuzódások, az orrán kék foltok vannak és az egész orr elgörbült. Utóbb tudjuk meg, hogy a szerencsétlen kislány orrcsontja és medence csontja is eltört. Próbáljuk faggatni a ródlizás előzményeiről. Szakadozottan kezd beszélni. — A fiuk délután négy óra tájban jöttek hozzánk. Négyen mentünk fel a Feleki-utra. A vámház előtt ültünk fel a ródlira. Csak arra em­lékszem, hogy sürü köd boritotta a Feleki tetőt és a mélyebben fekvő uccákat is. Háromizben száguldottunk le irtózatos gyorsasággal. Nem történt semmi baj. Én közbül ültem. Azért nem emlékszem semmire, mert amidőn a ródli elin­dult, mintha megvakultam volna, nem láttam és nem éreztem semmit. A negyedik inditás után történt a katasztrófa. Semmire sem em­lékszem... És itt ismét hangosan zokogni kezd. — Azaz mégis... Csak arra emlékszem, hogy egy kék autó a levegőbe röpült... De hogyan üt­köztünk össze, mi történt velem, senftnire sem emlékszem. Csak itt a klinikán nyertem vissza az eszméletemet. Ekkor az arca felélénkül és csillogó szemek­kel kérdi: — Mondja kérem, Kósa Domokos nem sebe­sült meg? — Nem. Nincs semmi baja. Mindjárt itt lesz, hogy Margitkát meglátogassa. — Hála istennek!... Utóbb tudjuk meg a hozzátartozóitól, hogy a Margitkának Kósa Domokos udvarolt. Megérezte a halálát. Margitkától elbúcsúzunk és átmegyünk a harmadikosztályu közös lóriikórteremne. itt a legsúlyosabb sebesült Almasan Parten. A fej­lapján olvassuk, hogy huszonhat éves mechani­kus, állkapocs és ballábtöréssei ápolják. Magas, barna Pataiéin bér. Egész arca irtózatos sebek­kel van boriivá. Állkapcsa és az egész szája még most is véres s látszik rajta a friss varrás, a nyelve alig mozog, orvosai még nem tudják, csak remélik, hogy a veszélyen túl van. Szemei csillognak és nagy erőíeszitésekkei, de szivesen beszél. Alig lehet a szavait érteni, mert a szája teljesen össze van zúzva. — Csak arra emlékszem, hogy borzasztó erővel robogtunk le a lejtőn. A sürü köd dacára azonban észrevettem a veszedelmet. Megláttam az autót és elkiáltottam magam: „Fékezni fiuk!“ Magam is fékeztem, de már késő volt. Másodpercek alatt belerohantunk az autóba. Ettől a pillanattól fogva az eszméletemet elve­szítettem... — Nem emlékszik semmi egyébre? — De igen. Most jut eszembe, hogy Laci nem akarta a ródlit ezen a pályán vezetni. Mintha megérezte volna a halálos veszedelmet. Mi már a rödiin ültünk, midőn kijelentette, hogy ez az ut életveszélyes, menjünk más irányba. — És mi történt azután? — A Margitka és a Domokos erőszakoskod­tak. ők csak ezen a pályán akartak menni. Hosz szas veszekedés után indította el a ródlit Kósa László. Szegény barátom, mennyire igaza volt. Most ő nem feküdne a ravatalon és én nem ju­tottam volna ide... Ekkor megjelenik a kezelőorvosa és csönde­sen figyelmeztet, hogy Almásán Partönnek nem A leszerelési konferencia román kiküldöttei Bukarestből jelentik: A leszerelési konfe­rencián iiomániát képviselő katonai és polgári bizottság tagjainak névsorát megállapítottak. A haüsereg részéről iSamsonovici vezérkari Ió­nok, Torna Dumitrescu tábornok, Soieescu ez­redes, királyi adjutáns és Theodoroiii őrnagy utaznak ki (lenibe, mig a polgári bizottság tagjai között lesznek D. Y. Peifa, Ciontea és Buzdugán is. A Curentulban Cezar Petrescu „Amerika és Európa közt" cimmei ir cikket. A cikk sze­rint Amerika háború utáni eizárkózottsaga a civilizáció elleni bűntett. Amerika nemcsak hogy nem vett reszt az újjáépítés munkájában, ellenkezőleg kihasználta Európa dezorganizá­cióját azzal a határozott céllal, hogy az óvilág- részt egyszer s mindenkorra magához bilin­cselje és alárendelt viszonyba valóságos rab- szoigasorsba hozza. A cikket bukaresti politi­kai körökben élénken kommentálják. Orosz kémszervezetet teli partra a KoaStanc ban íeítartóziatotc yot ög hajó Bukarestből jelentik: Konstancában nagy izgalommal folytatják a nagyszabású szovjet­kémkedés nyomozását. A Finomeia nevű görög hajót, amelynek kapitányát letartóztatták, a hatóságok vissza tartották Konstancában és szigorú őrizet alá vették. A sziguranca összesen ló leiartóztatást foganatosított és a letartóztatottakat erős fe­dezet mellett Bukarestbe szállították. Á kihall­gatás során kiderült, hogy valamennyien Odesszában szállottak hajóra, hamis okmá­nyokkal, amelyek más kikötőből való elutazá­sukat ‘igazolták és igy nyugodtan jártak Ko- mániában és más államokban is. Nagymennyi­ségű fontos adatokat, levelezést, chiífrét és mintegy 5 millió lejt találtak náluk dollárban és aranyban. Mann Margit nem emlékszik semmire

Next

/
Thumbnails
Contents