Keleti Ujság, 1932. január (15. évfolyam, 1-24. szám)

1932-01-20 / 14. szám

iT. «TF. 14. SEAM.

Prefektusok szállítják a „nép^-et a Magyar Párt elleni gyűlésekre

A Jörgs székelyföldi pártalakitásl kísérleté* vei a magyarság önvédelmi frontját igyekeznek meggyönglteni

Paél Gábor dr. a csíkmegyei akcióról

(Kolozsvár, január 18.) Megemlítettük, hogy Iorga lapja, a Neamul Romanesc bontotta ki zászlaját annak a magyar pártalakitási kisér- 1 élnék, amely olyan magyar, amilyen szándékokat képvisel ebben a törekvésében iorga. Azt a „gazdasági szövetség“ néven, álnéven megkezdett pártszervezési kísérletet Iorga ugv konferálta be, hogy a Székelyíoldön vannak összetoborozott hívei. Tényleg a bukaresti urak Csik- jjyére vetették rá magukat. Paál Gábor dr. tmegyei magyar képviselő erről az akcióról Írja a következőket:

— Csikmegyéből dr. Makkay Domokos ügyvéd és Bartalis Ágoston nyug. főszolgabíró üdvözölték a bukaresti törekvést és olyan nyilatkozatokat tettek közzé, melyek minden jóérzést! magyar emberből megdöbbenést váltanak ki. Resztvettek Bukarestben mult év december hó 13-án az uj párt alakuló értekezleten is. Makkay Domokos ügyvéd a gyergyói községekben most gyűléseket rendez, melyekén, a hallgatók folyton azt hallják, hogy minden bajnak a Magyar Párt az okozója. E hó 10-én Gyergyószentmik- lóson tartott gyűlést, melyen

két Idegen jelent meg Bukarestből, kik gyalázó szavakkal illették a romániai magyar kisebbség képviseletét.

— A román uralom tizennegyedik éve óta ©sikmegye székely népe nem látta őket és soha részt nem vettek azon küzdelmekben, melyeket eddig az ezer oldalról megtámadott életérdekeink védelmére folytatni kellett — de most eljöttek a csíki székelység részére tanácsokat adni és hazug vádakat hangoztatni. Azon a gyűlésen azonban nem esett szó arról, hogy a csíki székely földmivest, iparost, kereskedőt és másokat az igazságtalanul sulvos adóztatás leszegé- nyitette; nem beszéltek arról, hogy a közbirtokossá gaink terheit elviselhetetlenségig fokozták. hallgattak arról, hogy agrárreform címe alatt

községeink, közbirtokossága luk, iskoláink, ériásl értékű ősi birtokaiktól fosztattak meg;

nem tárták elő, hogy román templomok, román- nyelvű állami iskolák, román kulturegyesüle- ték, regáti tanítók és tisztviselők, erdőőrök, csendőrök részére székely rokkantaktól, hadiözvegyektől, árváktól és 1—3 holdas kisgazdáktól is az „agrárreform“ elvette a földet és ezzel nyomorba taszította; nem adtak felvilágositást arról, hogy '

községeink lakosságát a hatóság törvénytelenül olyan súlyos közmunkára kényszeríti,

melyet román lakosságú megyékben nem rendelnek el; nem tiltakoztak az ellen, hogy rom-, lottlelkü egyéneket neveznek ki sok községben azoknak igazgatására és a közvagyon kezelésére;

panaszokat, aminek ódiumát még gyermekeik is érezni fogják.

— Minden román kormánynak állandó és soha nem változó törekvése az volt és lesz, hogy a magyarságnak politikai szervezetét szétbontsa és ez a törekvés annál erősebbé válik, minél inkább valószínűnek mutatkozik a siker. Erre a célra évenkint órisái összegeket költ a titkos „rendelkezési alapokéból. Nagyon elősegíti tehát ezt a törekvést az, ha magyar támad a magyar ellen és egységes magatartásunk helyébe egymás ellen viaskodó magyar pártok keletkeznek. Hivatkozni szeretne arra, hogy „egyik sem képviseli a magyar népet“, mint ezt ország-világ előtt hirdette több évvel ezelőtt két magyar párt létezése idején.

— A Magyar Párt szétbomlasztására irányuló román kísérletek kezdettől fogva a Székelyfölden próbálkoztak eredményt elérni, mert itt van az erdélyi magyarságnak nagy tömegben együttlakó jelentékeny része. A székelység Erdély szegény vidékét lakja, hol

az általános gazdasági leromlás is súlyosabban érezteti hatását, mint máshol és az ennek folytán keletkezett elkeseredettség alkalmasabb talajt képez az egymást vádoló egyenetlenségekre. A kormánypolitika arra is számit, hogy a magyar egységből való kiválások és magunk között keletkező pártviszályok a szétszórtan élő többi magyarságra is kihatással lesznek és máshol is bomlások indulnak meg. Ezért prefektusok, főszolgabirák, állami tanitók, csendőrök és más hatósági közegek a Székelyföldön a Magyar Párt ellen minden eszközzel, vagy közvetlenül, vagy erre eszközül ajánlkozó magyarok által elégedetlenséget kelteni igyekeznek. Akik e szervezetnek élén állanak, azok saját népük előtt lejáratni, a velük szemben megnyilatkozó bizalmat megrontani mindig főtörekvésnek tartották, melynek

szolgálatára főleg magyarokat használnak fel.

— Most is a preféktura utasította a községek elöljáróit, hogy népessé tegyék azon gyűléseket, melyeket az a magyar ember rendez, akit fajtestvérei tömegének üldöztetése, elíoga- tása, meghurcolása, választási jogainak kigúnyolása és fegyverrel való szétkexgetése árán a kormányhatalom képviselővé tett. Ezen haté- ságilag támogatott gyűléseken szórja a vádakat a Magyar Párt és annak parlamenti képviselete ellen, folytatásául

azon falragaszoknak, melyekkel a projektum árasztotta el a megye minden községét.

— Magyarok közül is akadnak többen, kik esztendőkön keresztül hatósági személyek előtt a valótlanságoknak halmazát hordják Össze. Volt prefektusok és rendőrtisztek előtt, ami sorainkból éveken át sokan jelentek meg bujkálé áruikodással, amiről még az említett hivatalos személyek is undorral beszélnek.

— Miféle szenvedés volna hát elég ahhoz,

hogy végre a belátás felülkerekedjékf

—t Az egész székelység jövője, megélhetés* és utódainak boldogulása ellen most készül * legsúlyosabb csapás. Törvényjavaslat fekszik a képviselőház előtt a közbirtokosságok tulajdonjogának megsemmisítésére. Ez a javaslat az erdők és legelők kezelését ki akarja venni a közbirtokosságok jogköréből és az állami hatóságok rendelkezése alá tartozó községi szervek kezelésébe utalja. Nem arra kellpne-e minden gondot, időt, munkát fordítani, hogy az egész székelység mint egy test tiltakozzék e terv megvalósítása ellen?

Királyságai akarnak a lengyel képviselők

A. lengyel parlament alkotmányodé bizottságában a monarchista államforma helyreállítását követelték

(Varsó, január 18.) Varsóból jelentik: A lengyel szejm alkotmányügyi bizottságának legutóbbi ülésén nagy vita fejlődött ki Lengyelország államformájáról. Macskievics kép-, viselő, Pilsudszki pártjának tagja, egyéni véle j ményeképpen és nem pártja nevében azt indit-j ványozta, hogy Lengyelország a köztársásági; államformáról térjen át a monarchista állam- j formára. Szerinte a harmadik 1 francia köz-j társaság eddigi tizenkét választott elnöke sok-; kai kevésbé vált be államfőnek, mint azok az; uralkodók, akik más országban ugyanez idői alatt uralmon voltak.

Ugyanilyen értelemben szólalt fel Radzivil herceg is, aki azt hangoztatta, hogy Lengyel- országban sokkal több monarchista van, semmint hinnék. Minden államformának meg van az előnye és hátránya, de szerinte a köztársasági elnökség a legkevésbé szerencsés •megoldás.

A bizottságban még több képviselő szólalt fel, akik valamennyien a demokratikus parlamenti uralom megszüntetését kívánták és azt, hogy Lengyelországban a rendi képviseletet állítsák helyre. Ezek a képviselők is mind Pilsudszki pártjából valók.

A Magyar Párt kolozsvári tagozatának ügyészei díjmentesen adnak útbaigazításokat az adóvallomásokra nézve

n&m emeltek szót azon állatias kegyetlenségek ellépi,

na»lyeket csendőrök követnek el egyre-másra a k*HWcbe jutott védtelen fajtestvéreinkkel szemben, nem volt szavuk az ellen, hogy községeiül; vagyonát és a lakósok adóját olyan iskoláik fenntartására fordittatják, melyekben a szé- kfüjrnáp gyermekei anyanyelvűnkön irni és óivá**! sem tanulnak meg; hallgattak a

29—28 évi becsületes szolgálat után ue- cára kidobott nyomorgó

székely vasutasokról; a rengeteg visszaélés és fafitnk.u érő folytonos megtámadtatások ellen evaki sem szólalt fel; nem tárgyaltak arról, kegy a székeíységet érő. bajok tömegén, mi mó- lehetne segíteni, vagy az azért küzködó mag var képviselőnek milyen támogatást lehetve nyújtani. hanem azok ellen uszították a székely népet, kik hosszú évek óta kormányok és törvényhozás előtt tárták fel mindazt, ami az egész magyarságot re Másba vitte és akik a vflág itólőszéke elé, mint legvégső fórum elé is «1 juttatták a soha nem orvosolt legsúlyosabb

A polgárság egyik legégetőbb kérdése ma, hogy kiknek hogyan kell beadniok adóvallomásokat? A Magyar Párt kolozsvári tagozatának titkári hivatala közli:

A házadók az 1932. évre nem vettetnek ki újra, mert csak 1932 végén jár le az ötéves ciklus, tehát csak azok a háztulajdonosok adjanak be vallomást, akiknek házbérjövedelme legalább 25 százalékkal emelkedett, vagy csökkent. Mindazok, akiknek házán betáblázott tartozásuk van, kérjenek a banktól szabályszerű írást arról az összegről, amennyit kamatban fizettek s ezt az Írást az adótárgyalásnál mutassák fel, a vallomásban tüntessék fel, mert a fizetett kamatot a kivetésnél figyelembe veszik.

Az üzletek és vállalatok kötelesek adóvallomást adni. A globális adót évenként állapítják meg, azért mindenkinek kell vallomást tennie.

Párttagozatunk segítségére óhajt lenni a magyarságnak a vallomások megtételében, ezért a következő urakat kérte fel, hogy díjmentesen álljanak segítségére a hozzájuk forduló magyar testvéreknek: Dr. Bartha Ignác ügyvéd, Bocskay-tér 14. Dr. Bulbnk Ernő ügyvéd, Xanopol (Szappan-u.) 2. Dr. Ehrlich István ügyvéd, M. Kosch (Kossuth-u.) 21. Dr. Dániel Elemér ügyvéd, jBratianu (Király-u.) 8. Dr. Erszényes Samu ügyvéd, Bratianu (Ki- r'ály-u.) 19. Dr. Incze Béla ügyvéd, P. Unirii (Főtér) 13. Dr. János Gáspár ügyvéd, J. Maniu (Szentegyház-u.) 29. Dr. Krasznay Pál ügyvéd, Regala (Majális-u.) 3. Kádár Dezső mészáros, szövetségi titkár, Anton Pan (Kriza-u.) 12. sz.

A vallomásokat 1932 január 31-ig kell beadni, de mivel január 31-ike vasárnap, márciu*

30-án délben lejár a beadás határideje. A fenti ügyvéd urak naponta d. u. 3 és 6 óra között keresendők fel. Kádár Dezső ur kedden, csütörtökön este 6—8 óráig és vasárnap d. e. 10— 12-ig áll rendelkezésére.

Mulatságos és népszerű rádió- technika. „Most már értem a rádiót!“ címmel pompás könyv jelent meg 245 képpel, érdekes, könnyű, de alapos magyarázó szöveggel 78 Lei Lepagenál, Kolozsvárt. Küldheti bélyegben. Kérjen ingyen jegyzéket Lepagetól.