Keleti Ujság, 1932. január (15. évfolyam, 1-24. szám)
1932-01-18 / 13. szám
Cluj-Kolozsvár, i93* «ár/car ÎS Hétfő TAXA POŞTALA PLĂTITĂ IN NUMBRAR No. 34368—927. í évre SCO ORSZÁGOS MAGYÁRPÁRTI LAP évre 2UC itj, guurkesztőség és kiadóhivatal: Piaţa t/nírii (Főtér) 4. Telefon: 60S. Egyes szám ára i lej. XV. éviAdKü-mf l-S-ist affi*é.ws.. ELÖSgZFTES MAOYAKOPSZAGON: Î évre 50 pengő, félévre 25 pengő, negyedévre 12.50 pengő. ?»árn ?rs 3« SIRér rgetolanu kijelentette Párizsban, hagy a kincstár pár hónap alatt összes kötelezettségeit rendezi franciabarát politikáját hangoztatta, de hangsúlyozta, hogy egyetlen ország se győzheti le egyedül a krízist A franciáktól várja a kezdeményezést A láncszemek Valami pártféle halvány körvonalai tiine- deznek fel itt is, ott is. Egy kolozsvári délelőtti lap jelentkezik a hivatalos orgánum tógájában és veri a dobot, amely az erdélyi magyarság szomorú ‘anyagi leromlottságában úgy fest, mint a mostanában annyira divatos adóvégrehajtások dobpergetése. Első oldalon a „gazdasági szövetséginek elkeresztelt gyanús mozgalom demagóg fázisai, a második oldalon bősköltemény, vagy ha úgy tetszik szerelmes vers kormányunk önzetlen és a magyarság iránti lelkességben felülmúlhatatlan fő- és alminisz- tereiről, nemcsak Írásban, hanem képben is. Vájjon mi tette laptársunkat, amelynek bölcsőjénél a liberális Taíarescu virasztott és amely most zsenge ifjúságában Jorga kisebbségi koncepciója mellett fújja a görögtiizet, olyan áldozatkésszé? Vájjon milyen cél érdekében reszkirozta a kliséköltségeket? Vájjon véletlen-e, hogy ez a „demokrata“ orgánum nem tudja kiejteni a Magyar Párt, vagy valamelyik képviselője nevét, csak otromba szit: kok kíséretében és nyomban mézédessé válik a hangja, mihelyt a kormány valamelyik tagjának dicsőségét kell megénekelnie? Van egy bukaresti hetilap is, amely mint pártatlan köz- gazdasági és riportlap igyekezett közönséget toborozni magának, hogy aztán egyszere szintén frontot csináljon és mint az ismeretlenség homályából deus ex machinaként porondra lépő „gazdasági szövetség“ szócsöve hirdesse az uj megváltás igéit. Ez volt a tüzérségi előkészítés harsonája és utána megjelent a színen, mint élő valóság az addig csak cimében élő gazdasági szövetség is egy Gyergyószentmiklóson megtartott összejövetel képében. Bukaresti urak látogattak el ebből az alkalomból Gyergyóba, olyan urak, akiknek a nevét eddig a közel másfélévtizedes magyar kisebbségi harc nem is ismerte s akik most egyszere a székelymentés glóriájával koszoruzták saját kezűleg homlokukat. Olyan urak igyekeztek a székelyek fogadatlan prókátorainak feltolni magukat, akik mind- ezideig a székelyek nevét csak földrajzi könyvekből olvasták és akik előzőleg a bukaresti hetilap hasábbjairól zengedezték a „gazdasági szövetség egyedül üdvözítő voltát. Ezt követő- leg pedig szétröpült a hír bukaresti és kolozsvári kávéházakban, hogy a hetilapból napilap lesz, a kolozsvári mellett a „fővárosi hivatalos“. A láncszemek összefüggése világos. Egyfelől a kolozsvári lap „demokrata“ jelszavai és Jorga-barát áradozásai t- a bukaresti kolléga valamivel óvatosabb volt és egyelőre hallgatott a kormányról — másfelől pedig az a hangos bukaresti sajtókórus, amely úgy üdvözli a gyergyói székelymentőket, mint a magyar kisebbségi politika frontjának úttörőit. Ráadásul pedig Jorga lapja rádupláz az ebben a kérdésben pártkülönbség nélkül egy követ fújó sajtólárma hangos hozsánnájával. Anélkül, hogy tovább keresnénk a bámulatos együttérzés, mondhatni egy búron pendülés magyarázatát és anélkül, hogy különösebb jelentőséget tulajdonítanánk az egész, nyilvánvalóan egyéni érdekek fütötte mozgolódásnak, egy szomorú tényre kell rámutatnunk. Szomorú, de egyben örvendetes tényre. A dologban az a lehangoló, hogy a tizenháromesztendős magyar küzdelemben soba még ellenzéki magyar politikai mozgalom meg nem indult — az egykori Néppárttól eltekintve, amely még a Magyar Párt megalakulása előtt bontott zászlót s később a másik magyar párt a Magyar Nemzeti Párttal összeolvadva a mai Magyar (Páris, január 16.) Argetoianu pénzügy- miniszter Párisban nyilatkozott a franéia sajtónak. Kijelentette, hogy utazásának célja az, hogy a nyugati nagyhatalmak politikai és gazdasági vezetőivel erősítse az összeköttetést. Föltétlenül szükségesnek találja, hogy a jelenlegi helyzetben az egyes népek gazdasági ligyeinek intézői is szoros összeköttetésben legyenek egymással. Romáivla és Franciaország szövetsége felbonthatatlan. Románia tudja, hogy mivel tartozik nagy szövetségesének és támogatása nélkül nagy nemzeti céljait nem igen tudta volna megvalósitani. Épen ezért az elkövetkező nagy nemzetközi konferenciákon Franciaország feltétlenül számíthat Romá- ! niára, mivel Románia ezeknél az alkalmaknál I a helyén lesz. Románia egyébként megtette a szükséges erőfeszítéseket a maga gazdasági helyzetének konszolidálására. Valutáját stabilizálta és költségvetését úgy allitotta ős allitja össze, hogy a stabilizálás biztosítva legyen. Az ország arany és devizakészlete a lej árfolyamát teljesen biztosítja, A költségvetést huszonöt milliárdra szorította le és emellett az összeg Párt alapját vetette meg —, amely nem a mindenkori kormány kegyein keresztül kereste volna életlehetőségeit és vezetőinek a pecsenyéjét. De amennyire szomorú és diszkreditáló körülmény ez, épp annyira felemelő, hogy az erdélyi magyarság egyetemében még egyetlen egy ilyen gyanús eredetű kísérletezés sem tudott gyökeret verni és egyetlen komoly magyar sajtóorgánum sem akadt, amely akár kilátásba helyezett kormánykegyekért, akár rosszul értelmezett kritikai önállóságának ki- domboritásáért, vállalta volna a mindig kormányférfiak agyából kipattant egységromboló próbálkozások, támogatásának ódiumát. Nincs kétségünk afelől, hogy a „gazdasági szÖvetmellett megvan az egyensúly a bevételek és a kiadások között. A hátralékokat az amortizációs pénztár fogja kifizetni és reméli, hogy néhány hónapon belül a román kincstár összes kötelezettségeit rendezni fogja. Az országnak nincsenek súlyosabb szociális problémái és előre nem látható dolgok nem következhetnek be. Kétségtelen azonban, hogy egyetlen állam sem győzheti le önmagában a krízis által előállott nehézségeket más országokkal való együttműködés nélkül. Az egész európai pénzügyi élet racionalizálására van szükség, mivel csak igy Î lehet a normális helyzetet megteremteni. A kezdeményezésnek Franciaországból kell kiindulnia és ez az állam maga köré csoportosíthatja az összes jóhiszemű tényezőket. Románia első megoldandó problémája a mezőgazdaság ügye, nemcsak azért, mert Románia mezőgazdasági állam, hanem mert Argetoianu szerint ezt a kérdést jóval könnyebb megoldani, mint az ipar problémáját. Az egész civilizációnak érdeke az, hogy a keleteurópai államok konszolidálódjanak, mivel ezek az államok az előőrs szerepét töltik be. ség“-nek nevezett korcsszülöttnek is ez lesz a vége. Mert nem mi akartuk, hanem a végzet rendelte úgy, hogy a românia magyarság ágyát nem rózsákkal, hanem szegekkel vetették meg. Sovány kenyerünket nem a husosfa- zék föztje egészíti ki, azt, amit a kormányok tálalnak fel, hanem amit két kezünk erejével harcolunk ki magunknak. Jól tudja ezt magyar népünk, amely a saját bőrén érzi azt, mit jelent a kisebbségi sors és amely utálattal dobja el magától a feléje nyújtót. koldus alamizsnát, amelyet nem is neki szánnak, hanem azoknak, akik ott állnak a tűznél, hogy. kapzsi kezekkel kaparják ki belőle éhes szájuk számára — a gesztenyét.  román partoknál elfogtak e|*y svéd kereskedelmi haját* mely muníciót vitt az oroszoknak Bukarestből jelentik: Konstancába tegnap egy Erlan nevű svéd hajó futott be, amely a kikötő hatóságának azt a felvilágosítást adta, hogy nehány láda árut hozott Romániába és mindjárt visszaindul Sztambulba. A hadügyminisztériumhoz azonban feljelentés érkezett, hogy a svéd hajó muníciót szállít az oroszokn ak. A feljelentés alapján a kikötőből nem Konstantinápoly, hanem Odessza felé már .(Jinduit svéd hajót két hadihajó megállásra szólított fel és bár a kapitány újból tagadta, ho^y tiltott szállítmányt visz, a román tengerésztisz tek átkutatták a hajót és nagymennyiségű lőszert és municlót találtak, amit el is koboztak és átszállították- a hadihajókra. A svéd kapitány érvelése szerint népi volt köteles bevallani, hogy fegyvereket és muníciót szállit, mert csak robbanó anyagot bevallására kötelezik a nemzetközi egyezmények. Az esetnek bizonyára folytatása lesz a nemzetközi fórumok előtt. . * m. «ur a ...
