Keleti Ujság, 1932. január (15. évfolyam, 1-24. szám)

1932-01-17 / 12. szám

r AXA P08TALA PIA- TITA IN NUMERAR No. S42CS—927. Claj-Kolozsvár, 1932 január 17. Vosámüp MtemTiUrsjfG WJjFlZUTiSiS BELFÖLDÖN: ORSZÁGOS MAG YAKPAKTI LAP î év>-<- Sí»© Uj, íáfiNre 4O0. lej, negyed évre 200 lej, [ Szerkesztőség és kiadóhivatal: Tiaţa Unirii (Főtér) 4. egy hóra 70 lej. j Telefon: 608. Egyes szám áru 3 lej. $C¥. évfolyam, f 2-lk szánt. julíuj: iZiiii'xjaa yiAu i aiwűj4aüUíí : 1 évra 68 pengő, félévre 25 pengő, negyedévre 12.5# pengő. Egyes szám ára 2i fillér. (London, január 15.) A Popolo ét Italia-ba», 5 Mussolini lapjában megjelent újabb cikk i'og- 5 lalkoztatja a nagyhatalmak kormányait s azt T hiszik, hogy a laussennei konferencia előtti kó- " szülődés hangulatába Mussolini erős elhatáro- ' zottságot kivánt. bedobni. A franciák uj Laval- kormánya kategorikus programnyilatkozatra készül. Lausannebaai a konferencia az Ouchy kas­télyban fog ülésezni. Háromszáz delegátus ér­kezését várják. Sokszáa ujságiró is utazik Lau- senneba az értekezlet első üléseire. Briand minden szerepet visszautasít. Párizsból jelentik: Briand Laval javasla­taira azt á választ adta, hogy politikai barátai­val megtárgyalja, miként volna lehetséges a kormánnyal való további együttmüködésiik. Nem hiszik, hogy Briand a tárcanélküli mi­niszterség elhárítása után vállalná a felajánlott népszövetségi fő- delegátusi méltóságot. Valószínű, hogy megmarad elhatározása mel­lett s egyidőre Coeherellesbe utazik, kipihenni Mussolini jóvátétellenes cikke bombaként csapott le a lausannei készülődésekbe í A lordmayorok a fegyverkezés ellem A lordmayor székházában Jenks lordma yor elnöklete alatt 100 vidéki lordmayor rész­vételével leszerelési meetinget rendeztek, ame­lyen lord Robert Cecil mondott figyelemremél­tó beszédet. Ismertette, hogy a világ összes államai évente M# millié fontot költenek fegyverkezésre. Sürgette ez összeg legalább 25 százalékos csők kentését, valamint a támadó fegyverek és a légi haderő megfelelő korlátozását. Amerika és a némát fizetésképteleaaág. Washingtoni jelentés szerint a Newyork Tribüné beavatott helyről úgy értesült, hogy sem Hoower, sem kormánya, sem az amerikai törvényhozás nem fogják hozzájárulásukat, áll­ni az adósságok törléséhez és nem veszik tudo­másul az európai fizetésképtelenség proklamá lását. Ez a lapjelentés a francia kormány mel­letti hangulatkészités céljait látszik szolgálni. MumoIíuí ci kke. Jelentettük, hogy a Popolo dTtalia egy az egész világon feltűnést keltett cikket közölt. A cikk szerzője állítólag maga Mussolini és az olasz miniszterelnök ezt a cikket amerikai kö­rök tudtával, sőt talán azok sugalmazására irta volna. Tény, hogy előbb-utóbb a német jóvátételi adósságokat meg kell szüntetni — írja a cikk — már szinte beleidegződött a köztudatba. Csak egy mód van arra, hogy a jelenlegi hely­zetből a világ összeroppanása nélkül kijussunk és ez az, hogy a« európai államok, adósok da hitelezők kölcsönös engedékenységgel és le­mondással rendezzék a kérdést. Ha ez a lépi* megtörtént, úgy az európai államok egység#» európai frontot alakíthatnak Amerika felé, mi­vel lemondva európai követeléseikről, nyugodt lélekkel kérhetik az Egyesült Államoktól is sz adósságok elengedését, úgy hisszük, hogy eza- tán az Egyesült Államok sem zárkózhatnak el az ilyetén megoldás elől. A világnak sziik- *••• az Egyesült Államokra, de az Egy#- •Ht Allanokaak még nagyobb szüksége vaa Európára. A Daily Telegraph szerint Mussolini lap­jának cikke nem keltett meglepetést. Hoower- nek is az volt az álláspontja, hogy Ameriká­nak be kell várnia, amig Európa megegyezik a jóvátételi kérdésben. A Daily Express azt írja, hogy Amerikának a jóvátételi kérdésben el­foglalt álláspontjában közelebbről lé­nyeges változás várható. azonban következetesen elleneztek a japánok éa a — franciák. így azok semmivé váltak a diplo­maták boszorkánykonyháján. Ha ma áll elő va­laki a védelem javításával, kórusban zengik: nem lehet, a nemzetközi jog elvei nem engedik. Mintha az emberek volnának a jogelvek ked­véért és nem megfordítva. Bezzeg a békeszerző­déseknél nyugodtan dobták sutba a nemzetközi jogi elveket. Ha Genf valóban az általános szabadság de igy a kisebbségek szabadságának is biztositója akar lenni, ezt csak úgy érheti el, ha szabad ál­lamok politikamentes szövetsége lesz. Külön­ben marad annak, ami ma: politikai érdekek viszontbiztosító intézetének. Látványosság, új­ságírók kiadós témája négyszer évente és do- logtalan genfi polgárok időtöltése. Csak az nem, aminek lennie kellene. éjjeli menedékhely a tisztességes megélhetési alkalom helyett. De nem is lehet más olyan szervi hibák mellett, aminőkre rámutattunk. Tizenkét év tapasztalata éppen elég Ítéle­tünk megalkotására. A kisebbségek védelmét szükségesek találták, mert különben miért volt a nagy huzakodás az államokkal, amikor nem akarták aláírni a szerződéseket. Ennek szükségéről kenetes szavakat azóta is eleget hal­lottunk. Legutóbb Hendei'son angol külügymi­niszter mondotta, hogy ha kisebbségvédelem nem lenne, a következmények beláthatatlanok lennének. Nagyon naiv dolog azonban azt hin­ni, hogy egy nem valódi, csak tessék-lássék vé­lelemnek a jövőre nézve valami jó következ­ményei lesznek. Amikor a Nemzetek Szövetsé­gét és a hágai nemzetközi bíróságot megcsinál­ták, a legliberálisabb javaslatokkal állottak elő rz északamerikaiak és az olaszok, amelyeket <3*rif 1931-beaş Burópa mintegy negyvenmillió emberének ismét eltelt egy esztendeje. Hogy a kisebbség névre átkeresztelt nemzetiségek a lefolyt évben sem igen bővelkedtek a „szabadság és igazsá­gosság határozott biztosítékaiban“, amiket ne­kik a szerződések bevezetése igér, azt eléggé mutatja a nemzetiségi helyzetjelentések vaskos kötete, amelyet a mult évi nemzetiségi kongresz szus adott ki és amelyből megállapítható, hogy sehol sem tartják meg a kisebbségi szerződése­ket. Ez ellen Genfnek kellene orvosszert szol­gáltatni. Genf azonban a mult évben sem tett haladást ez irányban. A lefolyt évnek volt egy kimagasló esemé­nye: Curtius és Zaleski párviadala a lengyel- sziléziai német sérelmek ügyében és a tanács­nak a lengyel részről elkövetett sérelmeket sú­lyosan elitélő határozata. De a felső-sziléziai panaszok kivételes elbánásban részesülnek. Azok feltétlenül a tanács elé kerülnek, még az olyan is, hogy egy német gyermeket a lengyel iskolába Írtak be. Ezzel szemben az 1930—31-ben beadott 204 egyéb panaszból egyetlen egy sem jutott el a tanács asztaláig. A mai Nmezetek Szövetsége két alapvető, szervi hibában szenved, amelyek eredményes működését lehetetlenné teszik. Wilson ezt a nagy apparátussal, évi huszonnyolcmillió svájci frank költségvetéssel dolgozó intézményt úgy gondolta el, hogy az az általános szabadság biz­tosítója legyen. A szövetség azonban egy tel­jesen heterogén társaság, amelyben Sziam, Abesszinia és Jugoszlávia éppen úgy helyet fog lalnak, mint Anglia. Miféle jó eredményt lehet várni olyan államok közös munkájától, amelye­ket a jogra és szabadságra, vonatkozó felfogá­suk tekintetében egy világ választ el? A Nem­zetek Szövetsége tehát már összetételénél fog­va pwm lehet az általános szabadság biztosítója. A második alapvető, szervi hibája a szövet- ségmek, hogy benne teljesen úrrá lett a politika. Amikor a. kisebbségi szerződéseket megcsinál­ták, azt mondották, hogy a régi beavatkozáso­kat a hatalmak politikai céljaikra használhat­ták fel, a jövőben a szövetség, mint politikától mentes fórum, vigyáz majd a szerződések betar­tására. Hát ennek éppen az ellenkezője követ­kezett be. Hogy a szerződéseket betartják-e, ta­lán csak jogi kérdés. De Genfben ebből a legtisz­tább jogi kérdésből is politikai kérdést csinál­nak. Ne adj Isten, hogy ott a szerződésszegést nyíltan rásüssék az illető államra. Mikor nyil­vánvaló a jogsértés, akkor is kerülgetik annak kimondását,, mint macska a forró kását, zsong­lőrködnek: körülötte. Arra meg éppen nem volt még eset, hogy a tanács a szerződésszegést a saját kezdeményezéséből állapítsa meg, pedig egy határozata ezt kötelességeképpen mondja ki. Amig szerződések nem voltak, a hatalmak felszólaltak a kiáltó igazságtalanságok miatt. Ma. Jugoszláviában a bolgár beszéd életvesze­delmet jelent a tanács hallgatólagos jóváhagyá­sa, mellett. Hiszen ehhez képest igazán semmi­ség volt a romániai zsidókérdés, amiben a ha­talmak kétszer is felszólaltak. A kisebbségvédelemnek mai nyögve akará­sa a Genf be nehezedő szembeforgató mentali­tásnak eredménye, amely egyfelől a kisebbsé­gek „szent jogaidról beszél, másfelől azon­ban „rettenetes felelősséginek mondja a' tanácstagot, aki egy kisebbségi sérelmet a tanács elé merészkedik vinni és igy mintegy vádat emel az illető kormány ellen. A kisebbségvédelemnek teljes komolytalanságát' ennél semmi jobban nem mutatja. Szomorú to- j jástánc a védeni akarás és a tabunak tekintett j állami szuverénitások és kormány érzéken ysé- j gek behódoló respektálása között. Amit Genf ma végez, félénk karitatív munka, nem bátor j pogbiztositás. Alamizsna osztás, ingyen ebéd és ’•saknen» évtizedes külügyminisztersége fárad­tságos munkásságát. Nagy érdeklődéssel várják Laval harmadik -kormánya kedden tartandó parlamenti expoz#- í ját, amelynek keretében ismertetni fogják a ' kormány bel- és külpolitikai programját. Két­ségtelen, hogy a. kormánynyilatkozat kategorikus megállapításokat és célkitű­zéseket fog tartalmazni a. jóvátételt kér­désben is. A szenátus és a kamara radikális szocialista frakciói Her riot elnöklete alatt ülést tartottak. A párt szenátorai és képviselői Briandhoz inté­zendő határozatot fogadtak el, melyben, közük a távozó külügyminiszterrel a párt teljes ro- konszenvét, biztosítják bizalmukról s fogadják, jhogy a párt törvényhozói a jövőben is a béka ét a nemzetek közötti megértés briandi po­litikáját fogják követni, Laval ma az esti órákban felkereste a távoaé külügyminisztert a Quai d'Orsayn s egy óra hosszat tárgyalt vele. Úgy tudják, hogy Briand mindent visszautasított, amit Laval neki f«l- a ián lőtt.

Next

/
Thumbnails
Contents