Keleti Ujság, 1931. december (14. évfolyam, 276-299. szám)
1931-12-10 / 283. szám
XIV. ÉVF. 283. SZÁM. 7 jttetarrfiteafe Véletlenül elsült a revolver... Vulpeanu most már nem áll elő a katona meséjével s úgy igyekszik beállítani a gyilkosságot, hogy dulakodás közben sült el a revolver, azt sem vallja be, hogy az ő kezében volt — Vallomásában az egyetlen uj momentum, hogy a tragédia után a holttesttel Besztercére hajtotta az autót s csak onnan visszatérve dobta be a Szamosba (Kolozsvár, december 8.) Két hónappal ez előtt történt a borzalmas rémdráma. Az azóta hírhedtté vált fekete autóban Vulpeanu tánctanár, akit Kolozsváron már évek óta beteges hajlamairól ismernek, agyonlőtte Flaviu Macedón Greavu fiatal diákot. A kolozsvári rendőrség a gyilkosság után csakhamar megállapította, hogy Vulpeanu a bűnös, aki azonban az apahidai csendőrség nehézkes eljárása következtében egérutat vett és Magyarországra szökött. A gyilkos tánctanár, akit Budapesten a rendőrség csakhamar elfogott, a vallatás során fantasztikus mesét tálalt fel arról, hogy miképpen történt a gyilkosság. Hosszú ideig tartott a diplomáciai eljárás és csak most hozták haza Vulpeanu Augustint. Kedden éjjel két órakor érkezett a vonat Kolozsvárra, amelyből Ghendi kapitány, Marpozan és Serban subkomiszárok kíséretében kiszállott a gyilkos. Haţieganu kvesztor már a kora reggeli órákban maga elé vezettette a tánctanárt, aki ezúttal is tagadni próbált. Órák hosszat tartott a kihallgatás és Vulpeanu ismét fantasztikus mesékkel állt elő. Haţieganu rendőrkvesztor kedden délelőtt tiz órakor a kihallgatást befejezte, de a déli órákban újból maga elé vezettette Vul- peanut. Vulpeanu másik arca. A gyilkos táncmestert, úgy látszik, nagyon megviselték az utóbbi két nap eseményei. Az elegáns világfiból, a parfömillatu, púderes arcú kéjencből valóságos emberroncs lett. Tipikus bűnöző koponya. Borostás arcán a beteges szenvedélyek, az utóbbi hónapok lelkiismeretfurdalá- sai és a budapesti börtön mély barázdákat hagytak. A gyilkosság idején a kolozsvári és buka- resti lapokban fényképek jelentek meg róla. Alig lehet elhinni, hogy ezek a fényképek valaha Vulpeanut ábrázolták. Valóban meglátszik, hogy a budapesti Markó-uccai fogházban nincsen kozmetikai intézet. Kopaszodó tarkójáról, a vörösbej átsző, ritkuló haj csapzottan hull a homlokára. A szép fiú nagyon megváltozott, ma egy szánalmas, ellenszenves és toprongyos figura. Nem mer a szemébe nézni a kvesztor előszobájában összesereglett újságíróknak. Halkan mondja a szubkomiszárnali: adjanak engedélyt, suk a lángokat. Vigyázzunk, őrködjünk a falu felett, mert elvész, ha egyszer nem tudjuk egymást megérteni, nem lesz többé hová hazamenjünk. — Te nem jösz velünk? Gyere, hármasban még jobb lesz. Meglátod, soha sem fogod megbánni, hogy igy töltötted el egy évedet. Jövőben talán jobbak lesznek a viszonyok és akkor ismét beiratkozunk az egyetemre. Végignézek rajta. Istenem, miért van annyi reménye? Hol van ez alatt a kopott kabát alatt az a meleg szív. Ö mehet vékony ruhában is, biztosan nem fog neki a tél hidege ártani, mert belülről melegíti a lángoló lelke. — Nem, én nem mehetek. Valami állást akarok keresni. Akárhova elmennék, bármilyen munkára, csak pénzt kapjak. Tudod, meggyüj- teném és a jövő őszön hátha beiratkozhatnék .. De nem hiszem, hogy sikerüljön. Már annyi helyen érdeklődtem, de sehol sincs állás. Hirtelen gondolatom támadt. — Te írni is szoktál, nem tudnál abból valami pénzhez jutni? Legkomolyabban mon'dom. Próbáld meg. Határozottan van tehetséged, nem csak én mondom ezt. Rámnéz és ismét elmosolyodik. Ez már nem az a mosolygás, amit az előbb láttam. Ezt már eltorzította valami, ebben már keserűség van. Mostanig nem láttam soha igy mosolyogni. Az .őszön szokta meg. — Mostanában már nem irok. Minek írnék. Nem tudnék olyan vidáman, szépen Írni, mint ezelőtt. Ha írni kezdek, szomorúság fog el, keserűségről pedig minek Írjak azoknak, akiknek úgy is van elég. így beszélgetünk a kopasz fák alatt. Vigasztalódhatunk: nem csak mi ketten vagyunk igy lifcgy megborotválkozhasson. — Majd a vizsgálat befejezése után, — hangzik a kurta válasz. Ismét tagadóban. A gyilkos tánctanárnak, úgy látszik, színészi hajlamai is vannak. Az elmebajost szeretné játszani. Ilyen irányú kisérletezései azonban kudarcot vallottak. Haţieganu rendőrkvesztor újból kihallgatja és azután fogadja az újságírókat. Elmqpd mindent. Az egész kihallgagtást újból megjeleníti. íme, az érdekes párbeszéd, amely a kéjgyilkos Vulpeanu és a rendorkvesz- tor között játszódott le. — Flaviut egy éve ismerem, — mondja halkan, remegő hangon Vulpeanu. A hangja elakad. Szemeiben könnyek jelennek meg. Az arca Minden«, ami ssép, n| muzsika ebben a 2 uj karácsonyi albumban van; Moravetz-Bárd és Nádor Kapható minden könyvárusnál és MORAVETZ-nél. Temesvár. idegesen meg-megvonaglik. Tiltakozó kézmozdulatot tesz s hosszú szünet után igy folytatja: — De nem én öltem meg! A rendőrkvesztor felsorolja a bizonyítékokat és súlyosan terhelő adatokat. Vulpeanu egyes részleteknél hangosan felzokog. A gyilkosság vádját ideges gesztusokkal próbálja elhárítani. Több mint egy óráig tart el a vallatási eljárás. Mindhiába. A gyilkos tánctanár mindegyre csak azt hangoztatja: — Nem, nem, nem öltem meg Greavut! . ., A kihallgatás véget ér. Két órai szünet után újból elővezetik s csodálatos, hogy Vulpeanu most más hangon beszél. Először most is tagad, de a bizonyítékok súlya alatt lassankint kicsúszik lába alól a biztosnak látszó talaj és vallani kezd: — Véletlenség az egész. — Véletlenség az egész? Most már közvetlenebb és körmönfontabb. — Egy évvel ezelőtt ismertem meg és meghitt barátság fejlődött ki közöttünk. Szegény volt s gyakran fordult hozzám ilyen kérésekkel: „Kölcsönözzön száz lejt mozira, strandra, cukrászdára“ s igy tovább. Adtam is neki, nem fukarkodtam. Aztán megtudtam, Jiogy leánytársaságokba jár . . . — ? — De azért, — folytatja leplezetlen zavarral, — nem voltam féltékeny . . . — Az emlékezetes napon a korzón találkoztunk össze. Megyek Kolozsvárra, — jelentette be, mire felajánlottam, hogy nagyon szívesen beviszem. Újabb jelenet következik, izgatottan geszti kulál és könnyezik. Aztán a volán mellé ültettem s búgott a gép . .. — Elindulás előtt egy liter bort fogyasztottunk el. Én hét, ő pedig három decit. Aztán a volán mellé ültettem és búgott a gép — Gyors tempóban haladtunk Kolozsvár felé. Bonchida előtt elpárolgott a viz. A hűtőt újból meg kellett töltenünk. Percről percre világosabban magyaráz. Minden szavából kiérzik, hogy minden mozzanatra jól emlékszik és a könnycseppeknek csak megtévesztő szerepet szán. — Adjon nekem húszezer lejt, — szól Fla- viu. — Mert ha nem . . , — Megfenyegetett, dulakodás támadt közöttünk. Megegyeztünk később és tovább haladtunk azzal, hogy a pénzügyi kérdést Kolozsváron lik vidáljuk. Azon vitatkoztunk, ki gyújtsa be az autót. Revolver volt a kezében. — A kurblihoz sietett, de nem forgatta, hanem felemelte és főbe akarta ütni vele. És ekkor elsült a revolver, a golyó a karosszérián haladt keresztül. Véletlenül eldördült a fegyver . . Bár igen hatásosnak látszik a mese, arra szándékosan nem akar emlékezni, hogyan került mégis az ő kezébe a revolver. A következő percben ugyanis ezeket mondja: — Magasba emeltem a revolvert s amikor a kurblivassal fejbe akart sújtani, egészen véletlenül eldördült a fegyver. — Tiz percig önkívületi állapotban voltam. Mit csináljak Flaviuval, hová rejtsem el a hűl lát? Haza vigyem? Bedobtam a hátsó ülésre s hihetetlen gyorsasággal indultam vissza Besztercére. Ügyszólván pillanatok alatt stoppoltam a házunk előtt. Huszonegyezer lej volt a zsebem ben. Testvérem még adott négyet és az útlevél lel a zsebemben vissza indultam Kolozsvár felé Az előadás megakad. Izzad,- verejték gyön győzik a homlokán: Vállra vettem a halottat s a Szamosba dobtam. — Válaszúinál megállottám egy ház előtt. Be kellene csempésznem a csűrbe, — gondoltam, de volt egy gátló körülmény. A házban gyertya pislákolt. Észreveszik s még kiadnak a hatóságoknak . . . — Gondterhes fővel hajtottam tovább. Aa apahidai vashid Kolozsvár felé eső részéna partnál leállítottam a gépet s vállra véve a halottat, bedobtam a vízbe. Aztán igy folytatja: — Kolozsvárról taxival újból visszatértem. A sötétség miatt azonban nem állapíthattam meg: vájjon tényleg elmosta-e a viz? — Kolozsváron reggel kilencig a Napóleon- szállodában béreltem szobát. Majd az útlevelem láttamoztatása után felültem a Bukarest felé menő vonatra. Apahidán eszembe jutott, hogy Bukarestben hamar felismernek. A váróterem egyik padján ültem egészen este hat óráig, majd jegyet váltottam a budapesti gyorsra. A magyar fővárosban munka után akartam nézni s felkerestem hajdani ezredparancsnokomat, aki nagyon szívélyesen fogadott: — Üljön csak le, nagyon régen nem találkoztunk, — mondotta s rövid időre távozott. Később detektivekkel tért vissza. A lapokban látszik olvasta, hogy mi történt velem Kolozsváron. Vége a kihallgatásnak. Még Haţiegana rendőrkvesztor megkérdezte: — Nem éhes. — Nem. Nem tudnék egy falatot lenyelni, — mondotta Vulpeanu. Egy óra múlva azonban Írásban kérte a kvesztort, hogy adjanak enni. Bőséges menüi állított össze. Úgy értesülünk, hogy Vioreanu vizsgálóbíró a rendőrség közreműködésével szerdán rekonstruálja az egész merényletet . . . Talán itt megtörik a kéjgyilkos és beismeri, hogy ő gyilkolt és elmondja, hogyan történt a borzalmas gyilkosság? 1 rfV\W.AAAAA/WVVWVV\.VV^/VWVVVWWV Felszabadultak a végrehajtások Csíkmegyében (Csíkszereda, december 8.) Illetékes körökből vett információink szerint a Csíkszeredái törvényszék területén átmenetileg felfüggesztett végrehajtásokat teljesen felszabadították és m illetékes vezetőjárásbiró már vissza is adta a magához bekért végrehajtási iratokat. Az átmeneti tilalmat most utólag arra magyarázzák, hogy az azért volt szükséges, mert több végre- hajtásos ügyben panasz merült fel, amelyeknek kivizsgálása tette indokolttá és szükségessé a végrehajtások időszaki felfüggesztését. ügyvédi határidő- napló-1932-Lepagenál Kvár, 480 lei. Vidékre utánvéttel portómentesea Vulpeanu vallomása a rendőrkvesztor előtt