Keleti Ujság, 1931. december (14. évfolyam, 276-299. szám)

1931-12-09 / 282. szám

SIV. ÉVF. 282. SZÁM. KuxmifTStä Mmt-t » « > > > ^ sBlÄK^ iMfinrtnnrtnn^íiriíijmmifmn/uuinjuiJinji/Luifuum/umnnjmjinjLUífT ijj i.?i íijt 1Î .Hjí Üíí Ü ? > December 13-án lej 200.000 — Január 12-én lei 1,000.000'— könnyen juthat e két hatalmas összeg birtokába, csak vegyen még ma egy-két Zsidó Kórház sorsjegyet Mindössze ÍOO lejt kell kockáztatnia ahhoz, hogy eset­leg egész életére boldog és gondtalan lehessen. Ne habozzon, mert elkésik! Már csak két húzás van hátra, de ezeken viszont a legnagyobb nyeremények lesznek kisorsolva. Vegyen még ma Zsidó Kórház Sorsjegyet. Postai megrendelésnél 100 lej beküldése ellenében portómentesen küld egy sors­jegyet a Zsidó Kórházegyesületek Központi Sorsjátékintézősége, Cluj, P. Unirii 20. ^i!i!i1i1i!ilÍ!r!i!.lí!?!n?^iíiinÍ!ÍiiiiiiiiiL íuiiuiniinnmuumnnnjuuuuuuuuuuuuuuumi Ausztria a válság mélypontján Zuhan a silling, nő a nyomorúság — Tükörkép kávéházi ablakszilánkokon át A hires bécsi rendőrség is megbízhatatlan? — Megint a Creditanstalt — Az osztrák szociáldemokrácia a bolseoizmus ellen — Bécsi mUpikatársunktól. — Svájcban negyvenöt százalékkal esett a schilling. A német határállomások nem adnak ki jegyet osztrák pénz ellenében. A bécsi bőr sén viharos hausse van. Mindenben. Minden rendű és rangú, mondjuk meg nyíltan: ala- csonyrendü és másodrangu értékpapirosokban is. Nagy az ingatlanforgalom. Nyakra-főre ve­szik a házakat. Holott a házbirtok alig hajt itt valamit, olyanmérvü a lakók védelme. Egyszó­val az a bizonyos „Flucht in Sachwerte“ tom­bol, amely a pénz elértéktelenedésének állan­dó velejárója. * A kivitel visszaesése egyenesen katasztró- fális. Csak néhány példát: tavaly októberben 50 millió silling értékű osztrák áru ment ki Németországba. Az idén 17 millió értékű. Ta­valy októberben 43 milliót tett ki a Csehország­ba irányuló kivitel; az idén össze-vissza 15 mil­liót. A Magyarországra exportált 21, a Len­gyelországba exportált tavalyi 20 millióval szemben, az idei októberben 8, illetve 5 millióra zsugorodott össze az ezekbe az országokba ki­vitt áruk értéke. Románia tavaly októberben 9 millió értékű árut vett át innen, az idei októ­berben mindössze 5 millió értéket importált. A kivitel csökkenése együtt jár az üzemek leállításával és az eddig is katasztrofális mér­vű munkanélküliségnek további növekedésével. November utolsó két hetében újra hétezer munkás tette le egyedül Bécsben a szerszámot. Ezzel a segélyezett munkanélküliek száma egyedül a fővárosban százezerre emelkedett. 3 . Egybarmadára esett le a születések száma. Harmincegy évvel ezelőtt, 1900-ban évi 51 ezer születést regisztrált a bécsi anyaköny­vi hivatal. Az idei születések végösszege az ed­digi eredmények szerint legfeljebb 17 ezer lesz. -Tandler professzor, Bécs város közegészség­ügyi tanácsosa az emberanyag kimerüléséről, jelaggásáról beszél. Egyre több az elmebajos, a fogyaték értékű ember, aki a közjótékonyság ierhéfe esik. December elsején kezdték meg a fjécsi városházán a téli segélyek kiosztását. Az első napon 50 ezer segélyre jogosult jelentke­zett. ^ *="Valutás bajok. • A kereskedelmi mérleg ijesztően passziv. iíert amellett, hogy a kivitel zuhanásszerűen csökken, a behozott tételek — nélkülözhetetlen élelmiszerek főkép — a gyomor kényszerítő ereje folytán megmaradtak a régi magasság­ban. A következmény: Ausztriának sok idegen valutára van szüksége, hogy a behozatalát megfizethesse. Viszont, csökkenvén a kivitel, kevés a külföldi erős valutára szóló követelése, ."ami kevés külföldi pénz befolyik, az sem áll maradék nélkül a nemzeti bank rendelkezésére. A bank alacsonyra szabja a beváltási árfolya­mot. Fiktiv kurzust alkalmaz, amely teljesen független a külföldi értékelésektől. Az ipar énnek folytán menekedni igyekszik a beszol­gáltatás kötelezettsége alól. A mintegy negy­venszázalékos különbözet nem megvetendő fa­lat. Érdemes érte bizonyos rizikókat vállalni. Az ellenőrzés különben is majdnem lehetetlen. Mind hangosabb tehát az óhaj — először csak elméleti közgazdászok nyilvánították, de most már melléjük állott a szociáldemokrata párt is — hogy fel kell hagyni a kényszerítő intézke­désekkel a valuta árak megállapitása terén. Érvényesüljön szabadon, minden megkötés nélkül a kereslet és a kínálat árszabályozó ere­je. A külföldi pénznemek ára átmenetileg je- jentősen magasabb lesz ezáltal. Viszont azon­ban, ha ezt a jelenséget nem kiséri bankjegy­mennyiség szaporítás, ezzel még nincs infláció és a silling vásárló ereje a belföldön változat­lan marad. A sillingben kalkuláló osztrák ipar ellenben versenyképesebb lesz a külföl­dön, hiszen idegen valutára átszámítva olcsób­ban produkál. Megnövekedvén a kivitel, na­gyobbá lesz a külföldi kereslet sillingben és apránként kényszerítő intézkedések nélkül is helyrebillen az osztrák valuta eredeti érté­kére. Pánik-hangulat. Hogy az eddigi rendszer helytelen volt és nem vezetett eredményre, ezzel mindenki tisz­tában van. Azt is érzi mindenki, hogy valami változásnak, enyhülésnek, vagy végleges meg- feneklésnek kell jönnie. (Ezt a szót katasztrófa, nem szívesen használja az ember). A nagy át­alakulással számot vető végtelen idegességet mi sem jellemzi jobban, mint az az ijedelem, majdnem pánik, amivel a Ring, a belváros szi­ve, a korzó, néhány kávéházi ablak beverésére reagált. Az Imperial nevű és a Ringen pá- váskodó hires bécsi lukszus szálloda, illetve ennek kávéháza a kárvallott. A tettesek — a szemtanuk szerint két fiatal suhanc volt, biz­tosat azonban nem lehet tudni, mert volt eszük és a „merénylet“ után gyorsan elszeleltek — bezúzták ennek a kávéháznak két tükörüvegét. Éhesek voltak és nem tudták odasujtás nélkül nézni a mások szétterpeszkedő duskálását a reggelizés közben! Vagy csak egyszerű ésiny, jó bécsiesen: „hecc“ volt az egész? Ki tudja. Végeredményében egészen mindegy. De annyi szent, hogy kávéházi vendég és pincérhad, rendőr és környékbeli kereskedő, járókelő, egy­szóval mindenki, aki csak ott volt, vagy aztán odakerült, elveszítette fejét ettől a nagy kázus tói. És olyan orditózás, fejevesztett „szaladj te is pajtás“-szerü lótás-futás, megdöbbenés és redőny-lehúzás rendeződött a néhány tükör­üvegszilánk körül, hogy hirtelenében, aki arra felé tévedt, forradalmi megmozdulásra kellett gondoljon. Csak az optimisták tippeltek mun­kanélküli zavargásra. Mindenki várta a foly­tatást. leste, mikor hull már a többi kő. És en­nek megfelelően kapkodott és ordítozott. Órák teltek el, mig a Ring visszanyerte a rendes, a nyugodt, a hétköznapi képét. A diagnózis: Csak ideggyengévé satnyult városban eshetett meg az ilyesmi, ahol suttyomban már régideje felforgató erejű -uceai megmozdulásoktól tar Lapunk minden olyan vásárlója, ki 25 drb. foly , tatólagos lap­fejet alanti címre beküld, tanak. Mert általános a meggyőződés, hogy igy nem mehet már tovább. A nagy ijedelmet fo­kozta a bizalmatlanság, amelyet legújabban a rendőrség ellen is táplál Bécs. Valamikor min­taszerűnek hitte a maga hermandad-hadát. Most azonban már tudja, hogy nem feltétlenül biztos ez az alapzat sem, nem lehet rá minden körülmények között és nyugodtan építeni. A politikai agitáció a rendőrséget is ki­kezdte. A rendőrlegénységnek és a tiszteknek fejében szélsőséges politikai gondolatok ütöttek tanyát És a napokban megesett, hogy az egyik réteg — a Hitler nevére esküdő — megzavarta a másik rendőri csoportnak •— a szociáldemo­krácia programmja alapján megszervezettnek — gyűlését és olyan hangos botrányt csapott hogy — rendőri beavatkozásra volt szükség... A Creditanstalt körül. Unni fogják, de nem lehet bécsi krónikát Írni a Creditanstalt ügyeinek felemlitésp nél­kül. Mert ez a halódásában is grandiózus in­tézet egyre hallat magáról. Hol újjászervezik és az angol bankvilág vezető személyiségegi je­lennek meg Bécsben, hogy ennek részleteit megállapítsák és a szupremáciát fölötte a pro- longációk fejében maguknak bizositsák. Svájci vezérigazgató személyében állapodnak meg á kormánnyal, — s erre kormányválság kisért, mert a nagynémetek, akik nélkül nincs több­sége a polgári koalíciónak, hadat üzennek en­nek a tervnek. Vagy egy megvesztegetési akció közepébe sodródik. Kiderül, hogy ez az állami pénzekből és állami ellenőrzés mellett dolgozó intézet a megingása idején 300 ezer, a krízisére következett első közgyűlése előtt újabb 300 ezer sillinget, tehát mintegy 15 millió lejt osztoga­tott szét a közhangulat befolyásolása céljábóL Ausztriában büntető törvényekbe ütköző cse­lekedet újságok és újságírók megvesztegetése. Az állam közegei tehát súlyosan törvényellenes cselekedetekre ragadtatták magukat. A parla­ment pénzügyi bizottsága részletes adatokat követel. A miniszter dadog és kibúvókat keres. Hasztalanul. A bizottság szociáldemokrata ja­vaslatra egyhangúlag vizsgálatot rendel el. Minden remény meg van tehát arra, hogy a Creditanstalt rövidesen újabb szenzációkat fog szolgáltatni. Állam és kapitalizmust A Creditanstalt problémájával sokat fog­lalkozott az osztrák szocialisták gráci kon­gresszusa is. Centrális államfeladatnak nrinó- sitették, hogy a bank megmaradjon az azt sza­náló államnak kezében és ne adassék át többé magánosoknak. A Creditanstalt mint állami bank az államkapitalizmust valósítaná meg Ausztriában. Hiszen a vállalatok háromnegye­dét birja. Sokat foglalkozott a kongresszus, tekintettel a szoci álista tömegek nyilvánvaló nyugtalanságára és elhatározó súlyú tetteket követelő felhívásaira, a bolsevizmus problémá­jával. Ottó Bauer, az osztrák szociáldemokrá­cia vezére, beszédében teoretikusan kijelentett«, hogy a forradalmi diktatúra 14 napig sem tud­ná magát tartani Ausztriában, „egy országban, amely egyetlen napig sem lehet meg idegen nyersanyagok, idegenből hozott élelmiszerek nélkül, amely katonailag teljesen védtelen és amelynek fővárosát három oldalról lehet lőni, a nélkül, hogy az ellenség osztrák területre lépne“. A szovjet köztársaságról ezeket az ér­dekes megjegyzéseket tette Bauer: „Az orosz forradalom árát két éves polgárháborúval kel­lett megfizetni, amelynek tartama alatt pata­kokban folyt a vér, évekig tartó borzalmas éh­ínséggel kellett megfizetni, amelynek ideje alatt az emberek milliói vesztek éhen és meg kellett fizetni sok, sok éven át a legsúlyosabb nélkülözésekkel, amelyek még ma is tartanak. De ez még nem minden. Még egy nagy ára volt az orosz forradalomnak: a teljes lemondás személyes és szellemi szabadság nagy javairól. Könnyedén beszélnek egyesek a diktatúráról. Mert nem tudják, hogy mit jelent a diktatúra. A GPU rendőri hatalmának joga van bárkit minden bírói eljárás nélkül elfogni, korlátla­nul fogva tartani, száműzni, agyonlőni. Ki van teljesen irtva minden egyesülési, gyüleke­zési és sajtószabadság. Csak olyan egyesületek létezhetnek, amiket az állam engedélyez, csak olyan gyűlések, amiket az állam megtűr s csak olyan újságok, amiket az állam ad ki. Teljesen szét van rombolva minden, ami a szellem sza­badságát jelenti a tudományos életben, Csak államilag autorizált, államilag engedélyezett tudomány van... Biztosak vagyunk benne, hogy ,az orosz munkások, mihelyst gazdaságilag és ez által kultúrában is felkiizdötték magukat, nem fogják semmiféle formában tűrni a despoţiz- must *és lépésről-lépésre ki fogják verekedni a demokratizálást.“ (f. j-) KOTTÁT HAP IM.VIA!!: a temesvári Moravetz zenemű- kereskedéstől. — A Moravetz cég Románia legnagyobb zene­mű-kereskedése, árai pedig a legolcsóbbak.— JEGYZÉKET BÁRKINEK INGYEN KÜLD.

Next

/
Thumbnails
Contents