Keleti Ujság, 1931. december (14. évfolyam, 276-299. szám)

1931-12-09 / 282. szám

«PCHSWlBBaa

XIV. BVF. m SZÁM.

Amig a pillangó-kisasszonyból Pillangókisasszony lesz. . .

(Kolozsvár, december 7.) Ragyogó téli napsugár konturozza aranyszőke haját és amint előttem ül a fehér leányszobában, olyan az egész jelenség, mint egy Ifjúsági regény illusztrációja. Mosolyogni is úgy tud, olyan szerényen, akárcsak Tutsek Anna jógazdassaonj- mintaleányai. A hangja kellemes zenével verődik a falon függő festményekhez és az elmondott szó még sokáig zsong a levegőben.

... Igen, Bécsben négy évig tanultam Steiner profesz- szortól, akinek biztatására határoztam el magara végérvényesen, hogy operaénekesnö leszek.

Mert operaénekesnö akar lenni Perl Ilonka. Pesten dr. László Géza iskolájában még nem tudta eldönteni, hogy a hangversenydobogót, vagy az opera színpadát fógja-e választani. Bécsben határozott és milánói mestere szentesítette ezt az elhatározását.

... Milánó, — igen, az édes anyámmal voltam ott, aki tulajdonképpen a legelső mesterem. Egy magyar grafikus penziójában laktunk, kitűnő müvésztársaság- gal. Talán ez az oka annak, hogy az olasz muzsika annyira belém idegzödött, hogy most is a legszívesebben olaszul énekelek.

... Hogy mikor léptem fel legelőször... Hát itt Kolozsváron az Auguszteumban. Persze nem operaénekes- női minőségben! Óvodás voltam és valami pillangószerepben kellett volna énekelnem. A kedves nővérek aggódtak és kirendeltek valakit a kulisszák közé, hogy énekeljen helyettem, én meg csak tátogassak. A lámpák előtt azonban mégis csak elfogott az ambició és tulénekeltem a póténekest. így történt, hogy egyedül énekeltem és mégis két hangot hallott a közönség. Ez volt első szereplésem Kolozsváron.

Most az Arvalánynevelö Otthon javára rendezett hangversenyen fogok fellépni és igen örülök, hogy az Arvaház érdekében léphetek először komoly produkcióval Kolozsvár közönsége elé. Műsorra vettem Tanhau- ser: Erzsébet belépőjét, Puccini: Mannon áriáját, Tosca imáját, egy régi olasz dalocskát és Kurucz Jánostól: Szivemből téptem ezt a dalt.

— Itt bizonyára sok embernek lesz meglepetés a szereplésem, mert eredetileg eszemben sem volt énekesnőnek készülni. Egyetemre jártam, diplomás, komoly ember akartam lenni. A művészettel csak távolról kacérkodtam mindaddig, amig... amig... igen, ez Pesten történt. Társaságban — szokásom ellenére, énekeltem. Valami magyar nótát. Véletlenül ott volt dr. László Géza, meghallotta és a kocka el volt vetve. így vezetett a

tam meg. Nem volt nehéz feladat a bécsi Steiner professzor, meg a milánói Tanara mester után. Mégis úgy éreztem, amig ezzel a bájos fiatal leánnyal beszélten», hogy nálamnát szilárdabb meggyőződéssel még senki sem avatta művésznővé. Es úgy gondolom, ha majd megjelenik Kolozsvár zeneértő és szerető közönség» előtt a pódiumon, sokan fogják meglátni benne szomorú csüggedt életünk jövőbe kapcsolódó reménységének szimbólumát.

Perl Ilonka énekszámait Ütő Mária kíséri zongorán, kinek hangulatos, finom játékát jól ismeri már a kolozsvári közönség.

Műsoron lesz még tfj. Szabó Géza: Chopin Etude A-moll és Etude Aa-durjávai. A fiatal művész minden bizonnyal ezúttal is beigazolja, hogy jogosan tartozik Kolozsvár elbecézett kedvencei közé.

Azonkívül Dsida Jenő, Erdély egyik legfiatalabb és legtehetségesebb poétája fogja néhány versét felolvasni. Dsida Jenő neve egyaránt ismerős a határon innen is, túl is. Uj irányú versei különös meglepetést fognak szerezni a hallgatóknak. '

E négy izmos tehetségű, fiatal művész együttes szereplése teljes egészében biztosítja az Arvalánynevelö Otthon hangversenyének tökéletes művészi értékét.

Csűrös Emília.

magyar dal az operához. Most az operában látom életcélom, minden törekvésem és álmom megvalósulását.

Hirtelen elborul mosolygó arca:

... De milesz? Hiszen Németországban százhúsz operát zártak be, Bécsben meg úgy hallottam, hires operaénekesnők fizetnek a színházaknak, csakhogy szerepelhessenek. Mit remélhetünk mi kezdők?...

Végigkísérem elszomorodott tekintetének útját az ablakon keresztül. Havas háztetőn sziporkázik a nap s a füst vékony szivárványokban száll fölfelé a kéményekből. Hógörgeteg indul az olvadó hóból piszkos ösvényt vágva magának a kormos tetőn. A villany drótról felrepül egy madár, amint szárnyat bont, furcsa csipogással forgatja fejét és eltűnik a kémény füstszlvárvá- nyában.

Perl Ilonka is látja ezt és talán öntudatlanul mo- solyodik el megint.

— Mi lesz? — kérdezem — a törvény mindig egy.

Nem először omlik össze a világ. Es ha összeomlott, — jó azoknak, akiknek szárnyuk van és át tudnak repülni a romokon és sárba szennyeződött hólavinákon az égbe törő szivárványok felé. Jó ilyenkor kezdőnek lenni!

Azokkal mi lesz, akik már eddig eljutottak a deleiére?...

Akiknek idejük és energiájuk fele elfogyott? Jó ilyenkor a kezdőknek, akiknek van valami a tarsolyukban!

Elmosolyodik megint, azzal a kislányosan magabizó mosolygással:

— Hát van! Erő is, energia is, lelkesedés és illúzió is.

Egyet kifelejtett: tehetség is. De ezt én állapitotKeztyü, gyapjn harisnya, selve ni fehérnemű, sth.

ü 7

30 °/o-os alkalmi elárusitása rövid ideig. Vigyázzon, mert ritka alkalom ÍR 3 méterből álló komplett férfi és női kabát és ruhának való szövetet kiváló minőségben, gyári áron alul árusítanak az

„ELBE“ üzletben, (Izsák és Salamon) Kolozsvár, Bog. Ferdinand 19

Mécs: hajnali harangszó !: is Lepagenál

Kolozsvár. Vidékre utánvéttel franco. Mécs korábbi hires kötete: Üveglegenda 132‘— lei. Kérjen irodalmi és karácsonyi jegyzéket Le page tói.

Hégiusz Gáspár nagy cselekedete

Irta: Szánthó Dénes.

A domboldalon dúsan zöldelgő mező. A mező felett kövér bárányfellegek. Felettük a mindent beborító nyár s a nyár felett is: Hégiusz Gáspár mindent beborító boldogsága, i A fűben fekszik Hégiusz Gáspár és mintha ölelné a földet. Világos vászonruhája villogó pont a sok zöldbeomló szín között. Fehér kalapja messze tőle egyedül tátong. Hégiusz Gáspár mosolyog.

Körülötte százfajta, ezerfajta fűszál. Felülről nézve: fii. Egyforma zöld mező. De ha leborul valaki a földre s szeme egymagasságba kerül a fűszállal, akkor látja, hányféle az a fü. HáJiy szin, hány csipkézet, mennyi variáció... közel kell hajolni a fiihoz.

... És a fü közt virágok. Mind hasonlít a másikhoz s mind más, mind önálló egyén. Mind él.

Hégiusz Gáspár fehér ruhájából barna fej sötétlik ki. Most felkönyököl, öklére támasztja állát es^ kalimpál lábaival. A haja gesztenye- barma. Szakálla és bajusza alig világosabb. Kék a szeme. Aranyszáru szemüveg ül éles. egyenes orra tövén. Barna-piros a bőre. Egészséges, napsütötte szín. Lelógó bajszát, körszakállát simogatja. A keze finom, hosszú, ápolt, eres. Barna, mint az arca.

*-v A virágok közt bogarak dongának.

Hégiusz Gáspár a falu szélén lakott, öreg kastélyában. Gazdag ur volt s a falusiak szentül hitték, hogy bolond. Nehéz bolondnak nem látszani, ha valaki okosabb a többinél.

Hégiusz nem dolgozott. Nem látta célját. Nem volt rá szüksége. Nem talált semmit, ami sokfelé ágazó kedélyvilágát kielégithettte volna.

Végzett egyetemet. Bölcsészetet. Beletanult az orvostudományokba. Foglalkozott asztronómiával, geológiával, botanikával. Nem volt elég. Nekilátott a zeneszerzésnek és abbahagyta. Az elektrotechnika is érdekelte: nem sokáig. Ugyanígy járt a nemzetgazdaság tudománya, majd az iparművészetek különböző ága. Egy- időben különböző sportokra vetette magát, aztán dolgozott a saját földjén, szakadásig. Üresség! -r ■ y. - .

Kavargóit az agya. Különös, fantasztikus, zseniális gondolatai voltak. De csak átsuhantak benne. Nem merte megragadni őket. Nem talált kifejező eszközt hozzájuk.

Különcnek tartották a falujában Hégiusz Gáspárt, pedig csak szerencsétlen volt.

Se szerelem, se szegéjivség, se betegség nem bántotta. De ember volt és nem tudta, miért! Élt s nem tudta, miért! Mozgott, evett, fázott, olvasott, nézett,., miért, miért?

Az a gondolata támadt egyszer, hogy minden ember van valamiért a világon, csak ő nincs semmiért. S ez rögeszméjévé vált. Az, aki születik, meghal s a közbülső időt csak csontok jelzik, amikről lerágta a húst, az az ember hiába volt, haszontalan életet élt. Egy porszemet bár, de valamit emelni kell. Nyomot kell hagyni mindenkinek a világban.

Legnagyobb emberek az anyák s a költők. Akik uj embereket szülnek és szereznek. De ha nem is emelhet mindenki hegyet, legalább azt a porszemet mozdítsa el! Változtasson valamit a világ képén! Legyen pozitiv eredménye a létének !

Hégiusz Gáspár buskomor volt, mert nem tudta magára nézve megoldani ezt a problémát. Nem találta azt a porszemet, amely őrá vár. Pedig nem is kavicsot, marék homokot akart sírjául hagyni, de piramist vagy sziklacsucsot. Erdőt szeretett volna kitépni, tengert lecsapolni. Könyvet szeretett volna írni a Bölcsességről, :Olyan könyvet, amelyik örök időkre bevésse az ő létét a mindenségbe. Ami kezdet legyen, megindítója egy folyamatnak és történések hosszú láncolatának. Nagyot cselekedni! Nem hiúságból. A nevét nem is tudják. De ő, ő, Hégiusz, érezze, hogy jelent valamit a világnak, hogy mem mindegy, ki jár az ő maszkjában, hogy hiányoznék a mindenségből. ha ő nem volna. Nagyot cselekedni!... Legyen az parányi tett a

Glóbuszhoz képest, de magában véve fontos dolog...

Ez a gondolat nyomja szüntelen. Szégyenli, hogy semmit se tud alkotni. Mániája. Rokonait nem szereti, barátai nincsenek. Egyedül vonszolja rögeszméjét, öngyilkosságra gondol és szenved, ahogy csak egy vajúdó anya, vagy egy vajúdó művész tud szenvedni.

Nyári reggel. Messze elcsavar go tt a kastélytól, a falu határába. Utóbbi időben a nagyot- cselekvés gondolata nem hagyta nyugton, már olvasni se birt, csak futni, futni nyugtalanul, kutatni, keresni azt a porszemet, amely őrá várt...

Domboldalon járt. Egy nagy rét szélére jutott, ahol legelőnek hagyták a füvet. Itt alig emelkedett a domb. Széles fensikján messzire nyúlt a rét, százezer virág viritßtt a millió fűszál közt. Lefeküdt közibük, erre a süppedő, zöld szőnyegre, xüzur-mennyezet fölötte, báránjp tapéta tarkázza. A horizontot sötét fák szegélyezik. Éles világítás. Méhek muzsikálnak. Reggel.

A fü között vad orhideák nyílnak. Színesek, mint gyöngyszóró szökőkút májusi alkonyat- ban. Orhideák, parányi virágzó cseppek a rét tengeréin. — •<?

Sok van belőlük. SzámiáihatatlanuL. Pom' pás virágszigetek. Köztük barna bogarak doh* ganak. Ki lassan, ki eíkázys!. Szívják a hektárt. Boldog dongás szerte a Mtobon. Reszket ă lé* vegő. Szagokat kerget a reggel szele. Zeneilég lehetne jegyzni az illatok vonulását. Harsogó és halk illatok, nehéz-lassúak és kecses-röpkék. Illatskálák és akkordok... Néhány orhideán hajnali harmat rezeg, a többiből a nap - már felszippantotta a cseppet.

Hégiusz Gáspár figyelte ezt a rohanó mozdulatlanságot, a lázas csendet s mindazt, ami körülötte történik.. Egyenként nézte végig az orhideákat, nyomon követve egyegy virgonc bogarat szeme bogarával. Ismerte ezeket a virágokat. Orchis ustulata. Platanthera bifolia. Corianthes mareantha. Büszke virágok. Az emberek alig tudnak róluk. De mi közük nekik az