Keleti Ujság, 1931. december (14. évfolyam, 276-299. szám)
1931-12-31 / 299. szám
IWW*twÄd« wÄ (V a Nemzeti Banktól 1932. évre felveendő kölcsönre, egymilliárdot a sürgős kiadások fedezésére. Ez a hárommilliárdos kölcsön semmiféle összefüggésben nincs, hivatalos körök kijelentése szerint, Argetoianu párizsi tárgyalásaival. * Hol marad a konverzió? A nemzeti parasztpárt kolozsvári hivatalosa, a Paftna, a mezőgazdasági adósságok konvertálási törvényjavaslatának várható hatásait hat pontban foglalja össze. A lap szerint a konvertálás művelete két évnél rövidebb idő alatt nem hajtható végre; í a konvertálás olyan módon, ahogyan a kor-! mány tervezi, tönkre fogja tenni a hitelt és! ilyen módon éppen a mezőgazdaság szanálását teszi lehetetlenné; a Írj ţel összes intézményei csődbe mennek; a konvertálás akarva, nem akarva, a lej inflációjának írtját fogja egyengetni ; a külfölddel való közgazdasági és pénzügyi kapcsolatok megszakítását idézheti elő és ilyen módon katasztrofálisan fogja összerombolni az egész pénzügyi és gazdasági életet. A Patria következtetése szerint két eshetőség állhat fenn. Lehet, hogy a kormány nem is akarja megcsinálni a konverziót és éppen azért jött egy lehetetlen javaslattal, hogy az szabotálja, vagy pedig és ez a második eshetőség: a konvertálásban dejnagógíkus visszavonulási plattformot igyekszik teremteni magának. fi salfos angag! helyzetbe látott Poincare kedvéért ngagdifat fonnak adni a köztársaság volt elnökéinek Poincare véglegesen visszavonul a politikától és Párisból is elköltözik (Párizs, december 29.) A francia köztársaság volt miniszterei vagy államtitkárai bármilyen hosszú hivatali szolgálat után sem kapnak semmiféle címen semmiféle nyugdijat. E szabály alól addig csupán egy kivételt mutat lel a Il-ik köztársaság krónikája: Monis, a tavaly 88 éves korában elhunyt. volt miniszterelnök esetét, akinek 84 éves korában a francia parlament életfogytiglani kegydijat szavazott meg, külön hangsúlyozva azonban a törvényben, hogy a „kegydij“ nem „nyugdíj“ s az a jövőre nézve semmiféle precedensül sem szolgálhat. Hasonló volt a francia köztársasági elnökök helyzete is, akiknek hivatali idejük bét évig tart. A francia köztársaság elnökei hétéves megbízatásuk lejárta után az államtól többé semmiféle kedvezményben vagy előnyben nem részesülnek s érdekes körülmény, hogy a köztársaság élő és elhunyt volt elnökei — egy kivételével — nem örvendenek egy nagyon szegény polgári igényt alig túlhaladó vagyoni jólétnek Az egy kivétel Gaston Doumergue, aki 1931 júniusában, 69 éves korában kötött házassága óta gazdag embernek számit: felesége, egy gazdag vál’alkozó özvegye, szép birtokot adott hozományul férjének, ahol azóta teljes vissza- vonultsághan él. A francia volt köztársasági elnökök nyugdija tekintetében azonban most ugylátszik komoly intézkedés várható. A francia lapok egyszerre, minden bevezetés nélkül, szinte kórusban hozták a közönsód tudomására, hogy, tűrhetetlen és igazságtalan, hogy a köztársaság legmagasabb tisztét viselt államférfinak esetleg nyomorogni kell s ezért azt kívánják, hogy 1932-től kezdve minden volt elnök évi 200 ezer frank nyugdijat kapjon életfogytiglan. Érdekes tünet, hogy valamennyi képviselő és szenátor a legnagyobb lelkesedéssel karolta fel a szóban forgó tervet, sőt a szigorú költség- vetési miniszter Pietri is úgy nyilatkozott, hogy az évi 200 ezer frankos hitel nem veszélyezteti a jövő évi költségvetés egyensúlyát, amely tudvalevőleg két év óta Franciaországban minden évben április elsején veszi kezdetét. Olcsó, egészséges és jóízű a mézes teasütemény! Kremnltzkyné süteményeivel a 10.-ik aranyérmet nyeri. 6.-ik kiadású szakácskönyve. Házi mézes tészták és méztermékek ffeidOigozása 251eiért Ez a könyv kitűnő receptjeivel nyereséget jelent a háziasszonynak és méhészkedőknek egyaránt. Kapható a Minerva könyvkereskedésben Cluj- Kolozsvár, Str. Reg. Maria (Deák F.-u.) 1 szám. A sajtó által lanszirozott tervből igy hamarosan valóság lehet, kevesen tudják azonban — s a francia lapok óvakodnak erről könnyen érthető okokból Írni — hogy az h'j nyugdíj tulajdonképpen Poincaré volt köztársasági elnök kedvéért fog sürgősen életbe lépni. Xyilt titok ugyanis Párizsban, bogy a 71 -11c évéhez közeledő Raymond Poincaré súlyos beteg, műit évi operációjának köv.etkézipén yeit még ma sem heverve ki teljesen - ezenkívül pedig a magas korban éveken át végzett/ megfeszített munka, idegrendszerét annyira igénybe vette, hogy az orvosok mindennemű szellemi munkától eltiltották s a tavasszal uiból elkezdett cikkírói tevékenységét is abba kellett hagynia. ilyen körülmények között Poincare anyagi helyzete egyszerre súlyossá vált, mert ruo marbeaui kis házán a' sampignyi majorján kívül a volt elnöknek sem vagyona, sem jövedelme, sem pedig nyugdija nincs, kétéves betegsége pedig — az elterjedt hirek szerint — óriási összegeket emésztett fel, miután a puritánságáról ismert elnök hallani sem akart arról. hogy neki bárki bármilyen eimen ingyen szolgálatokat végezzen. Ilyen körülmények között ezelőtt 2 héttel Poincaré eladatta a párizsi kis házát (hol különben egyedül lakott) Ş bizalmas hívei előtt kijelentette, hogy örökre visszavonul a politikától, sőt mén Párizsba sem akar visszatérni, miután a ház eladásából származó összegre szüksége van, viszont a francia fővárosban nem tudna máshol megszállni, mint földszintes kis palotájában, hol több mint 40 évig lakott. Mikor a rue marbeaui ház eladásának hire ment tudomást szerzett erről a beavatottak szerint maga Pierre Laval miniszterelnök is, aki Paul Doumer köztársasági elnökkel egye4 értve, a köztudatba bedobta a sajtó utján a volt elnökök nyugdijára vonatkozó gondolatot. A gondolatból azóta konkrét terv, néhány hét múlva pedig valóság válik s a francia köztársaság volt elnökei ezentúl gondtalanul vonulhatnak vissza az Elysée-palotában töltött fáradságos és gondterhes hét év után a jól megérdemelt nyugalomba... ^WWÍI^CWWVWWVWWV* ■ A cseliszlováksai magyar kisebbség történeti feladata, hogy kiengesztelje Magyarországot Csehszlovákiával — mondotta Dr. Slavik cseh belügyminiszter a magyar-cseh együttműködéssel kapcsolatosan (Prága, december 29.) A magyar-esehszlovák-osztrák gazdasági közeledés terve foglalkoztatja élénken a középeurópai sajtót. Benes karácsonyi nyilatkozata nagy port vert fel a magyar politikai életben és a .rákövetkező válaszoknak viszhangja támadt a francia politikában is. Egyik budapesti lap most megszólaltatta Slavik csehszlovák belügyminisztert, aki szerint, bár Európa túl van a knlminációs ponton, a helyzet egyelőre még rosszabbodik. Slavik érdekes nyilatkozata a csehszlovákiai magyarság szerepére vonatkozik: A magyar-csehszlovák kibékülést — mondotta — rendkívül szükséges és fontos célkitűzésnek tartom nemcsak a két ország tőszomszédsága érdekében, de fontosnak tartom európai viszonylatban is. Ehhez a ki- és megbékiiléshez mindkét fél teljes jóakaratára van szükség. Elismerem, hogy a háború után sok súrlódásra és konfliktusra adódott alkalom, aminthogy ahhoz sem kell különösen kiváló pszichológusnak lenni, hogy felismerjük: szenvteleniil és objektiven csak akkor lehet megítélni két ország relációit, amikor a szenvedélyek mindkét részről már lecsillapodtak. 1920 körül megtörténhetett még, hogy a Csehszlovákiában élő magyar kisebbségek önrésze nem találta meg azonnal az elhelvezkedés lehetőségeit a köztársaságban: a politikai konszolidációnak mai állapotában azonban a mi speciális „magyar kérdésünket“ és a Magyar- országgal való együttműködés problémáiét meggyőződésem szerint eléggé reálisan fogjuk fel. Az a tény. hogy ezt a két kérdést ilyen módon kapcsoltam össze, egyben illusztrálja azt az elképzelést is, amelynek perspektívájában Magyarország és Csehszlovákia kibékülését látom. Meggyőződésem szerint az itt élő magyarságra várna az a feladat, hogy vállalja a hid szerepét Magyarország és Csehszlovákia között. A kölcsönös megértésnek, lojális jószándéknak és közeledni akarásnak mindkét részről ezen a bidon kellene találkoznia. — Ennek a kulturális és eszmei hídnak megteremtése lenne történelmi hivatása a Csehszlovákiában élő magyarságnak. Milyen konyává lenne megtalálni a közeledést, ha a két országban uralkodó ideológiai különbségek éppen a csehszlovákiai magyarság befolyására egyenlítődnének ki! A csehszlovák-magyar együttműködés szempontjából a legkonkrétebb lépés a jobb és békésebb jövő felé az lenne, ha Magyarországon is ugyanebben látnák a csehszlovákiai magyarság hivatását, — a szó legjobb értelmében vett aktivitásban, amelynek itt nálunk különben éppen magyar részről már is sok örvendetes jelét látjuk. Benes külügyminiszter helyettese a középeurópai együttműködésről. (Prága, december 29.) Benes külügyminiszter helyettese, Krofta meghatalmazott miniszter, a Narodni Listy hétfői számában vezércikket közöl a középeurópai kérdésről. Krofta tagadja, hogy a gazdasági válságot az osztrákmagyar monarchia szétdárabolása idézte volna elő, hiszen a válság Angliára is kiterjed. Ennek ellenére nem szabad kétségbevonni, — irja Krofta, — hogy a monarchia feldarabolása sok kárt okozott. Így azután mindenképpen érthető, ha a középeurópai államok gazdasági közeledésre törekednek. Ma már minden aggodalom nélkül lehet mérlegelni a többi utódállammal való gazdasági együttműködés kérdését, az ország belső erejének nyugodt öntudatában. Örömmel kell üdvözölni minden olyan őszinte igyekezetei, amely együttműködést akar létrehozni a kis- anttantállamok, Ausztria és Magyarország között. Gondokítal küzd? Frissítse fel idegeit. Vegyen a Lepage antikváriumban, Kolozsvár, értékes, tanulságos, olcsó könyveket! Kérjen ingyen jegyzéket!
