Keleti Ujság, 1931. december (14. évfolyam, 276-299. szám)

1931-12-25 / 296. szám

30

XIV. ÉVF. 297. SZÁM.

Echos szekér — III. osztály

Karácsonyi előadás saját külön színházunkban

Fellépnek; Karácsonyi Ili, Neményi Lili, Tompa Béla, Putnik Bálint,

Ihász Aladár, Selmeczy Mihály.

— Konferanszié: SZÁSZ BÉLA —

Kolozsvár, december 24.

Fejlődni, hála az Urnák, fejlődünk!

Régen például úgy téli időben fütöttek az emberek Ma nagyobbrészt nem fütenek. Jött a kitűnő találmány: a munkanélküliség, amely megszabadít a fagondoktól. Ugyancsak ez a korszakalkotó idea ad lehetőséget a több napi ételtől való tartózkodásra s még más kitűnő dolgokra is. Nagyon sokat köszönhetünk neki. Nem lehet csak úgy elhaladni a politikai élet fejlődése mellet sem. A sport: a mai élet legfontosabb jelensége ide is bevonult. Egyidöben csak vitatkozások tere volt a parlament, ahol ma már naponként szabályos boxmecs- csek folynak le. (Fogadások győztesre tatalizatörnél.)

Es itt van a színészet. A színészet, a magyar szó, a magyar érzés hivatott fenntartója. Sokan elmondták már, hogy nem számit az, hogy lekopirozott operetteket, vagy Ibsen drámákat, népszínműveket vagy revüatt- rakciókat adnak, csak egy fontos, hogy magyarul csinálják. Sokan elmondták és hála Istennek a közönség is ezen a nézeten van. Úgy megy a színházba, mintha valóban neki ajándékoznák ezt a piros bugyelárist, amelyet a peleskei nótárius követelt a pesti teátrumban. Megtölti a padsorokat, tapsol és lelkesedik, kigyul az arca, ha színházról van szó s nem mondja: „Â színház, akkor inkább moziba megyek“. S a színészek boldogok a népszerűségben, a direktorok dörzsölik kezeiket, a pénztáros örömmel számolja a napi bevételt, a fiskus hamar ráteszi a felére a kezét, a karzat dörömböl s a zenekar tusst húz a nagy válságban.

A színészet őskorában echos szekerek szállították helységről helységre a truppot, korcsmateremben, pálinkagőzben deklamáltak Thália felkentjei, a jó vándor- legények. Fagyban, sárban, hóviharban haladt a társaság, mig elérkezett az állandó hajlékokhoz.

Ki gondol ma már ezekre a dolgokra. Régen el- múltak.

Mert ugye nem lehet összehasonlítani azokat az állapotokat a maiakkal, amikor mondhatni ugyanany- syit utaznak szinészeipk. Na nem echos szekerem Nem. III. osztályon. De itt azután kiutazzák magukat. Két éve még abban a szomorú helyzetben voltak, hogy egyetlen városba kellett egy egész szezont kihúzzanak. Ma négy város is rendelkezésükre áll. Akár minden héten végigjárhatják az összest. Ma itt, holnap ott. Hát nem fejlődés ez? Egyenesvonalu, felfelétörő fejlődés, minden megbicsaklás, hullámvonat nélkül.

Mert fejlődni, hála az Urnák, fejlődünk!

A keserű Tompa Béla.

Vége a konferánsznak. Szól a gong. Szétnyílik a függöny. Sötét szin. Keserű illat a levegőben. Fekete fellegek a háttérben. Lassan kijön Tompa Béla. Szomorú arccal, fanyar szájízzel. Ö válaszol először körkérdésünkre: valamit az utazásról, jelenetet, emléket, kalandot.

— Derék iparossegedek a magyar színészet első katonái. Szekéren utaztak. Egymás között voltak. Jól telt az idő, tréfált: k, mókáztak, fáztak s nyomorogtak. A szinlapot kézzel Írták, személyesen vitték szét a község módosabb gazdáihoz. Szivesen fogadták, megvendégelték őket. Elmentek a harminc személyes darabot tizenhat emberrel lebonyolított előadásra, mulattak egyet - jta s hazamentek. Jó pai'triarchalis állapot.

— Ma végzett színészek csinálják ugyanezt. Nekünk ?s megvan a mi szekerünk: a III. osztály. Csak az a különbség, hogy mások is vannak ott, nemcsak mi. Jó paraszti illatok, lábak és szájak. Kellemes köztük lenni. Közeledik a néphez az ember. Es régen Hökköm Matyit és Palit megnézték az emberek: ma nem kiváncsiak ránk. Talán, ha újból behoznánk a szokást, szin- lapokkal házalni végig a várost, és njejjhivni a tisztelt urakat az előadásra, akkor lenne valami eredmény.

— Talán messze van a színház a várostól? Igen ez igaz, nagyon messze esik a színház ma mindenkitől. Jó darab az pedig van. Ez nem kifogás. Es gazdasági válság? Az se jön, aki nem titkolja, hogy telne rá, ha akarná.

— Ezt látja az ember a III. osztály fapadjáról. Van elég alkalmunk rá.

Mindenki magábamélyed s közben kigyulnak a reflektorok. Felszabadulnak a kedélyek.

Neményi Lili, a rekorder.

— Hölgyeim és Uraim! Következő számunk Neményi Lili.

Teát iszik és kiflihéjat eszik hozzá. Közvetlenül adja elő:

— En vagyok a Magyar Szinház utazási rekordere. Játszom drámában és operettben. Egyik este az egyik városban, másnap a másikban, vagy harmadikban. November utolsó napjaiban valami tizenkétszer kellett Kolozsvár Nagyvárad, Arad között . utazzak. Valósággal pendliztem a városok között.

— Aradról jöttem Kolozsvárra. Volt vagy nyolc bőröndöm. Tövisnél át kellett szállni. Két vagy három perc alatt. Hogy kerültem egyik vonatról a másikra, most sem tudom, de elindultunk s én ott álltam éjszaka, nyolc csomag közé ágyazva a sötét folyosón. Sehol egy lélek. A kupék mind foglaltak, az emberek alszanak.

El votlam keseredve, mi lesz itt velem. De vannak még úriemberek. Észrevett egy valószínűleg külföldi ur, átadta helyét, a koffereket némi fáradsággal és idővel felrakta a hálóba s igy szerencsésen megérkeztem azután Kolozsvárra.

— Ugyancsak ezen a vonalon történt. Tövisen át- szállva, jfél felé benyitottam a vonat egyetlen II. osztályú fülkéjébe. A szakasz tele volt. önkéntesek ültek az összes helyeken. Mindannyian magyarok. Craiovából jöttek, tüzértiszti vizsgáról. Mind megbuktak. Ezeket azután tudtam meg, hogy leültem arra a helyre, amelyről a legközelebb eső két kis katona ugrott fel belép- temkor. Nagyon fáradt voltam, hátrahajtottam a fejemet. Nehány pillanatig szunyókáltam, mikor felpillantva, látom, hogy a szembenülö önkéntes halkan felemelkedik s a fejem feletti láda felé nyújtózkodik. Nagyon nehezen érte el, s ahogy hozzányúlt, egyszerre őrült zaj, robaj. A ládán levő puskák egymásrazuhan- tak a háló aljába. A nagy ijedelem után a kihámozott ládából büszkén elővett valamit. Először nem ismertem meg, mi, de rájöttem, hogy egy kis párna. Nagyon szürke volt, meglátszott rajta, az a nehány hetes katonaság, amelyet Craiovában töltött tulajdonosa. Nem volt éppen csalogató a külseje. Ijedten néztem a párnára, tudtam, hogy engem akar meglepni vele. Ugylát- szik feltűnt meghökkenésem, mert az egyik gyorsan feltalálta magát:

— Becsavarja a sáljába. Úgy jó lesz majd.

— Megtettem, de nem tudtam aludni. Barátságosan beszélgettünk. Később benézett egy kolozsvári ismerősöm. Művésznőnek szólított. Elment s egyszerre vége lett a jóhangulatnak, a fesztelenségnek. Az önkéntesek nagyon megilletődtek „a művésznőtől“, s azután alig nyitották ki a szájukat.

Karácsonyi Ili és a kutyabonviván.

Neményi sikert arat. A világítás marad. Karácsonyi Di műsorunk uj attrakciója. Nagy toalett, mint mindig, kedves mosoly és a történet:

— Nagyváradra utaztam, az „őfelsége frakkja“ előadására. Magammal vittem buli kutyámat, mert neki is van jelenése a darabban. Fellépti dijat ugyan nem kap, mégcsak szerződést sem kötött vele az igazgatóság, de szereti a színpadot. Van ugyan egy kis lámpaláza, de azért elég ügyesen mozog a rivalda előtt. Bár egy kissé nehézkesen, — mintha pórázon vezetnék.

— Vele utaztam tehát. A kalauz Bánffyhunyad előtt tudomásomra hozta, hogy a kutyát le fogja szállítani, mert nem öleb. A szabályok szerint csak ölebek részesülhetnek a vonaton való utazás gyönyöreiben. Kétségbeestem. Mi lesz az előadással?

— Bánffyhunyadon az állomásfőnök elé járultam.

— Kérem szépen főnök ur, gondolja meg az előadás sorsa függ a bulitól.

— Nem lehet a vonaton vinni. Ez az előírás, — szólt szigorúan a főnök.

— De várnak, nagy veszteség érné a színházat, — könyörögtem. Végre engedett s a bulibonviván hálásan

fogadta a közönség tapsait az esti előadáson.

Selmeczy, a tőkepénzes»

Selmeczy Mihály sétál be a színre.

— Mit mondjak? Mit mondjak?

Majd megrázza manzsettáját és elkezdi:

— Együtt utazott az egész társulat Nagyváradra. A kocsiban csak úgy cirkáltak az „Itt a piros, hol a piros“ c. közkereseti társaság díszes tagjai. Jói felöltözött felhajtok néztek szét palik után. Egyszer csak megáll az ajtónknál egy dzsentri kinézésű , zergetollas ur. Végignéz rajtunk s hátraszól:

— Színészek. Itt nincs szajré. (Gyengébbek kedvéért: kereset, üzlet).

Meghallom s előveszek egy betétkönyvet á zsebemből. Alig kétszázezer lejes volt.

— Na erre mit mond? — mutatom az elegáns úriembernek.

Megnézi s megvetéssel adja vissza.

— Hiszen ez kényszeregyezségi betét.

Ihász, a szűkszavú*.

Mindenki nevets máris itt a következő szám: Ihász Aladár.

— Mint a színház főrendezője, hivatalosan nem nyi- latkozhatom, nagyon szeretem Váradon, Kolozsváron,. Temesváron, Aradon. így egyik sem érezheti megrövi— ditettnek magát. (Csak az a hely, amelyet Ihász számára tartottunk fenn hasábjainkon).

Putnik elalszik a vonaton.

Karácsonyi intervjutárlatunk utolsó száma Putnik Bálint, a fiatal bonviván.

— Egy kitűnő esetem van. Várad felől jöttem Kolozsvárra. Aludtam. A kolozsvári állomást átaludtam. Indulás után nehány perccel a kalauz felráz.

— Uraságod azonnal fizet négyszáz lej büntetést, mert nem szállt le ott, ameddig a jegye szólt — s faár vette elő a jegyzőkönyvet és nyalta a ceruzáját, hogy kiállítsa a nyugtát.

— Volt nálam pénz, de nem akartam azért a kis alvásért annyit fizetni. Utóvégre a legjobb szállodában alhatom négyszáz lejért. Szomorú arcot vágtam s elsírtam a kalauznak, hogy összesen 100 lejem van, azt odaadom s tekintsük befejezettnek az ügyet.

— Mi magyarok tartsunk össze — mondta erre a szinromán kalauz s a 100 lejt eltette. Az ur pedig a legközelebbi állomáson szálljon le és utazzon vissza Kolozsvárra. De nincs pénze, ugyebár? Itt van, adok tizenhat lejt, annyi a jegy ára odáig. Mert nekünk össze- kell tartanunk.

— Adott tizenhat lejt s még ma is nevetek, olyan frappáns volt ez a kis eset.

Finálé. Függöny. Tessék tapsolni, a színészek előjönnek é smeghajolnak. Vagy jobb lesz, ha nem itt tapsol a t. közönség, hanem elmegy a színházba Kolozsváron, vagy Váradon, vagy Szatmáron, vagy ahol legközelebb talál színtársulatot és akkor nem kell keserű koriferansz és első számunk fekete felleges háttere...

Szász Béla.

Ugyanazért a pénzért

a legjobbat és legszebbet kapja

fénykép és levelezőlapalbumokban, valamint

emlékkönyvekben

a MINERVA könyv- és papír kereskedésben, Cluj-Kolozsvár.

Á Banca Comerciala Naţionala S. A., Cernăuţi

a t. közönség tudomására hozza, hogy Bukovina fontosabb városaiban saját

inkasszóirodákat állított fel

melyek hivatva vannak mindenféle inkasszó és pénzátutalás lebonyolítására.

1 öl I. biikkhasáb tűzifa házhoz szállítva Lei 1.000

CALCIT R.-T.-nál Telefon: 11-06 - Rendelések felvétele : Cal• Victoriei 45 és Reg. Ferdinand 12• (Hercules)