Keleti Ujság, 1931. december (14. évfolyam, 276-299. szám)
1931-12-25 / 296. szám
24 Kumunufo XIV. ÉVF. 291. SZÁM. léről kérdezősködik. A fogadós tehetetlenül pislog a macskaasztal felé. Philippe nagylelkűen megemelkedik. Ha kell, tud ő spanyolul is... Ö ne tudna?! Lám már összehord hetet havat, veszködik a délfranciák heves taglejtésével, a másik csak nagy szemeket mereszt rá. Hát ez a nyelv mi fán terem? Philippe visszabugdácsol a lócájára. — Süket ez, mint a föld — mentegeti magát társai felé egyszerre elboruló jókedvvel, mint aki csalódni kénytelen önmagában. Nézik az idegent, deime felbukkan a kis kerti ajtónál Dolar.ge, a chirurgus — tömött alacsony ember, széles váll, buja fekete bajusz, — hogy elköltse szokásos estebédjét. Odaköszön a társaságnak és otthonosan halad a konyha felé, hogy odanézzen a szortyogó fazekaknak és beszivja a készülő ételek zamatos illatát. Már ő igy szokta meg, senki rossznéven ne vegye tőle. Valahányszor Belange megjelenik az Arany perecben pedig ezt már jó tizennyolc éve teszi, egy óramű pontosságával — a fogadóst mindig elfogja valami kellemes izgalom, hogy lám, a város e kitűnősége nála, az ő eressze alatt tölti el estéit, nem pedig valahol más helyen. Szolgálatkészen sürgölődik körülötte, töriilgeti az asztalt, hogylétéről kérdezősködik és áhitato- san kivárja, mig Delange ur egyet-kettőt szippant a tubákos szelencéjéből. Az idegenről közben teljesen megfeledkezik. Emez haragosan kopog csontos ujjaival és csak akkor csendesül, amikor már a szélesszáju ibrikben a frissen fejt tej párolog előtte. — Hát ez a busképü lovag honnan került elő? - kérdezte a chirurgus és összehúzott szemöklökkel nézett a szomszódasztal irányába. — Tudja Isten, micsoda szerzet! Spanyol ka- balleronak látszik. Messzi útról jött. Alighanem menekült ő is féltve becses nyakát a hóhértól, amelyért hm... közöttünk maradjon a szó, — nem is lenne olyan borzasztóan nagy kár. A chirurgus azonban más véleményen volt. Igen, félthette az irháját, azért szökött át a határon. Ez a feltevés helyes... De a nyakáért még is kár volna... Ezen a nyakon csodálatos rendkívüli koponya ül, szédületesen boltozott homlok. Gall-nak bizonyára nagy gyönyörűsége telne benne, — és amint nézte, mind égetőbb kívánság fogta el, hogy bárha ezt a koponyát a kezében tarthatná, méréseket eszközölhetne rajta, számokban fejezhetné ki és magáénak mondhatná. Az idegen észrevette, hogy figyelik. Bármennyire is gyöngék voltak a szemei, különösen a sűrű félhomályban, amely már megváltoztatta a tárgyakat és az emberek alakjait, érezte, tudta, hogy valakinek rajtaidőzik a figyelme és ez a figyelem jóval több, mint a lé- htítök gyermekes kíváncsisága. Utött-kopott tokból okulárét húzott ki, orrahegyére illesztette és viszonzott érdeklődéssel a chirurgus felé fordult. Percekig nézték egymást. Pillantásuk komoly volt, úgyszólván független ama szokásos tapogatózásoktól: hát te ki vagy tulajdonképpen? Az ilyösmi őket nem érdekelte. Mohón fürkésző egymásratapadásuk úgyszólván tárgyszerű volt, bizonyos részletekre elvonatkoztatott; olyan érdeklődés, amely kivülről kapja ugyan a benyomásait, de belső meglevő csírázás nélkül sohasem jöhetett volna létre. Pár pillanat múlva a chirurgus átült a másik magányos férfiú asztalához. A chirurgus a francia megszállás alatt hosszabb időt fölött a félszigeten és nem volt nehéz a diskurzus közöttük. A külországból érkező érdekes, recsegő hangon szólt, ami általában a megvénliedt emberek sajátja. Delange közel hajolt a füléhez és kíváncsian pillantott az erőstörésii szemüveg mögé, ahol a szemek mélyen beágyazott gödreikben nyugtalansággal, jósággal és szellemről beszéltek. A nagy fák mögül könnyű szellő incselkedett elő, az este szép csendesen leereszkedett, va lahol gitárszó cirógatta körül a világot. A fogadós lámpát tett az asztalra, a sárga fény felfelkapaszkodott, mint egy élőlény, aki nyújtózkodni kiván. — Tehát nem kellett menekülnöd? — Sodo- rintott bajuszán a doktor, — dehát akkor... Az idegen szájaszélén futó mosoly szaladt keresztül, már el is tűnt, már ott se volt.-— Menekülni? Ki elől? Menekülni? Hová? Nem kedvesem, engem senki sem üldözött. Idejöttem, itt vagyok, — elhallgatott és tűnődve nézett maga elé, — És most itt maradsz közöttünk? — érttette meg magát a legnagyobb nehézségekkel a doktor. Vállvonogatás a válasz. Zománcosszárnyu muslica keringett a lámpa körül, az idegen utánanyult, elkapta, ráborította a tenyerét. — Van feleséged? Az idegent annyira elfoglalta az a gyönge kis állatka, amely ott csapkodott a tenyerének börtönében, hogy nem nézett a beszélő szájára és igy nem is hallotta a kérdést. — Feleséged, gyermekeid? — tagolta a másik. — Egyedül vagyok. Kongott a válasz, a hang kísérteties repedt- ségével. Az orvos nem folytatta tovább. Csönd támadt közöttük, szakadék. A hirtelen csöndben a mulatós asztal hanghullámai át-átverőd- tek, a gitár is felélénkült és épp azáltal lett erőssé és térséget betöltővé, hogy olyan gyöngéd és csiripelő volt. De az idegen e zajokból mit sem hallott meg. Csak a maga egyediilisége zakatolt szakadatlanul. — Volt feleségem, — kezdte ezt a belső zakatolást tulkiabálni igyekező mohósággal, — húsz gyermeknek voltam az apja, no már csak egy van életben... Volt hercegasszony szeretőm... Trallala... Egy ember, aki már minden volt, de minden — kifordította tenyerét. A muslica elrepült. Nevetett. Köhögés fogta el, fulladásféle, amely elfojtotta a kacagást, de a száj gúnyosan széiielhuzott mozdulata ott maradt az arcán, élettelenül, mint árnyfolt a falon. — Mi is mostanság nehéz időket élünk, — terelte el a beszélgetést a chirurgus egyrészt, hogy kiszabadítsa asztaltársát megemlékezésének gyötrelmes poklából, másrészt, hogy mialatt óvatosan tagolt mondatai szóval tartják, zavartalanul szemügyre vegye ezt a túlnőtt homlokot, izgató koponyát. — Az ész uralma megbukott, — sopánkodott a chirurgus, inkább magának, — mert az indulat álarcába öltözött. Az indulatot pedig ledönti a trónról, hogy eszességgel kendőzi magát. Mind a kettőnek az a bűne, hogy nem arra támaszkodik, ami a lényege. Ez a gondolat annyira megtetszett neki, hogy le is irta a süket számára. — A lényeg: a koponya — szakította félbe az idegen. — A halálfej. Ez vigyorog ki minden álarc mögül. Emberek vagyunk... Keserűség nélkül mondotta. Ama végső bölcsességgel,, amely egyszerűvé, természetessé teszi az igazságot. Delange hátratámaszkodott, csodálkozva nézte, majd ujjával pattintott egyet a fogán. Ez volt a szokása, amikor valamelyes elhatározás fogamzott meg benne. — Van pénzed? — kérdezte. Az idegen válaszadás helyett megcsörgette erszényét. Az erszényt utána érdektelenül az asztalra dobta. Delange körülnézett. Igazított a székén és oly közel hajolt az aggastyánhoz, hogy lélegzetük összeolvadt. Erőszakolt könnyedséggel elkezdte: — Pénz? haha barátocskám... a pénz! Kényes jószág. Csélcsap teremtés. Vigyázni kell rá, asszony az. Fordulsz egyet és már a másik ölében. Pénz... Felemelte a viseltes erszényt és szakértelemmel megemelgette — és ha elfogy egyszer... Az a természete. Ha elvékonyul — közelhajolt az idegen füléhez és folytonosan a zacskót szorongatta a kezében — ha összemegy, mint a kipukkadt marhahólyag, mihez kezdesz hékás. Ki ad majd neked? Te már nem bírod a munkát. Bennem azonban véletlenül jó emberedre találtál... — jelentősen elhallgatott. Az idegen közelebb húzta a lámpát maga felé és a Delange arcába világított bele. Jó kedve kerekedett, elégülten hahotázott.- — Teremtett úgyse, szent igaz, amit mm- dasz. Bolond volnék ha azt válaszolnám: Tedd csak vissza, nincs rá szükségem. Világéletemben tiszteltem az aranyat. Az ő uralma ládd öröktermészetü. Dehát miért adnád nekem. Csak úgy, minden szolgálat nélkül, két szép szememért... Akkor meg te vagy a kötöznivaló... — Louis Delange szívesen eret vág és enyhít a rigolyádon, ha úgy fordul, — szólott a doktor rátartian, kissé berzenkedve a gunyoros hang miatt. — De aranyat valóban nem szotyog1 tat el ok nélkül. Ajánlok, kérek... Vedd hát fontolóra tisztes, bár megengedem szokatlan ajánlatomat. Emlitém korosságodat és te bár nem emlitéd, szavaidból úgy olvasom ki, hogy szándékod lesz ittmaradni. Nos, ha majd leteszed öreg csontjaidat és átadod magad a csendes enyészetnek, amely valamennyiünk közös és elkerülhetetlen sorsa, — úgy kérlek testáld ream a koponyádat. Minek az neked?! A tudománynak pedig csak megér valamicskét... Csapj fel hát, adok érte... Az idegen, elhárító mozdulatot tett a kezével. A másik gyors lendülettel fogta le a kézmozdulatot. — Hallgass! Szép pénzt adok érte. Évjáradékot. Vagy ha akarod, egysummában. Az aggastyán vidáman rázta a fejét. — Bezzeg én az enyémet ingyért is odaadnám, — folytatta a doktor durcásan, ha valaki igy ostromolna. — Hát én is odaadom! De nem pénzért. Sem ingyérí. Valamit csak kell adnod. — De mit? Az idegen mennyei élvezettel szürcsölte a chirurgus várakozással teli feszengését. — Add nekem a tubákos szelencédet... Magamét elveszitettem az országúton. Delange fellélekzett, boldogan kotorászott a zsebében. — Több van egy kerekeddel, vagy kevesebb. De ha mégis szükséged lenne segítségre, Louis Delange, rendelkezésedre áll kikötés nélkül is. A doktor írást is csinált a vásárról. Nehogy a másik meggondolja magát tentáért, ludtollért szalajttatta a fogadós darabontját a szállására. Nohát itt vannak már az irószerszámok! Delan- gén finom remegés vett erőt, mialatt az idegen tempósan körmölte rá betűit az árkus papirosra. — Don Francisco de Goya Lucientes, — tartotta az írást a világosság felé a doktor. Tehát Goya-nak hívják. ... Ismertem egy Goyát Sala- manquaban. Fegyverkovács volt, — és most az írást kopott kabátja belsejébe csúsztatta és rátapogatott, hogy jó helyen van-e. Triesti kávé és tea behozatal Oradea-i bizományi lerakatából, újra alkalma van a tisztelt vidéki fogyasztó közönségnek kedvenc kávéjához és teájához hozzá jutni. 2—3 és 5 kg.-os blombázott zsákokban, postán, utánvét mellett, bérmentve hazaszállítva a következő fajkávék kaphatók; Cuba, Mocca, Aranyjáva, Gyöngy, Óriási maragogype, Ceylon, Qua- temala, Venezuela, Caracas, Haiti, Santos stb. KEVERÉKEK: Családi keverék kg-ja _______140 L.. Középíinom keverék kg-ja ____180 L. Legfinom. kávék keveréke kg-ja 200 L. TEA kapható 2,4,5,6,8 leiért dekánként. Urga karaván tea, különlegesség, 1 deka 5 Lei. Próbarendelés után meggyőződhetnek tisztelt vevőim arról, hogy a legszolidabb alapon szolgálom ki Rendelések a következő cimre külden- / dők: Csősz József, Triesti kávé és tea bizo- \ mányi lerakata Oradea, Str. Nicolae-Zsiga 2a. / Rendkívüli idők! Rei idkivi Ili arak! Gyapjúszövetek ma Nézze meg a Szász Ödön cég Kolozsvár, Sir. Universităţii 3. Tel. ír 120 leitől! 778. karácsonyi és újévi maradék vásárát
