Keleti Ujság, 1931. december (14. évfolyam, 276-299. szám)

1931-12-25 / 296. szám

XIV. ÉVF. 297. SZÁM. Ummm /ALIS 21 fl román sajtó és a magyarság Irta: Olajos Domokos Azt mondják, hogy a sajtó a hetedik nagy­hatalom. Ezt a sajtóra hízelgő megállapítást új­ságíró létemre nem akarom megdönteni és mégis meg kell kockáztatnom, hogy a román sajtó, a román újságírás a saját pátriájában nem a he­tedik, nem is hatodik, hanem legalább a har­madik nagyhatalom. Befolyása a dinasztia és a mindenkori kormány után minden területen a leghatalmasabb. Ez a hatáskör nincs alkot­mányba foglalva, nincs paragrafusokba szedve és mégis úgy politikai, valamint közéleti terü­leten mindenütt jelenvaló, mindenütt érezhető és éppen szabadságánál,, sőt szabadosságánál fogva néha túllő a célon és bizonyos területe­ken többet árt, mint használ. Ezt az utóbbi megállapítást különösen mi érezzük magyarok és általában a nemzeti ki­sebbségek, akiknek a bőrén suhog a legfájdal­masabban a román sajtó sós virgácsa, sőt, hogy plasztikusabban fejezzük ki magunkat, a román újságírás kérlelhetetlen pallósa. A regáti sajtó közismert arról, hogyha minden kisebbségi em­bernek ezer feje volna, mind levagdalná őket. Valami groteszk, ferde lencsén keresztül nézi az erdélyi magyarokat s a román laphasábok tük­rében minden magyar irredenta, kartácsot hord « zsebében és nemcsak megbízhatatlan, hanem egyenesen állami elforgató elem. Néhány ecsetvonással vázoljuk fel a román és különösen a bukaresti zsurnalisztika képét. Egészen más a szellem, mint a magyar sajtó­ban. Háromféle lapcsoport dominál ma. Első helyen említjük meg a pártlapokat, mint a „Viitorul“-!, a liberálisok szócsövét, amely több mint egy évtizeden keresztül a meghalt Bra- tianu fivérek szellemében soha el nem ismerte a nemzeti kisebbségek fogalmának és kérdé­sének a létezését. Azt hirdették, hogy Romániá­ban nincs nemzeti kisebbség. Néhány héttel ez­előtt a legnagyobb meglepetéssel olvastuk a „Viitorul“ hasábjairól, hogy a Iorga-kormány ellen kijátszotta a nemzeti kisebbségeket. Elis­merte tehát, hogy vagyunk és létezünk, sőt vé­delemben is részesített, de csak pártpolitikából, csak azért, hogy a mi ügyünkkel kapcsolatosan egyet üthessen a kormányon. A „Viitorul“ leg­markánsabb publicistája Mavrodi, aki különben még ma is a régi kisebbségellenes szellemben irá­nyítja a lapot. Külön sajtója van a gheorghis- táknak is. A „Mişcarea“ már sokkal enyhébb tónusban ir s néha van elismerő szava a kisebb­ségek felé is. A Vlad Tepes ligát az „Epoca“ szolgálja ki Filipeseu Grigoreval az élén. A nemzeti parasztpárt országos lapja a „Drep­tatea“, amely vezető és markáns publicistákban még szűkölködik. Itt említhető meg a „Patria“, ahol Boila Zakariás néha védelmébe veszi ugyan a kisebbségeket, de ebben a nagyfontosságu kér­désben még ma sincs egységes koncepciója. A kolozsvári liberálisoknak a félhivatalosa a „Naţiunea“, ahol Codarcea vezeti a politikai ro­vatot. A román nacionalizmust képviselő két úgy­nevezett újságírói lap, a „Cuvântul“ és a „Cu­rentul“. Mindkettőt a román újságírás egyik legmarkánsabb és legszínesebb tollú újságírója, Pamfü Seicaru alapitotta, aki nemrégen kivált a „Cuvantul“-tól és megalapította a „Curentul“-t, ahol Seicarun kiviil Caesar Petrescu, Dianu és Ion Dimitrescu Írják az agresszív, de szellemes és szarkasztikus cikkeket. A „Curentul“ élén pedig Nae Ionescu, a nagytudásu publicista maradt. Mindkét lap és köztük első helyen a Nae Ionescu lapja a dinasztiának erős védel­mezői. Valóságos hatalmat képviselnek az or­szágban és vezetőik bármikor miniszteri tárcát kaphatnak. L’ast but, not l ast következnek az úgyneve­zett lapkoncernek, vagy amint régebben bizo­nyos mellékizzel emlegették, az „anumita presa“. Az „Adeverul“, „Dimineaţa’1 és a „Lupta”. Ez a három lap egy koncern. A leg­modernebb gépek birtokában, zsurnalisztikái szemszögből nézve is a legtárgyilagosabb újsá­gok, ahol kitűnő publicisták Írják a rövid, de szellemes és csípős politikai cikkeket. Socor, Branisteanu, Nasta, Badzaria, Fagure mind ki­tűnő név a román zsurnalisztikában. Ezekben az újságokban a legjobb a hírszolgálat s néha szemléltető riportok is tarkítják a szélesivben AA/WVSAA/VVWfWVyVWVA/WWVWW­Nincs többé ingyen naplát*. A könyv­es papirkereskedők egyesülete a szomorú gaz­dasági viszonyok miatt beszüntette az ingye­nes naptáradást. Ingyen naptárt tehát — saj­nos — a kolozsvári cégek sem adhatnak sen­kinek, — ami különben a mai viszonyok mel­lett érthető és indokolt. tárgyalt politikát. A szélső nacionalizmusban vezet a kisebbségfaló „Universul“, Stellán Po- pescuval az élén. Ennek a lapkoncernek az esti­lapja az „Ordinea“, amely a legszélsőségesebb demagógiával valóságos bulevardhangon ir mindenről, nem ismer tekintélyt és olyan tó­nusban politizál, amely a magyar zsurnaliszti­kában teljesen ismeretlen. Ebbe az újságba ir Mihail Dragomirescu, kitűnő újságíró, de tem­peramentuma mindig a szélsőségekre ragadja. Ezek a lapok fújják a román közélet ve­zérszólamát. Nagy a hatalmuk és tekintélyük éppen azért, mivel a tekintélyeket nem ismerik el. Különösen a kisebbségekkel és elsősorban a magyarsággal szemben roppant éles, sokszor bárdolatlan hangot használnak. És ezen ponton vitába szállók a román új­ságírással. Szívesen koncedálom, hogy a román sajtó idehaza nagyobb a hetedik nagyhatalom­nál, de kíméletlenül a fejére olvasom, hogy a magyarsággal szemben elfogult, nem tárgyila­gos, nem áll állampolitikai magaslaton és tizen­három esztendő óta a legnagyobb akadályokat gördítette a kisebbségi kérdésnek olyan megol­dása elé, amely nemcsak az állami élet konszo­lidációját szolgálná, hanem a sokat emlegetett irredenta-fejet is levágná. A román sajtó szemében mi még ma is „barbár mongolok“ vagyunk, pedig ha a buka­resti újságírók valaha vették volna a fáradsá­got, aminthogy sohasem vették és megnézték volna az erdélyi városok magas és fejlett kul­túráját. Kolozsvár város ősrégi intézményeit, egyetemi épületét, annak belső berendezését, világhírű klinikáit, az európahirü könyvtárt, kisebbségi iskoláinkat, fejlett ipari és kereske­delmi életünket, akkor a „barbár mongolokéról nem Írnák a legképtelenebb valótlanságokat. Kétségtelen, hogy itt egy egészen különös atmoszférával állunk szemben, amit sem a ma­gyarság nem tud megérteni, sem a román új­ságírás nem lát, vagy nem akar látni, annyira benne él ebben a reánknézve kedvezőtlen légkör­ben, Különösen a regáti lapoknak minden sora a politikát szolgálja, vagy a politikai pártokat kiszolgálja. Egymástközt is folyton veszekednek, marakodnak és sohasem ismerik a sajtóközi tregura dei-t. Nincs egyetlen kérdés, amelyben közös plattformot találnánk. Ha nagynéha ki­sebbségi kérdéssel foglalkoznak, akkor a poli­tika mérgébe mártott tollal, csak a gyűlölet, iz­gatás és konkolyhintés minden mondatuk. Ha nagynéha védelmükbe vesznek, csak azért te­szik, hogy a kormányon, vagy valamelyik más politikai párton egyet üssenek. A bukaresti sajtó, ellentétben a magyar új­ságírással, mindent a politika szemüvegén ke­resztül néz és lát, emel magasba, vagy tapos a sárba. A mi fogalmaink szerint a hangja éles, néha trágár. Nagyszerű, elmés és temperamen­tumos publicistái vannak, akik pamflettszerü hangon, maró szatírával gunytárgyává tesznek mindent és főleg mindenkit. Saját pártjukon kivül nem ismernek tekintélyt s a legnagyobb politikusokról, miniszterekről úgy írnak, mint félkegyelmű, erkölcstelen, sőt sok esetben haza­áruló individiumokról. A magyarság, mint po­litikai tényező a román újságok szemében poli­tikai ellenfél, tehát velünk szemben is époly elfogultak, élesek és kiméletlenek. A riportírást alig ismerik, irodalom, művé­szet és a szórakoztatást célzó rovataik teljesen háttérbe szorulnak, vagy egyáltalában hiány­zanak. A politika mögött még a legszenzáció­sabb riportesemények is hirekbe zsugorodnak össze. Más a lapjaik formátuma is. Francia példákon haladnak, de a huszonöt év előtti fran­cia újságírás határvonalain mozognak és szelle­mében Írnak. Az impériumváltozás előtt még planflettszerübb volt a hangjuk s a dinasztia tagjairól is teljes szabadsággal Írtak. Hogy a magyar olvasó izelitőt kapjon ebből a hang­ból, ismertetjük a „Dreptatea‘-nak egy állandó rovatát, amelynek az élén ezek a súlyos kijelen­tések álltak: „Gyilkosok, rablók, tolvajok!“ Ezalatt a cim alatt a legismertebb és a leg­A fogak közötti hézagok • melyek rossz illatú ételmaradákok lerakodó helyei, az egy­enesen e czélra szerkesztett, fogazott sörtéjü Chloropont-fog- kefével tisztithatók a legjobban és Chlorodont fogpéppel. A Chlorodont - fogpép használata még azáltal is különósen kellemes, hogy nem habzik szappan módjára, hanem pompás borsmenta aromája által frissítő leged üditőleg hat Chlorodont- fogpép, egy tubus 32.— Lei és 20.— Lei Chlorodont-fogkefe 42.— Lei, gyermekek számára 30.— Lei Chlorodont szájvíz, üvegje 98.— Lei és 48.— Lei. Mindenütt kapható. Ezen hirdetés beküldése ellenében ingyenesen küld egy próbatubus Chioro- dont-íogpépet a Chlorodont S. A. R. czég, Braşov, Ciocrac 2. ?m szwon Cluj-Kolozsvár, Monostori at 62. poliklinikailag berendezett idegszanatóriumi pavillont nyitott ideg­es kedélybetegek részére. Vezető főorvos: Dr. PORCHE FERENC ideggyógyász. Tekintettel a nehéz gazdasági viszo­nyokra, a szanatórium a mai nappal árait lényegesen leszállította; I. oszt. külön szobával 350*— icl II. osztály ...................... 250*— lei III. osztály.........................150*— lei capi ötszöri étkezéssel Mérsékelt dijak: Electro-, hydro-, rönt­gen-, rádium- és mindennemű orvosi kezeléseknél. — A vizgyógyintézet reg­gel 8-tól, este 7-ig redukált dijak mel­lett állandóan nyitva. népszerűbb politikusok neveit sorakoztatták fel. A nemzeti-parasztpárti rezsim idején méf a román politikai életnek egyik legtisztább és legmarkánsabb alakja, Maniu Gyula és a párt többi vezető minisztere is nap-nap után jelen­ték meg ebben a rovatban. B miiünket mindez nem érdekelne túlságo­san, hogyha sok esetben nem a mi bőrünkről volna szó. hibban az egész román újságírás egye'óit, hogy a kisebbségekről, különösen a magyarságról a legizzóbb gyűlölettel beszél, va­lósággal lázit és ebben az országban olyan at­moszférát akar teremteni, amelybein a kisebb­ségek és a magyarság élete csaknem, elviselhe­tetlen lenne. A nemzeti parasztpártot és főleg Maniu Gyulát valósággal brutalizálták, midőn a kisebbségi kérdést meg akarta oldani. Több tárgyilagosságot, több higgadtságot és főleg a Romániában élő magyarság alaposabb ismeretét várhatjuk el a román zsurnalisztiká­tól. Ha a magyar újságírók ma csaknem töké­letesen ismerik a román politikai életet és köz­életet, joggal várhatjuk a bukaresti újságírók­tól, hogy ők is jöjjenek el közénk, ismerjenek meg. tanulmányozzák a problémáinkat, mert ez nemcsak magasabb állampolitikai szemszögből volna kívánatos, hanem egy európai horizontú, magasabbivelésü és erkölcsű újságírásnak is ez a hivatása és kötelessége. Az a lappolitika, amely csak gyűlöl, soha alkotómunkát nem vé­gezhet . . . Jégverés, tűzkár, betörés és baleset ellen előnyösen biz­tosit a MINERVA BIZTOSÍTÓ Rt. Kolozsvár, Calea Regele Ferdinand (v. Ferencz József­ei.) 37. Telefon 12-75. MINDENÜTT BESZÉLNEK az előkelő Bristol szálló olcsó árairól. »as Szobák (a fekvéstől függően) kitűnő napi ellátással, már 12 pengőtől kaphatók. a » a Dunai szobák, kilátással a gyönyörű budai hegyvidékre méltányos áron. a a a Bristol menü 2 pengő 40 fillér. Mindennap ötórai tea tánc. Kávéházi árak. Vacsora rendes polgári árakon. Táré, Hosszabb tartózkodás esetén további engedmények. BRISTOL SZÁLL Ó BUDAPEST-DÜNwP^RY

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents