Keleti Ujság, 1931. december (14. évfolyam, 276-299. szám)

1931-12-25 / 296. szám

XIV. ÉVF. 296. SZÁM. megöl ez az átkozott köhögés! Ha köhö^, ha rekedi, kérjen KM^EB M ELLPASZfl LLÍT Valóban hatásos gyógyszertartalmú gyógy - cukorka, amely csülapií ja a köhögést és oldja a nyálkát. Kapható minden gyógyszertásban és drogueriában. «V» steteGEi« ", MSL8.P&aS£TJL’*,a csakhamar meg- ► gyógyított! 1 baseii szabM ehészifették Jelentáslbst Mmt- opszsg fizetobépesség^neb megállapltásáróS Hágában január 15-én összeül a nemzetközi jóvátételi konferencia, amely kis alapokon foyja rendezni a jová­tételi adósságok fizetését (Párizs, otcember 24.) A világpolitika szem­pontjából a legnagyobb jelentőségűek a ja- auán nemzetközi leszerelési konferencia és ugyancsak a januári jóvátételi konferencia.. A leszerelési konferenciának január 3-án kellene összeülnie Géniben, hogy végre tárgyalás alá vegye azokat s kérdéseket, amelyek megoldása nélkül a világgazdasági válság semmiképpen sem szüntethető meg. Ami a nemzetközi jóvá­1 ételi kongresszust illeti, ennek összehívását Németország fizetésképtelensége tette szüksé­gessé és végleges rendezése a külföldi adóssá­goknak, mert az: egyes államok kijelentették, hogy kétféle adósságot: jóvátétel és magánadós­ságot egyformán fizetni tudnak, legfeljebb egy­féle adósságot. Ezt a kongresszust január 15-re hívták ösz- sze, Franciaország és Anglia kezdeményezésére Hágában és igy a kombinációba vett Brüsszel és Lausanne városok elesnek. V konferenciával kapcsolatosan Anglia indít­ványt tett az egyes államokhoz, hogy nem-e kellene a leszerelési konferenciát a jóvátételi konferencia után hagyni, hogy egy megenyhült légkörben a leszerelési konferencia sikerét biz­tosítsak. Iá-ve vonatkozólag még döntés nem történt. Á jóvátételi konferencia előkészítése tulaj­donképpen Ba selben folyt, ahol a szakértők fog­lalkoztak Németország fizetési képességének megállapításával és elkészítették azt a záróje­lentést, amelynek alapján az egyes kormányok összeülnek. Berlinben nincsenek megelégedve a baseii tanácskozások eddigi eredményeivel, mert azt hitték, hogy e zárójelentés konkrét ajánlatokat iog majd nyújtani, de a zárójelen­tésben a különböző elvi ellentétek vannak meg­örökítve.,' amelyeket egyesíteni a szakértők kö­zött nem sikerült. Bázelben egyébként a Németország fizető- képességének megállapítására hivatott bizott­ság tagjai ma este egyhangúlag elfogadták és fenntartás'-), nélkül aláirták a kormányok elé terjesztened jelentést, melynek lényege az, hegy a jóvátételek további igénylése a Young­terv alapján a világkrizis kiéleződéséhez fog vezetni és ezért szükségesnek mutatkozik a fizetési kö­telezettségeket a válság által rosszabbodott hely zediez szabni. A magyar transfer-moratórium, amelyről i tegnapi szamunkban részletesen irtunk, egyre! gyűrűzik az európai közvéleményben. A francia ■ sajtó ezúttal kevésbé ir az eseményről olyan! megnyugtató hangon, mint az angol sajtó. A j Hanoin nacionalista sajtó attól fél, hogy a ma-< j gyár példát követni fogja egy sereg más állam is és ez a nemzetközi piacot kellemetlen hely­zetbe hozná A Temps nyugalomra inti a közvé­leményt, mert Középeurópában Magyarország az az állam, amely jelenleg a legsúlyosabb poli­tikai és gazdasági nehézségek óráit éli. Márkus György előadása a tüdőiob kérdéséről Az Erdélyi Muzeum Egyesület orvostudo­mányi szakosztálya 1931. december 21-én ülést tartott, amelynek tárgya egy előzetes előadással kapcsolatosan a tüdőlob kérdésének megvitatása volt. Az előadást hozzászólásaikkal kiegészítet­ték dr. Gyergyay, dr. Lorenz, dr. Koleszár, dr. Frank és dr. Grünwald. Az előadáshoz szorosan dr. Márkus György szólott hozzá, aki kiemelte, hogy a sokféle tüneti osztályozás nem helyes, mert a korkép egységes áttekintését csak az in- mumológiai néző szempont teszi lehetővé és ez alapon válik érthetővé a különböző lefolyása, nemcsak a tüdőlobnak, hanem a mellhártyalob- nak is, amely a csecsemőkorban viszonylagosan nagyobb, mint a gyermek, illetve férfikorban. E szempontból nyer megvilágítást az a körül­mény is, hogy csecsemőknél egy nap alatt halá­los kimenetelű lehet a haj, illetve hetekig eiku- zódhatik, mert a mentesség e korban kezd ki­alakulni, egyénileg más és más fokot ér el. Kró­nikus elhúzódása esetén épugy, mint a skarlát­nál utóbetegségek: fülgyulladás, mirigy elgehy- nyesedés léphetnek fel. Felnőttnél a mentesség bizonyos kialakulást mutat és ezért 8 nap alatt átlag véget ér. A kezelésben is szorosan a csecse­mő ellentállásához kell alkalmazkodni, mert a korkép súlyossága rendszerint ilyképen alakul ki. Leghelyesebb kezelés: a baj kifejlődésének megelőzése. A vérkezeléseknél bizonyos óvatos­ságra int dr. Márkus, de nem részletesen nyilat­kozott, mert tapasztalatait egy külön előadás­ban fogja ismertetni, valamint saját eljárását is a tüdőlobok megelőzésénél. — Kiáltvány Kolozsvár közönségéhez! Az uj Astra-mozgó kedves látogatói részére in­gyen sorsjátékot rendez húron nagyér tékii nyereménnyel. A nyereményekre játszanak az összes december 25-től december 30-ig bezáró­lag megváltott mozijegyek, melyeknek megőr­zését kérjük. A sorsolást december 31-én. (Szil­veszter-napján) valamelyik előadáson ejtjük meg Az értékes nyeremények megtekinthe­tők az Astra-mozgó uccai vitrinjében. így hát az összes Liliom-előadások kellemes meglepeté­seket tartogatnak kedves közönségünk részére a film pazar szépségein kívül. Mikor Bódi András Karácsonyt tartott a gyermekeinek t Irta : Nyíró József Évtizedek óta nem volt ilyen nagy tél. Hiúott a Iné az égből és csikorgóit a hidegtől minden. A farkasok a kutyakölyköket meg­ették a szalmáitól. Incze Feri cseberruddal verte el a juhokról. A kereset teljesen meg­szűnt, az utakat több öles hó torlaszolta el s az erdők úgy látszottak, mintha el volnának temetve. A vágteret ugyan kijelölték, ki is riyilazták, de már hozzáférni semmilettekép- pen nem tudtunk s az a veszedelem fenyege­tett, hogy a sok fa mellett megfagyunk. Egész karácsony előtt kerestem a favágókat, de senki sem merte az életét kockáztatni, az bizonyos, hogy aki fennreked a havasban, annak vége van. Annál meglepőbb volt, hogy a fiatal Bódi Dénes magától jelentkezett. Én istálom felvállalom a fát, de csak úgy. ha legalább a felét előre fizeti. Akkor abból nem lesz semmi Dénes — feleltem, mert most annyi pénzem nincsen. Itt van az ünnep is s minden krajcárt nem sza- kaszthatok el a háztól. A fa levágatás ugv el­marad ujesztendő utánra. — Már pedig én vagy most vágom, vagy sohase. — Miért — lepődöm meg — a pénz ün- nepután is olyan jól fog mint most. — Másnak lehet, de neköm nem. Érthetetlen és különös volt a csökönyös­sége. Semmiképpen sem akarta az üzletet el­szalasztani. — Hát előre mit tudna adni? — próbál­kozott ismét. — Minek kell most, előre a pénz? Tudod. 1 hogy nem szököm meg vele! — Az az én bajom — morogta szemle­sütve és elment. Másnap ismét jelentkezett. — Ha húsz lejjel olcsóbban vállalom ölit, akkor se tudná legalább a felét előre kifizetni? — Most már seliogysem adom Dénes. El­mehet. Nem szoktam megszorult embert ki­! használni. Nem vagyok uzsorás. ! Dénes megszeppent, — Éri sem vagyok megszorult embör. Hát akkor minek kell a pénz? Ingadozott, hogy megmondja-e, ne-e. Yé- I gnl is megszántam. Nézze Dénes! Mondjuk úgy háromszáz i lejt nagy bajjal még meg tudnék huzni ma- j gamtól, de azt csak holnap. Ha igy jó, — jó; ! ha nem jó — nem jó. — Egye meg a fene, — állott reá Bódi : Dénes. , Az alku meg volt kötve, de az ember té- ! továzott. , — Talán nincs megelégedve, vagy meg­bánta az egvességet? , Megrázta a fejét. Nem az a baj istálom. Most már nem tudok addig elmenni, mig meg nem mondom, mire kell a pénz... — Én nem erőltetem Dénes. Mindenkinek meg van a maga baja. ’Szén az igaz, de nem a baj végett kell, hanem, mert nem tudom nézni, hogy két ártat­lan gyermkenek ne legyen karácsonya. Hallgattunk mindaketten. Jól értettem, hogy mit mond Bódi Dénes, de ö mégis ma- I gvarázgatta. Az úgy van tugya-e, hogy egy árva krajcár nincs a háznál, nincs es kilátás rá. hogy szerezni tudjak. Megölne a keserűség, ha jaz innepre legalább egy gyertyafarkat a gye­rekeknek nem tudnék gyújtani... Ne is mondja tovább Dénes! — hárí­tottam el a vallomást. Én nem es mondom, csak még annyit, hogy az a fennvaló jóságos Úristen áldja, meg a tekintetes urat! ... Holnap hozzákezdek a fához, a pénzért eljö a feleségem. Az igaz, hogy csak két nap van karácsonyig, de azalatt es sokat haladok. A mi marad elvégzem az ün- ; nép után. Hagyhatja az egészet az ünnepek I utánra, — próbáltam mérsékelni a buzgalmát, j ,— Ne es monja neköm effélit! ... Tám, I hogy-hogy ki tudja mit gondoljon rólam a té- ! kintetes ur! ... A pénzért a jelzett időben eljött az asz- szony, az is hállkodott egvideig, s aztán meg is feledkeztem Bódi Dénesékrőí. Vártuk az angyalt, ahogy lehetett. Üres bugvelárissal azt is nehéz lecsalogatni az égből. Á gyermekek­nek azonban elég a festett dió, pár szem cukor, hogy örülni tudjanak és nem a mi, hanem, az ö örömük teszi halhatatlanná a karácsonyt. Az ilyen magamfajta vén medve is ellágyul, ha hallja a naiv kis verseket, meggyujtja a csil- lagszórot és eljátsza nekik a sok szép hazug­ságot. Ezt a karácsonyt azonban Bódi Déne- sék egészen elrontották. Már túl voltunk a ka­rácsonyfa-gyújtáson, mikor sírva, reszketve beállított a fiatal asszony, hogy az embere még mindig nem jött haza az erdőről. — Bizonyosan valami szerencsétlenség érte — szepegett. — Lehet, hogy csak megkésett —- igye­keztem lelket verni bele. de a veszedelmet tisz­tán éreztem én is. Tudtam, hogy Bódi Dénes élve á szentestén fenn nem marad a havason.

Next

/
Thumbnails
Contents