Keleti Ujság, 1931. december (14. évfolyam, 276-299. szám)

1931-12-24 / 295. szám

s

XIY. ÉVF. 295. SZÁM.

R mezőgazdasági adósságok igp

Irta : Dr. Gyárfás Eüemér

Sok oldalról érkező kérdezősködésekből látom, hogy a nagyközönség nincs kellően tájékozva a mezőgazda- sági adósságok jelenlegi jogi helyzetéről s ezért szükségesnek vélem, hogy a hivatalos lap december 18-iki számában megjelent törvény lehető szabatos magyar fordításának s az ezzel kapcsolatos szóbeli tárgyalások kapcsán az előállott helyzetet behatóbban ismertessem.

Köztudomású, hogy a mezőgazdasági adósságok konverziójára vonatkozó törvényjavaslat levétetett a parlament napirendjéről azért, mert e javaslat — amint nálunk rendesen történni szokott — kellő elökészités nélkül s a várható következmények figyelmenkivül hagyásával készült, úgy, hogy magának a javaslat benyújtójának, Argetoianu pénzügyminiszternek is be kellett látnia, hogy e pongyola javaslat megszavazása nem jelentené a probléma megoldását, hanem csak újabb zavarok kutforrása lenne. A javaslat átdolgozására ezért szükebbkörü bizottság alakult, melybe minden politikai párt két tagot küldött ki s amelyben a Magyar Párt részéről báró Jósika János képviselővel ketten foglalunk helyet. E szükebb bizottság december 17-én tartotta első ülését, melyen a pénzügyminiszter útmutatásai szerint megállapította munkaprogramját. Ehhez képest Radian földmivelési alminiszter megküldi tanulmányozás végett a bizottság összes tagjainak mindazokat az emlékiratokat és egyéb javaslatokat, melyeket a különböző gazdasági érdekszervezetek a kormányhoz benyújtottak, ezek birtokában minden politikai párt elkészíti Írásban magára a törvény szövegére vonatkozólag a saját módosító javaslatait szakaszonként és fejezetenként s ezek beérkezte és sokszorosítása után fogja a bizottság megállapítani a javaslat végleges szövegét, hogy az — Argetoianu pénzügyminiszter óhajtásához képest — ne csupán egy politikai párt vagy egy kormány, hanem az egész közvélemény álláspontjának kifejezője legyen.

Minthogy azonban a konverziós javaslat beharangozása már egymagában is megbénította az adósok még meglévő fizetési készségét, szükségesnek látszott valamiképpen átmeneti megoldást teremteni addig is, mig a törvény végleges szövege elkészül. Erre való té- kintettel a törvényhozás mindkét háza még december 17-én megszavazta a mezőgazdasági adósságok felhajtására vonatkozólag az alábbi rövid moratórium-törvényt:

„1. §. 1932 február 15-ig fel vannak függesztve mindazok a felhajtási és végrehajtási cselekmények, bármily természetűek is legyenek, bármilyen cimen is alapulnak és bármilyen állapotban is vannak, amelyek falusi jószágokra vonatkoznak, amilyenek: művelés alatt álló földek, kaszálók, erdők, szőlők, zöldségeskertek, rétek. gyümölcsöskertek, házhelyek, házieszközök, ezekre vonatkozó felszerelések és berendezések, az élő és holt leltár, azok a mezőgazdásági területek, amelyek a városok körül vannak és amelyék után földadót fizetnek, valamint a mindezen jószágok megműveléséből származó termények.

A jelen törvény kedvezményeiben kivételesen részesülnek az egyetemleges adóstársak is abban az esetben, ha az adósok közül valamelyik a jelen törvény rendelkezései alá esik.

E felfüggesztés egész ideje álatt a jelen törvény kedvezményei alá eső tartozások mindennemű kamata a Banca Naţionala kamatlábával egyenlő.

Azok a váltók, amelyeken olyan adósok szerepelnek, akik a jelen törvény kedvezményeire hivatkozhatnak s amely váltók lejárata az 1932 február 15-ig terjedő időbe esik, a törvény erejénél fogva úgy tekintetnek, hogy lejáratuk 1932 február 15-ike s ezen egész idő alatt ezek után a Banca Naţionala kamata számítandó.

Nem esnek a jelen törvény rendelkezései alá azon felhajtási cselekmények, amelyeket földbirtokosok tették folyamatba nem fizetett haszonbér miatt, valamint a tartásdijak.

A követelések biztosítására és védelmére irányuló intézkedések nem esnek a jelen törvény rendelkezései alá. Tilos a zár alá vett ingóságok elszállítása.

Kivétetnek a törvény rendelkezései alól azok a végrehajtási cselekmények, amelyek a kincstár jogainak védelme és érvényesítése érdekében foganatosíttatnak.

2. 5. A fenntiekben részletezett ama falusi ingatlan jószágokra vonatkozólag, melyek a hitelezők által folyamatba tett bármilyen felhajtási eljárás alatt állanak, a törvény erejénél fogva semmis mindennemű dologbani jogok és bármiféle zálogjogok létesítése, valamint mindennemű elidegenítési cselekmény.

Hasonlóképpen semmis mindennemű dologbani jogok, vagy zálogjogok létesítse ugyanezen ingatlan jószágokra vonatkozólag, amennyiben ezek abból a célból létesittetnének, hogy megelőzzék a már lejárt, vagy

a jelen törvény kihirdetésétől február 15-ig lejáró követelések felhajtását.

3. §. A jelen törvénnyel ellentétes minden intézkedés hatályon kiviil helyeztetik.

4. §. A jelen törvény a Monitorul Oficialban való megjelenése napján (1931 december 18.) lép életbe.“

E törvény rendelkezései az Erdélyben érvényben lévői peres eljárás és telekkönyvi rendtartás nyelvére lefordítva, azt jelentik, hogy mindazok a követelések, melyeknél az adós, vagy az egyetemleges fizetési kötelezettséget vállaló kezes (adóstárs) mezőgazda, 1932 február 15-ig moratórium alá esnek s ehhez képest:

a) a még nem peresített váltók lejárata e törvény szempontjából 1932 február 15-ike, mely időpont előtt tehát e váltók az óvási határidőből ki nem esnek s ezek alapján korábbi fizetés nem igényelhető egyik váltó- aláirótól sem;

b) a már perre adott, de még fizetési meghagyással el nem látott váltókeresetekben a bíróságnak fizetési határidőül nem a váltó lejárati napját, hanem 1932 február 15-ikét kell megjelölnie;

c) a már jogerős fizetési meghagyások alapján kielégítési végrehajtás február 15-ike előtt el nem rendelhető, Szoros magyarázattal is legfeljebb akként, hogy az elrendelt végrehajtás csak február 15. után foganatosítható;

d) amennyiben fennforognak a biztosítási végrehajtás elrendelésének előfeltételei, vagy éppen a kielégítési végrehajtás előfeltételei is, úgy a hitelező jogosított és a. bíróság köteles az 1. §. 6. bekezdése értelmében biztosítási végrehajtást elrendelni, mely akadálytalanul foganatosítható s a lefoglalt ingóságok zár alá is vehetők, de el nem szállíthatók;

e) ha a kielégítési végrehajtás már korábban elrendeltetett, de még nincsen foganatosítva, úgy a biróság a hitelező kérésére köteles elrendelni, hogy e végrehaj tás biztosítási hatállyal foganatosittassék;

f) mindkét előző esetben a per-biróság megkeresésére a zálogjog a hitelező követelésének biztosítása céljából az adós ingatlanaira előjegyezhető, ellenben a végrehajtási zálogjog nem kebelezhető be s a végrehajtási jog sem jegyezhető fel, ha még december 15-ike előtt meg nem történt volna;

g) a törvény 2. §-a értelmében semmis minden elidegenítés, vagy megterhelés, mely a moratóriumra kényszeritett hitelező megrövidítését eredményezné, vagy célozná, mihez képest az ilyen telekkönyvi bejegyzések a jogaiban sértett hitelező által jogérvényesen megtámadhatók. Ez azonban természetesen nem zárja ki azt, hogy a telekkönyvi tulajdonos beleegyezésével bárki is ne szerezhessen akár tulajdon-, akár zálogjogot a törvény 1. §-ában irt ingatlanokra s az ilyen bejegyzésére irányuló kérések a telekkönyvi hatóság által akadálytalanul teljesitendők, fennmaradván természetesen a hitelezőnek az a joga, hogy kijátszás igazolása esetén ezeket megtámadhassa;

h) az 1932 február 15-ig terjedő időn belül a törvény által védett jószágokra elrendelt és már kitűzött árverések hivatalból elnapoltaknak tekintendők s a még el nem rendelt árverések kitűzése február' 15-ig j függőben tartandó. Ez természetesen nem akadályozza j azt, hogy a rendelkezési idő alatt az 1930. évi novellá- j ris törvény alapján az árverési kikiáltási vételár össze- j gének megállapítása céljából beinditahdó eljárás lefoly-j tattassék. i

Yalószinü, hogy a gyakorlati alkalmazás során s törvény rendelkezései még további szempontokból is közelebbi megvilágítást fognak igényelni, különösen azért, mert ennek meghozatalánál sem voltak kellő tekintettel a különleges erdélyi jogviszonyokra s az itteni telekkönyvi rendtartásra. Ebben az irányban az erdélyi gazdasági érdekszervezetek szükség esetén megteszik a kezdeményező lépéseket.

Ami már most a törvény gyakorlati következményeit illeti, a kormány tagjai s nevezetesen maga Arge- toianu pénzügyminiszter, már a javaslat bizottsági tárgyalása során elismerték, hogy e moratóriumra való tekintettel és annak tartama alatt a dolog természete szerint a bankok és a hitelszövetkezetek sincsenek abban a helyzetben, hogy eleget tehessenek fizetési kötelezettségeiknek s ehhez képest a kormány autentikus értelmezése szerint az ellenük támasztott fizetési igényekkel szemben joggal hivatkozhatnak e moratóriumtörvényre, mint vis majorra. Ugyancsak e vis major mentesiti a pénzintézeteket az alól is, hogy ellenük a moratórium tartama alatt csőd legyen elrendelhető, mely tárgyban a kormány Ígérete szerint a bíróságok már is megkapták a megfelelő instrukciókat és Ha- mangiu igazságügyminiszter, kivel e kérdést folyó hó 18-án és 19-én ismételten megtárgyaltam, e tekintetben újólag megnyugtató kijelentéseket tett.

Ugyancsak kijelentette ismételten az igazságügymi- niszter, hogy a városi adósokkal szemben,fennálló követelések akadálytalanul felhajthatok s a városi ingatlanok szabadon elárverezhetök, noha az én nézetem szerint kíméletre szorulnának legalább azok az iparosok és kereskedők is, kiknek kinnlevőségei túlnyomó részben mezőgazdasági jellegűek.

Minthogy a moratórium-törvény az adósságokat nem törli el, sőt azok biztosítására minden törvényes eszközt megenged, a kedvezményezett mezőgazdasági adósok akkor járnak el helyesen, hogy ha ennek dacára pontosan rendezik tartozásaikat, lejáratkor uj váltót adnak s legalább is a kamatokat pontosan fizetik, annál inkább, mert igen tekintélyes oldalról képviselik azt az álláspontot, hogy a végleges konverzió kedvezményében csak azok a mezőgazdasági adósok részesüljenek, akik bebizonyították fizetési készségüket és képességüket azzal, hogy tartozásaik rendezésére pontosan beszolgáltatták az uj váltókat, kifizették az amugyis leszállított kamatokat és tartozásuk tőkéjéből negyedévenként legalább 2%-os tőketörlesztést eszközöltek,

A mezőgazdasági hiteleket közvetítő bankok és szövetkezetek betétesei és más hitelezői pedig akkor járnak el helyesen, ha türelmes magatartással megkímélik magukat és a tőkéjüket kezelő pénzintézeteket minden olyan felesleges kiadástól, melyeket meggondolatlan és türelmetlen fellépésük okozhatna s amely csupán késleltetné követeléseik likvidálását és megcsonkítaná a kielégítésükre szolgáló vagyont.

—0—

Aláírták a román-német kereskedelmi szerződést kiegészítő egyezményt. Berlinből jelentik: A román-német kereskedelmi tárgyalások eredményeképpen Popescu Cesar román kiküldött és Posse német delegátus aláírták azt az egyezményt, mely az 1931. évi junius havában aláirt kereskedelmi szerződés kiegészítését jelenti. Az egyezmény ideiglenes jellegű és kikapcsolja a preferenciás vámok kérdését.

Újabb hétszázmillióval törlesztette a kincstár a Nemzeti Banknál lévő adósságát. Ismeretes, bogy a folyó év tavaszán a Nemzeti Bank kétmilliárdos gyorssegélyt biztosított a pénzügyminisztériumnak. A kormány most elhatározta, hogy az adósság még kiegyenlítésre várd részét újévig feltétlenül rendezi s e célból szombaton 748 millió lejt már ki is fizettek. A még esedékes tételt viszont a gyufajövedeleínből utal Iák ki.