Keleti Ujság, 1931. december (14. évfolyam, 276-299. szám)
1931-12-23 / 294. szám
sa iHSSísa ív*» XIT. ÉYF. 294, SZÁM.. A nyugdíjas hadiözvegy száz lejt küldött a nélkülöző diákoknak Névtelenek kis adományai emelték Sei a diáksegélyakcióra begyült összeget Nyugdíjas hadiözvegy. Ki tudná megmon dani, hogy van-e elhagyatottabb egzisztencia ennél, ebben a kegyetlen, csattogó hideg télben1? És nyugdíjas hadiözvegy küldött be száz lejt diáksególyző akciónkhoz. Tudjuk, hogy milyen óriási nagy összeg az ő életében az a száz lej. amit sokan mások olyan könnyedén vágnak ki a vendéglői íopmeér elé. De a szegény hadiözvegynek ez a nagy adománya megrázó példaként áll most mindenki előtt, akitől társadalmi kötelezettségek teljesítését lehet várni. Az erdélyi magyar élet jövőjéért nyúlt ki minden megértő felé az adományt kérő kéz, mert ennek a kegyetlen gazdasági esztendőnek rideg tele nem szakíthatja meg ezt az életfolyamatot. A szegény hadiözvegy, akinek nincs, de kivágta a saját életszükségleteiből a száz lejt, megértette azt a felelősséget, amivel ez a nemzedék az ifjúsággal szemben tartozik. Azzal az ifjúsággal szemben, amely Hitetlen szobákban, éhezve-dideregve tartja a maga életét a könyvek előtt, adja a maga szorgalmát és égbekiáltó a felelősség, ha ki talál dőlni. A szegény hadiözvegy megértette ezt és kimagaslik nemes példája ebből a nyomorúságos mai életből, amelyben még mindig van. amit megvonhatunk a magunk életétől, segítségül a segélyre igazán rászorulók számára. A Diáksegélyakció javára újabban a következő adományok folytak be: Tordai névtelen adakozó 1(100 lej Nemes Dezső, Máramarossziget 100 ,. Nagy Miklós, Torda 300 „ Égy nyugdíjas hadiözvegy 300 „ liruísi László, Kolozsvár 300 Özv. dr. Hints Elekné, Marosvásárhely 500 „ ;Dr. K. Nagy Elememé. Marosvásárhely 300 „ Dl-. Biró József, Marosvásárhely 300 „ Csiky Ei nil, Mar os,vásárhely 240 „ y. F. K.. Marost ásárhely 300 ., ('songra; y János, Ma r os Vásári’el y 200 „ Ötvennép íy nemesszivii adakozó húsz lejes adományából. Marosvásárhely 1030 „ Két nemesszivii adakozó ötven, illetve 40 lejes adományából, Marosvásárhely 90 „ Nagybányai névtelenek adománya 4220 ,, Kolozsvári vonatkísérők koszorú-egylet feloszlatása folytán fennmaradt összeg 2500 Összesen: 11930 lej Eddig befolyt adományok összege 59000 „ Összesen: 70930 1 ej Kevesen vannak ma. akik ezreket tudnának adui. de a tordai névtelen adakozó példája mutatja.. hogy mégis vaunak. Az életviszonyainkból kis összegek könnyebben összegyíijthetők. Ebben a kimutatásban buszlejes adományok emelik a végösszeget. Olyan nagy az ifjúság nélkülözése, hogy a legkisebb összegre is szükség van. Ezért fordul minden megértőhöz a diáksegélyakció. Monostori ut 18. I. em. k legcafeMjjjj njjjMjői ű jjBjgg Olcsón és megbízhatóan szolgálja ki a DÁVID hangszerház Cluj-Kolozsvár, Strada Memorandului 12. Egyetlen szaküzlet! » Szakszerű javítások! Dalosünnep volt Szászrégenben A magyar estélyen kazrendikodtek a szászok nagy zene-kai ai is (Szászrégen, december 21.) A szászrégein Magyar Polgári Dalkör hangversenye lelkes hangulatok között zajlott le. Különös ünnepélyességet kölcsönzött a hangversenynek, hegy azon a magyar dalosszövetség elnöke, dr, In- ezédy-Joksman Ödön is megjelent, hogy ünnepélyesen adja át a dalkörnek a kolozsvári idei országos dalosversenyen a dalkör által nyert dijat, kiegészítve egy meglepően szép cserfalevél ezüst koszorúval. tnczédy-Joksman Ödön szövetségi elnök; nagyhatású beszédére dr. Szimonidesz László, a szász régem dalkör elnöke mondott köszönetét, fogadalomként jelentve ki, hogy amig Inczédy- Joksman Ödön áll a magyar dalosügy élén, addig lehetnek a dalosok közt nézeteltérések, sétáiéit önérzet-fájdalmak, téves megítélésekből származó tünetek, de soha be nem következhe- tik, hogy a Szász régem Magyar Polgári Dalkör valaha is letegye kezéből a magyar dalosügy zászlaját, vagy hogy azt gyáván cserbenhagyja. Tomboló lelkesedésben és ovációban tört ki a közönség e szavakra. A hangverseny kiemelkedő pontjai voltak a dalkör énekszámai, majd Kozma Géza marosvásárhelyi zenetanár gordonkaszólója Csíki Magda asszony zongora kíséretével. Az újonnan szervezett negyven tagú vegyeskar szerepelt most először, amibe uj tagokként a szászrégéni vezető magyar családok leánytagjai is beléptek. A szászrégéni Muzikverein szász zenekar is készséggel közreműködött az estélyen. E zenekarban szász úri hölgyek is szerepeltek, akik Heiter György karnagy felkérésére mindig szívesen és kedvesen szerepeltek a magyar dalárda hangversenyén. A műsort betetőzte az a közös nagy; szám, amiben résztvettek: egy hatvan tagból, álló vonós- és fúvószenekar, a szász Muzikverein és Muzik-kapelle tagjaiból állították össze és mintegy negyven dalos a- magyar polgári dalkörből. Heiter György oi'szágos karnagy kiváló vezényletével külön-külön a fárpás vegyes-karok énekeltek még. Másnap délben a dalkör szerenádot adott Tnczédy-Joksman Ödönnek, aki Szimonisz László dr. üdvözlő beszédére a dalhoz s a dalosegyletekhez való fegyelmezett hűségre bukditotta az ünneplő szász- régeni dalosokat. Női bundát, kabátot 20 százalék engedménnyel vehet, uccai és estélyi ruhát december 31.-ig a 99 COMFECTSO“ ü. % gyári lerakatában Cluj-Kolozsvár, Strada Memorandului 2. Hajnali harangszó Irta: Nadányi Zoltán. Mindenki aludni ment, szobájukba kísérted a vendégeket. Apád is jóéjszakát mondott, visszavonult. Utolsónak maradtam az ebédlőben, vártam, hogy vissza- jösz. Bejöttél, sápadt voltál a petróleumlámpa fényében. Megálltál az ajtóban, zavartan és idegeskedve. Megsimitottad a homlokodat, annak jeléül, hogy a fejed fáj. Aztán gyorsan a nagy szekrényhez mentél, lekaptad önnan a kis fehér bádogdobozt, megcsörrentek benne a külcsaid. Ezt a csörrenést sose felejtem el. A bádogdobozt balkezedbe fogtad, meg a háztartási könyvet is, amibe jegyezgetni szoktál. Jóéjszakát. Kértelek, ne siess. Csak öt percre ülj le. Egész nap nem beszéltünk egymással. Egész nap erre az öt percre vártam. Azt mondtad, álmos vagy, fáradt vagy, beteg vagy, a fejed fáj, egész nap rosszul voltál. Kimerített a vendéglátás. Mondtam, csak öt percre, nem tovább, csak öt percre. Öt perc, miaz? Igazán nem számit. Nem akartál maradni, indultál a szobád felé. A kezedben megcsörrent a bádagdoboz. Magyaráztam neked, hogy erre az öt percre hat hónap óta várok. Hat hónap óta nem láttalak. Majd holnap, azt mondtad. De öt perc, monndtam én, öt perc. Leülsz ide, én oda, csak lássalak, csak beszélhessek veled, csak öt percig. Azután mehetsz aludni. De ha nem maradsz, rettenetes éjszakám lesz., Hiába beszéltem. Fejedet fogtad, támolyogtál, vacogott a fogad. Szinészkedtél. Azt mondtad, összeesel mindjárt, olyan beteg vagy. És a bádogdoboz megcsörrent. Nem tudtam belenyugodni, hogy öt percet megtagadsz. Nem is értettem az egészet. Azelőtt mindig azon igyekeztél, hogy magunkra maradhassunk. Azelőtt, régen. Tavaly nyáron. És én azt hittem ma is, egész nap, hogy titkos szövetségesem vagy. Hogy te is azt várod egész nap, amit én. Hogy egyszer végre egy kicsit egyedül lehessünk. Most itt az alkalom, mindenki lefeküdt, apád is visszavonult a szobájába, leveleket ir. És most hiába rimánkodom öt percért. Magyaráztam, hogy akárki más kedvéért, aki vendéged, leülnél öt percre. Csak nekem nem akarod megtenni. Már akkor össze-vissza beszéltem, butaságokat mondtam. És téged is elfogott a makacsság, egymást vadítottuk. Csak azért se akartam belenyugodni. Kútba estem, ahol megfutok és te nem akarsz engem kimenteni, pedig megtehetnéd. Ilyeneket mondtam és igy is éreztem, ahogy mondtam. Pusztulni hagysz, megölsz. Megölsz! Erre is a bádogdoboz csörgése volt a válasz. Jaj, az a csörgés! Az a hideg kegyetlen, rozsdás csörgés! Akármit mondtam, a bádogdoboz csörrent rá. Öt percért könyörögtem tiz percen keresztül és te nem akartad megadni azt az öt percet, tiz percen keresztül. A végefelé már örült voltam. Ilyeneket mondtam: — Hogy lehetsz ilyen rossz, ilyen kegyetlen? Mikor határoztad el, hogy elhagysz? — De hát mit akar? — kérdezted és vacogtál. És csörrent a bádogdoboz. — Azt akarom, hogy megutálj egészen! Egészen! A többi már Csúnya volt. Nem akarok rá emlékezni. Aztán bebotorkáltam a szobámba, a sötét vendégszobákon keresztül, ahol már hortyogtak. Magam se tudom, hogy kerültem ágyba. Iszonyú volt a sötétben, a kis szobában, az ágyban, egyedül. Most megörülök, azt hittem. Elvesztettelek, meghaltál. Még se sirathatlak, ez a legborzasztóbb, mert sose voltál. Csak képzeltelek, álmodtalak. Egész múltamon, egész életemen végigzudult valami szennyes, hideg lé. Vége mindennek. Testemet tépte, csontjaimat csavarta a kin. Sötét hullámok emeltek a hátukra és dobáltak. És egyre haí- lottam azt a hideg, gonosz csörrenést, a kulcsok a bádogdobozban. És a szavaidat, amik éppen olyan hidegen, ijesztően csörrentek. Megörülök! Megörülök! És akkor a sötétben, a nyitott ablakon keresztül gyenge kis csengetést Hallottam. Nagyon messze, a szomszéd faluban harangoztak. Nem is tudtam eddig, hogy behallatszik ide hozzátok, a tanyára. Egész halkan, de tisztán, kedvesen, csendesen, ártatlanul csengett, zengett a kis falusi harang. És olyan józanul, olyan végtelen józanul. Hány óra lehet, hogy harangoznak? Három órakor virrad, még sötét van. Miiyen korán harangoznak. Most ébred egy falu. Józan álmából a józan ébrenlétre Azóta már mozgolódik is a sötétben. De hiszen akkor már uj nap kezdődik és ami volt, tegnap volt. Tegnap kegyetlen voltál hozzám, de az tegnap volt. Ma újra beszélni fogok veled és jóra fordul minden. De különben is mi történt? Az egész dolog nem olyan rettenetes. Nem akartál leülni öt percre, nem volt kedved hozzá. Mi van abban? Majd megteszed másnap, vagyis ma. De hiszen mondtad is: majd holnap. Hát ez a holnap már itt is van. Milyen egyszerű dolog ez, milyen csekélység, ha az ember igy hajnal felé meggondolj. Ha nem is hajnali világításnál — mert még sötét van — de hajnali harangszónál. Beszállt a harangszó egy távoli kis faluból, a gyenge kis harangszó a nyitott ablakon keresztül, a józan, hűvös harangszó és kettéosztotta szelíden, szépen a gyenge hangja világosságával a borzasztó éjszakát. Kettévágta a fájdalmamat. Már nem a legutóbbi találkozás előtt voltam, hanem az uj találkozás előtt. És úgy éreztem, ez a találkozás visszaad téged nekem. Csengett a sötétben, csengett a harangszó. a mosolygó falusi harangszó. Hallgattam, hallgattam és elzsibbadtak a fájdalmaim, végig az egész testemben. És elaludtam. —0—
