Keleti Ujság, 1931. december (14. évfolyam, 276-299. szám)

1931-12-04 / 278. szám

TAXA POŞTALA PLĂ­TITĂ IM NUMERAR Mo. 24366—027. Claf-Kalozsvár, 1931 december .4 Pétlt&fe ELtíVTZETF' 1 évre 12Ü0 lej, fe.év; • fii j, egy hóra 00 AN: /ed évre 300 lej, Egyes'szám ára 5 lej. Az uj defenzíva . ’A német—francia—angol háromszög körül forog ma is a külpolitikai világ. Németország egyetlen politikai eseménye, hogy Hitlerék meg­mozdultak és kísérletet tettek a hatalom átvé­telére. A bessern kísérleti ballon expediciós út­ja azonban nem járt eredménnyel, — Német­országban egyelőre minden marad a régiben. De ami még szomorúbb, Franciaországban is minden a régiben marad. A gőgös és elbizako­dott Laval semmit sem tanult, hidegen hagyja, hogy Né net ország ban a Brüning kormány csak a, legnagyobb erőfeszítéssel képes fenntartani a jogrend uralmát és Láváit hidegen hagyja az is, hogy Angliában esik a font és elérte eddigi jegyzésének legmélyebb pontját. Pedig a fonts Ruling újabb elértéktelenedé­se nemcsak Angliára, de a világ egész pénzügyi helyzetére — Franciaországot sem véve ki — végzetes következményekkel járhat. Az újabb zuhanás magyarázatául azt mond ják, hogy az angol védőt émob miatt nagy angliai áruvásár­lás idézte elő a devizahiányt. Akárhogy is van, a francia bankok több mint hárommilliárd fran­kot veszítettek a font esése következtében és ez a vérveszteség nagy hézagokat támasztott a francia pénzügyi élet vérkeringésében. A font tehát mélyponton van, kérdéses azon­ban, hogy e mélypontnál nem lesznek-e még mélyebb pontok az angol pénzügyi életben. Úgy látszik, a világválság is mélypontra jutott, de senki sem biztosit bennünket arról, hogy nem sülyedhetünk-o gazdaságilag még mélyebbre. A jövő horizontja .felhősebb, mint az elmúlt tiz esztendő bárnielyik szakában, a türelmetlenség nőttön nő, a jobb és baloldali kilengések erőre kapnak és minden európai olvasó mély szomo­rúságot érezhetett, amikor olvashatta a párizsi troeaderoi leszerelési botrány részleteit. De vájjon teljesen tanulságnélküliek a leg­utóbbi német és apgol külpolitikai események! A német ellenzéki pártok gazdasági programjá­ban — elsősorban a Hitler-féle radikális, sőt forradalmi pártprogramra gondolunk — sok a túlfűtött hév, a tömegszenvedély logika nem kormányoztairam, de a jobboldali ellenzék nagygyűlése vezérszónokának, Schachtnak el­képzelésében kétségtelenül van valami józan reálitás, amikor azt mondja: „nem segítenek bennünket a külföldről, ne törődjünk mi sem velük, rendezkedjünk be egy autark gazdasági életre, lássa el Németország szükségleteit ön­maga és a leghatékonyabb önsegéllyel próbál­jon átevickélni a válságon. A gazdasági elkü- lönzésnek változatát látjuk ugyanakkor An­gliában is, amikor szakítva a szabad kereskede­lem princípiumával, védővámokkal bástyázta körül magát, annak hangoztatásaképpen, hogy Anglia most már megpróbálja a külföldi beho­zatalt a minimálisra csökkenteni. A gazdasági elszigetelődésnek másutt is uj képleteivel ta­lálkozunk, amikor is igy panaszkodnak a mező- gazdasági államok: pénzzel nem tudunk fizet­ni, adósságaink törlesztéseképpen munkánknak és verejtékünknek eredményét, gabonatermel- vényeinket nem akarjátok átvenni, kölcsönt sem adtok, nincs más ut számunkra, mint az, hogy fütyülünk a ti áruitokra, ha mindjárt eondrában is járunk, de nem engedjük ki a pénzünket többé külföldi áruért. A megoldások uj teóriája: minden kisebb állam zárt gazda­sági termelő és fogyasztó területet hozzon létre és amennyire csak lehetséges, oldozza fel azo­kat a kötelékeket, amelyek a nagy államok, je­lesen Franciaország gazdasági politikájához kötik le vazallusokként. A gazdasági elszigetelődéseknek politikája sohasem volt helyes és ha messzebb mutató cé­lokat keresünk, nem helyes ma sem. A világ, de legalább is Európa önmagában véve terüle­tileg zárt gazdasági egység, amit mutat az is, ORSZÁGOS MAGYARPARTI LAP Szerkesztőség és kiadóhivatal: Piaţa Unirii , (Főtér) 4. Telefon: 008. XIV. évfolyam, 278«-Ik szám. ELŐFIZETÉS MAGYAUOKSZAGON: 1 évre 56 pengő, félévre 29 pengő, negyedévre 15 pengő. Egyes szám ára 20 fillér. Jorga szócsatát vívott a kisebbség­faló Anghelescuval a szenátusban Argetoiami egy kis vereséget szenvedett s dühösen becsapta maga után a kamara üléstermének ajtaját Manoilescu parlamenti csoportja is hadüzenetet jelentett be (Bukarest, december 2.) A parlament mai ülésén Argetoianu, az ő. megszokott diktatóri­kus módján diktálni akarta a napirendet, azon­ban egy kis vereséget szenvedett Napirendi diktátumát, amivel végét akarta szakítani a felirati vitának, nem fogadták el. Természete­sen nem lesznek ennek az érdekes esetnek kö­vetkezményei, az ellenzéki pártoknak azonban egy kis örömre adatt alkalmat. Iorga szócsatája Anghelescuval. A szenátusban Angbelescn, a liberálisok jóli&mert volt közoktatásügyi minisztere, úgy­nevezett közoktatásügyi beszédet mondott, amit Iorga miniszterelnök szellemes odavágá- sai tarkították és tettek érdekessé. Anghelescu az önmaga kultúrpolitikáit magasztalta és rengeteg adatot szedett össze. Azt magyarázta, hogy a liberális párt távozásával azonnal ha? nyatlás állott be az oktatás terén. Tiltakozik az iskolai revizorok számának csökkentése ellen. Iorga: Árulja el nekem a titkot, hogy mi­ből lehetne őket a régi számban fenntartani! Anghelescu: Szüntessék meg a párthivek szinekura állásait. Iorga: Ezek a szinekuristák az Önök által készített törvények bázisán állanak. Anghelescu kifogásolja, hogy a tovább­képző iskolákat, a felnőtt oktatást . majdnem teljesen megszüntették. Iorga: Amióta kormányon vagyok, egyebet sem teszek, mint a mások ha- lottait temetem. Sándor József a kortesszólamról. Anghelescu beszéde közben belép a terembe Sándor József magyar szenátor, amire a libe­rálisok volt minisztere feléje fordulva mondja: — Nézzék uraim, mennyire örül Sándor Jó­zsef, hogy annyi állami iskolát megszüntettek. A liberálisok nagy derültsége követte ezt a kortesszólamot, amire Sándor József gúnyosan odaszól: — Nekem nincsen olyan görög tragédiákra emlékeztető kórusom, mint Önöknek. Anghelescu ezután azt javasolja, hogy a községek és a megyék adójából az állam vonja le a tanítók fizetéseit. Ami a volt diktátornak fáj Iorga azt a fontos kijelentést teszi, hogy amennyiben a községek és megyék budgetje nem lesz elegendő az állami tanszemélyzet fizetésének pót­lására, úgy azt az állam kiegészíti. Anghelescu összehasonlítást tesz Románia és más országok középiskolái, tanitóképezdéi és szakiskolái számai között és megállapítja, hogy Románia, Iorga intézkedése folytán, az utolsó helyek egyikén áll. Kifogásolja a tanítóképzők nagy számának leépítését a határszéleken. Iorga: Azokat az iskolákat szüntettem meg, ahol kevés növendék volt. Természetes, hogy a kisebbségi vidékeken történt ilyenmódon a legtöbb megszüntetés, mert nem volt növendék. hogy a válság mindenütt általános és ebből az áradatból tartósan nem tud kiemelkedni a fran­cia sziget sem. De ma mintha ezek az ujtipnsn gazdasági elzárkózások gyakorlati eredmény­nyel kecsegtetnének... Ha majd Franciaország látni fogja, hogy Magyarország, Jugoszlávia, Románia, Ausztria, Németország, Csehszlová­kia, Anglia és Amerika úgy rendezkednek be, hogy francia árukra többet nem reflektálnak, úgy talán megtörik a francia gőgöt is, mert nemzetközi relációtól megfosztott Franciaor­szág első gazdasági felkészültségéből is meg- fosztottan fog állani, úgyszólván saját zsírjá­ban fog megfulladni. A régi gazdasági elzárkózottságok, amelyek fájdalom még ma is a tűnő jólét hamuja alatt ott parázslanak, a nemzeti sovinizmus tragikus jelszavából születtek meg és kártékony hatá­súak voltak. Céljuk nem annyira sajátmaguk- nak erősítése, hanem a szomszédos és rivalitás- ban élő államoknak a gyöngitése volt és ez az Anghelescu: Ez tévedés, mert Nagyvára­don a tanitóképezdének 360 növendéke volt. A spionok adatai Iorga: Honnan tudja olyan pontosan! Anghelescu: Megkérdeztem. Iorga: Azok az adatszállítók nem szoktak igazat mondani. A hivatalok e spionjainak is elkövetkezik az órája. Hány államtitkár van? Anghelescu azt fejtegeti, hogy a középisko­lákat is főként a kisebbségi vidékeken szün­tette meg a jelenlegi kormány. Más országok^ ban is takarékoskodnak, de ott a megtakarítást nem az iskolákon kezdik, hanem az államtit­károkon. (Tudósításunk folytatása a Il-ik oldalon.) előtérbe került cél határozta meg ezután az egyes államok külkereskedelmét és külpoliti­káját. Ezúttal háttérbe kerül a más államok gyöngitésének a célja: egyes államok önmagu­kat akarják erősiteni, saját sziklájukba építik gyökereiket, hogy el ne pusztulhassanak a vi­harban. A régi gazdasági elzárkózottság: ami­kor egyik ország éppen annyit ártott önmagá­nak akaratlanul, mint amennyit tudatosan akart ártani a másiknak; az uj gazdasági el- zárkózottság nem születhetik meg agresszív ösztönökből, csak defenziv alapon, aminthogy minden nacionalizmusnak is csak addig van létjogosultsága, amig defenziv, önmagát védő. Ennek a defenziv gazdasági politikának előőr­sei Németország és Anglia, lövészárkait Frán- ciaországgal szemben állítva, amely államot gazdasági fegyverekkel akarnak saját érdekei­nek felismerésére és a közös munkában való részvételre kényszeríteni. '

Next

/
Thumbnails
Contents