Keleti Ujság, 1931. december (14. évfolyam, 276-299. szám)
1931-12-20 / 292. szám
XIV. ÉVF. 292. SZÁM. 5 SüsamUMb Erdély és Bánát az állami tisztviselők fizetésének és nyugdíjasok illetményének késedelmes fizetése miatt az «»királyság* gal szemben gyarmati sorba jutott Ha az állam késedelmesen fizet, legalább a kifizetéseket egyenlő mértékben teljesítse — A kormány a hátralékos illetmények kifizetésére ÍOO millió lejt Ígért, holott csak Kolozsváron 6U millió lejjel adós a tisztviselőknek és nyugdíjasoknak (Kolozsvár, december 18.) Az utolsó hetekben interpellációk hangzottak el a román kamarában, amelyek a hátralékos fizetések és nyugdijak azonnali kifizetését kérik a kormány tói. Feltűnő, hogy az interpelláló képviselők nagyrésze erdélyi. Ez érthető is, mert a kormány érthetetlen módon a bukaresti és különösen a regáti tisztviselőkkel és nyugdíjasokkal szemben nem egyenlő mértékkel mér és amíg Bukarestben az állami funkcionáriusok illetményeit és nyugdijait pontosan fizetik, addig az erdélyi városokban három-négy hónapos hátralékok mutatkoznak. Sajnos, az interpelláló képviselők megfeledkeztek arról, hogy a kamarában és a szenátusiján a képviselői immunitás védelme alatt a iegerélyesebb módon tiltakozzanak az ellen, hogy ebben az országban tisztviselő és tisztviselő, nyugdíjas és nyugdíjas között különbséget tegyenek, Különösen sérelmesnek találjuk, hogy a bukaresti tisztviselőket és nyugdíjasokat az erdélyiekkel és különösen a kolozsváriakkal szemben előnyben részesítik. Hangsúlyozni kívánjuk, hogy itt nemcsak a tisztviselőkről és a nyugdíjasokról van szó. hanem az egész erdélyi pénzpiacról. Ha az ál iám az erdélyi tisztviselőknek és nyugdíjasoknak nem fizeti pontosan az illetményeit, hónapokra visszanyúló hátralékok mutatkoznak s ugyanakkor az összes befizetett adók, illetmények és különböző taxák az adóhivatalok utján és a Banca Naţionala közvetifésévelBukarestbe kerülnek, akkor az erdélyi és a bánáti pénzforreménykedik A titkár elhülve nézett: — ötezer pengőt? — Egyelőre . . . — De kérem, — hebegte a titkár — ha a vezérigazgató ur segíteni akar Kovács János helyzetén, akkor ezen a pénzen akár vissza is veheti őt... A vezérigazgató összehúzta szemöldökét: — Kovács Jánost... sajnos... én többé már vissza nem vehetem... — Pedig szegény ugyancsak benne... , — Kicsoda? — Kovács János ... — Ne beszéljen őrültséget... — De kérem... — Akkor még maga semmit sem tud... A titkár arca hirtelen felderült. — Bocsánat vezérigazgató ur ... az az öngyilkos, akiről a reggeli lapok Írtak, Kovács Jánosnak csak a névrokona volt... A véletlen csodálatos játéka, hogy éppen ma... A vezérigazgató nagyot nézett: — Névrokona? — Igen. — Bizonyos benne? A titkár nevetett: — Hogyne: Az élő cáfolat itt ül az előszobában ... várja vezérigazgató urat... — Micsoda? — Bizik vezérigazgató ur jó szivében... ■ — Hát nézze... mondja meg annak a Kovácsnak .'.. Aztán egyszerre mást gondolt: — Különben ne mondjon semmit. — Bebocsássam? A vezérigazgató összeszoritotta az Öklét. Ebben a pillanatban megint a régi rószvétlen- ség kerekedett felül benne. A torkában még reszelt a kórház orvosságszaga, de egy nyers mozdulattal kidörzsölte onnét: — Engem ne zaklassanak! A titkár tanácstalanul nézett: — Mit csináljak vele? — Küldje a pokolba... . —o— galom vérkeringésében mutatkozó katasztrofális zavarok mélyebb aláfestést nyernek. Hu a tisztviselő és nyugdíjas nem kapja pontosan az illetményeit, akkor ezt a kereskedő, iparos, iöldmives és minden társadalmi osztály megérzi, mert akkor az adóban és kincstári követelésekben befolyó összegeknek nincs meg a természetes körforgása, akkor a pénz csali Bukarestbe özönlik és onnan az illetmények és nyugdijak kifizetése utján nem tér a maga idejében vissza. Nem vetjük el a sulykot, hogyha azt állítjuk, hogy meg az allami tisztviselők és nyugdíjasok illetményeinek a kifizetésénél is centralista törekvések érvényesülnek és ha nem kimondott, de kétségtelen és íélremagyarázhatat- fan cél az, hogy az ország fővárosának nemcsak a tisztviselői és nyugdíjasai ne érezzenek niányt, hanem az egész pénzügyi piaci forgalma normális keretekben mozoghasson tovább. Letagadhatatlan tény az, hogy Bukarestben ma is bőségesen van pénz. Nemcsak az állami funkcionáriusok kapják meg az illetményeiket pontosan, hanem az ország minden részéből a fővárosba özön lő polgárok is, bármiféle elintézni való ügyük van, Bukarestbe kénytelenek menni és ott köttetni el a pénzüket. Mindez a pénz forgalmának abnormális eltolódását idézte elő. Ma Kolozsváron s a többi erdélyi városokban olyan irtózatos pénzügyi hiány és mindég, emberi képzeletet felülmúló nyomorúság sorvasztja az embereket, amin gyorsan és radikálisan segíteni kell. Okosan tennék a felelős miniszter urak, hogyha beutaznák Erdély és Bánát nagyobb városait és személyesen győződnének meg arról, hogy a fent elmondott elvek alapján Erdélyben és Bánátban a pénzhiány katasztrofális méreteket öltött. Itt gyorsan és erélyesen segíteni kell. Erre pedig csak egy mód van és pedig az, hogyha a tisztviselők és nyugdíjasok hátralékos illetményeit azonnal egyösszegben kifizetik. Ha ez megtörténik, akkor azután következnie kell azoknak az állami tartozásoknak a kiegyenlítése, amelyekkel az állam iparvállalatoknak, állami szállítóknak és magánosoknak tartozik. Legutóbb kormány nyilatkozat hangzott ei arról, hogy az állam még karácsony előtt több mint százmillió lejt fizet ki az elmaradt illetmények részben való kiegyánlitésére. Százmillió lej hatalmas összeg, különösen a mai nagy pénzinségben. De csak látszólagosan. Ha figyelembe vesszük azt, hogy csak Kolozsváron az állam « tisztviselői fizetések és nyugdíjasok illetményeinek a hátralékos összege fejében több mint 60 millió lejjel adós, akkor megközelítő képet kapunk arról, hogy az egész ország részére kifizetendő százmillió lej csak — csöpp a tengerben. Még hónapokkal ezelőtt a különböző hivatalok, biróság, rendőrség, különböző inspekto- rátusok úgy segítettek magukon, hogy a tisztviselők illetményének kifizetésére bankkölcsönöket vettek fel. Már maga az a tény, hogy a bírósági és rendőrségi tisztviselők bankokhoz voltak kénytelenek fordulni, olyan jelenség, ami normális állami keretek közt szinte elképzelhetetlen. A biróság és a rendőrség, amely adott esetben bankemberek fölött Ítélkezik, kínos helyzetbe kerül. Ma pedig valóban olyan időket élünk, amikor a biróság és a rendőrség vezetői a bankigazgatókhoz kénytelenek fordulni, holott éppen a bankokra és a bankigazgatókra nagyon rossz idők járnak. Ez a meg nem engedhető és az állami élet konszolidációjára mindenképpen káros hitel- szerzés is csődbejutott, mert ma már a bankok sem nyitják ki oly könnyen a trezorjaikat és még a legmagasabb tisztviselők is hiába kilincselnek a bankigazgatók előszobáiban, mert éppen a kínos pénzügyi válságra való tekintettel újabb hitelnyújtásban nem részesülhetnek. Mit csináljon ilyen körülmények között a tisztviselő, aki élet és vagyonbiztonság fölött rendelkezik, de nincs betevő falatja, nincs fája, sőt még az is megtörténhetik, hogy napomg nincs egy betevő falatja. 11a ilyen körülmények között a nyomorbajutott tisztviselő baksist fogad el, sőt baksist követel, vagy hozzányúl az állam vagyonához, mindenesetre, olyan hatalmas erkölcsi érvvel rendelkezhetik, amit nem szabad figyelmen kívül hagyni. Kétségtelen, hogy az állami tisztviselő hónapokra visszamenő fizetéselmaradások esetén előbb-utóbb a korrupció karjai közé esik, még akkor is, ha normális viszonyok között sohasem feledkezett volna meg a hivatali esküjéről és a korrupció üldözéséről. Mindezeket a kormány figyelmébe ajánljuk. Nem véletlen, hogy ezek a sorok éppen Kolozsváron íródnak meg, ahol a tisztviselők és nyugdíjasok illetményeit nem fizetik pontosan és még ma is több hónapra visszamenő hátralékok mutatkoznak. Kolozsváron valóban megtörtént, hogy magas állami funkcionáriusok bankok utján biztosították az illetmények kifizetését és éppen Kolozsváron állott be az a helyzet, hogy ma már a bankok ajtai is bezárultak a hátralékos illetmények előlegezése elől. Szívesen koncedáljuk, hogy az állam helyzete nagyon nehéz. Beletörődünk abba is, hogy még a tisztviselők és nyugdíjasok illetményeit sem fizetik pontosan, de az ellen a legerélyesebben tiltakozunk, hogy az erdélyi és bánáti városok közfunkcionáriusai a bukarestiekkel és a regátiak- kal szemben hátrányos helyzetbe kerüljenek. Nem szabad Erdélyt és Bánátot gyarmati sorba taszítani, mert az indokolt pénzhiányt még el lehet viselni, de az indokolatlan pénzhiány végső elkeseredésbe sodorja a polgárokat. Az itteni pénzhiány a mai formájában pedig mindaddig indokolatlan, amig a kisfizetéseknél az állami tisztviselők és nyugdíjasok közt a bukarestiek, illetve a regátialc javára az állam előnyöket biztosit Olajos Domokos. minőségileg utánozhatatlan, teljes garanciát nyújt. Karácsonyra á legpraktikusabb és legszebb ajándékokat a Kalap-Király-nál vásárolhat, Cluj-Kolozsvár, P. Unirii 24. Rendkívül olcsó árak. Minden készpénzben vásárolt (iOO lei után gratis adunk egy Zsidó Kórházsorsjegyet
