Keleti Ujság, 1931. december (14. évfolyam, 276-299. szám)

1931-12-20 / 292. szám

Kéovis ß 'f­TAXA POŞTALA. PLĂ­CUTĂ Df NUMERAR Rí 84156—927 . Cíaf-Kolozsvár, 1931 december 20 X^QSQTflQJD .ELŐFIZETEM BILTOLDON: 1 évre 1206 lej, téléi** 4fcS tej, fiegyed évre 800 lej, egy Mn 189 !*j. Egye« Mára ára I lej. ORSZÁGOS MAGYAR?ARTH LAP Szerkesztőség és kiadóhivatal: Piaţa Unirii (Főtér) A1 Telefon: 508. ÍXIV, évfolyam, 292.-?k szám. gLOFIZETE» MAOI AKOKS/.AUON: 1 évre 56 pengő, félévre 29 pengő, negyedévre 15 pengő. Egyes szám ára 20 fillér. A város kiszolgáltatott kisebbségei A föld kincséből az erdélyi nép átka lett Barabás Béla interpellált a földgázuzsoráról ~ Az iskola- megszüntetések parlamenti vitája, amelyben a kisebbségi tagozatok megszüntetése ellen hangzottak el tiltakozások Jorga élesen kirohant az erdélyi nemzeti párt ellen A kolozsvári költségvetésből törülték a ki­sebbségeket. Azok a mesék, amikkel ezt a gyű­löletes műtétet körülkerítik, aligha megtéveszt­hetik a kisebbségi közönséget, amelynek fizet­nie kell, de amelynek a fontos kulturális és szociális általános érdekei nem kapnak vissza semmilyen formában semmit. A polgársá­gunk meg fogja érezni, mert az ő bőréből vág­ják ki a pénzt és őellene fordítják azokat az organizációkat, amelyeknek a fenntartására használják. Az interimár biaottság némi kaján látezatkéz mosás mosolyával publikálta, hogy a kisebbségi egyházak és a Magyar Szinház városi segélyét Bukarestben törülték a költségvetésből, amely azonban ezzel reálissá vált. A porhintési szándék kajánsága nyilván­való minden hozzáértő előtt, mert gaudiummal reálisnak mondani ma költségvetést, amelynek bevételi tételeit a polgárságtól akarják behaj­tani, egészen az embernyuzás túlfokozott re­ménysége. De a kisebbségeket nem is ebben a két tételben játszották ki főképpen, hanem té­tel szerint is másutt: az iskoláknál. A kisebb­ségi egyházak és a Magyar Szinház részére egé­szen jelentéktelen néhány ezer lejt vettek fel s azt is a szubvencióknak a rovatában, hogy nyil­vánvaló volt azoknak az áthúzása. A szubven­ciók rovatába olyan tételeket szoktak beirni, amelyeket nem akdrnak kifizettetni, mert min­den felsőbb hatóságnak az utóbbi időkben az első kijelentése: szubvenciók pedig nincsenek. De a város költségvetésébe felvették az összes elemi iskoláknak a fenntartására a sokmilliót s abból elmellőzték a tanítói fizetéseket, de majd­nem ötmilliót hagytak benn a dologi kiadások fedezésére. Törvény van arra, hogy megfelelő arányban kell a városnak hozzájárulnia a ki­sebbségi iskolák fenntartásához is. Kolozsváron van majdnem annyi kisebbségi elemi iskola, mint állami s van annyi kisebbségi tanerő, mint román. Hol van ebben a költségvetésben a városnak a hozzájárulása a kisebbségi isko­lák fenntartásához? Miért nem beszélnek erről az összegről, amit a törvényes alapon az idei esztendő költségvetésébe egymillió lejjel vete­tett be a választott tanács kötelező kiadásként azzal, hogy a jövő évre ez összegnek emelked­nie kell, de amely kötelező kiadásnak a kifize­tését az interimár bizottság egyszerűen és sok ravasz trükkel elamerikázta. A reálisnak mon­dott jövő évi költségvetésben ezt a törvényileg kötelező tételt keressük és nem találjuk. Mert ennek az összegnek arányban kell állania az állami iskolák sokmilliójával. Itt egyszerűen törvényellenesen játszották ki a kisebbségeket. A Bukarestben is leredukált költségvetés ke­rek számban kilencvenmillió. Az előbbi költség- vetés nem volt több, csak pár millióval s amióta a kommercializálási törvény kiszakította a viz- és villanyüzemeit a városok költségvetéséből, azóta százmillión felüli összegről csak gazda­sági válságon tuli esztendőkben lehetne be­szélni. A telepadó, ami a polgárságot a legna­gyobb mértékben sújtja, megmaradt a régebbi tételében s ezen a ponton már előre felborult- nak lehet mondani az egész számítást, mért a mi kereskedőinktől és iparosainktól azt az ösz- szeget felhajtani a legkérlelhetetlenebb hóhéri munka sem tudja. De különben is az az összeg az üzletbérekhez és lakbérekhez kell, hogy iga­zodjék s a bérredukcióval páxhuzamosan köte­lessége volna a városnak a telepadókivetést is redukcióval módosítani. A költségvetésben nin­csen nyoma ennek a szándéknak. De nincsen nyoma annak sem, hogy a viz- és villanyárak redukciójával számoltak volna. A városi költségvetés realitását nem javí­totta a színházi és egyházi segélyek törlése, mint ahogyan egyáltalában nem rontotta (Bukarest, december 18.) A parlament előtt a legfontosabb törvényjavaslatok gyors meg- szavaztatásának feladata és a megoldhatatlan problémák rendkívüli sokasága áll s ebben a munkában komolytalan jelenetek és viharok zajlanak le. Cuza antiszemita heecelődései és az ekörüli léhaságok nem ilyen súlyos időkbe való játékok. Iorga miniszterelnök személyes sértődései is heves jeleneteket kavarnak fel. Argetoianu helyettesei. A Curentul értesülése szerint Argetoianu kedden, vagy szerdán utazik külföldre. A mi­nisztert távollétében a belügyi tárcánál Stefa- nescu Amza hadügyminiszter, a pénzügyi tár­cánál pedig Vălcovici közlekedésügyi miniszter fogja helyettesíteni. Argetoianu január 15-ike körül tér vissza az or­szágba és hír szerint azután Iorga mi­niszterelnök megy külföldre, elsősorban Kómába, ahol előadásokat fog tar­tani az ottani román intézetben. Az urnabotrány miatt. A kamarában napirend előtt Trifu cuzista és Busila kormánypárti válaszolnak Lucian dr. szociáldemokrata képviselő beszédére, amelyben Lucian dr. azt kérte, hogy a szabadfoglalkozá- suakat is rójják meg olyan rendkívüli adóval, mint a magántisztviselőket. A felszólalók azt A szenvedélyek lecsillapodása után Barabás Béla dr. magyarpárti képviselő a következő be­jelentést teszi: — Van szerencsénk közölni az ipar és keres­kedelmi miniszter úrral a következőket: Erdélyben Diesőszentmárton volt az első, amely a földgázát ipari, háztartási és közszük­ségleti célokra felhasználta. A földgázát a sá­rosközségi szondákból a Magyar Földgáz rt. szolgáltatta. A szondák és a dicsőszentmártoni vezetés mát az impérium átvétele előtt készen voltak és a költségek teljesen le vannak tör­lesztve. Ennek ellenére a földgáz árát állandóan és ismételten emelik úgy, hogy a város' lakos­sága, amely leredukáltfizetésü tisztviselőkből, munkanélküli iparosokból és terményeiket ér* tékesiteni nem tudó földművesekből áll, a mai földgázárakat megfizetni képtelen. — A mai nehéz gazdasági helyzetben már az 1930. évi gázárak is elviselhetetlenek voltak és teljesen érthetetlen, hogy nemcsak, hogy volna, ha benne marad. Kilenevenmilliós mér­legnél ötvenezer lejes tétel igazán nem számit, sem százezer lejes tétel. A kisebbségi egyházak­nak cimére irt garasok csak azért figurálta- tott, hogy a román parochiák nagy összegei ne álljanak a rovatban magukban. De nem rontott 3 nem javított ez a realitáson azért, mert rea­litás nincsen. A városi költségvetés realitása a polgárok fizetőképességétől függ s ez a költ­ségvetés nem vett tudomást arról, hogy a pol­gárság teljes kimerültsége ma már nem jaj­gatás, hanem a borzalmas valóságnál is több. De függ ez a realitás az államnak a fizetőké­fejtegették, hogy . a szabadfoglalkozásúak a je­lenlegieknél magasabb adóterhet már nem bír­nak el. Oteteleseanu avereseánus a tegnapi ülésen lejátszódott szavazási botrányt akprja szóvá tenni, a kormánypárt azonban nem engedi szó­hoz jutni. Végül lecsillapodik a lárma és ekkor Oteteleseanu a következőiket mondja: — Ma tiltakoznak önök a hamis szavazás vádja ellen? Tegnap szó nélkül elismerték. Az önök egyoldalúsága egyenesen felháborító. Tranen Iasit fegyelmi bizottság elé küldték, utasítsák most a hamisítót is oda. Tartureanu Bratianu-párti képviselő megy fel a szószékre. Bejelenti, ő vette észre, hogy Popescu egy egész marék golyót vett ki a fehér golyókat tartó tálból. Figyelmeztette, nehogy valamennyit bedobja, mert abból baj lesz. Po­pescu mégis az összes golyókkal szavazott. Lupu mindenben megerősíti Tartureanu ál­lításait. Ő is látta, amikor Popescu sok fehér golyót hullatott az urnába. A bejelentésekre támadó zsivajt az elnök körülbelül negyedórás csengetéssel birja csak lecsillapítani. Ekkor lép be a terembe Argetoianu pénz­ügyminiszter, aki azt indítványozza, hogy uta­sítsák Popescut is a fegyelmi bizottság elé. Az elnök szavazásra teszi fel a kérdést és a képvi­selőház Popescut a fegyelmi elé küldi. nem az 1930. évi árakat tartották fenn, hanem a gáz árát a minisztérium 58.037—1831, 67738— 1931. számú rendeletével óriási mértékben emel­ték, úgy hogy a múlt évi gázárakhoz képest, most kö­rülbelül ötven-hatvan százalékkal maga­sabb az ár. Ezek az oktalanul magasra szabott árak a he­lyi kihirdetéstől számitott három hónapon be­lül lettek volna szedhetők, de a gáztársaság a rendelkezést nem respektálja és most is szedi a magas gázárakat, illetve a már befizetett ma­gas dijakat nem tériti vissza a fogyasztóknak. Teszi ezt a legnagyobb télben, amikor a lakos­ság fa, vagy más tüzelőanyaggal való fűtésre nincs berendezkedve. A földgáz árának ilyen nagymértékű emelése ezt a nagy természeti kincset áldás helyett átokká változtatja, (Tudósításunk folytatása a Il-ik oldalon.) pességétől is, mert az állam még jobb eszten­dőkben sem szokta kifizetni, nemcsak a villany­tartozását, hanem még azokat a hatalmas mil­liókat sem, amiket a város részére adókban fel­hajt a polgárságtól. Egyelőre az bizonyos, hogy a kisebbségeket nem létezőknek tartja a költ­ségvetés kiadási része, a bevételi rész pedig semmit sem redukált a kisebbségi polgársápi bőrére kiirt összegekből. Ennek a költségvetés­nek a nyomán azonban nagy csalódások fogják érni a várost a behajtásoknál, mert megnyuzott emberekről több bőrt semmiféle hatalom nem tud lehúzni. Barabás Béla a földgáz-átokról

Next

/
Thumbnails
Contents