Keleti Ujság, 1931. december (14. évfolyam, 276-299. szám)
1931-12-18 / 290. szám
XIV. ÉVF. 290. SZÁM. 7 ^KUETiUf&tíG ■MM—MWM———————BBMM11II—T. II,' íi BÁRIUMCSŐ Fizetés pénz nélkül A prlmitiv^cserekereskedés érdekes jelenségei falun (Alsórákos, december 16.) Nemrégen adta hírül a sajtó, hogy egyes országok a mindent megbénító gazdasági helyzetben a „primitív árucsere“ bevezetésén gondolkodnak. Ma még nem lehet tudni, milyen formában, hogy ez az ötlet megvalósul-e és ha igeh, milyen formában, de igen érdekes, hogy ezt az ősrégi kereskedelmi formát a falusi nép bizonyos esetekben máris bevezette. A pénzhiány és a kereseti lehetőségek minimumra csökkenése kényszeri- tette rá. A modern gazdasági teóriák és módok, a kereskedelmi élet szövevényes furíangjának ismerete nélkül, kizárólag a természetes ész világánál jött rá, hogyan segítsen magán igen sok esetben. Az alapelv, amelyet a helyzet kényszerit rá ez: „Pénzem nincs, tehát hogyan segíthetek magamon pénz nélkül?“ Akármilyen kilátástalannak látszik is a megoldandó feladat, vannak esetek, amelyeknél alkalmazható. életigények mellett ez rendkívül sokat jelent. Igen érdekes, hogy ezt a módszert hogyan viszik át más térre is. Természetes, hogy a modern gazdasági élet a maga vérkeringésébe belekapcsolta a legeldugottabb falu népét is. Alig van falusi ember, aki mondjuk valamelyik bankkal, kölcsö révén, vagy a legjobb esetben akármilyen kis összeg betét utján kapcsolatban ne volna. A bankok ismeretes helyzetének jelentőségével falun is tisztában vannak és látják, hogy egész vagyonuk, egzisztenciájuk rámegy, ha valami uton-módon kamatot, törlesztést nem fizetnek. Pénzük azonban ritkán van rá és lehetőség is kevés mutatkozik, hogy szerezhessenek. Az agráradósságok konvertálásáról hallottak, de addig is, mig lesz belőle valami; segíteniük kell magukon. Itt kapcsolódik bele a legalább részleges és átmeneti megoldásba a betétes. Minden faluban akadnak takarékos emberek, akik ha kellett, a szájuktól is megvonták a falatot, csakhogy némi kis pénzt megtakaríthassanak. A banküzlet első megingása idején igyekeztek a pánikhullám hatása alatt hozzájutni pénzükhöz, de a bevezetett korlátozási módszerek kivédték a megrohanás első erejét és bár több bank került súlyos helyzetbe, sok pénzintézetnek sikerült valamelyes nyugalmi helyzetet teremtenie. A bizalom teljes visszatéréséről még nem beszélhetünk, de a betétes tudja, mert tapasztalja, hogy a korlátozások miatt nem tud hozzájutni a pénzéhez. Valahogy azonban szeretné likvidálni a helyzetet a bankokkal. Ezen a ponton találkozik a bank révén két érdekelt, az adós és a betétes és az érdektalálkozás szülte az ötletet, amely szerint az adós és a betétes egymásközt kötnek ügyletet, aminek különböző módjai lehetnek. Az adós vagy elád valamit a betétesnek, vagy leköt valamit, amiben a betétes teljesen biztosítva látja a pénzét és mikor a megegyezés megvan köztük, az adós fizet a banknak a betétes pénzével. A betétes egyszerűen beleegyezik, hogy az adós tartozására íordittassék a betétje. Ha a bank ezt a megoldási módot elfogadja és a legtöbb esetben el is fogadja, az adós is meg van elégedve, a betétes is nyugodt, mert nemcsak biztosította a pénzét a bank esetleges bukása esetére is, hanem talán gyümölcsözőbbé is tette. Ez a megoldási mód terjedőben van. Természetesen arról nem beszélünk, hogy ez egészséges-e és mennyiben helyes megoldási mód; csak mint a gazdasági élet egyik tünetét regisztráljuk. Az is tény, hogy mindez ma még csak jelenség és nem valószinii, hogy gazdasági hatóerő fog belőle kifejlődni, de jellemző a falu erőfeszítésére, ahogyan a nyomasztó anyagi helyzetben mindenképpen lélegzethez akar jutni. Sok olyan dolog van, amelynél a pénz elkerülhetetlen és a primitiv formák nem nyújtanak életlehetőséget. Kecsketejjel például nem lehet adót fizetni, de viszont az élet sok relációjában beválik a nyersanyag mint fizetési eszköz. Igen sok esetben fizetnek, mondjuk fával, búzával ügyvédi, orvosi honoráriumot és már merült fel az a gondolat is, hogy a papi keperendszerhez hasonlóan fizesse a falu egyes funkcionáriusait. Ez a pár szin mindenesetre hozzátartozik ahhoz a kórképhez, melyet az európai gazdasági krízis okozott. (—rő.) Súlyos vádak epy volt színész ellen így az egymásközti adásvétel kérdését gyakran oldják meg a primitív ősi világnak ezzel a lenézett kereskedelmi módszerével. Valakinek mondjuk szüksége van disznóra, szénára, gabonára, állatra stb. Elmegy a másik emberhez, akinek eladó az, amire szüksége volna. Annak rendje módja szerint pénzértékben megalkusznak rá. Fizetésképpen a vevő valami olyan értéket ajánl fel, amire a másiknak van szüksége, vagy amit szívesen elfogad tőle fizetség fejében. Erre is megalkusznak, a különbözet dolgát is valahogy elintézik és kész a vásár. Akármilyen kezdetleges is ez a módszer, megvan az az előnye, hogy a pénzfizetést kikerülték és nem hullámzó árfolyamokkal, hanem reális, tárgyi értékekkel dolgoznak. Sikerül igy beszerezni cipőt, csizmát, ruhaneműt is, lehet igy fizetni a szabót is. Ebben idáig nincs semmi meglepő. Sokezer esztendős ötlet ez, melyet legutóbb a háborúban is alkalmazott a falu. Tejjel, túróval, tojással, búzával, stb. nagyon jól lehetett vásárolni a legkényesebb városi boltosnál is. A jellemző az, hogy ezt a módszert újólag be kellett vezetni és ma ilyen formán súlyos milliók cserélnek gazdát anélkül, hogy az érték pénzformájában venne részt a kereskedelemben. Az agrárkrízist is hasonló módon igyekszik a falusi ember kivédeni általa. Tudja, hogy mihelyt pénzért adja a gabonáját, sokat vészit, ha mindjárt készpénzben és azonnal ki is fizetik. Produktuma nem áll arányban az iparcikkek árával és a kettő közti aránytalanság egyszerűen megöli anyagilag. Már azzal, hogy a termelésnél a kiadásokat minimumra csökkentette azzal, hogy a saját és családja erejével művelte meg földjét (már úgy ahogy) s nem kellett napszámmal, vagy pénzbeli befektetésekkel előre megterhelnie, magára nézve a körülmények szerint a legelőnyösebben biztosította a vegetativ élet legelemibb szükségleteit, az árucserével pedig az eladásra szánt, vagy kényszerült cikk reális értékét inkább megközelitette, mintha a pénzt, mint eszközt vette volna igénybe. A falusi emberre nézve a lefokozott Lopás miatt őrizetbe vették Calderaru Petrul, a bukaresti és a kolozsvári opera volt neves baritonistáját Az állásnélküli énekest kétezerötszáz lej és öt üveg pezsgő eltulajdonításával vádolják (Kolozsvár, december 16.) A kolozsvári rend őrség lopás vádja alatt őrizetbe vette Calderaru Perut, a bukaresti és a kolozsvári opera volt baritonistáját. A jónevü énekes letartóztatása kivált művészkörökben keltett nagy feltűnést. Az utóbbi időben nem kapott szerződést s ez a körülmény vitte a lejtőre. Calderaru Petru orosz alattvaló s Nansen- utlevéllel tartózkodott Romániában. A forradalom utáni időkben a bukaresti operaházhoz került. Itt fedezték fel kellemes hangját. Később nevesebb zenepedagógusoknak volt a tanitvá nya. Azután hosszabb ideig a kolozsvári Operában énekelt s különösen a Bajazzók-ban ara tott feledhetetlen sikereket. Két évvel ezelőtt súlyos botrány középpontjába jutott. Egy leleplezett-büntanyán rendezett orgiákat. Az egész ügyet érthető okokból sikerült eltussolnia, de Călderarunak távoznií kellett az Operából s ezek után többé nem kapott szerződést. A Pavel volt operaigazgató elleni kampány tulajdonképpen ő szervezte meg. Hosszú bead ványt intézett az ügyészséghez, melyben az el bocsájtott igazgató ellen súlyos vádakat emelt szerződését fel is bontották, de Calderaru sem kapta vissza régi állását. Néhány nap óta a Ferdinánd-kávéházban énekelt szép anyagi és erkölcsi sikerrel. A kávé házi énekessé degradálódott baritonista azon ban újra megbotlott. A Bucoveanu-étteremből elvitt öt üveg pezs gőt. A bodegás feljelentette s ezzel most egyidejűleg Varga Valér, Pata-ucca 101. szám alatt lakó házigazdája is bűnvádi feljelentést tett ellene lopás címen. A háztulojdonos szerint kétezerötszáz lejét tulajdonította el. A Ghica rendőrkapitány által megindított nyomozás meglepő fordulattal járt. A rendőrségre idézett operaénekes beismerte, hogy tényleg ő lopta el a 2500 lejt. Késő este arról értesülünk, hogy Cálderaru ellen a feljelentéseket visszavonták s egyelőre szabadlábra helyezték. Igazi fehér fényes karácsony. Csupa csillogó hófehér ezüst dísszel. Összeállítva, készen kapja Lepagetóll98 lejért a következőket: 10 drb. ezüst lametta, 3 doboz hófehér tündérhaj, 6 drb. ezüstbolyhos nagy csillag, 6 drb. fémszálas ezüst dió, 6 drb. ezüst fenyőfácska, 1 doboz hó, 4 drb. (6 mtr.) dús ezüst boa, 1 fehér ülő baba (12 cm. magas), 1 fehér hóember baba (15 cm. magas), 1 nagy fémcsillag csuesdisz, 12 drb. csillogó hógömb, 2 doboz (24 drb.) csillagszóró — összesen 74 drb. 198 lej. Van még kis fa 98 lej, şzines fa 148 lej, olcsó fa 48 lej és garnitúrák. Utánvéttel, vagy előrefizetve portó nélkül küldi Lepage Kolozsvár. Nem tetszőt cserél. Kérje a többi összeállítás, a csodacsomagok és az olcsó, szép karácsonyi könyvek részletes jegyzékét.
