Keleti Ujság, 1931. december (14. évfolyam, 276-299. szám)
1931-12-14 / 287. szám
XIV. ÉVF. 287. SZÁm. 9 A dearnborni despota es ahmedabadi próféta A huszadik század két véglete: a gépiparon alapuló tömegtermelés és a háziipar rokkája Ford, a gyáros és Gandhi a „nagy léleku két világmegváltó (Springfield, Mass, december hó. Az európai miniszterek és politikusok bucsujárása az itteni élclapok leghálásabb témája lett. Az amerikai eget is elborító gazdasági válság és nyomorúság közepette, ezek a látogatások nyújtanak némi derűt. S a humor már a világ vendégszobájának nevezte el Washingtont. Akik pedig a Nemzetek Szövetségét és & nemzetközi politikát még komolyan veszik és ezek sorsát a szivükön viselik, azok büszkén állapítják meg, hogy a világpolitika súlypontja Franciaországból Washingtonba billent. A napi politikának kötéltánca mellett azonban sokkal érzékenyebben figyelnek fel két emberre, két mozgalomra. Két rövid hir járja be az amerikai sajtót s azóta a folyóiratok, napilapok és viták úgy foglalkoznak ezzel a kérdéssel, mintha ezen fordulna meg a világ sorja. Gandhi az oka az angliai munkanélküliségnek. Az egyik hir már régebben jelent meg. S röviden arról számol be, hogy Gandhi megtekintette az angliai Darwen iparvidéket és „szemlét tartott“, mint egy győztes hadvezér a bezárt gyárak és éhező munkanélküliek ezrei felett. Valami csodálattal és idegeskedéssel mutattak rá arra, hogy India mezítlábas prófátaja erőszak nélkül, bojkottal Anglia egyik leghatalmasabb iparát bénította meg és hogy a bojkott eredményéként az angol munkások ezrei lettek munkanélküliekké. Drámai közgazdasági esemény Amerikában. A másik hir nemrégiben jelent meg. A Ford társaság adja hirül, hogy a legalacsonyabb napi munkabért 7 dollárról 6-ra szállítja le. Ez a bérleszállitás most már komolyan megdöbbentette azokat is, akik a gazdasági válságot nem tekintették életbevágóan fontosnak. Lesújtva jegyzik meg a lapok: „Ez a bérleszállitás nagyjelentőségű és drámai közgazdasági esemény“. A magas bér elméletének kimagasló védője vereséget szenvedett. S emellett természetesen élesen bírálják Ford eddigi tevékenységét. A Bord ellen szóló statisztikai adatokat újból felsorolják. 1926-ban 200.000 embert alkalmazott Fed 6 dolláros napi munkabér mellett, ami évi három- százmillió dollár kiadást jelentett a gyárnak. 1927. őszén, rímkor a gazdasági válság első jelei mutatkoztak, Ford felemelte a napi legalacsonyabb munkabért 7 dollárra, amikor Amerika szerte a munkabéreket kezdték leszállítani, de viszont csak 145.000 embert alkalmas ott. Szemére vetették azt is, hogy 55.000 munkást bocsátott eként el, tehát növelte a munkanélküliségei s ezzel a munkabérek összegét 253,750.000 dollárra csökkentette. Ford háborús jövedelme. De a munkáselbocsátások nem állottak meg ennél a számnál. Ez év februárjában 90.731 munkás dolgozott csuk. Júliusra ez a szám 25.000-re apadt le. Mikor éi augusztusban meglátogattam a Dearnborni Rouge plant-ot, a Ford-gyárat, az üzem szünetelt s csak éppen a gépeket javitó munkások dolgoztak. Azóta újból üzemben van a gyár, de a munkáslétszám nem haladja ja meg a júliusit. Szemére vetik, hogy az az állítása, mely szerint e háborúból eredő jövedelmét, 29 millió dollárt az államkincstárnak visszaadta, nem felel meg a valóságnak. Ogden Mills, pénzügyi államtitkár szerint „Ford háborús jövedelméből nem adott semmit sem a kincstárnak.“ Újabban a dearnborni despotának nevezik, mert hiszen Detroitban és környékén „majdnem mindenki őtőle függ." De nemcsak ebben az értelemben despota, hanem a közgazdasági elméletek despo- tája is. Hiszen a legegyszerűbb közgazdasági törvényt, a fogyasztás és termelés törvényét is fejetetejére állította. Nem a kielégítendő szükségleteket nézi, hanem megállapítja, hogy ennyi meg ennyi autót kell évente gyáramnak gyártania s ugyanannyit el is kell adnioa ügynökeimnek és lerakataimnak. Azt mondják, hogy egész hadi tervvel dolgozik ezen a téren. Amerikát például körzetekre osztotta fel s a körzetek népszerűségéhez viszonyítva alapította meg az eladandó autók számát. Ford a tömegtermelés apostola. Ez az ember a tömegtermelés apostola. Mert a másik oldalon ennek nevezi hívőinek serege. A tömeg- termeléstől várja Ford az életszínvonal emelkedését. Ä fogak csnnya lerakodása •a legszebD arcot is elékteleniti. A száj kellemetlen szaga visszataszitőlag hat. Mindkét szépséghibát néha már egyszeri használat után megszünteti a csodásán üditőizü ( hiorotioui fogpép Használata után a fogak gyönyörű elefántcsont fényt fflyernek, még az oldalukon is, különösen, ha egyben az e •célra szerkesztett fogazott sörtéjü 4'h'oroifouí- fogkeféi használjuk. A fogbézagok közötti, a száj rossz szagát okozó rothadó ételmaradékokat teljesen eltávolítja Prohál a előszót <8gy tubussal meg <ltI<>■'»<!ont-fogpep, fogkefe és szájvíz mindenütt kaphatók Valódiak csakis a kék-fehér-zöld csomagolásban „Chlorudonl“ felírással. Több és jobb géppel, szerinte a munkát csökkenteni, a munkások szabadidejét növelni, a munkabéreket emelni lehet s mindezek által a munkások életszinvonala is emelkedik. S hogy a többtermelés, illetve túltermelés veszélyét nem ismeri, azt azzal indokolja, hogy az emberi szükségletek folyton változnak és határtalanok. Jobb, szebb, emberibb élethez akarja segíteni a többtermelés által az embereket. Közben pedig ő is súlyosan érzi a gazdasági válságot. Vacsorán Gandhi egyik munkatársával. A másik ember, aki nemcsak Angliát, de Amerikát is nagyon foglalkoztatja: Gandhi. Mióta Londonban van, meghívások tömegével árasztották el, hogy jöjjön el ide előadások tartására, ö maga nem jött el, de egyik munkatársa itt van s pár hete Amerika nagyobb városaiban tart előadásokat. Most itt tartott előadást Springfieldben. Tegnap este vele vacsoráztam, a upnng- fieldi College közgazdaság tanárának, Caldernek házában. Dr. Ramachandra Rao a neve, foglalkozására nézve orvos, egyébként pedig az indiai Swaraj — függetlenségi párt — titkára. Beszélgetésünk főtémája persze India és Gandhi. Gandhi szerint a tömegtermelés okozta a világgazdasági válságot. Gandhit — mondotta — ezelőtt tiz évvel, amikor eszméivel fellépett, „mezítlábas holdkórosnak“ nevezték, nemcsak Angliában, hanem odahaza is. Ezt ml sem bizonyltja jobban, mint az, hogy amikor hat barátjának elmondotta, hogy miként gondolja megindítani és keresztül vinni harcát Anglia ellen, négyen a barátai közül ellene szavaztak javaslatának, mig ketten nem nyilatkoztak. S ma nemcsak, hogy Indiának vezére, hanem a gépiparon alapuló világbirodalmat alapjában rázta meg. Ez a kis mezítlábas „holdkóros“ ember. — Nem tartja furcsának, hogy a technika mai fejlettsége mellett valaki a háziipar mellett foglal állást? Itt, a tömegtermelés hazájában szinte visszásnak és teljesen irreálisnak látszik ez a mozgalom. — Nem, egyáltalán sem. A tömegtermelés és a gyáripar elleni állásfoglalásnak nagyon is reális alapja van. India mezőgazdasági állam. Népességének nagyobb része a mezőgazdaságból él. Ezek viszont az esős időszak alatt tétlenségre vannak kárhoztatva, nem tudnak dolgozni. Ez alatt az idő alatt foglalkoztatni akarja őket Gandhi. S a legkézenfekvőbb foglalkoztatás a nagyon egyszerű indiai ruha házi előállítása. Ez alatt az idő alatt egész évi ruhaszükségletüket elő tudják állítani odahaza. Élénken bizonyítja számításainak realitását az a tény, hogy ma Indiában a leggazdagabbak és legszegényebbek, a müveitek és a páriák 13 egyformán, otthon szőtt ruhában járnak, ezt viselik. — Igen, ezt én is tapasztaltam. Ahány hinduval még itt találkoztam, mindegyik magával hozta az otthoni egyszerű ruháját is. — Persze, csodálkozik azon, hogy külföldön csak kivételesen s különösen előadások tartásakor viseljüK. Pedig ez a mi gyarló emberi természetünkben rejlik. Nem olyan erős a hitünk és lelkünk, mint az övé, hogy a nevetségességet kiálljuk. — Kiváncsi volnék arra, hogy vájjon Forddal és Ford elméletével szemben mi az állásfoglalása? A hindu próféta gazdasági elmélete. — Erre már több kiváncsi amerikainak adott választ. Szívesen elismételhetem. A tömegtermelésben nem hisz és élesen szembehelyezkedik vele. Szerinte a tömegtermelés egyik oka a mai gazdasági válságnak is. Nincsen tekintettel a tényleges szükségletekre. A tömegtermelés eddig is csak azért volt lehetséges, mert az ezen a gazdasági elven felépült országok a gyengébb nemzeteket, vagy mondjuk szervezetlen fajokat kihasználták. Udvariasan és szépen szólva, piacot teremtettek gyártmányaiknak. De a tömegtermelés nem mehet a végtelenségig. Elér egy _ telítettségi fokot, amelyen tovább sem Ford, sem senki más nem tudja vinni. Mi lesz a munkások millióival? A mai eseményen világos feleletet adnak erre. De egymagában a tömeg- termelés nem jelent jobb életet. Kevesek kezében mérhetetlen vagyont halmoz fel s viszont ugyanakkor ezrek, esetleg milliók nyomorúságban és munkanélkül élnek. Kulturált, müveit életet, amelyben egyformán helyet foglal az irodalom és a művészet a gépipar teremtette mü-szükségletek nélkül is lehet élni. — Szóval gyárakra egyáltalán nincs szükség a Gandhi-féle elgondolás szerint, ha a gyengébb nemzetek nem engedik magukat többé kihasználni? — Nem. Gyárakra akkor is szükség lesz. De a mai nagy iparos nemzetnek csak annyi gyárra lesz szükségük, amennyi a saját természetes és nem a többtermelés teremtette müszükségletük kielégítésére elegendő. Ezzel viszont a tömegtermelés is megszűnik. Anglia akkor csak 45 millió ember ruhaellátásáról iog gondoskodni. Sőt, nekünk is szükségünk lesz gyarakra, hiszen a rokka és szövőszék előállítása is bizonyos fajta gyárat tételez fel. De ezek a gyárak nemcsak aoDan A rád ó ma már kulturszükséglet, nélkülözhetetlen barát minden család ódiumában. De csak akkor nyújthat igazi élvrzetet, ha ORION hangszórón keresztüt hallgatjuk kedvenc műsorunkat. Hallgassa meg kereskedőjénél a modern ORION hangszóró csodákat. Nem fog hinni füleinek. AA/WNAA/VS/WWVWWVWWWWVWS/ fognak különbözni, hogy nem tömegtermelésre rendezkednek be, hanem abban is, hogy nem a nyereség elvén épülnek fel, mint a mai gyárak. Vezérelv az emberiség jóléte lesz. Az erőszak és hatalom helyett a szeretet elvén. A mai embertípus helyett, a gép-rabszolga helyett a szabad embert tartja céljának Gandhi. — Azt állítják, hogy ezzel a lépéssel az embert évszázadokkal fogják visszavetni. — Lehet. De Gandhi szavai ezek: „inkább évszázadokkal megyünk vissza, csakhogy lelki szabadsagunkat visszanyerjük“. Mosolyogva ül dr. Rao a székében, félig lehunyt szemmel néz maga elé. — Gandhi? Ford? Igen, ez a két ember foglalkoztatja ma nagyon Amerikát. Az egyiket komolyan veszik, hiszen minden idegszáluk hozzáfűzi. — Hisznek benne, vagry támadják, de lényegében egyetértenek vele. A másikra, mint exotikumra tekintenek. Racionális koponyájuk még nem tudta valamilyen skatulyába elhelyezni. S éppen ezért, mert még nem értették meg — s vájjon Indián kívül ki értette meg igazán? — valami félelemmel néznek rá. Egyetlen egy kérdésükben van csak valami pozitívum: — Hogyan lehetséges, hogy ma, a huszadik szazadban akad egy mezítlábas, igénytelen kis ember, aki a világ egyik leghatalmasabb birodalmával birokra mer kelni? (te). Trier ti kávé és tea behozatal Oradea-i bizományi lerakatából, újra alkalma van a tisztelt vidéki fogyasztó közönségnek kedvenc kávéjához és teájához hozzá jutni. 2—3 és 5 kg.-os blombázott zsákokban, postán, utánvét mellett, bérmentve hazaszállítva a következő fajkávék kaphatók; Cuba, Mocca, Aranyjáva, Gyöngy, Óriási maragogype, Ceylon, Qua- teinala, Venezuela, Caracas, Haiti, Santos stb. KEVERÉKEK: Családi keverék kg-ja....... ........140 E. Középfinom keverék kg-ja ........180 L. Legfinom. kávék keveréke kg-ja 2J0 L. TEA kapható 2,4,5,6,8 leiért dekánkéntUrga karaván tea, különlegesség, 1 deka 5 Lei. Próbarendelés után meggyőződhetnék tisztelt vevőim arról, hogy a legszolidabb alapon szolgálom ki. Rendelések a következő cimre küldendők : Csősz József, Triesti kávé és tea bizományi lerakata Oradea, Str. Nicolae-Zsiga 2a.