Keleti Ujság, 1931. december (14. évfolyam, 276-299. szám)
1931-12-14 / 287. szám
XIV. ÉVF. 287. SZÁm. KzixrtWfMfo 7 megkezdődött a karácsonyi nagyrá^ár!! ,1 | mtr. Házi vászon ... ^ I3l 1 Imtr. Szövött tweed yjge I barchet ........................L 1 Imtr. Mintás ruha- *¥ I bársony ........................ # W L 11 |mtr. Mosott vászon . . 1 I7l 1 Imtr. 100 széles ruha- Bt, 1 szövet...............................3k L mtr. Angol I-a mintás C$0 ruha bársony .... CtO L 1.1 !mtr. Combiné batiszt 1 I-7'l 1 'mtr. Mintás pongyola ro flanelt ...........................90 Ldrb. Schrol»-féle AA étkező szalvéta ... aa L 1 I 4 Imtr. Tenis flanelt ... 9l 1 1 1 mtr. Francia aguralis mintás ^ 1 pongyola flanell. . . L 1 Idrb. 6 személyes ajjouros g I damaszt abrosz ... 1 19 L 1 1 I mtr. Sima flanel!, pasz- ^ fE I teli színekben .... L Imtr. 100 széles, gyapjú 1 intézeti ruhaszövet ö*- L 1 Idrb. Férfi ing két gal-^a|f g 1 lérral...............................II 3 L |mtr, szövött bar ehet . 32 L 1 Imtr. 140 széles kabát 4*)#% 1 szövet ..............................liVL 1 Idrb. Férfi hálóing szi-dVQ 1 nes szegéllyel . . . . la Ok Szabó Jtnö Hiv ínagyáruházában, Clul-Kolozsvár Mit mondtak a kolozsvári egyetem tan Iraí 1915-ben a háborúról és a nemzetiségekről? Érdekes könyv jutott a héten hozzám egy kolozsvári könyvkereskedő figyelmességéből. A rendkívül szép és Ízléses kiállítású könyvet 1915-ben adta ki az azóta megszűnt Egyesült Könyvnyomda it. T. Kolozsváron s tartalmazta azokat a háborús, előadásokat, melyeket a kolozsvári egyetemen, az Aulában a Vörös-Kereszt Egyesület felkérésére, az egyetem professzorai tartottak. Éppen most tizenhat éve annak, hogy ezek az előadások nagyszámú közönség előtt elhangzottak s nem lesz érdektelen tizenhat év után megállapítani azt, hogy a tudós profesz- szorok miben és mennyit tévedtek a háborút illetőleg. Dr. Boér Elek „Amit a háborúnak köszönhetünk“ cim alatt tartott előadást s igen érdekes előadásának az a része, mely az akkori Magyarország nemzetiségeire vonatkozott. Idézte gróf Apponyi Albertinek alábbi szavait: „Ha van valami, úgy a nemzetik kérdés az, amit nem szabad pártszempontokkal, egyének iránti rokon avagy bizalmatlanság momentumaival összekeverni és a pártszenvedély labdájául odadobni. És igazság az is, hogy ma, egy ezredéves fejlődés eredményeként áll az a tény előttünk, hogy az egész magyar állam egységes nemzeti alapon, de a nemzetiségek jogainak, j szabad kulturális és anyagi fejlődésének teljes respektálása mellett épült fel! Éppen azért amily határozottan elkeli bánni minden olyan törekvéssel, ami nemzetiségi részről államellenes irányban mutatkoznék, amely a magyar állam területi épségét vagy nemzeti jellegét támadná meg, — mert abból sem lehet lealkudni vagy elengedni egy jottányit sem, — éppen olyan óvatossággal kell kerülni a bizalmatlanságnak, az ellenszenvnek, a sikanériának minden olyan nyilvánulását, amely a nemzetiségeket az ő megengedett kulturális misszióik betöltése körül támadta meg. És ezt annyival is inkább, mert a nemzetiségek gazdasági, kulturális, nyelvi és etnografikus fejlődésének minden joggal támasztható igényei teljes kielégítést nyerhetnek a politikailag egységes magyar nemzetben és az általa alkotott magyar államban.“ - \ Dr. Lechner Károly „A világ idegessége és a háború“ cimen tartott fejtegetéséből korunkra különösen áll az alábbi rész: „Mindenki tudja, hogy léteznek ideges és elmebajos emberek, de kevesen tudják, hogy mekkora tömeget képviselnek amaz elfajult félidegesek és félőrültek, akiknek kórsága a társadalom hatalmas mozgató, sokszor fejlesztő, máskor romboló tényezőjévé válik.“ Lechner professzor hosszas és értékes fejtegetéseit az alábbi háboruellenes kijelentéssel zárta le: „Minden olyan állam, amely átérzett igaz erkölcsökre akarja alapitani a társadalmi jogrendet, valamint a társadalmi haladást, annak szakadatlanul a békére kell készülnie, a béke erkölcseire kell nevelnie népeit. Meg kell változtatni valahára azt az erkölcstelen axiómát, amelyet állítólag a béke érdekében állítottak fel, de amely, a társadalom ideges fogyatékosságai következtében, mindig a háború céljait szolgálta. Nyíltan ki kell hirdetni, mélységes érzésekbe kell beleoltani, a fogyatékosságokat kiirtó eugenetikával kell körülbástyázni a bé- ke-biztositó altruista axiómát: „si vis pacem, para pacem“. És akkor nem lesz többé világháború!“ Dr. Réz Mihály, Tisza István lelkes hive Magyarország és Németország viszonyáról beszélt s előadása során kitért Kossuth Lajos sokszor megvitatott tervezetére, mely szerint Magyarországnak Romániával és Szerbiával kell szerves szövetségre lépni. Igazán nem ártana, ha nem maradna ki az iskolák történetkönyvéből az, hogy látta ennek az egymásra utalt három országnak jövőjét Kossuth Lajos. Kossuth Lajos „közös parlamentet ajánl, mely évente felváltva ülésezik a szövetkező államok fővárosaiban. Közös ügy volna az egész hadügy és a külügyön kiviil a kereskedelmi, közlekedési és pénzügy is. Horvátország és Erdély, ha úgy akarja, csupán personális unióban maradjon Magyarországgal. A szövetségben egyenjogú társak volnának: Magyarország, Horvtország, Erdély, Románia és Szerbia: a szenátusban mindenik egyenlő számmal képviselve. A vármegyék nyelvüket önmaguk állapítják meg. A nemzetiségek teljes szabadság mellett szervezkedhessenek s maguknak vajdát, hos- podárt választhatnak. Mint a parlament, úgy a vármegyei gyűlések is általános választói jog alapján választatnak s a megye hivatalos nyelvét ők állapítják meg. „Ez — úgymond — a politikai nemzetiséget a megyében biztosítja.“ Ezen konföderációval szerinte a keleti krízis a mi érdekünkben oldatik meg: anélkül pedig ellenünk. „E konföderáció nélkül Magyarország vegetálhat mint másod-, harmadrendű hatalom, e konföderációval egyszerre európai nagyhatalommá emelkedik.“ Réz Mihály Kossuthtal szemben gróf An- drássy Gyula álláspontján áll, aki ezt a tervet Erdély feláldozásának nevezte és szörnyszülöttnek tartotta. Réz Mihly egyébként az úgynevezett „Modern“ haladásban és a radikális választói reformban látta Magyarország veszedelmét Igen mélyenjáró volt dr. Kiss Mór előadása, aki azt a kérdést boncolgatta a világháború lelkesebb éveiben, hogy a jövőben miként lehetne az országok közötti konfliktusokat, háború nélkül elintézni. Szinte megjósolja, hogyan születik meg a Népszövetség: viszont kifejezi kételyeit az iránt, hogy az egyes országok respektálnák a nekik nem tetsző döntéseket. Ezeket mondja dr. Kiss Mór: „Ha az egyesek konfliktusának véget tud vetni az állam belső jogrendje szerint Ítélkező bíróság, miért ne jöhetne az az idő, midőn az államok konfliktusait a nemzetközi jog elvei szerint Ítélkező nemzetközi jog, ítélkező nemzetközi bíróság fogja eldönteni! Hát nem szólva arról, hogy az a bizonyos nemzetközi jog, ha megvalósításának módját és annak mai képét szeipléljük, mennyire nem hasonlítható egész mi voltánál fogva az államok belső jogrendjét megteremtő joghoz — mondom — minderről ezúttal nem is szólva: egyesek között köny- nyü az állam bírói Ítéletének érvényt szerezni. De hol van az a nemzet, mely akármiféle nemzetközi areiopagos Ítéletének alá fogja magát vetni, ha azzal létérdekeit megtámadva látja.“ Dr. Navratil Ákos a háború súlyos következményeit előre látja. Kijelenti ridegen, hogy a nemzetgazdának, mint semmiféle komoly vizsgálódónak, nem lehet feladata az igazságot meghamisítva, rózsaszínű szemüvegen keresztül bemutatni a jelenségeket. A rózsaszínű szemüveg különben is a gyermekszobák nézőpontja. Ezeket jósolja Navratil: „Azokat az összegeket is elő kell majd háború után teremteni, amikbe a mostani háború kerül és amely összegeket minden államnak, nekünk is, jórészt kölcsönök utján kell előlegeznünk. A háborúból rengeteg költségek fognak előállani minden országra nézve: reánk is. Ezeket a terheket mind vállalnunk kell és a jövőben is viselnünk kell. Gondoljunk csak a háborús kölcsönök törlesztésére, vagy legalább is kamataik fizetésére, a háború következtében az állammal szemben követeléseképpen fellépő segélyezési igényekre, a nagy kártalanításokra, a hadsereg újra való felszerelésére és fejlesztésére. Ezeket az óriási terheket az ország gazdasági életének kell a jövőben viselnie. A kezünk munkájával kell majd előállítanunk azt, amivel ezeket a költségeket fedezni lehet. Az állam igen nagy mértékben fokozott adókat fog tőlünk követelni és mi, hogy ezeket megfizethessük, sokkal többet kell majd dolgoznunk, mint ma. De szolgáljon vigasztalásunkra, hogy ez nem csak nálunk lesz igy, hanem mindenütt a hadviselő országokban. „Ma azt hiszem, a háború után minden országban felhőkkel erősen bevont égbolt és villamossággal erősen megterhelt levegő mellett kell a gazdasági életnek majd ezt az alkotó munkát megkezdeni. Minekünk is majd előreláthatólag ilyen körülmények között kell a gazdasági küzdelmet megkezdenünk a fegyveres küzdelem befejezte után.“ Az előadásokból, azokat tizenhat év után elolvasva, kitűnik, hogy a kolozsvári magyar egyetem tanárai nem uszítottak a háború mellett, nem fújtak harci riadót az egyetem falai között, hanem nyugodtan és tárgyilagosan beszéltek az emberiségre szakadt háborúról. S ez annál nehezebb volt akkor, mert mindenki égett a lelkesedéstől s az igazságot nem szívesen hallgatták. Talán ebből a szempontból nem volt hiábavaló munka kiásni ezeket az emlékeket az uj generáció számára, mely a háborúból, mint egy nyitott könyvből olvashat és tanulhat. Tóth. Sándor.
