Keleti Ujság, 1931. december (14. évfolyam, 276-299. szám)
1931-12-14 / 287. szám
XílXA POSTAID. PLAS2T Ă G8 Wo -s ii, ívaJK SS, S42Ö6—927. Üt« C/ííj-Koiozsvâţ, 1931 decembşţ iá. VclSÓrtlCip ELŐFIZETÉS, BELFÖLDÖN: I ORSZÁGOS MAGYARPARTI LAP 1 érre 1200 lej, félévre 000 lej, negyed évre 800 lej, í Szerkesztőség és kiadóhivatal: Piaţa Unirii (Főtér) 4. 1 egy hóra 100 lej. ! Telefon: 508. Egyes szám ára 5 lej. XIV. évfolyam, 2S7.-ík szám. ELŐFIZETÉS MAGYARORSZÁGON: 1 évre 56 pengő, félévre 29 pengő, negyedévre ] 15 pengő. f Egyes szám ára 20 fillér. Viharosnak indult, majd derűs epilógussal zárult a kamara revizionista vitája •I or sí a liberális okvetetlenkedésnek minősítette a kérdés előráRcigálását — Cuza is a királyt audienciáról beszélt N yomorcsináló nyelvi vizsgák A királyi Ítélőtábláknál a nyelvtudáshoz kapcsolt tisztviselői sors felől egymásután két Ítéletet is hoztak, melyek egymással ellenkeznek. A kedvezőbb ítéletet most legutóbb hozták, s ez azt mondja ki, hogy a román nyelv nemtudása miatt a vasutas még el nem bocsátható, hanem korábban megszerzett tisztviselői jogai érvényben maradnak. A kedvezőtlen Ítéletet néhány hónappal élőbb hozták, ez az viszont úgy szólott, hogy a román nyelv nemtudása miatt a vasutas elbocsátható. Az igy egymással ellenkező két Ítélet fölött most már a Sem- mitőszéknek kell harmadik Ítéletet hoznia. Éppen mostanában a nyelvtudás és tisztviselői életjog egymással való viszonya körében más esetek is történtek. Nagyváradon nyelvi vizsgára rendeltek be egy sereg tisztviselőt. Képviselők jártak közbe, s a nagyváradi ideiglenes városvezetőség elnöke is segített e közbenjárásban, melynek következtében a belügyminiszter intézkedett, hogy a nyelvi vizsgát mellőzzék. Viszont nem ilyen kedvező a esiki megyei tisztviselők esete, akiket Kolozsvárra rendeltek föl román nyelvi vizsgára. Ezeknek a fölrendelteknek ijesztő határozottsággal azt is megmondották, hogy amennyiben nem sikerül a vizsgájuk, azonnal elbocsátják őket. Talán éppen karácsonyra, hogy emlékezetes legyen az ünnepük. A nyelvi jogok és kötelességek szakaszán tehát élénk mozgás mutatkozik. Az élénkségben a természetes nyelvi állapotok iránti belátás váltakozik a mesterkélt nyelvpresztizs iránti erőltetésekkel. És immár ideje volna, hogy a hiúságok fölött a bölcs belátás győzzön. Nyilvánvaló, hogy úgy a vasutas szolgálatban, mint a közigazgatási ügykörben a magyar alkalmazottak meg tudták állani eddig a helyüket. Ha meg nem állották volna, akkor szolgálati hiányosság óimén már régen kidobják őket. De hogy éppen csak a nyelvtudás hiányosságát firtatják náluk, ez mutatja, hogy a szolgálat lényege tekintetében nem lehet hibái kapni náluk. Egész bizonyosra vehető, hogy úgy a vasutas, mint a közigazgatási szolgálat nagy része a közönséggel való érintkezésen fordul meg, attól függ a hatályossága. Ahol magyar vasutas és közigazgatásbeli magyar tisztviselő megmaradhatott, az csak olyan vidéken történhetett, ahol a közönség is túlnyomóan magyar. E közönségre való tekintettel egyenesen hivatali érdek is, hogy az a magyar alkalmazott a helyéről el ne mozdittassék. Ha mégis éppen ilyen helyeken firtatják immár ki tudja hányszor, hogy nem hiányos-e az illető alkalmazott román tudása, ez a köz- szolgálat érdekét egyáltalán nem mozdítja elő. Ellenben a közönség érdekét igen súlyosan zavarja. mert a vele értekezni tudó alkalmazott helyébe olyanoknak az oda vitelét erőlteti, akik a közönséggel magukat megértetni nem tudják, így a közönség és a hivatali szolgálat közötti összefogás fel kell, hogy bomoljék. De egy másik, igen súlyos szempont is gondot érdemel, mikor a román nyelv tudásában kapható kifogások miatt emberek százaitól vették el a munkahelyüket, s most ismét újabb sereget akarnak kenyértelenséghe küldeni. Ezzel mind munkanélküliséget idéztek elő a múltban is, most pedig a munkanélkülieknek immár tömeggé vált arányát csak újabb hozzáadásokkal és keserűségekkel növelik. Holott a munkanélküliség már amúgy is elég nagy problémája úgy az államnak, mint a társadalomnak. És merjük állítani, hogy a munkanélküliek első csapata éppen a román nyelvtudás hiánya cimén kiűzött emberekből rekrutálódott. Ezek szegénysége okozta az első tartózkodást a vásárlásban és fogyasztásban. A fogyasztás ilyen-(Bukarest, december 12.) A kamara mai ülésének nagyrésze szintén Bethlen István romániai látogatásának és a magyar revíziós politikának kritikájával telt el, de anélkül, hogy a kérdés tárgyalása nagyobb emóciót váltott volna ki. A konverzió vitája A kamara szombat délutáni ülése 2 órakor kezdődött s azon csaknem az egész kormány megjelent. Először Gheorghe Bratianu jelentette be pártja nevében, hogy az agráradósságok konvertálási törvényjavaslatát minden feltétel nélkül megszavazzák. Goiceanu, a Lupu-párt nevében azt kéri, hogy az utolsó öt évre visszamenőleg vizsgálják felül a mező- gazdasági adósságok kamatait és ezeket számítsák bele a tőketartozásba. Revízió alá kell venni az utóbbi években történt Ingatlan végrehajtásokat és árveréseket, mivel nagyon sok gazda falusi birtokát kótyavetyélték el. A konvertálást ki kell terjeszteni az összes mezőgazdasági adósságokra. Követeli a lej restabilitását és a bankjegyforgalomnak a jelenlegi háromszorosára való felemelését. A sajtóról. Dimitriu Soimu kormánypárti arról beszél, hogy pénteken a tanítói fizetésekre vonatkozó törvényjavaslattal kapcsolatban a kormány vereséget nem szenvedett, hanem a kormány és az ellenzéki pártok megegyezést kötöttek. Lupu dr.: A sajtó szabadon kommentálhat és ebbe a pártoknak nincs semmi beleszólása. Pamfil Seicaru azt kívánja, hogy a parlamenti sajtóiroda fokozottabban tájékoztassa a tudósítókat az eseményekről. A többség állandóan zavarja Pamfil Sei- earut, amire Argetoianu unottan inti le őket: Hagyjátok. Pamfil Seicaru: A magam részétől több megértést és hozzáértést kérek a képviselő uraktól a sajtó számára. A repülőszerencsétlenség oka. Lupu dr. kéri, hogy a képviselőház egyperces felállással áldozzon a szerencsétlenül járt Romeo Popescu repülőkapitány emlékének. Jorga csatlakozik a javaslathoz és a kamara egyperces felállással emlékezik meg a román aviatika kiváló alakjáról. Max Diamond bukovinai képviselő a bukovinai vasúti közlekedés megjavítását kéri, Reifer Manfred szintén bukovinai képviselő pedig a bukovinai csendőrség megerősítését tartja szükségesnek az egyre szaporodó bűnesetekkel szemben. Lupu dr. interpellációt jelent be Romeo Popesccu kapitány szerencsétlensége miatt, mivel az ankét megállapította, hogy a gépnek súlyos technikai hibája volt. Trancu Jassi, a pénzügyminiszter interpellálja meg a patenta fixa ügyében. Az interpellációra Argetoianu bejelenti, hogy a kérdéses javaslat készen van és hamarosan a képviselőház elé kerül. Gogát ünnepelik. A kamara ezután- Goga Octaviant ünnepelte 50 éves születésnapja alkalmából. A beszédek sorozatát Seposu kormánypárti nyitotta meg. Bratianu Gheorge, Voieu Nitescu és Lupu dr. tartanak ezután Gogát méltató beszédeket. Cuza beszéde következett ezután. A beszéd közben Jorga Argetoianuval beszélget, amire Cuza megáll, majd odaszól a miniszterelnökhöz: (Tudósításunk folytatása a második oldalon.) csökkenése maga után vonta a termelés első csökkentését is. Ebből lett az első munkáselbocsátás, amivel felszaporodott az első elüzöttek száma, s most ez a felszaporodott nagyobb mennyiségű ember lett fogyasztás-csökkentővé. Ebből jöttek lavina-növés módjára a további termelés-korlátozások, a munka nélkül maradó további újabb ember-fölöslegek. Az állam politikája is, a társadalom ösztöne is azt akarná, hogy ez a növekedő folyamat gátat kapjon, vagy uj medreket vághasson és eloszoljék. A megindult lavinázás a maga utján amúgy is növekszik, nem kell még azt újabb mesterkélt hozzáadásokkal és lökésekkel is gyarapítani. Az is rossz gondolat, hogy hiszen ezekkel az ujabh munkanélküliségekkel csak a magyar társadalomnak ártanak az illetékesek. Most már a munkanélküliség minden mesterkélt gyarapítása az egész ország társadalminak ártalmára válik, mert az általános izgalmat és keserűséget növeli. A munkanélküliségnek most már nincsen nemzetiségi színe, mint volt kezdetben, csupán a magyarságra nehezedően. Most már országos szinü ez a baj, s ha a mi terhűnkre erőltetik is, mi elpusztulhatunk, de ez csak azt jelenti, hogy a munkanélküliség országos aránya a mi teljesitő képtelenségünkkel még nagyobbá válik. A mi hivatalnok-rétegünk elől teljesen elvehe- tik újabb nyelvi vizsgákkal az ő eddigi sovány életkörüket és munkahelyüket, de ezzel csak több koldust támasztanak közöttünk, s nem több eltartót. A kidobottak helyére jövő uj hivatalnokoknak ilyen koldus állapotunkban már nem tudunk kenyeret adni. Hiába gondolnak erre a kicserélésre, hiába számítanak arra, hogy a mi kidobottjaink munkahelyére mások rátalálhatnak. Nem lesz adóképességünk, nem lesz módunk, amiből népünktől idegen hivatalnokréteg eltartása kiteljék. Ami maradók kenyerünk még lehet, azt a kidobottakkal kell megosztanunk, az újaknak nem jut belőle. Félkenyérre szorítva, csak jajgatnunk lehet. De a nyelvi szempontból kifogástalan uj hivatalnok is azt a félkenyeret hiába veszi el tőlünk; több már annál nem lesz, s neki is jajgatnia kell velünk. Látnivaló tehát, hogy a nyelvi vizsgákkal kapcsolatos kidobatások a munkanélküliségnek milyen erőszakos megnövelései, s hogy ezek milyen sötét végletek felé mutatnak. Jobb lesz abbahagyni a kenyérnek ilyen eimen való bi- zonytalanitását. És helyette igazán jobb lesz más utakon vizsgálódni, Hogy mik is lehetnének a munkanélküliségen való segités célszerű módjai. Egyelőre például az is jótéteményként tudna hatni, ha a nyelvi vizsgára szólított szegény embereknek nem kellene a vizsgahelyre való utazás és a vizsgahelyen való elszállásolás költségeit viselniök. Ezekből a költségekből otthon, az ő megpróbáltatok családjuk több napig tartó élelmet és tűzifát tudna magának beszerezni. Azzal is kevesebb lenne -az általános nyomor. A nyelvi vizsgával nem, igazán nem keves- bedik ez a nyomor. Még akkor se, ha valami különös csoda folytán a vizsga a legfényesebben sikerülne is... (Pd.)
