Keleti Ujság, 1931. november (14. évfolyam, 250-275. szám)
1931-11-11 / 258. szám
8 XIV. EYF. wamam 2ŰS. SZÁM. maame-m A nagy válság — Válasz a beérkezett hozzászólásokra — Irta: Diamant Izsó Az ipari cikkek fogyasztása szempontjából sokkal fontosabb annak a nagy, mezőgazdaságtól függő gazdasági rétegnek az életfenntartáshoz szükséges fogyasztása, amely nem sorolható a termelési költségek közé, de ezen gazdasági és társadalmi rétegnek a jólététől függ. A dumping kérdését annyira eminens problémának tartom, hogy dr. Szász Ferenc készsége mellett, hogy egy nagyiparosokkal való együttműködést lehetségesnek és szükségesnek tart, mégis hangsúlyozom, hogy a gabona-dum- pingre nekünk föltétlenül szükségünk van, nem az ipar miatt, hanem a mezőgazdaság miatt és szinte kizárólag az ő érdekében. Amit eddig e téren csináltunk, az nem volt dumping és nem volt jól megcsinálva és ha félő, hogy a jövőben sem tudnék jobban megcsinálni, akkor nem a dumping lénye rossz, hanem az apparátus rossz és ebben, az esetben kiséreljük meg ez apparátus kicserélését, vagy megjavítását és ne diszkreditáljuk az elgondolást, mert a kivitel nem volt kifogástalan. Románia gabonatermelésének eddigi tapasztalatok szerint,, maximum 15 százalékát exportálta. Gabonatermelésünk összértékének öt százaléka, mint áldozat elegendő volna ahhoz, hogy az exportra kerülő gabona árát a világpiacon 33mérsékelhessük (mellékesen megjegyezve, ekkora mérséklésre semmi körülmények között sem volna szükség.) Ha ilyen módon a belföldi piaci árakra nyomasztólag ható gabonafölösleg az országból kivitetnék, a belföldi árak a dumping céljaira feláldozott 5% helyett, 25—30%-kot nyernie vissza és a mai egészségtelenül mély pontjáról igy az ország egész gazdasága számára is egészségesebb nívóra emelkednék. Az ipar, munkásság és a kereskedelem közvetve szintén élvezik e virágzásnak induló, pezsdülő gazdasági élet előnyeit, mert régi teoria, hogy az alacsony árak korántsem értékmérői a jólmenő gazdálkodásnak és a virágzó állapotnak és az alacsony munkabérek még kevésbé. Ez az a politika, amelyet ipari téren ellenünk alkalmaznak. Országok, amelyek sokkal kedvezőtlenebb arányszámot mutathatnak fel a belföldön elfogyasztott és az exportálni kényszerült mennyiségek között, mint mi a gabonával: esetleg a belföldön elfogyasztott félprodukcióval kénytelenek a másik, exportra kerülő félmennyiséget alimeffitálni, Demeter Bélának a hozzászólása nem áll szembe a nagyipar állásfoglalásával és objektiv hozzászólását a nagyipar körében is sokan magukévá teszik, mivel ő'elvben az iparfejlesztés szükségessége mellett van és még a protekcionizmust is elfogadhatónak találja, főkóp ahol nemzetvédelmi szempontok ezt indokolják. Csak a kartellek politikájának tulhajtása és a protekcionizmussal való visszaélés ellen szólal fel. A magunk részéről ezt az állásfoglalást ugyanazzal a loyali- tással el kell fogadnunk. Eleve el is fogadtuk, amiről az ankétnak a vámok esetleges korrigálását célzó, a Keleti Újság 244-ik számában közölt része is tanúskodik. A közterhek leszállításának szükségességé minden termelő rétegnek egyformán forró óhaja, sőt életegziszteneiális kérdése. Az Ugir azonban szkeptikusan áll ezzel szembe és nem ennek szükségességét vitatja, hanem csupán kivihetőségét vonja kétségbe a jelen helyzetben. Dr. Ferenczi Zsigmond hozzászólásában rendszerességre és tudományosságra törekszik, de mig az ankét hibájául tudja be, hogy a szanáló eszközöket felszinesen érinti, addig saját javaslatában „ezen cikk keretét meghaladónak látja“, hogy saját ellenjavaslatát kidolgozza, — és mig egyoldalúsággal vádolja az Ugir felfogását, legalább is ugyanolyan súlyos hibába esik akkor, amikor az ipart, kereskedelmet „másodlagos termelési ággá“ degradálja. Elveti a sulykot, amikor azt állítja, hogy „a nagytőke által finanszírozott nagyipar elsőrendű létszükségletét képező termékeit 200— 300 százalékos ártöbblettel adja a feldolgozó kisn. iparnak és viszontelárusitó kereskedőnek.“ Ez olyan durva elszólás, hogy az egyébként érdekes és ötletes hozzászólást teljesen diszkreditálja. Ugyanolyan kijelentése az is, „hogy a vámtarifa az áru értékének 2—3-szorosát kitevő vámdijjal“ hozza forgalomba az árut. Ilyen kijelentéseket konkrét példák nélkül, cáfolni sem érdemes. Az egyúttal megemlitett cukor és gyufa kissé tulké- nyelmesen választott példája nem áll helyt, mivel tudjuk, hogy a cukorban mekkora szerepe van a fogyasztási adónak és a gyufában a Kreuger- féle kölcsön amortizációjának. A bankjegy-privilégiumból folyó illetéktelennek gondolt jövedelem miatt nem volna okunk ellentétes álláspontot elfoglalni, mert ez nem a nagyipar érdekében történik, de ép a jelenlegi súlyos helyzet igazolja, hogy milyen megkülönböztetetten súlyos feladat hárul a Nemzeti bankra mindaddig, amig egy alkalmas módot nem találunk arra, hogy az aranyfedezettől egész gazdasági életünk veszélyeztetése nélkül, eltekinthetünk. A fizetőeszközök hiánya viszont egy nagyon helyes megállapítás, amely szintén összevág az Ugir ankétjában elhangzott programmal, és hogy a tanulmány írója ezt bankjegy infláció nélkül akarja megcsinálni, ugyancsak egyezik a mi állás- foglalásunkkal, mert hiszen látjuk, hogy Németország és Ausztria financiális összeroppanása az infláció okozta végkiárusitás utókövetkezménye» képen köszöntött be reájuk. A gabonaárak jelenleg felmenő tendenciát mutatnak, seki sem állíthatná ma határozottsággal* hogy ez már a javuló tendenciának a szimpto- mája, vagy kezdete. Teljességgel kizárva azonban! nincsen. Oroszország egy évvel ezelőtt még azzal rémitette a világot, hogy gabonatermelését kolosszális mértékben felfogja emelni, mert tervgazdaságának egy sarkalatos tézise szerint gabonatermelése óriási evolúció előtt áll. Itt ugylátszik egy kis hiba volt a kréta körül, mert az orosz buza nemcsak hogy eltűnt az export-piacról, hanem egyes újsághírek tudni vélik azt is, hogy Oroszország egyes tőzsdéken titokban vásárlóként is lépett fel. Ha ez a ma még bizonytalan kérdés oly értelmű tisztázást nyerne, hogy az a félelmetes több termelés mégsem érhető el puszta kommandószóval, és reálitásokkal nem mindig számold papirszámitással, vagy pedig, hogy az orosz nép* nagy tömege megunta a koplalást: könnyen lehet, hogy a mai irreális gabonaárak némiképen helyrebillennek. Vájjon helyes volna-e ilyen körülmények között, ha az ipar következményeiben még súlyosabb salto mortale-t kényszerült volna elkövetni, mint a mezőgazdaság és a mezőgazdaság most már kénytelen volna még sok évig rekonva- leszcenciában legyöngült erejében vontató kötélre venni az ipart? Bármennyire ellentétes nézetek alakulnak is ki ezen viták és hozzászólások régén, örömmel fogadjuk őket, ha tiszta szándékból eredőek, mert a közfelfogást meg fogják javítani, a gazdasági babonákat megszüntetni és talán — tán a jelenlegi5 válságot is enyhíteni. Marosvásárhely kereskedő és iparos társadalma csatlakozott a boltbérek leszállítására irányuló akcióhoz Marosvásárhely kereskedői és iparosai vasárnap nagygyűlést tartottak a kereskedelmi és iparkamarában. A gyűlést Rosenfeld Jenő, a koreskedőtái’saság elnöke hivta össze, amelyen kétszáznál többen jelentek meg. Márk Miklós indítványára a gyűlés határozati javaslatot fogadott el, amely tiltakozik a magas bolt és üzlethelyiség- bérek ellen. Ezzel Marosvásárhely kereskedő és iparostársadalma csatlakozik a 44 különböző egyesületből álló kereskedőszövetség akciójához és felterjesztést intéz a kormányhoz, amelyben a a béreknek a békebeli arány paritás felére való leszállítását kérik. A gyiiés a határozatok végrehajtására egy húsz tagú végrehajtóbizottságot választott. Tőzsde 21 milliárd 812 millióról 22 milliárd 506 millióra1 történt. A helyzetjelentés azzal végződik, hogy a Nemzeti Bank tevékenysége és a romániai pénzrendszer kitűnő működése valószínűleg befolyásolni fogja az ország külföldi hitelének megítélését is. • * Az uj árlejtés! (közmunkák, közszállitá- sok), szabályzat (1931 junius 4-i 127 sz. Mon. Of.-ban) magyar, német fordítása és román szövege kapható dr. Mandel Fordító irodájában. Cluj, Str. Memorandului 12. • * Ipartestületek! Iparosok! Kisiparosok! Alkalmazottak! Megrendelők! ügyvédek stb. Az ipari választott bíróságokról szóló törvény és rendelet (a teljesített munka fizetésének biztosításáról szóló törvény végrehajtási utasításai teljes és precíz magyar forditása kapható Dr« Mandel Fordító Irodájában, Cluj, Str. Memo rândului 12. szám. Ára 60 lej. Vidékre portóval 70 lej. Valutapiac 1931. november 9. Kolozsvár Züric k Eerlin Bukarest Budapest Becs Prága Newyork nyitás zárlat utó Zürich__ _, 8232 3300 1117272 _ 6593/4 1940 Newyork 511V2 5114/2 — 4213 16770 57150 — 337637 37987 — London 1045 1945 — 15970 642 2170 — 1283/8 — — Páris 20107s 2012 — 1658 660 2247 — 132775 9662 — Milánó 2650 264772 — 2180 880 2955 — 175 s/8 7343 — Prága 1517 1515 12430 49772 1693 — — 12800 — Budapest 900272 900272 — 7335 293/i — — — 2240 'T Belgrál 90772 905 — — 299 IOI6I/2 — 5900 — — Bukarest 305 305 — 2550 — 343 — 2030 635 —* becs 7150 7150 — 5900 2350 — — — 2800 — I beriiu 12100 12100 — —■ 4000 13560 — 80090 1600 Száz lej árfolyama: Zürichben 305 Londonban 635 Budapesten 343 A kolozsvári tőzsdén a tegnap eladásra került 1 vagon 62—63 kg-os rozs 270-es árfolyamon, 5000 kg. lóheremag 2450, és 1000 kg. lotus corniculatus 2250 lejes árfolyamon. A Nemzeti Bank jelentése. Bukarestből jelentik: A Nemzeti Bank most tette közzé az október 17-től 24-ig terjedő hétre vonatkozó helyzetjelentését, ami főképpen azért érdekes, mert erre a hétre esnek az ország pénzintézeteinek legmozgalmasabb napjai. A Nemzeti Bank elégtétellel állapítja meg, hogy visszleszámitolási váltója ez alatt a hét alatt tizenegymilliárd 618 millióról 12 milliárd 212 millióra, tehát hatszázmillióval emelkedett, ami azt bizonyítja, hogy a jegybank teljes felkészültséggel állott a pénzintézetek rendelkezésére és hogy ő maga is megfelelő tőkével rendelkezett, mert ezalatt az idő alatt deviza- stokkja 10 milliárd 319 millióról 10 milliárd 423. millióra emelkedett. A fedezeti arány jelenlegi 36.75 százalék. A bankjegyforgalom emelkedése]
