Keleti Ujság, 1931. november (14. évfolyam, 250-275. szám)
1931-11-08 / 256. szám
XIV. ÉVF. 256. SZÁM. KESitfaZSr&Jíú 7 Napsütötte, egészséges bőrt, fiatalos, makkegészséges külsőt biztosit Önnek ¥ IVEA-cnfiics OLAJ Mindkettő, mint egyedüli a maga nemében, tartalmazza a bőrrokon, bőrápoló euceritet, mindkettő csökkenti a fájdalmas lesülés veszélyét és mindkettő megadja a bőrnek — még borús időben is — a kivént szép barna szint. A Nivea-Créme ezenkívül forró napokon kellemesen hűsít; Nivea-olaj viszont megvédi tes'ét barátságtalan időben a túlerős lehűléstől, amely könnyen náthát idézhet elő, úgy hogy baratságtalan hűvös nyári napokon is fényben, levegőben és vízben fürösztheti testét. Nivea-Créme: Lei íö.oo—72.oo / Nivea-Olaj: Lei 55.oo, 85.00 Beiersdorf & Co. S. A. R., Braşov, Str.-ida Juliu Meniu 39. Huszonhat optánspört tárgyal a jövő hátén a vegyes döntőbíróság BAJ-POSTA Ezt a különös összetételű, furcsa székely szót, maga az élet csinálta. Mikor egy ágrólszakadt, árva, koldus leány férjhez megy, arról szokták mondani, a harminckét fogát értve alatta, hogy: „egy harminckét kövü malmot vitt hozományul“/ Édes testvére ennek a kifejezésnek a „bajpósta“ is, csakhogy az a nyomorúság és legtöbbször tragédia, amelyet takar, nagyapja lehetne az előbbi< nek. Jelentése a következő: Tudott dolog, hogy a székely legények, leányok özönével mennek Bukarestbe szolgálni, ahol csak egy kis részük talál elhelyezkedést, a többi nyomorog, züllik, prostituálódik, tönkre megy testileg, lelkileg. Az itthoni elviselhetetlen nyomor azonban hajtja és mihelyt annyira cseperedett a gyermek, megtömik a tarka átalvetőt gúnyával, elemózsiával és kuporodnak fel a harmadik osztályba jókedvűen, bizakodva, terveket szőve, egészségesen, a testi erő vad öntudatával. Pár napig meghúzódnak a szerencsésebb falujokbeliek- nél, legalább éccakára, de aztán kikerülnek az uccára. Kis lebujokban ődöngenek, nyilvános tereken, parkok padjain keseregnek. Az állástalan székely legényeknek ilyen találkozó helye a Mihai Viteazul szobor, amely körül kikötnek és várják a, jószerencsét. Egyik-másik nekivág valamelyik uccának és végleg eltűnik, a többi úgy ragaszkodik a szobor környékéhez, mint valami szirtfokhoz a hajótöröttek. Előveszik az elemózsiát és búsan rágják a hazulról hozott fekete kenyeret, mig benne tart, később eladják a nélkülözhető ruhát is. Hazajönni szégyenük. Később pedig a nyomor teszi lehetetlenné. Akad köztük azonban egy-egy elszánt, nekikeseredett legény, aki azt mondja, hogy ha igy is úgy is el kell veszni, hát pusztidjak otthon és neki vág a hazai útnak. Egyszercsak feláll a szobor talpáról és azt mondja: — Ki üzen haza valamit, met én megyek? Az cnervált, ürestekintetü férfiak, nők megmozdulnak. Van aki lemondóan int és visszasü- lyed a lelke poklába: Annyi ereje sincs, hogy haza üzenjen. Mások azonban körülveszik a haza készülőt: — Ha felénk jársz, hát mondd meg, hogy jól vagyunk, egy irodába kaptam állást, de pénzt még nem küldhetek. Ott lakunk a templomtól számítva a negyedik házban. Csak Szabandi Mihá- lyékot kérdözd. Előkerül a plajbász, még a katonaságnál szerzett „nótec-könyv“ és a hazajövő ember felírja a címeket, mehallgatja a külömböző sorsokat, üzeneteket. Egy szót el nem feled belőle, hiszen sokszor hallotta, sokszor elpanaszolták egymásnak és mikor az utolsó nyomortörténet is elhallgat, megbillenti a fövegét és azt mondja: — No az én Istenem áldjon meg tűtököt! Az ilyen embert hívják „bajpóstá“-nak. Valahogy átvergődik a Kárpátokon. Isten tudja miből él addig. Az első székely falunál előveszi a ,,nótecét“ és ettől a pillanattól kezdve meg van mentve. Mindenütt szívesen fogadják, meg- traktálják, ellátják enni-innivalóval s ha jó hirt hozott, még „pánkó“ is kerül és jókedvűen igy kínálja a ház asszonya: — „Használja nó, met mikor csenáltam, megmostam a kezem utána!“ Tegnap, vagy tegnapelőtt ilyen baj-posta érkezett a falunkba is, valami dakki embör, Égöni nevezetű. Elébb hétért Birtalanékhoz s elmondta, hogy Márika mit üzent. A vén Pétör Jánoséknál sem üdőzött sokat, de ott már annyit mondott, hogy sokért nem adná, ha a szegény ögyvez Áron Pétörnével nem kellene találkoznia. — Mért félsz tőle? — kérdi megütődve Pétör János. — Áldott jóasszony az, még a légynek sem árt. — Éppen az a baj — sóhajt a vándor. — Nem es félnék én, ha a fia élne. — Hát meghótt? — Az-e? A meg osztán! Ez a gyenge ujjas maradt utána. — Hogy pusztula el ilyen hirtelen? — Elég hertelen. Ülünk a Miháj vitéz szobránál s egyszer csak lássuk, hogy sárgul el Áron Pétör. Téged mi lele?... Ingem csak annyi, hogy én már az Úristenhez szegődöm... E történt tegnap fertáj tízkor... A rossz ujjassát hazahoztam. Itt hagynám, ha átaladnák. — Itt osztán ne! — Legalább mutassák meg akkor, hogy az anyja hol lakik? Pétör János bá elkalauzolta a kapuig. Mióta tizenhatban a rományok az urát elhurcolták s az is elhalt „Húsos“ városában, az egykor hires kedvű asszony egész nap nem szólt tizet. A bajpósta nagy hangon állított be az „életre“. — Hogy van édösanyám? — Én jól édösfiam! Hát te ki vagy, s honnan jössz? — Dakki embör vagyok s eppen Bukarestből jövök! (Budapest, nov. 6.) Jól informált körök arról értesülnek, hogy az optáns ügyekben tárgyaló magyar-román vegyes döntőbíróság a jövő héten Párizsban összeül. A tárgyalások november 15-ig fognak tartani és azon huszonhat ügyet intéznek (Kolozsvár, november 6.) A legújabb belügyminiszteri rendelet szerint a községek haladéktalanul össze kell állitsák jövő évi költség- vetésüket. A kormányintézkedés vgrehajtása- képpen a jegyzők már munkához is láttak. Csakhogy a rendelet végrehajtása elé óriási akadályokat gördit az a körülmény, hogy még a mult évi büdzsé is csak fiktiv számokat tartalmaz. A kormány nagy bölcsen törvényt hozott, amely lehetővé teszi a falusi emberek újabb megadóztatását. Ezt a különös intézkedést természetesen korántsem lehet végrehajtani, meny nyihen az emberek teherbíró képessége a legala csonyabb pénzügyi skálán mozog. A helyzet ma már odafejlődött, hogy a mult évi félmilliárd lejes deficit sincs fedezve. Ami az 1932-ik évet illeti, a falu vezetői arra az álláspontra helyezkedtek, hogy elsősorban a mult év pénzügyi problémáit kellene — Az Isién vezérelt hozzám, a fiamot Pétört nem láttad-e? — Én osztán igen. Az öregasszony arcát boldog pir önti el. Besürgeti a hírhozót a házba s az izgalomtól reszketve teszi elé a „falnivalót“. Egyelőre nem kérdez semmit, csak ezt pötyögi boldogan: „Oh leiköm fiam!“ A baj-pósta a halálhírrel a kezében kínosan feszengve ül, próbál enni, de a jó házi szalona megkeseredik a szájában. — S hát látád a fiamot? — ül le szembe vele a vén asszony is. — Együtt vótunk vele. — Elszegődött-e? A férfi lesüti a fejét, úgy morogja: — ő el. — Kihez te? A bajhozónak jó gondolata támadt, szinte vígan felel. — Éppen Mihály vitézhez. — Nagy úr ugy-e? — kérdezi bizakodón az asszony. — Elég nagy úr. A szegény, öreg édesanya elgondolkozik. — Oh csakhogy jó helyre szegődött volna az én leiköm Pétöröm'. A dakki ember nagy hangon vigasztalja: — Amiatt klednek ne fájjon a feje. Ojan gazdája senkinek sincs Bukarestbe, mint Pétörnek. Áldott jó embör. Egész nap egyet se szól, nem szidja, nem mocskolja Pétört. A dolog sem öli meg. Csak eppen egy lóval van dolga, amelyiken Mihály vitéz ülni szokott. A/WWVVWVVVWWVVVVVVVVWVVVVV Nachligal: Szahara és Szudán. Öt év kalandos küzdelmei a Csad-tó országaiban. Vászonkötésben 143 lei, diszkötésben 170 lei Lepagenál, Kolozsvár. Vidékre utánvéttel, portómentesen. Kérje az utazási könyvek jegyzékét Lepagetól, Kolozsvár. el. A megítélt összegeket a létesített nemzetközi optánsalapból fizetik ki. A bíróság vezetője Ce- derkranz svéd biró, magyar részről Székács Aladárt delegálták a bíróságba, mig az érdekelt op- tánsok megbízottja Lakatos Gyula képviselő lett. likvidálni s csak azután veheti kezdetét a jövő évi költségvetéssel kapcsolatos tevékenység. Egyébként a jegyzők még a mai napig sem kaptak fizetést. Az országnak van ugyan egy nehány olyan faluja, ahol mégsem érezhető annyira a válság szele. Ez a körülmény azonban legfeljebb öt- ven-hatvan tisztviselő fizetési igényeit elé- giti ki. A községi tanácsok tudomást szerezve a kormánynak arról a tervéről, hogy ezentúl a tanitókat a falunak kell fizetnie, hatalmas méretű tiltakozó akció megindítását határozták el, mert az egy és félmilliárd lejt jelentő tanítói fizetések átvételéről a községek hajlani sem akarnak. így is lehetetlen helyzetbe kerültek. Abban az esetben viszont, hogyha a pénzügy- miniszter terve a megvalósulás stádiumába jut, egyszerűen lezárhatják az "irodákat és bejelenthetik az adminisztráció teljes csődjét. — Akkor valami katonaember? — Afféle édesanyám az... De én már menyek es... A boldog, ragyogó arcú vénasszony szorgoskodva ugrik fel. — Áldjon meg az Úristen, hogy ilyen jó hirt hoztál! És izgatottan csomagolja össze az asztalon maradt szalonnát, kenyeret, csipet túrót. — Ezeket vidd magaddal, az utón jól fog. Nem lehet visszautasítani. Az ember még a kapun kívül is ügyetlenül tartja a kezében. ÁlU mintha odaszegezték volna. Arra gondol, hogy mégis vissza kellene mennie és megmondania az igazat. Már a kilincsen a keze, mikor a házból halk, öreges énekszó hallszik ki: Fekete faluban fejér torony látszik Láttam a babámot, más ölében jádzik... A dakki ember szive megremeg és zordul, föj- tottan elkáromkodja magát. Nézi a kezébe nyomott kenyeret, szalonnát. Két gyermek jön szembe az utón. Odainti és odaadja a kenyeret, szalonnát. — Mesztök! A fiuk bátortalanul veszik el. Egyikük fel néz az emberre és meglátja a kemény, csontos arcra gördült két könnycseppet. — Maga mét sir bácsi? Az ember gorombán riasztja el magától és megindul. — Nem elég a magam baja, a másét es én sirassam! — dörmögi. Lassan cammog. A mátéfalvi útnál befordul és az Olt hidján megáll. Kicsit nézi a vizet, erre fogja a halott legény rossz ujjassát, melyet nem mert átadni. Kissé tétovázik, majd elszántan beledobja a vízbe. Az esteledő félhomályban úgy látszik, mintha holttestet lökött volna a vízbe... Alsórákos. Nyirő József. A falu katasztrófája A múlt évi félmilliárd lejes deficit sincs fedezve és a kormány más- félmílliárd lej újabb terhet akar a községek nyakába sózni
