Keleti Ujság, 1931. november (14. évfolyam, 250-275. szám)
1931-11-08 / 256. szám
4 A nyugdíjasoknak még tiltakozniok sem szabad, nehogy megzavarják Argetoianni (Dés, november 6.) A tisztviselők és a nyugdíjasok hónapok óta nem kaptak fizetést. Járandóságaik pontos kiutalása érdekében gyakran gyüléseztek és intervenciók utján igyekeztek jobb belátásra birni a mindenható pénzügy- miniszter urat. Láng nyugalmazott ezredes felkereste tehát P. Bănut'u vármegyei prefektust s miután hosszabb expozéban ’ vázolta az elviselhetetlen heiyze"at, inter /encióra kérte fel. A prefektus miniszteri redenletre való hivatkozással azzal válaszolt, hogy nemcsak, hogy ő nem telefonálhat, hanem még a nyugdíjasok tiltakozó táviratainak az expediálását is megtiltották. A Keleti Újság munkatársa felkereste Bănuţul prefektust. Láng ezredes esete annál nagyobb feltűnést keltett, mivel a prefektust megértő megyefőnöknek ismerték. — Szó sincs róla, mintha én a postának megtiltottam volna a táviratok elküldését. Tény az, hogy Argetoianu miniszter rendeletileg fújta le az intervenciókat, aszal az indokolással, hogy felesleges a távi ml ozás, pénz nélkül úgy sem fizethet és a távirátváltások csak zavarják munkájában. — Vájjon a kormánynak tudomása van-e arról — kérdeztük, — hogy a rendetlen fizetés- kiutalások aláássák az állaín presztízsét'? — Ötszámillió lej külföldi adósság törlesztése vált esedékessé — jegyzi meg a prefektus. S ezért tiltották le a fizetések kiutalását. Az alábbiakat már Sofroeescu pénzügyigazgató mondja: — Birtokomban van egymillió lejről szóló utalvány. Amikor az összeg kifizetéséhez akartam látni, újabb távirat érkezett, amely arra utasított, hogy az adóhivatalok napi bevételüket azonnal fizessék be a Nemzeti Bankhoz. Táviratilag függesztettek fel egy főszolgabírót, aki a bányamunkások javára döntött (Déva, november 6.) A Boica és vidékén termelő Concordia Magura-Toplica aranybánya- társaság még a tavaly konfliktusba keveredett munkásaival, aminek az lett a vége, hogy a dévai törvényszék kollektiv szerződést állapított meg a két félnek. A kollektiv szerződés alkalmazására azonban szinte semmi idő sem jutott, mert a társaság, — állítólag tőkehiány miatt ■r-i- a kollektív szerződés érvénybelépte után azonnal beszüntette a termelést s igy a Boica és vidéki aranybányamunkásság teljesen kenyér nélkül maradt. Egyideig még vállalkozónak adtak ki termelés végett, később azonban ez a munkaalkalom is megszűnt s a gazdag arany hazájában a munkásság tavaly már olyan nyomorúságos állapotba került, iiogy a kormány 60.000 lej gyorssegélyt volt kénytelen kiutalni. Az elbocsátott munkások azonban a felmondási időre nem kaphatták meg a járandóságukat, mert Nistor Joan és mintegy 100 társa krecsunyesdi aranybányamunkások a felmondási 1930, julius és augusztus hónapokra járó munkabérért perelték a Concordia Magúra Toplica aranybányatársaságot 234.900 lej elmaradt munka bőrtokét és 1931 január 23-tól annak kilenc százalékos kamatait követelve A nem mindennapi ügyben az •elsőfokú il életet Paiágyi Menyhért: Marx és tanítása Lei 55. Kapható a Minerva könyvkereskedésében Kolozsvár, Str. Reg. Maria 1. Nistor brádi főszolgabiró bozia 1931 október 5-én, aki elismerve a munkásság követelésének a jogosságát, a benyújtott iratok tanúsága szerint a munkásság javára döntött a követelt összeg megfizetésére hiva fel a bánya- társuíatol, azzal indokolva, hogy a ko'.Uk'.iv szerződés, amely életbelépett már a tavaly, a munkásság kérését teljesen alátámasztja. A dolog eddig rendben is lett volna. Felsőbb helyen azonban, ugylátszik, nem igy informálták a minisztert, mivel a döntés urán mintegy 20 nappal távirati intézkedés érkezett a dévai prefekturára, amelyben a belügyminiszter Nistor brádi főbírót felfüggeszti s a határozat revízióját rendeli el, egyúttal azonnal vizsgálatot is indítottak, amelynek levezetésével Pretorián belügyminiszteri és Popescu munkaügyi miniszteri inspektort bízták meg. A vizsgálat jelenleg még tart. Legalább is különösnek kell tartanunk egy főszolgabiró azonnali felfüggesztését minden előzetes vizsgálat nélkül, különösen ankor, amikor — ahogy a helyzet ma mutatja — a főszolgabiró igazságosan nem is dönthetett másképpen. A Concordia társaság ugyanis a brádi járásbíróságtól a főbirói elsőfokú Ítélet felfüggesztését kérte. Ezzel szemben azonban a munkásság ügyvédje: dr. Conda Publiu dévai ügyvéd, a járásbíróságtól az azonnah végrehajtás elrendelést kérte, amit a járásbíróság meg is adott, úgyhogy — amennyiben a társulat nem fizet —- a dolgok rendes menete meg fog indulni. Egyrészről tehát vizsgálat folyik az elsőfokú Ítélet miatt, másrészről az Ítéletet végrehajtják. Kiváncsiak vagyunk a vizsgálat eredményére. Az „ANKER“ Általános Román Biztositó Társaság Bucureşti, Cal. Victoriei No. 1. — Alapítva 1920 évben. Teljesen befizetett alaptőke: 5,000.000 Lei. Összes aktivák az 1930 évi mérleg szerint: 148,437.287 Lei. T. biztositottainak tudomására hozza, hogy az 1931. évi november hó 2-án az ANKER Általános Román Biztositó Társaság Bukarest, Calea Victoriei No. i., az Ipar és Kereskedelemügyi minisztérium kiküldötteinek és a Társaság biztositottainak jelenlétében sorsolás utján amortizálta a következő népbiztositási kötvényeket, amelyeket készpénzben a feleknek azonnal ki is fizetett. K. sz. 72.314 Niculae Odobescu Bucureşti, Str. Răspântiilor 37 .....Lei 50.00>— K. sz. 36.259 Josefine Kovács Cluj, Str. G. Tamás 25 ...................................Lei 20.000'— K. sz. 56.095 Isidor Münster Cernăuţi, Pumnulgasse 18 ........................... Lei 20.000'— Lei 90.000'— Az eddig kisorsolt amortizált kötvények ................................................... Lei 7,380.000'— Lei 7,470.000-— A népbiztositásra felvilágosítást ad az Intézet Ciuţi Vezérügynöksége Kolozsvár, Str. Universităţii No. 3. Telefon: 4—52, valamint az ország minden részében az intézetünk képviselői. Egy nyugdíjas naplójából November 1., vasárnap. Csak déli 1 órakor kelünk fel. Feleségem rendezte ezt igy. Nincs fánk — jegyezte meg — s az ágyban mégsem fagyunk meg. Ráadásul megspóroltuk a reggelit. Két óra körül vidéki gazdatiszt rokonom nyullal ajándékozott meg. Zsir és a fa hiányában a szomszédasszonyt kértük meg, hogy készitse el — felibe. Négy órakor ebédeltünk és a maradékból meg is vacsoráztunk. November 2., hétfő. Hajnalban feleségem jajgatni kezdett. Nagyon beteg vagyok, — panaszolta. Az orvos ismerte a helyzetünket s a receptért semmit sem kért. Äz orvosság háromszázbusz lejbe került. A jegygyűrűmet adtam el. Feleségem egész nap koplalt, én pedig a gyűrű árából maradt pénzzel megebédeltem. Este felfürészeltem a konyhaasztalt, két napig nincsenek fagondjaink. November 3., kedd. Reggel 8 órakor gyülekezés a pénzügyigazgatóság előtt. Hideg, őszi szél fújt s én dideregve álltam be a sorba, ötszázan lehettünk és hat fórumot jártunk meg. Hol udvarias, hol pedig goromba válaszokkal intéztek el. A megyeházánál rendőrök kergettek szét. Hatvanöt évemmel csak nehezen szaladtam. Futásközben elestem, csontrepedést állapítottak meg és az orvos gipszbe helyezte jobblábamat. November 4., szerda. Az asszony reggel lehangoltan jegyezte meg: „Az egyetlen ruhám is elszakadt.“ Hosz- szu töprengés után eszembe jutott, bogy a szekrényben van a menyasszonyi ruhája. Fehér selyem; mirtusz koszorúval. Úgy nézett ki benne, mint egy múzeumi relikvia. Elhatározta, hogy fülbevalójának árából megfesteti. Estefelé nagyon megszomjaztam. Vizet kértem. Feleségem kétségbeesetten jelentette: elzárták. így jártunk a villannyal, repceolajból mécsest készítettünk, ügy nézünk ki, mint valami kriptalakók. November 5., csütörtök. A fiam levelet irt Bukarestből. Felemelték az egyetemi taxákat és igy nem iratkozhatott be. De mivel pillanatnyilag sem akarja a mi eléggé katasztrofális helyzetünket súlyosbítani, beállott egy volt miniszterhez inasnak. Hej, hova jutottam. Tizenkét elődöm alispán volt, én pedig nyugalmazott szolga- biró . . . November 6., péntek. Elhatároztuk, hogy bőjtölünk. Még vizet sem iszunk. Az éhség miatt borzalmas fájdalmakat álltam ki. Délutánra az éhségsztrájkot feladtuk. Feleségem talált a pincében valami krumplit. Megfőzte s kész volt az ebéd és a vacsora. A házmesterné sokat alkalmatlankodott. Ha huszonnégy óra alatt ki nem fizetik a hátralékos bért, — kiabálta rikácsoló hangon — úgy kidobjuk innen, mintha itt sem laktak volna. Feleségem egy szép levesestál- lal ajándékozta meg s igy huszonnégy óráig nyugodtak lehetünk. November 7., szombat. Ezeket a sorokat is csak nagy nehezen vetem papírra. A naplóirást abba kell hagynom, mert az éjszaka megfagyott a jobbkezem. Az ágyam az ablak mellett van s a kezemet elfelejtettem betakarni . . . XIV. ÉVF. 256. SZÁM. A másolat hitelességéért: Demeter Béla. N ncs pénze? Könyvet azért vehet, mert már öt leiért kap a Lepage antikváriumban, Kolozsvárt. Kérjen ingyen jegyzéket!
