Keleti Ujság, 1931. november (14. évfolyam, 250-275. szám)

1931-11-07 / 255. szám

Keju&tsWí&íú Sztrájkkal fenyegetőznek a kolozsvári egye- tem hallgatóija kl(|jrhatatlari tanfpk miatt „A kolozsvári egyetemei mostohábban kese!£k, mint az ország többi egyetemét“ — mondotta Dra.ga.nu rek­tor az egyetemi tanárok gyűlésén (Kolozsvár, november 5.) A kolozsvári egye­temen november elsején megkezdődtek az elő­adások. Ezzel legalább is a kívülállók előtt úgy látszott, mintha elsimultak volna azok a nehéz­ségek, amelyek néhány héttel ezelőtt még való­színűvé tették azt a tervet, hogy novemberről januárra halasszák az egyetemi év megnyitását. Súlyos pénzügyi nehézségek vetették fel ezt a gondolatot a kolozsvári egyetem sorsának inté­zőiben. Mert nem volt pénze az egyetemnek arra, hogy fát vásároljon, amellyel fűteni tudja az előadó termeket. Nincs pénz a laboratóriu­mok költségeinek fedezésére s a klinikai intéze­tek is állandó anyagi zavarokkal küzdenek. Dráganu rektor nemrégen Bukarestbe utazott s ekkor legalább annyit sikerült kivinnie, annyi pénzt biztosítania az egyetem részére, hogy el­kerülhető volt az újabb halasztás. A nehézségek azonban továbbra is fennállanak s ezek kerül­tek szóba tegnap azon a gyűlésen, amelyet az egyetemi tanárok tartottak. Dráganu rektor szo­morú megállapításokat tett ekkor. A rektor min­denekelőtt beszámolt bukaresti útjáról, majd a következőket mondotta: — A kolozsvári egyetemet sokkal mosto­hábban kezelik, mint az ország többi egyetemeit. Habár a lehető legszélesebbkörü takarékossági intézkedéseket léptettük életbe, az egyetem mégis abban a helyzetben van, hogy alig tud to­vább működni. A többi egyetemeknél legalább a tanárok megkapták fizetéseiket, itt nálunk három hónapja már, hogy nem tudtuk felvenni járandóságainkat. A többi egyetemeknek kifi­zették az évi segélyösszeg háromnegyed részét, mi még az első részletet sem kaptuk meg. Nagy nehézségek árán tudtam egymillió lejt szerezni, hogy fabeszerzéssel lehetővé tegyem az előadá­sok megkezdését. — A jövő évi költségvetésben oly minimá­lis összeget irányoztak elő az egyetem részére, hogy akkor igazán tehetetlen lesz működésünk. Ahogy értesültem, az anyagbeszerzések elő­irányzásánál tizenhat százalékot redukáltak és ezután még egy újabb általános negyven száza­lékos leszállításnak lesz alávetve az egész költ­ségvetés. Hogy akkor mit fogunk csinálni, azt nem tudom. A rektor őszinte szavai után az egyetemi tanárok kara elhatározta, hogy az egyetem parlamentár-tagjaiból össze­állított deputációt küld a miniszter elé Dráganu rektor vezetésével, amely kérni fogja a létminimum biztositását az egyetem részére. Az egyetemi tanárok mozgalma mellett a diákok körében is nagy az elkeseredés. A diákegyesületek egységes akcióra ké­szülnek a kibírhatatlan tandijak miatt. A diákok beiratkoztak, a tandijakat azonban még igen kevesen tudták kifizetni köziilök. Az ezer lej beiratási dijat, amely nélkül senkit sem vettek fel, még csak kiizzadták valahogy, hogy a többit honnan kerítik elő, azt azonban senki sem tudja. Annyira nőtt az elkeseredés a diákok kö­zött, hogy az egyik diákegyesület vezetője azt a súlyos kijelentést tette, hogy nem marad hátra más az egyetemi hallgatók számára, mint a sztrájk. — Mostanig vártunk, mindent megpró­báltunk, de hiába volt. Élesen kell til­takoztunk a felemelt tandijak ellen, s ha ez sem lesz elég, akkor a sztrájk következik. Holnap a Petru Maior diákegyesület, amely maga köré egyesíti az összes diáktömörüléseket, nagygyűlést fog tartani s ezen fognak dönteni a további álláspont felől. Ezen fogják kimon­dani, hogy sztrá jkbalépnek-e, vagy pedig még megpróbálják a felsőbb hatóságokkal simán el­intézni a tandijak kérdését. ;; Az Idei évad „Nagy“ operett© preKiiérje ! | ! I Az évad „nagy sláger“ újdonsága l | ! I Az az operétte, amelyet mindenki meg fog nézni! y Ü Vihar a Balatonon.... j '' Premiére: hétfőn. Második előadás: kedden. Harmadik előadás: szerdán. ! I Főszereplői: Poór Lili, Neményi Lili, Indra Margit, Tompa, Ihász, Putriik Bálint. 'Banßfjivatat a vizsgálati fogságÖan — afjol Gőrinczy a vezérigazgató és—a személyzet 71 csaté Oankigazgató (ázásán dolgozik, Qogy pontos elszámolást csináljon az elsikkasztott és elherdált pénzekről (Kolozsvár, november 5.) Már megírtuk, hogy Lőrinczy Mózes a kolozsvári ügyészség fogházának a dédelgetett kedvence. Mindenki róla beszél, őt figyeli, éneklő dialektusát utá­nozzák, ő az ügyészségi fogda bonvivánja. A borostás szakáll eltűnt, a dróttal összekötö­zött nyári bakancsot levetette, élesre vasalt szürke nadrágja közcsodálat tárgya, sőt a ki­hallgatásnál is figyelmesen bánnak vele, le­ültetik, elbeszéltetik állítólagos oroszországi kalandjait és mindent elkövetnek, hogy jól érezze magát a vizsgálati fogságban. A törvényszék folyosóján pedig mindenki naiv fantasztának tartja, aki nem bűnöző fi­ús, a véletlen sodorta a lejtőre, megbánta a üneit és bizonyára jó útra tér. Egyelőre csak a vizsgálati fogságban. Mert Lőrinczy már itt is serényen dolgozik. Kibújik belőle a pedáns, éjjel-nappal dolgozó főkönyvelő, aki nem tűri a hibáikat s rossz elszámolást és végre-valahára rendet akar teremteni szét­ágazó csalásainak a dzsungeljiében is. Majd ő megmutatja a törvényszéknek, hogy az ello­pott milliókról, a hamis betétkönyvekről olyan pompás, áttekinthető, az utolsó bániig stim­melő elszámolást csinál, amilyet még bíró­ság nem látott. Méltányolja is a bíróság a Lőrinczy ur ügybuzgalmát és rendszeretetét. Úgy értesü­lünk, hogy a csaló bankigazgató számára az ügyészségi fogházban magániro­dát, kis költői túlzással bankhivatalt állítottak be, ahol egyelőre Lőrinczy lesz a vezérigazgató, aligazgató, köny­velő és az egész személyzet. Beviszik hozzá az Auto-Globnak a fő­könyveit, a bank könyveit s strazzákat, betét­könyveket, a Lőrinczy-féle egész magán­irodát. Lőrinczy Mózes bankigazgató ur pedig felveszi a munkaruháját, fekete bársony kar­védőjét és nekigyürkőzve a munkának, olyan számadást fog csinálni, amelynek alapján a bíróság tiszta, józan és hűvös ítéletet hozhat. Különben a kihallgatások még tartanak. Egyenként idézik be a monstre bűnügyben szereplő tanukat, akik ma miéig tanuk, hol­nap esetleg vádlottak leszn... .. a vizsgálati fogságban Lőrinczy Mózessel együtt elmél­kedhetnek a rossz üzleti konjunktúrán s azon, hogy a nagyszabású tranzakciók Lőrinczy ügyetlenségén füstbe mentek. A vizsgálóbíró az utóbbi napokban nem nyilatkozott a kihallgatások eredményéről, habár a közvélemény éhes kíváncsisággal várja a bűnügynek a legszenzációsabb részét: hova tűntek el a milliók, milyen üzleti vál­lalkozásokba fektette Lőrinczy a pénzt és kik idézték elő a bűnügy főhősének, Lőrinczy Mó­zesnek a romlását? Egyelőre csak annyi szi­várgott ki, hogy a kihallgatások és szembe­sítések még napokig tartanak és csak azután történnek újabb letartóztatások. Addig Lőrinczy Mózes nekigyürkőzve dolgozik a vizsgálati fogságban és csinálja az elszámolást, amely a bűnügy összes fá­zisait és eddig ismeretlen rejtélyeit fogja megmutatni, illetve megoldani. l/V'/\A^/W\A/WWWWWÍWVWi -v-v'v# Keresnek egy Hazugság nevű urat, ki a király mögött ólálkodik Stellán Popescu veszedelmeket lát és vannak, akik gúnyosan válaszolnak neki (Kolozsvár, november 5.) Az Universul leg­utóbbi számában Stelian Popescu, a lap igazga­tója, volt liberális igazságügyminiszter, aki nemrégen tért vissza Franciaországból, nagy cikket ir, A hazugság ott ül az asztalnál a ki­rály mellett címmel. A cim Vlahufatól való, a nagy román Írótól. És Stelian Popescu, miután előbb támadást intéz az ország párizsi követe ellen. aki szerinte nem csinált semmit, azt fejtegeti, hogy az uralkodó előtt azok, akik közvetlenül informálják, elrejtik az igazságot. — Találkoztam a belügyminiszter úrral — írja Stelian Popescu, — kértem, szüntessék meg azt az állapotot, amelyben a hazugság a királlyal ül az asztalnál, mert ha elrejtik az igazságot az ő szemei elől, elveszítjük őt és elveszítjük magunkat is. A cikket a következőkép fejezi be: — Meg fogjuk mondani az igazat, nehogy meghaljunk. A király a miénk, mindnyájunké. Informálni kell őt és nem hazudni afelől, ami az országban és körülötte történik. A Patria „Hazugság úrról“ címmel válaszol az Universulnak. Azt Írja, hogy Stelian Po­pescu adós maradt annak pontos megjelölésé­vel, hogy kit ért ezalatt a dicsérő jelző alatt. A Patria megmondja. Szerinte Hazugság ur egy időben Stelian Popescu volt, ma lehet, hogy Argetoianu, vagy Iorga a neve. Hazugság ur régebben azt a tanácsot adta, hogy állítsák egymással szembe az egyesített területek ro­mánságát az ókirályságbeliekkel. Ö adta azt a tanácsot, hogy tekintsék alkotmányozó gyűlés­nek az 1922. évi parlamentet s ő szavaztatta meg ezzel a parlamenttel — amint a Patria irja, — a kontinens legbalgább törvényeit s ugyancsak ő a szerzője annak a gazdasági re­zsimnek, amely a mai bajokhoz vezetett. Egy időben Hazugság urat nyugdíjba küldték, ő azonban ebbe nem nyugodott bele és most Ste­lian Popescutól tudjuk meg, hogy sikerült újra befurakodnia oda, ahonnan elűzték, ahon­nan azonban valóban el kell távolítani. — A király nem lehet és nem hibás, ha ta­nácsosai jó tanácsok helyett hamis utakat mu­tatnak neki. Nem hibás, ha tanácsosai a hü szolgálat helyett nem tesznek jó szolgálatot. Következéskóp Hazugság urat ki kell emelni onnan, ahova befurakodott, a világ szeme elé, szégyenszemre éspedig gyorsan. Nem tudjuk azonban, hogy akkor Stelian Popescu örvendeni fog vagy pedig njra panaszkodni. Szóval: a vita megindult, nem minden gúny nélkül. XIV. ÉVF. 255. SZÁM. \

Next

/
Thumbnails
Contents