Keleti Ujság, 1931. november (14. évfolyam, 250-275. szám)

1931-11-29 / 274. szám

« BSEBSB& jmw*»■...' uw.il wasa—i UglţB „akármilyen“ feifájás RC elleni por, hanem egy Tabletta, melyet az egész világ orvosai rheumatismus, meghűléses betegségei', fej­fájás és más fájdalmak esetén ajánlanak mint ár­talmatlan gyógyszert. Val idiságuk biztos ismer­tető jele a BAYER-kereszt, mely minden csomagon és minden tablettán látható. » iicmfeh,-jííeii>ív> Jticiuó « PHARMAZEUTISCHE VERKAUFS ZENTRALE Ml.FARBENINDUSTRIE AIffiENGESEUSCHA« - LEVERKUSEN 9-Rh. ASPIRIN (Neme gesetzlich geschützt) Hop csalja áí magához a szovjet Amerikából a technikai szakembereket Tudja Ön, mi az Aspirin ? Newyork, november hó. Ma már nemcsak Európa, hanem a naiv Amerika is tisztában van vele, hogy az egész szovjetrendszer, de különösen az ötéves terv mindjárt a kezdet legkezdetén megbukott volna, ha a szovjet magára marad és ön­erejéből kell neki megvalósítania tagadhatatlanul nagy­szabású terveit. Jól tudja ezt a szovjet Is, hisz a cári rezsim tehnikai intelligenciája az uj rendszer elöl ki­menekült az országból s neki még nem voltak megfe­lelő szakemberei. Mi sem természetesebb tehát, mint­hogy nehéz helyzetében a külföld, különösen pedig a tehnikai felkészültségben magas fokon álló Amerika felé fordult a szovjet szeme s azon volt, hogy hatalmas terveit az innen importált szakemberek segítségével valósítsa még. A szovjetnek ebben a dologban nagyon kezére járt az a körülmény, hogy a munka mind Eu­rópában, mind pedig Amerikában egyre kevesbedett, egyre-másra szüntették be üzemüket a legvirágzóbb gyárak, ipartelepek stb. s ennek következtében egyre több szakember vált munkanélkülivé, akiknek nem is kellett olyan nagyon fényes ajánlatokat tennie, hogy átvándoroljanak Szovjetoroszországba. Hogy dolgozik a szovjetügynök? Magamnak is bőven volt alkalmam meggyőződni arról, hogy dolgoznak Amerikában a szovjet kiküldött emberei, hogy fogják meg a szakembereket, hogy ámit- ják-széditik őket mindaddig, mig csak kötélnek nem Olcsóbban és jobban világit, mint a villany, a tökéletes DlSm tr lámpa »NOVALUX« óránként 50 bániért 300 gyertyatény. Ismertetést nyújt: „Hova“, Timi­şoara, III. Jósika u. 3. Telefon: 543. Izzótestek, stb. az összes petróleum­lámpákhoz. — Viszonteladók kerepelnek. állnak és alá nem írják a szerződést, amely aztán esz­tendőkig Oroszországhoz köti őket. Hogy milyen pon­tos körültekintéssel dolgoznak a cseka szakemberekre vadászó ügynökei, akkor tapasztaltam, mikor az Edi- son-müvek beszüntették a munkát s mi, a telep mér­nökei is állás nélkül voltunk. Az ügynökök azonnal mogkörnyékeztek bennünket. Ezekne«. ugyanis pontos értesüléseik vannak mindenről, ami az amerikai gyá­rakban történik, listát vezetnek a tehetségesebb mérnö­kökről és speciálisan képzett szakemberekről s mikor valaki kilép az állásából, azonnal megkörnyékezik. így tettek velem és több társammal is. Az ügynöknek, aki kivetette valakire a hálóját, természetesen első dolga, hogy az áldozattal megismer­kedjék. Ez a megismerkedés azonban nem lehet fel­tűnő, nehogy gyanút keltsen az illető maga ellen, igy aztán a legfurfangosabb módokat találják ki céljaik el­érésére. Ha például a kiszemelt áldozat bélyegeket gyűjt, akkor az ügynök mint szenvedélyes bélyeggyűjtő látogat el hozzá s cserére ajánlja fel saját gyűjtemé­nyét, ha halászni jár a folyóhoz, vagy a tengerpartra, az ügynök is mellette dobja be horgát a vizbe és mint szenvedélyes halász kezd beszélgetést, ha sakkozó, sakk­partit ajánl fel neki s igy aztán feltűnés nélkül meg­van a barátságos ismeretség. De ekkor még nem lép igazán akcióba a cseka ügynöke. Egy-két hétig csak melegíti és mélyiti a barátságot s kedélyes horgászás vagy sakkozás közben csak azután kezdi el, mintha puszta véletlenség volna, feszegetni a rossz amerikai viszonyokat, majd rátér az orosz viszonyokra s hovato­vább olyan ragyogó képet fest az áldozat elé Oroszor­szágból, mintha a mai dolgozók, tudósok, alkotók és feltalálók egyedül csak ott találhatnák meg a munka és a kereset egymással egyensúlyban álló paradicsomát. Látogatás egy propagandaestélyen. Mindezt magam is átéltem és végighallgattam. Végtelenül kiváncsi voltam ezekre az emberekre s bár akkor már hazakészülödtem Magyarországba, úgy tet­tem, mintha minden vágyam az lenne, hogy én is el­XIV. ÉVF. 274. SZÁM. juthassak a vörös paradicsomba s igy aztán elkerültem a cseka egyik ügynökével a második megdolgozó szerv­hez: egy szovjet propagandaestélyre. Newyorkban ért ez a szerencse, a 87-ik uccában, ott tart fenn ugyanis a szovjet egy nagyszabású pro­pagandaközpontot. Az előadóterem valami munkásott­honféle s teljesen úgy van berendezve, mint egy szín­ház. Érdekes, hogy ezeket a' propagandaelőadásokat az amerikai rendőrség is ellenőrzi, mindenik kiküld egy-egy detektívet és noha ezek a propaganda-előadások igen sok tehnikai szakemberét csábítják át Oroszországba, érthetetlenül semmit sem tesz ellenük. Erre az előadásra teljesen megtelt a terem s csengőjelre kilépett a szónok a színpad függönye elé. Alacsony, nagy szóképességü, eleven kis emberke volt, Dailynek hívták s elmondotta ott nekünk, hogy az öt­esztendős terv nagyon szépen halad a megvalósulás felé. Természetesen, mint minden kezdő államban, itt is vannak kisebb nehézségek, igy például érezhető va­lami kis lakáshiány, valami kis zavar az élelmezés te­rén (egész apró kis bajok, ugyebár?), hanem hát a rendszer egyre jobban és jobban fejlődik s a zavarok ezzel a fejlődéssel parallel egyre inkább múlnak el. Oroszország — mondta — ma a dolgozók és az érvé­nyesülni akarók hazája. Jegyezzünk dollárokat. Csakhogy! Csakhogy még egy, de igazán csak egyetlenegy kis baj van most Oroszországban, ami a munkát egy kissé hátráltatja s egy kevés zökkenést idézett elő az ötéves terv nyugodt előrehaladásában. Ez az aprócska baj mindössze csak az, hogy Oroszországnak nincsen valu­tája. Ugyanannyira nincsen, hogy a kivándorolni és ott dolgozni akaró mérnököknek se tudja már többé az útiköltségét előteremteni, tehát, akik menni akarnak, azok csak a saját költségükön utazhatnak, nem tud továbbá újabb gépeket sem vásárolni, mert ez a pisz­kosan kapitalista Amerika csak dollárért hajlana» szál­lítani a traktorokat és az ipari gépeket. Nincs más mód ezeknek a nehézségeknek áthidalására, minthogy az oda menni akaró mérnökökben nemcsak munka-, ha­nem töketársat is lásson s igy a szovjet arra kéri fel a hozzá kivándorolni akaró amerikai mérnököket, hogy egyes megnevezett ipari üzemek részvényeiből jegyez­zenek néhány darabot. Szóval legyenek ezeknek az orosz Ipari üzemeknek részvényesei. A jutalom nem marad el, osztalékra bőven számíthatnak, Oroszország minden összeget garantál, csak egyet köt ki: hogy étik a részvényjegyzések kizárólag dollárban történ­jenek. Ahogy idáig ért az előadó mondókájával, termé­szetesen, mosolyra húzódott a szájam, mert nem igen tudtam elképzelni, hogy akad a hallgatók közül olyan, aki nehéz munkával szerzett dollárjait a szovjetrend­szer rendelkezésére bocsássa. Hanem erről is gondos­kodott a propagandaosztály. Még pedig nagyon rava­szul és célszerűen. A hallgatók között ugyanis szétültet­te egy pár ügynökét, akik mihelyest a félszobás el­hangzott rögtön felugráltak a helyeikről: — Mekkora összeget lehet jegyezni? így az egyik. S rá a másik: — Huszonötezer dollárral is be lehet lépni az üz­letbe? Ez a nagyobbpénzü embereknek szólott csalétekül. — Két-háromezer dollár nem kevés? Ez viszont a kisebbpénzü embereknek volt báto­rítás. Nagy zsivajgás keletkezett természetesen. Közben levetítettek egy Hollywoodban készült filmet, mely Ke- renszki lemondásától kezdve bemutatja â gyönyörű oroszországi állapotokat egész Lenin forradalmi győ­zelméig és a szovjettermelés ragyogó eredményéig. A szovjetklakkörök tapsorkánt rögtönöztek s az emelke­dett hangulatban szétosztották az összegyűltek között a részvényjegyzési iveket. Mindenki kapott egyet-egyet, persze nem üresen, mert előzőleg már a soros szovjet­ügynök valami nem létező amerikai mérnök nevében tiz-tizenötezer dollárt jegyzett rajta. A résztvevők, persze, a nagy számok láttára maguk is bedőltek s bi­zony sokan voltak, akik jelentős összegekkel Írták az iv alá a nevüket s egyeztek bele, hogy még az útikölt­ségüket is maguk fizetik, csakhogy eljuthassanak az orosz Eldorádóba. Mindenféle emberek voltak ezek kö­zött, mérnökök és szakmunkások egyaránt, huszonöt­től hatvanéves korig, mert ez az a korhatár, ameddig a szovjet munkára alkalmasnak tartja áz embereket. Ring ráfi. Csalijó muzsikát hoz a Moravetz -Bárd és Nádor karácsonyi album. Kérje minden könyvárusnál v. Moravetztől, Temesvár

Next

/
Thumbnails
Contents