Keleti Ujság, 1931. november (14. évfolyam, 250-275. szám)
1931-11-26 / 271. szám
8 XIV. ÉVF. 271. SZÁM. Miként lehetne gazdasági bajainkon segíteni? Irta: Hexner Béla okleveles vegyészmérnök, Kolozsvár Hexner Béla vegyészmérnök érdekes tanulmányának készséggel adunk helyet, de megjegyezzük, hogy nézeteivel szerkesztőségünk nem azonosítja magát. Mint háborúban a veszélyek feltárása nem dafaitiz- mus, úgy nem defait izmus a sajtóban reámutátni a veszedelmekre gazdasági harcok idején. A magyar vagyon állagának biztosítása, megmentése, elsőrendű kötelességünk, mintahogy kötélességünk az ország vagyonának, gazdasági érdekeinek megvédése. Különösen áll ez az eset a mai időkre, a mai napokra, amikor a parlament szünetel, a kormány pedig vagy semmit sem tesz, vagy nacionalizálja egyes regáti magángazdasági vállalatok veszteségeit, — közpénzes állami garanciát vállalván értük. A sajtóben kell tehát felvilágosítani a közt arról, hogy mi van, mitől féljen és mitől ne féljen, mit tegyen, de főleg arról, hogy mit ne tegyen a saját maga és a gazdasági léte érdekében. Gazdasági életünk legször- nyübb napjait kinlódjuk, — pedig semmi momentán okát nem látjuk, — a keletkezett káosznak. Nem történt gigantikus méretű katasztrófa, értékeket pusztító természeti megmozdulás sem rontott ránk. A gazdasági életben létezett értékek mennyisége sem változott. Ugyanannyi arany, ezüst, szén, faóceán, erdő van ma is a földön, mint volt. Egy ház sem dőlt össze és egy tiz lejt érő arany sem gurult a földről a világmindenségbe. Gépek és emberek millióinak energiája ma is készen áll a produkcióra és mégis — az a veszély áll fenn, hogy primitiv emberek lerombolják azt a gazdasági rendszert, melyet a gazdaságtan klasszikusai alkottak és mely évszázadok óta bevált és bázisa volt a kultúra és az élet fejlődésének. A bolsevizmusnak, a kapitalizmus ellen intézett egy rohama okozta — nézetem szerint ezt a derante-ot — melynek már itt Romániában napjait éljük. A bolsevizmusnak száz és száz ügynökeinek írása, kiáltása, súgása tette általánossá a „félsz“ rettenetes érzését, — a gyűjtött tömegében. A „veszthetek“ ijedelme fogta el azokat, akiknek sokjuk volt és akiknek kévésük volt. Hogy „mindenük elveszett“, amiért egy életen át nélkülöztek, szenvedtek, kínlódtak, amiért lemondtak örömről, szórakozásról, művelődésről, végérvényesen helyrehozhatatlanul elveszett, — ez az érzés lett úrrá rajtuk.- A gazdasági rendszer ellenségei ügynökeinek szug- gesztiv hatása alatt indult a betétesek tömege a bankok ellen. Már éjfélkor indultak és szépen sorba álltak, hisz aki korábban jön, annak mégis csak jut. A bankok pedig fizettek. Uj betét nem akadt. Csak nőtt a kivevők sora. A bankok felmondták a hiteleket. Sürgönyök, kábelek repültek a külföldi összeköttetésekhez: pénzt s ékszert küldjétek! A Nemzeti Bankok segítettek, — de az emberláng csak nöttön-nött... A bankok a tökétgyüjtök pénzét kihelyezték. Hisz, ha ezt nem tették volna, nem tudtak volna a betéteseknek busásan kamatot fizetni. A hitelszervezet elkezdett recsegni-ropogni. Egy anarchisztikus állapot jön létre. Hetek óta el tud maradni a rendes pénzforgalom. És, — kivirágzott egy mQratórium-féle, melyről az üzleti világ most már le- sem mondhat úgy máról-holnapra. Hisz most már látjuk, hogy a bankok rövidlejáratu hiteleiket, hosszu- lejáratuan helyezték el, az ipar pedig összes idegen tökéit beépítette, immobillá tette. A bankok igy nagy feladatok előtt állanak. Majd mindenki felmondotta a banknál követelését és igy kimondott run nélkül is kénytelenek a bankok az ö adósaiknak is felmondani, követelni fogják a fedezetek kiegészítését. Az adósok azonban aligha tudnak felmondáskor fizetni. A bankok el fogják adni a fedezeteket árverésen és el fogják ádni a per sorSh nyert árverezési jogukná» fogva a lefoglalt ingó és ingatlanokat. Micsoda paradicsomi olcsóság fog ebből keletkezni. Az áruk micsoda tömege fog messze termelési áron eladatni. A kartellek kénytelenek lesznek felbomlanl és as olcsóság a vámtörvény és a kartellszerzödések várszerü építményei dacára, — úrrá lesz a piacon. Most fog megmutatkozni az az árpolitika, mely a gazdasági életet megfertőzte. A kartellek a protekcio- nált üzemek árpolitikája, most, amikor el'fognak egymástól válni, most fog a maga mezítelenségében megmutatkozni. A bűnöknek szertelen mennyiségét fogjuk látni, meggyőződvén róla, hogy tiz év óta mennyire áronfelül kellett vásárolnunk. Több mint két éve annak, hogy e lapok hasábjain is, reámutattam — a mostan bekövetkezett helyzetre, mint elmaradhatatlanra, ha minden úgy megy, mint ment. Azonban hiába. Könnyű is volt akkor, a kartellgazdagság sakktáb- laszerü rendszere alatt árakat magasan tartani. Az ár- nivóból nem engedni. Itt volt az állam protekciója, itt voltak a betétesek bankokon át felszitt pénzei, ha az áru nem kelt el, az árért, készleten maradt, raktárban helyeződött el, — a könyvekbe, a mérlegbe „forgalmi áron“ került, mely nem volt más, mint a mesterségesen felhajtott kartellár. De most pénzzé kell majd tenni ezt az elraktározott árut. Pénzzé tenni pedig nem más, mint a veszteséget realizálni. A szegény vevő lerongyolódott vásárlóképességéig leszállított áron vesztegetni az árut. Ez a leredukált ár és a kartellár, közötti különbség fogja az iparvállalatok tisztfllási folyamatát okoznij mely nem csak a produktumok olcsó árában fog mutatkozni, hanem ki fognak cserélődni, á részvények birtokosai is. Hiszen tudjuk azt, hogy a részvény a vállalat egy része. Kurzusa függ a társaság mai és jövőbeli nyereségétől, a társaság aktivitásától, a börze felvevőképességétől. Ha ezek után figyelembe vesszük, a részvénytársasági iparvállalatoknak, a viszonyok és régi bűnök miatti elszegényedését nyersanyag és árúak ti vákban, ha figyelembe vesszük a börzéknek felvevöképtelenségét, — az iparvállalatoknak jövőbeli nyereségképtelenségét, akkor látjuk a részvények értéktelen voltát. Tudnunk kell még azt is, hogy a nagy ipari és kereskedelmi részvénytársaságok részvényei különböző holding-társaságok birtokában vannak. Valójában a konszernt olyan csoport uralja, amelynek az érdekeltsége alig több mint a részvénytöke 3—4%-a, sikerülvén neki azonban más fontos holding-társaságokban döntő befolyásra szert tenni, nem csak ezeket kontrollálhatja, hanem életre hívhat újabb konszerneket is. Ezek az organizációk eszik a nagy részvénytársaságok pénzét. Itt szaladnak széjjel a kartell és szindikátus jövedelmek milliói, melyek terhelték az árut — mely ma saját árát fogja lerombolni. Soha nem látott Románia olyan olcsóságot, amilyennek rövidesen be kell következnie, — és ez az áresés fogja a kegyelemdöfést adni a gazdasági életünknek, — melyet én menthetetlennek kell tartanom, ha a kormányok gyorsan nem segítenek rajta. Amig a kormány nem hagyja el az esetenként és gazdasági osztályonként való segítés rendszertelenségét. A gazdaosztályon segíteni kell. De nem «gyedül és külön a gazdaosztályon. Csakis és egyedül a gazdasági életen, mint egységen lehet és kell a segítést eszközölni, úgy, hogy leveszik róla az állami terheket, az állami konkurenciát, az állami szabad forgalmat tiltó rendeleteket, melyek korlátjai a gazdasági élet szabad fejlődésének. Tisztviselőtörvényt hozzanak, mely szerint minden tisztviselő, aki hatalmával tudatosan, vagy tudat nélkül visszaél, Jigy, hogy a gazdasági életet, vagy annak egy részét károsítja, a károk megtérítésére és börtönbüntetésre Ítéli. De rendet kell hozni a pénzforgalomba is. A lejnek 3.20-as stabilizációja nagy hiba volt, ezt ma korrigálni lehet és kell. A 2.50—2.80-as lej megoldaná a gazdasági élet összes kérdéseit és a ma gondterhelt fejek a tei- melés, a produkció emelése fölött gondolkodnának az egész vonalon. Hexner Béla. Moratóriumot kér és felszámol a Kohner Adolf Fiai bankház (Budapest, november 24.) A magyar hivatalos lapban rendelet jelent meg, amelyben aziránt történt intézkedés, hogy magánbankházak is kérhetik az OHE utján a magánegyezséget. A rendelet rendkivíil nagy feltűnést keltett és könnyen érthető, hogy találgatás indult meg az egész vonalon, vájjon mi adott okot ilyen intézkedésre és ha felmerült is az a gondolat, hogy a Kohner cég esetleg kombinációba kerülhet, általában nem gondolták, hogy tulajdonképpen ennek az ügynek a sürgőssége tette aktuálissá a rendelet kiadását. Hétfőre azután megoldódott a rejtély és kitűnt, hogy valóban a száz év óta fennálló Kohner cég érdekében adták ki a rendeletet. Nevezetesen a cég azonnal beadta kérvényét az OHE-hez, amely azt továbbította a bírósághoz és a törvényszéken hétfőn délután két órakor függesztették ki a végzést, amely szerint a Kohner Adolf Fiai bankháznak, továbbá a három cégfőnöknek, még pedig Kohner Adolf dr., báró, Kohner Willy báró és Kohner Imre István báró részére egyévi moratóriumot rendelnek el. A Kohner cég az ország egyik legszámottevőbb magánbankja volt, amely az előző évtizedekben főleg a mezőgazdaságban volt részint óriási saját birtokokkal, részint pedig bérletekkel érdekelve. A Kohner-birtokok elismerten az ország legszebb és legjobban vezetett mintagazdaságai voltak és különösen az állattenyésztés terén volt elsőrendű úttörő szerepük. Később mind nagyobb érdeklődéssel fordultak az ipar felé. A cég eleinte a vegyészeti iparban volt érdekelve, később az elektromos iparban is vállalt kezdeményező munkákat, de igen jelentékeny részesedésük volt még a Fésűs és Gyapjufonó- nál, a Szegedi Kenderfonónál, az urkuti bányáknál, a vasfonalgyárnál és még több kisebb- aagyobb iparvállalatnál. Szorosan vett banküzlettel csak a háboruutáni időkben kezdtek foglalkozni és az idők folyamán igen jelentékenyen kiszélesítették külföldi kapcsolataikat, úgy, hogy nagy arányokban tudtak rendelkezésére állani a magyar gazdasági életnek. Minden jel arra vall, hogy immobilizációjuk tulajdonképpen az ipari és egyéb kereskedelmi vállalatokban való forszírozott részvétellel kezdődött, de minden jel szerint e nehézségekkel még meg tudtak volna küzdeni, de az újabb idők eseményei mind szükebb határokra szorították a cég tevékenységi körét. A SZÉP NŐ VÁGYA ADY SELYEMHARISNYA Átmeneti kabát . . Lei 1700 és feljebb Raglan I-aFlausch Lei 3000 és feljebb M. Neumann Ruhaáruház Cluj-Kolozsvár, Piaia Unirii No. 14.