Keleti Ujság, 1931. november (14. évfolyam, 250-275. szám)

1931-11-23 / 269. szám

XIV. ÉVF. 269. SZÁM.

ti

Azuj társasjáték: a gyufagyujtás

(Alsórákos, november 20.) Errefelénk a hoszszu téli esték még mindig olyan poétikus- romantikusok és romlatlanok, mint régen. Munka, kereset, nappal sincs, az ember tehát várja, hogy az állam mikor konvertálja az adósságait. Mivel ez a várakozás igen hosszúra nyúlik, hogy az ember az unalmat agyonüsse, hozzákezd az uj társasjátékhoz, a gyufával. Igen hasznos játék és több változata van.

Elővesszünk egy érintetlen tok gyufát és kitesszük az asztalra. A család tagjai szenvedélyes érdeklődéssel körülülik. Ha Isten csodájából akad egy lej a háznál, azt egy szép di- ványpárnára kitesszük, hogy mindenki lássa. Erre az izgalomtól mindenki sápadt lesz, mert szeretné megnyerni az egy lejt. A ritkán látott „nagy pénz“ mindjárt álmokat és sóhajokat szül. Van aki arra gondol, hogy házat építene belőle, ■a másik földbirtokot, a könnyelműbb autót, a nők kckrókát, a gyermekek egy egész bazárt vennének meg vele, a játszók közül a legerősebb idegzetű vezeti a játékot és felteszi az első kérdést:

I

— Hány gyufa van ebben a tokban?

A naivabbak mindjárt rávágják, hogy öt- ven, mert annyi kellene, hogy legyen benne. Az ilyeneket azonnal ki kell zárni a játékból. A többiek különböző számokat mondanak, de sohasem olyan keveset, hogy még annál is kevesebb ne legyen a tokban. Végül megolvassák és kiderül, hogy — mondjuk — 42 szál gyufa van a „saktli-ban. Erre jön a második, a fogósabb kérdés:

—' Mennyibe kerül egy szál gyufa?

A szépen adjusztált skatulyára rá van Írva, hogy: „3 lei cutia“. A számítás tehát egyszerű, a három lejt el kell osztani 42-vel. Rövid félóra múlva diadalmasan lobogtatjuk az eredményt, egy szál gyufa 0.07142,857 lejbe és még valamibe kerül.

Az ilyeneket, akik azt hiszik, hogy a 2X2=4 törvénye ér még valamit a világon, — újból ki _ kell zárni a játékból. A körben tehát a ravaszabbak maradnak, akik a kérdést előbb tisztázni szeretnék, hogy az államnak, a „svédeknek“ vagy „nekem“ mennyibe kerül.

Kezdőfokon nem lehet mindjárt lehetetlent kívánni egy egyszerű, egyetemet végzett embertől, hogy megmondja, mit nyernek a gyufán a svédek, vagy mit vészit az állam; azért csak maradjunk meg a legegyszerűbb kérdésnél, hogy mibe kerül „nekem“.

A feleletek változatossága meglepi az embert. Van, aki igy felel: „Nekem semmibe, mert én ezalatt a pápa alatt nem jutok hozzá, hogy három lejt keressek!“ A másik azt mondja, hogy hozzá kell számítani azt a négyezer lejt is, amennyire az öngyújtó miatt megbírságolták. Akadnak azonban, kik bírják a szellemi megerőltetést és duzzadt homlokkal kisütik, hogy előbb tudni kell, hány gyűl meg belőle.

— Ember vagy Kecske! — biztatja az ilyeneket a rutinirozott játékvezető. Az olyan ba- kafántoskodó játékvezetőt, ki azt mondaná, hogy a „meggyulás“ nem fontos, mert a meg nem gyűlt szálakat is meg kell fizetni; az ilyent, aki a cégnek ezt a kis polgári hasznát elirigyli, nemcsak a játékvezetéstől kell eltiltani, hanem ki kell hajtani a szobából is.

A drámai feszültség nő. A játékból kiesettek irigykedve nézik azt a Bolyai-konkurrenst, aki szerencséjére Euklidészt előtte elintézte, áll tehát e kérdés:

— Hány gyűl meg belőle?

Itt azonban megbicsaklik a véges emberi értelem, a vélemények egyben megegyeznek: Olyan skatulya gyufát még senki se látott Romániában, amelyből minden szál meggyűlt volna. Lehet, hogy a kormánynak titokban ilyeneket gyártanak valami csoda módszerrel, de közönséges halandó nézheti a köldökét, amíg ilyent lát.

A játék elérkezett a csúcspont jához, az u. n. „tűzpróbá“-hoz. A legöregebb embert kiválogatják, mert életében az gyújtotta a legtöbb gyuIZJ

KzutrtUfs^c __________________________________

——HMI I i——II i IHilll IIBiiipani.KlM.UiMMJIMMMMMMMaMaWMBBBMMManMMMMBBaMBMMBHIMWI

[^ririririn? ii ríirirn^riíTYir inr irinr iî ;nLr»r<ri>tní ihmî »mi »î >f »>»»»î »nî «î ií ţî <í ţîji »î ;»«î |í ií «í »r rf »î«î »i »î u»»;]

Az összes selymek között,

melyek az országban eladásra kerülnek,

9z egyedüli

»GOLLI0«

selyem

amely valódi francia.

A „GALLIA** az egyedüli francia selyemgyár az országban.

Fióküzlet: CLUJ, Str. Gén. Neculcea (Kornis ucca)2 szám. Renner palota

E;

=

r

^i!ÎjTiîjîG?iii;iii?îii?i!i;ij;jinjij1jî!î?îiîiîiîirrnnrmrŢrŢrŢnri!^m7r»în?ÎTÎŢÎ!»jî;i!i?i?î?i?i?i;î;i!ij}ţi!?iî;i;Î!ijîjijîjiiî»ij?mg3

Cl

rí

KIVI

fát és megesketik, hogy részrehajlás nélkül, tehát sem a mi, sem a svédek javára nem játszva fogja végezni az aktust. Gyermekei boldogságára kijelenti, hogy sem a külföldi cég, sem a társaság tagjai meg nem vesztegették. Ha orvos van jelen, idegcsülapitót szúr a jobb karjába, nehogy annyira megnyomja a drága gyufaszálat hogy a feje eltörjék, a foszforos gömb megrepedjen, szétmáljon és úgy tűnjék el az enyészetben. A csend és figyelem fokozására az órát megállítani a falon, már túlzás...

A meggyujtó tehát veszi a gyújtót és a tokon szépen elhúzza. Elhúzza egyszer, kétszer és háromszor is ha kell — a kis késit neki! — míg a dörzsölés tökéletes és az „isteni szikra“ kipattan. A látvány feledhetetlen. A gyufa fején gyanús fény jelenik meg, végigpöfög, füstöl a matérián és büdösen elalszik. Erre mindenkinek jogában áll megállapítani, hogy nincs több életképesség benne, a gyufa „megdöglött“.

Most végiggyujtogatjuk az egész skatulyát. Végre a harmadik, vagy negyedik szál meggyül. A társaság rendesen hitetlenül bámul. Némelyek megcsípik magukat, hogy ébren vannak-e, mások a lángjában megégetik az ujjúkat. El kell ismerni: ég. Gyorsan megejtik az ellenőrzést, hogy hány fok a szoba levegője,

;: MŰVÉSZI s TIL US OS, MODERN Tr* J| || OWI 11 A Hl I A

i Mi URI 1TGROK* *.TRANSYLVANIÁ

; l rí C-J K-ß V-/ V-/ ^ Rn tóm vár fllui-Kolozsvár. Strada IV

« ■

I - leszállító tt árak mellett

Bútorgyár Cluj-Kolozsvár, Strada Me- ; morandului 1 szám alatt az emeleten.

milyen távolságra esett a gyufa feje a kályhától, a lámpától, a gyújtogató szivétől és hogy az illető nem szerelmes-e. Az adatokat feljegyzik és mondjuk, egy hónapi megfeszített munkával meg lehet állapítani a legkedvezőbb miliőt, amelyben a gyufa meggyül és ég is. Az égés valószínűségét lehetne fokozni azzal, hogy tiszta méhviasszal alig bevonjuk a fa-részt a fejig, de nem ajánlatos, mert esetleg súlyosan megbírságolják az illetőt. A próba végén kiderül, hogy 15—20 gyufaszál meggyül, kifogástalan. Most már ki lehet számítani, hogy egy szál gyufa közel húsz baniba kerül. Erről a külföld pedig a következő konzekvenciát vonja le: — Micsoda nagyszerű állapotok vannak és gazdag emberek lakják azt az országot, ahol a koldus is húsz bánit képes elkölteni egy gyufa- szálra.

Ha az idő nem telt el, fel lehet tenni azt a kérdést is, hogy ki gyártja ezt a gyufát. Egyik azt mondja „Lueger“, a másik „Krüger“, a harmadik „a svédek“, de aztán tisztázódik, hogy „Krueger“.

Ha nők vannak a társaságban, az ember elővesz egy szál gyújtót és az érdekelt hölgy felé fordulva, kijelenti:

Látod babám, látod, ezt a gyufaszálat?

Mikor kivi-kivi-kivirágzik,

Akkor legyek párod?

Olyan kérdéseket, hogy miért ilyen drága a gyufa és ha ilyen drága, miért nem jó, s ha nem jó, miért nem engedi meg a kormány, hogy kiki maga gondoskodjék a saját tüzéröl; ilyen kérdéseket mondom, nem szabad feltenni, mert ez zavarná a játék hasznos és szórakoztató menetét... —rő.