Keleti Ujság, 1931. november (14. évfolyam, 250-275. szám)
1931-11-14 / 261. szám
XIV. ÉVF. 261. SZÁM. 7 KtvmWsjfo 3 te I !*' BE RENDKÍVÜLIEN MÉRSÉKELT ÁRAK határideje lejár. Hasz» náljaki Ön is a Tungs» ram által nyújtott ki» váltságos árakat és cse» rélje ki régi lámpáit egy modern Tungsram»Ba» rium szériával, mely az alábbi árakon kapható. Csak a viszonteladók útján fix árak! Telep és hálózati fűtésű Speciális csövek 2 drb. speciális készülékek részére nélkül csővel Csősorozat 3 csőből Lei 600 Lei 760 4 „ 800 „ 1000 5 „ •t 1000 ,, 1300 Hálózati váltóáramú készülékek részére csősorozatZplus 1 csőből 620 800 //• 3 „ 1 „ 1000 „ 1300 4 1 rr ^ „ X „ re 1300 «< „ 1900 „ 5 „1 1600 „ 2000 GJRAM műm 9 A kis grófi önkéntes az alezredese szemére húzta a tiszti sapkát s egy évig elmélkedhetik a kalandján Ügyész és védő egyformán irredentizmussal érvelnek Nyugalmazott tábornok a védők között (Kolozsvár, november 12.) Egy fiatal bi- harmegvei mágnás, gróf Stuhlenberg József Lajos, állt csütörtökön a hadbiróságon a vádlottak számára elkerített helyen. A huszonhárom éves, katonai szolgálatát nemrégen elvégzett arisztokrata bűne, felebbvalójával szembeni tiszteletlenség és a felebbvaló tettleges bántalmazása. A feljebbvaló alezredes s gróf Stuhlenberg egy évi önkénteskedése alatt mindössze a káplári rangig vitte fel. A rangkülönbség a sértett és sértő között, tehát meglehetős nagy. Ilyen eseteknél a katonai törvények öt évig terjedő börtönt írnak elő s azért kisérte nagy érdeklődés a tárgyalást. A Stuhlenberg család egyike Biharmegye legelőkelőbb és legtekintélyesebb mágnás-famii- liáinak. Osztrák származásúak, de most magyar anyanyelvűek s ha a védőknek hinni lehet, a változott viszonyokban a románok felé közelednek s román nemzeti célokra nagyobb összegeket áldoztak. A vádlott gróf október első napjaiban szerelt le a váradi tüzérezrpdnél, ahol önkéntességi évét szolgálta le. Október 8-án civil ruhában találkozott alezredesével, Bonciulescu ezredparancsnokkal a kaszárnya udvarán. A fiatalember a maga részéről nem a legjobb viszonyban volt az alezredessel, aki katonáskodása alatt valamiért megbüntette. Civil ruhájában önérzetesen állt oda az alezredes elé a kaszárnya udvarán. — Na, öreg — mondotta — többet már nem lesz veled dolgom, nem bajlódhatsz velem. Az alezredes visszautasította a komázó megszólítást, mire bolondnak és hülyének nevezte, majd pedig, hogy minél inkább kifejezésre juttassa lekicsinylését, egyszerűen megfogta a tiszt sapkájának szélét s a sapkát belenyomta az alezredes szemébe. Bonciulescu alezredes azonnal letartóztatta gróf Stuhlenberg József Lajost s a kolozsvári hadbiróságon jelentést tett az esetről. Gróf Stuhlenberg azóta a kolozsvári hadbíróság fogházának lakója. Nem kevesebb, mint három ügyvéd látta el a tárgyaláson a gróf védelmét. Negulescu volt tábornok, dr. Móra és dr. Pelle István — mindannyian Nagyváradról. Á grófi vádlott önkén- tesi ruhájában jelent meg a hadbíróság előtt, noha voltaképpen már nem tartozik a hadsereg kötelékébe. — Nem volt szándékomban megsérteni az alezredes urat — védekezik a vádlott — és csupán a pillanat hatása alatt nyúltam sapkájához. Szavaimat is rosszul értelmezik, mert ahogy emlékszem, nem azokat a szavakat használtam, mint amelyek a vádiratban előfordulnak. Bonciulescu alezredes még mindig tartó felháborodással adja elő az esetet. — Képzelhetni, mennyire meg voltam lepődve, mikor a kezem alól alig kikerült önkéntes nekem támad a kaszárnya udvarán és miután bolondnak és hülyének nevez, a szememl>e nyomja a sapkámat. Negulescu őrnagy-ügyész szigorúan fogja fel a dolgot. Egy kis irredentizmust is belekever a dologba, mert „már a kisebbségek szellemében van, hogy tiszteletlenül viselkednek a román hadsereg tagjaival szemben“ és a legsúlyosabb büntetés kirovását kéri. — Nem lehetünk elnézők ilyen esetekkel szemben, melyek a hadsereg tekintélyét ássák alá. A védők minden lehetőséget feltárnak, hogy bemutassák mennyire jelentéktelen incidensről van szó. Különben azt igyekeznek bizonyítani, hogy szolgálaton kívül történt az eset, ami jóval leszállítja a jelentőségét. Negulescu tábornok azzal érvel, hogy bizonyára nem lehet olyan súlyos az ügy, ha ő, a román hadsereg volt aktív tábornoka vállalta a vádlott védelmét. (A közönség soraiban ott ül egy nagyváradi ezredes, aki izgatottan jegyzi meg erre: „Szégjen is, hogy egy volt tábornok vállalkozott erre a védelemre.“) Dr. Móra annak előadásával próbál hatni a hadbíróságra, hogy a vádlott apja több millió lejt adott román iskolai célokra és nem a felekezeti iskolának, melyek szerinte nem mások, mint az irredentizmus fészkei. Mindezek után a hadbiróság három szavazattal kettő ellenében egy évi fogházra Ítéli gróf Stuhlenberg József Lajost. A fiatal mágnás mellé állnak a szuronyos őrök, hogy elvezessék — a katonai fogházba. Jelenlevő édesapja szomorúan öleli meg fiát. Az ügyvédek boldogak. — öt év helyett csak egyet kapott — mondja az egyik. Szinte sikerült fel is menteni. Egy szavazaton dőlt el az egész. Gróf Stuhlenberg József Lajos pedig egy év alatt gondolkozhatik, hogy az a kis legénykedés az alezredes lehordása és a sapkája szélével való játszadozás megéri-e ezt az egy évi „visszavonulás“-t. Meghalt Sieghescu József (Budapest, november 12.) Krasszószékási Sieghescu József csütörtökön reggel ötvennyolc éves korában meghalt. Sieghescu emlékezetes szerepet vitt a háború előtt a magyarországi közéletben. A megegyezéses irányú nemzetiségi per litikát igyekezett csinálni, tiz éven át, az eredménytelenséget tudjuk. Az oravicabányai válaszféle nemzetiségi tárgyalások során ő volt Tisza féle nemzetiségi tárgyalások során ő vöolt Tisza István megbizottja. A háború után Budapesten maradt s Bethlen István, a Magyarország területén maradt románság kormánybiztosává nevezte ki. A budapesti egyetemen a román nyelv és irodalom tanára volt. Élénk irodalmi működést fejtett ki a román kultúra magyar kapcsolatainak kiderítésére. Az elmúlt ciklusban tagja volt Budapest törvényhatósági bizottságának. Mint görög katholikus papnak, egyházi téren szerzett érdemeiért a Szentszék a pápai prelátusi cimet adományozta neki. A Sieghescu József magánéletére ráborult az emberi végzet, az ő politikai elképzelése már hamarább, a háború végével nyert befejezést. Bármilyen megvilágításban látják az ő szerepét azok az erdélyi román politikusok, akik győzelmes ellenfelei voltak annakidején neki, számukra nagy tanulság a Sieghescu akkori politikájának az eredményte- jlensége. Sőt: sokkal, nagyon sokkal több, mint j eredményJelenség. Nem vettük észre, hogy a j megadatott többségi sorsban ezt a tanulságot értékesíteni igyekeztek volna. A Sieghescu életéből pedig a figyelmeztető tanulságnak a levonására azok hivatottak, akik a román többség kisebbségi politikájának tévedéseiért felelősek.
